Csütörtökön kora este egy debreceni Galériába voltunk hivatalosak. Természetesen mindenki tudta, hogy a tárlat megnyitása Zsombinak még nem való, így aztán elmentünk villamosozni. A McDonaldsnál szálltunk fel, és szerencsénkre volt ülőhely. Maci nem szólt semmit, csak nézett ki, meg a vállam fölött kandikált ki, előre. Mutatta a kocsikat, én a szökőkutakat… Valahogy megszűnt a világ körülöttünk… Odanyomta az arcát az enyémhez, és így utaztunk. Egy idő után megpróbáltam lerakni a térdemre. De Maci visszakéredzkedett a nyakamba.
Sajnos, hamar visszaért a villamos. A megnyitó is véget ért. Így én elvegyültem a tömegben… Maci pedig elkezdett játszani az udvaron. Köveket gyűjtött, majd beledobta a pocsolyába. Aztán sikeresen összesározott mindenkit, aki az ölébe vette. Nem tudtuk, meg nem is nagyon volt értelme törölgetni a cipőjét, hiszen állandóan lekéredzkedett.
Mindig azt hisszük egy ilyen nap után, hogy Zsombus elfárad. De ő nem… Csak ásítgat, de nem alszik… 9 óra volt mire elaludt.
Pénteken, azaz ma Miskolcra mentünk, mert felvételiztem az egyetemre. Míg én sorba álltam, izzadtam, addig kint sétáltak a parkban. Fél tizenkettő tájban végeztem, gyorsan pakoltunk, öltöztem, és elindultunk kajázni. Sajnos, Zsombus nem bírta ki a vendéglőig, és elaludt. Így aztán felmentünk Bükkszentkeresztre, ahol is vártunk egy darabig. Majd elkezdtünk enni. Olyan helyre ültünk, ahonnan jól láthattuk, ahogy pár méterre Macika alszik. Épphogy megettük a levest, amikor azt vettük észre, hogy Zsombi felébredt, és minket néz. Húsilevest kapott, majd rántott májat hasábburgonyával. A rossz idő miatt nem tudtunk sétálni. Csak a Cora áruházban tudott kinyújtózni, mozogni egy kicsit. Hazafelé Szerencsnél tájékán elaludt, nem messze Nyíregyházától ébredt.
Kár, hogy rossz volt az idő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése