2013. május 2., csütörtök

December az oviban


Nyíregyháza, 2012. december

A december mindig különleges az óvodában. Készülődés a Mikulásra, és a Karácsonyra… Azaz díszítéskészítés, programokon való részvétel…

A hónap azzal kezdődött, hogy az oviban készültek fényképek, amelyeket aztán lehet rendelni, és hagyományosan Karácsonykor kiosztani… Zsombiról is készült, természetesen vettünk, meg csináltattunk pluszba. Nekem annyira ezúttal nem tetszett, mert túl komoly volt rajta a Maci. Amúgy a gyerekek onnan tudják, hogy fényképezés lesz, hogy ingbe, szép ruhába kell menni 

Mikulás előtt pár nappal egy hölgy énekelt és gitározott, amelyen nagyrészt Télapós, Mikulásos dalokat énekelt. Nagyon büszke voltam, hogy Zsombi mindet ismerte és a nénivel énekelte…

A hónap közepén Karácsonyi készülődés volt az oviban. Az egyik délután kis Karácsonyi játszóházzá alakult Zsombusék szobája. Mehettek a felnőttek is, és együtt tölthették a gyerekekkel a kora estét. Maci kis Luca-napi játékot adtak elő, majd díszeket készítettek.

Karácsony és hiszti az Eötvösben


Nyíregyháza, 2012-12-19

Karácsony előtt egy héttel szabadságra ment a Maci, azaz nem ment már az utolsó héten oviba. Az iskola-csalogató keretében az Eötvös gyakorló iskolában viszont Karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a 4.a és 4.b adott elő szép kis jelenetet.

Zsombi az első sorban ovis társa, Csenge mellett foglalt helyet. Aztán megjöttek az ovisok is, mármint a Zsombi csoporttársai és persze óvónői is. Amit a kisfiúnk nagy örömmel vett. Az előadás feléig minden rendben ment, de aztán Zsombi elkezdett sírni. Majd felugrott és hátra jött hozzám. És elpanaszolta, hogy ovisokkal szeretne lenni. Próbáltam megvigasztalni, de kevés sikerrel. Szerencsére Ildikó néni is észrevette, hogy valami baj van, illetve kitalálta mi lehet a gond, és integetett, hogy menjen oda hozzájuk. Zsombi pedig röpült, egyenes óvó néni térdére, hogy ott foglaljon helyet. Az, hogy a társaival és óvó nénivel lehet, láthatóan megnyugtatta Zsombit. Ebből is látszik, mennyire szereti őket… Sajnos, a nyűglődés közben lemaradt a közös éneklésről…

Az előadás után sírva tért vissza hozzám. Nem akart anyuékhoz ebédelni menni, hanem az óvodába akart menni. Az ovisok már elmentek, mi még mindig ott ültünk az aulában a padon, mert sírt a kisfiam. Nagyon nehezen nyugodott meg, és akkor is csak kézen fogva volt hajlandó a kocsiig jönni velem.

Szerencsére ebédnél már szent volt a béke…

Egy nap Miskolcon, délután villamos, este Mikulásvonat


Miskolc, 2012-11-30

Pénteken szabadságot vett ki anya, apa és persze Zsombor is, és elmentünk Miskolcra. Az elmúlt két évben nagyon tetszett nekünk a Mikulásvonat, és reméltük most is így lesz.

Természetesen igyekeztünk összekötni a kellemest a hasznossal (Karácsonyi ajándékvásárlással), ezért beugrottunk a Szerencsi csokiboltba, illetve az Auchanba is. Maci persze nem volt túl lelkes, hiszen ő a Mikulásvonatra készült. Az ebédnél is elég nyűgős volt. Mindenestre az is kiderült, hogy már nem úgy van, hogy apa vagy anya ad neki a másodikból. Neki lassan(?) fél adagot kell rendelni. Mert elég jó étvágya van. A rántott hús és a rizs igencsak kedvére való.

Ebéd után volt még időnk, így elmentünk villamosozni. Csak úgy repkedtek a mínuszok, nem tűnt elsőre jó ötletnek, de a villamos és Miskolc főutcájának hangulata magával ragadta. Imád villamoson utazni. A főutcán kirakodó vásár volt, és pár helyen árultak vonatokat is, ami nagyon tetszett őkelmének. De nagy nehezen csak sikerült elrángatni. Az Antikvárium közelében egy kicsit elfáradt és leült a hideg kőre. Egy néni mondott neki valamit, amitől Mackónk gyorsan felugrott és hozzánk rohant. Hogy őszinte legyek egyáltalán nem bántam, mert mindenkivel szemben olyan kis barátkozó, jószívű… Nem gyanakodna semmi rosszra…

Jól felöltöztünk és felszálltunk a Mikulásvonatra. Az oda úton a Meseországba minden olyan volt, mint az elmúlt két év alatt, a változás csak annyi volt, hogy a Macink jobb kedvvel, és bátrabban énekelt a Krampuszokkal. Amikor pedig megérkeztünk Lillafüredre boldog mosollyal szállt le a vonatról, és üdvözölte a mesefigurákat. Az első helyszínen, aztán amikor rákerült a sor vidáman táncolt a Törpapával és Törpillával. Még anya is beállt hozzá… A másodikon Pinokkióval, Dr. Bubóval, a Tigrissel és Malackával találkozott. Micimackót nagyon hiányolta. A történet bármennyire is megható volt, de ő még nem értette meg. A harmadik helyszínen Shrek és a szamár szórakoztatta a nagyérdeműt. Majd átmentünk a Télapóhoz. Ahol vidáman szórakozott a többiekkel, illetve neki sikerült majdnem elsőként megszerezni a Mikuláscsomagot. A hideg és a sötétség ellenére jól érezte magát. Sokat mosolygott, kacarászott, nevetett, és persze izget- és mozgott… Kérdezte, hogy mikor jövünk legközelebb? Majd annyit kért, hogy legközelebb világosba jöjjünk…

5 év boldogság Zsombussal


Nyíregyháza, 2012-11-15

5 éve költözött be hozzánk Zsombor, vele lett teljes a családunk. Ilyenkor illene valami szépet, magasztost írni, amit meg is próbálok, de igazán nekem csak az jut az eszembe; Zsombor = boldogság. És, hogy bízni kell benne, mert ő tudja mi a jó neki, és bízni kell benne, mert mindennek eljön az ideje. És ő azt pontosan tudja, hogy mikor…

Nem is tudom, hol kezdjem. Ott, amikor a nevelőszülőknél megfogta a kezem, vagy amikor a véglegesítés előtt a gyámhivatalosok előtt abszolút éreztette, hogy neki itt van a családunkban a helye? Vagy amikor először cseréltem kakis pelenkát? Vagy amikor félre nyelt alma evés közben és fejjel lefelé lógva ,,kiráztam” belőle az almát? Vagy a délutáni alvások apa pocakján? Mind megannyi szép emlék… Olyat, amilyet soha nem felejtek el. Olyan, amellyel gazdagabb lettem.

Nem tudom miért, de én valahogy úgy képzeltem, ha ennyi idős lesz, akkor majd azt csinálja. Éppen ezért igyekeztem tájékozódni a szakirodalomból. Aztán egyszer csak már nem aludt napközben kétszer. Aztán már csak egyszer aludt, ebéd után. És most ott tartunk, hogy nem is akar aludni, ebéd után sem. Pedig hányszor mentünk el délután, kora este kocsikázni, hogy az autó összerázza, és elaludjon. Vagy elmentünk Debrecenből Kisvárdára, mert elaludt a Maci útközben és nem akartuk, hogy felébredjen. Azt akartuk, hogy aludja ki magát.

Apropó kirándulások… Az első perctől sokat jártunk vele kirándulni. Nagyon sokszor cseréltünk pelust a sátoraljaújhelyi TESCO-ban, és időnként a Miskolci TESCO-ban is. No, meg persze a kocsiban… Természetesen ezek télen voltak, amikor hideg volt az idő… Zsombi nagyon szeret kirándulni. Kedvencei a Bowlingos szálloda (Erzsébet Parkhotel, Parádfürdő), Zalakaros, Bogács, Salgótarján, Miskolc-Tapolca, Pécs, Tisza, és persze minden olyan hely, ahova megyünk. Legyen az barlang, kisvonat, Balaton, kalandpark, strand, folyó… Induláskor mindig megkérdezi: - Apa, most valami titokhelyre megyünk? A szálláshelyeken egy idő után tudomásul kellett vennem, hogy már nem félünk el egymás mellett az ágyon. És persze apa volt az, aki kiszorult…

A bölcsődébe nagyon szépen beilleszkedett. Szerették a társai, és jó kapcsolatba került a gondozó nőkkel is. Velük a mai napig tartja, tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére az óvodába több társával együtt ment. Így oda is könnyen ment a beilleszkedés. Az óvónők is megkedvelték. Apa és anya mindig büszke volt arra, hogy a verseket, mondókákat mindig az elsők között tanulta meg. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor volt olyan nem is egyszer, hogy nem a legjobb érzésekkel jöttünk el délután az oviból, mert panasz volt a Macira. Soha semmit nem tudott lassan csinálni, vagy valami butaságot csinált. Például nem hagyta a társait figyelni, vagy aludni mindig szövegelt. És persze volt olyan is, amire nem gondoltam volna, hogy megtörténik: mint például, amikor megijedt a bohóctól, vagy amikor végig sírta a fogadóórát az ovi ajtajában, mert anyával akart lenni. De akármi is történt, ő ebből mindig tanult. És tényleg igyekezett odafigyelni, hogy azokat a dolgokat – nem nevezném hibáknak – ne kövesse el újra.

Öt év boldogság… Bízunk abban, hogy még sokszor 5 évet töltünk így el!

Eljött a nagy nap – újra a Bowlingos szállodában


Parádfürdő, 2012-10-30-tól 11-04-ig

Ez a szerda reggel is úgy indult, mint bármelyik más. Zsombos fél hétkor kelt, majd lustizott egy kicsit. Mire azonban reggelire került a sor, óvatosan megkérdezte:
- Ez a nagy nap?
- Igen ez az – válaszoltuk.
Ami azt jelentette a mi M
ackónk számára, hogy ma utazunk újra a Bowlingos szállodába, azaz az Erzsébet Park Hotelbe, Parádfürdőre.

Az úton Zsombi féktelenkedett egy kicsit, és rendkívül türelmetlen volt. Nehezen viselte, hogy nem egyből Parádfürdőre indultunk el, hanem előtte még beugrottunk Miskolcra a Dechatlon-ba. Természetesen neki vettünk hótaposót, de hát ez őt nem vigasztalta.

A szállodában elfoglaltuk a helyünket, majd irány a szerdai foglalkoztató. A szálloda animátorai segítségével a gyerekek álarcot, és még egy csomó mindent készíthettek. Volt persze kifestő is. No, meg dinoszauruszos film. Így Zsombor helyett a megkezdett álarcot anya fejezte be.

Sajnos, a wellness részlegen sokan voltak, így ezen a napon a fürdés elmaradt. A vacsora után anyával a szobában előkerültek az iskolai felkészítő füzetek.  És nagyon sok feladatot megoldottak, Maci nagyon jól ,,dolgozott”. Anya meg volt vele elégedve.

Éjszaka sajnos felsírt a kisfiúnk. Valami rosszat álmodott, de hogy mi volt az azt nem árulta el. A lényeg, hogy éjfél tájt felébredt, de pár perc múlva vissza is aludt.

Csütörtökön fél hétkor kelt, és azzal a lendülettel fel is ébresztett bennünket. Nyolc óra után lementünk reggelizni. Reggeli után pedig ismét ment az animátorokhoz. Aztán fürcsi, majd ebéd. Mindezt persze így egyszerű leírni, de a gyakorlatban elég nehéz volt kordában tartani, mert tudta, hogy este hét órától lefoglaltunk egy bowling pályát, és nagyon nehezen viselte, hogy még sokára lesz hét óra.

Ebéd után megpróbáltuk altatni kicsit, de nem sikerült. Kettőkor aztán apa levitte Macit úszni. Aki a hideg és mélyvíz ellenére, no meg a kezdeti bizonytalanságot leküzdve remekül úszott. Tíz perc után már élvezte a mélyvizet. Az úszásról csak annyit, hogy a kis medence ellenére is képes volt apára fél medence hosszt ráverni. Úszás után megnézte anyával az animátorokat és egy új barátra tett szert. A foglalkozás vége után már nagyon várta a vacsorát. A vacsorát, mert úgy beszéltük meg, hogy aztán indul a bowling… Az egy óra várakozási időt a Baby bolondos dallamok Kengyelfutó gyalogkakukk epizódjaival próbáltuk elütni, de nagyon lassan telt az idő.

Misina tető és élmények Bikalon


Pécs, 2012-08-11


Szombaton két ,,titokhely” várt ránk. Maci nagyon izgatott lett, mert nem tudta mi vár ránk. Egyre csak kérdezte, szép lesz?

A Misina tető nagyon tetszett Macinak. Amikor beszállt a liftbe, akkor az volt az első, hogy elmondja: - Apa fél, azért nem jön fel. A kilátóban sok szép képet készítettek. Örömmel fedezte fel a Dzsámit. Ami úgy tűnik, számára Pécs városát jelképezi. Bikalra menet az utat végig énekelte, hallgatta Halász Judit legutóbbi nagylemezét.

Fél tizenkettő tájban érkeztünk az Élménybirtokra, ami mindannyiunknak maga volt a csoda. Az első házban vesszőfonás volt. Zsombus természetesen érdekelte a dolog. Pontosabban egészen addig, amíg nem neki kellett csinálni. Kinézett magának egy napocskát, de az első pár fonás után megunta. Így hát anyának kellett befejeznie. A kovács műhely nem érdekelte, de a malom kereke annál inkább, hiszen ott csörgedezett egy kis ,,patak”. Innen átmentünk a sólyomröptetésre, ahol a röptetés előtt körtánc volt. Zsombusunk anyuci unszolására be is állt a körbe, és igyekezett a legjobb tudásának megfelelően lépegetni, ahogyan azt a többiektől látta. A tánc végén elégedett foglalt helyet mellettünk. A sólyomröptetésnél kicsit félt, ám amikor látta, hogy a madár milyen közel húz el a fejek felett, de amikor hallotta, hogy ,,radar” van a madarakban, és csak annak a hajára száll, aki hirtelen mozdul meg, akkor megnyugodott. Nagyon tetszett neki a héja és a bagoly is. Jót kuncogott, ahogy a bagoly peckesen ment a kaja után... Természetesen a kisállat-simogató is bejött neki. Még akkor is, ha a nyuszi etetése közben apró baleset érte.

A várba bejutva a pékség, és a szobrász műhely nem érdekelte különösebben. A mézeskalács készítés azonban annál inkább. Egy szívecske formát díszített cukormázzal. Sajnos, haza hozni nem tudtuk, mert a torkos macink megette a művét. Persze ebéd után csak… Ebédre egyébként babfőzeléket fogyasztott. Igen csak jó étvággyal. A szabóságban ördög bújt a Maciba, nem hagyta, hogy fényképezzem a műhelyt. Az ,,utcára” érve aztán megint előkerült a gólyaláb, amelyet ezúttal is kipróbált a kisfiúnk. Anya hathatós támogatásával sikerült is pár lépést megtenni… Innen utunk az északi bástyán keresztül a hatalmas udvarra – de én inkább játszótérnek nevezném – vezetett. Rengeteg fajáték volt, felsorolni is nehéz lenne.

Fél négy tájban elindultunk az Apródképzőbe. Egyrészt, mert kezdett nagyon lehűlni az idő, másrészt pedig 15.45-től Az Univerzum titkai előadást szerettük volna Zsombusnak megmutatni, mert az utóbbi időben nagyon érdeklődik a csillagok, bolygók iránt. Nos, a kb. félórás előadást nagyon szépen végig hallgatta, a képek tetszettek neki, de mégis csalódott volt, mert a bolygókról nem esett szó.

Az előadás után futva igyekeztünk a gépkocsinkhoz, mert már nem csak a szél fújt, de eleredt az eső is. Pedig a lovagi játékok még csak akkor kezdődtek…














Barlang, nyuszi és kalandpark


Pécs, 2012-08-10

Péntek reggel is korán kelt a Maci, már fél hétkor kukorékolt. Nyolcig rajzolt, majd megreggeliztünk, és elindultunk Abaligetre.

Abaligeten megnéztük a cseppkő-barlangot. A 9 órakor induló túrán csak Maci, anya és apa vett részt. Az idegenvezető hölgytől rengeteget kérdezett Zsombus, és persze beszélgetett vele. Nagyon örült, hogy a barlangban voltak denevérek. Kicsit megijedt, amikor először repültek felé, de aztán már nem nyugtalankodott. A barlangot mindig is szerette, a cseppkövek, a hatalmas sziklák, a búvópatakok és azok csörgedezése mind érdekes a számára. No, meg persze a zseblámpa fénye… A barlang után nézelődtünk kicsit a tópartján. Érdekes, hogy a Denevér múzeum nem érdekelte, nem akart bemenni.

A barlang után visszamentünk Orfűre, a Kemencés udvarra. Nem is gondoltuk volna, hogy itt milyen jól érzi majd magát. Játszott a lengő tekével, gólyalábon próbált járni, és fára mászott. Őt nem hozta lázba a finom pogácsa, vagy a barackos batyu. Alig lehetett viszont elvontatni a nyuszitól, anya nem győzte szedni neki a sok füvet, hogy odaadja. Majd poni(?)lovat etetett többedmagával az udvaron szedett almával.

Már elmúlt dél, amikor elindultunk a Mecsextrémbe. A kalandparkban először a játszóházat fedezte fel. Alaposan. Majd az udvaron levő csúszdák, mászókák és ugrálók következtek. Járkált, futott egyik helyről a másikra. Sajnos, tekerős gokart nem volt az ő méretében… Aztán következett a mászófal. Nagyon ügyesen mászott, de igazából neki a biztosító kötélen levő csüngés jött be a legjobban. A fal felénél mindig ,,feladta”, viszont csüngött egy jót, és a lejövetel, a faltól való elrugaszkodás is tetszett neki. A mászófal után a bob következett. Itt három kört mentek anyával. Valószínűleg azért csak annyit, mert észrevette, hogy van kötélpálya is. Irány tehát a kötélpálya. Mondanom se kell, hogy nagyon ügyesen, rutinosan rakta a karabinereket. És persze a gyerek pályán kétszer is végig ment. A kötélpálya után sem fáradt el… Visszamentünk hát vele a játszóházba… Majd vissza a szálláshelyre.

Kicsit evett, rajzolgatott, majd apa ágyában, ahogy nézte a tévét, rajtaütésszerűen elaludt.

Orfűi strand, darazsak és vadkacsák


Pécs, 2012-08-09

Csütörtökön reggel hat órakor ébredt Zsombus. Aminek persze se anya, se apa nem örült. Az időképet megnézve úgy döntöttünk, hogy ma fürdünk és pénteken kirándulunk.

Nem volt tipikus strandidő, de a strandon kötöttünk ki. Macit persze sem az időjárás, sem pedig a langyos víz nem zavarta: úszott, csúszdázott… No, meg persze irány az örvény és a gyerekmedence. Szóval ő nem problémázott semmin. Egy óra tájban sikerült kicsalni a vízből, és elmentünk ebédelni. A stranddal szemközti vendéglőbe. Azért választottuk ezt, mert a Strand éttermébe nem akart ebédelni Zsombus, mert ott sok a darázs. Nos, miután rendeltünk és kihozták az üdítőket, akkor itt is megjelentek. Amiből meg hatalmas sírás és sikítozás lett. A pincér is meglepődött, hogy Maci mennyire fél a darazsaktól. És ebből nem is lett normális ebédelés. Evett egy kis levest, majd anya csirkés ételéből, illetve apa sült krumplijából. Aztán visszamentünk a szállásra, és a kisfiunk két órát aludt.

Este szétnéztünk Orfűn. A boltba bár jégkrémért mentünk be, de chips lett belőle. Majd megpróbált Zsombi anyával vadkacsát etetni, de ezúttal a vadkacsák lusták voltak, és nem jöttek közel a parthoz. A kis kirándulás után rajzolás következett. És közben persze rengeteg kérdésre válaszoltunk…