Mikulás hete

Zsombus valahova megsebesítette a kézfejét. Nem volt nagy seb, de valahogy elfertőződött. Máskor egy ilyen simán begyógyul, de most kb. egy olyan szabályos 5 forintos körülire nőtt meg. Csütörtökön így elvittük a Doktor nénihez, aki megnyugtatott bennünket, hogy nem olyan nagy a baj, csak figyeljünk oda arra, hogy Macika testén, ha máshol is van ilyen, akkor kezeljük azt is. Írt fel kenőcsöt, no meg bárányhimlő elleni védőoltást is, amit aztán ma be is adott neki.

Szegény kismackó még nem tudja még mi a mikulás… Pedig annyit kapott… Pénteken átjöttek a szomszédok és hoztak neki mikulást. Szombat hajnalba én is becsempéztem neki (meg Ildinek is), mielőtt elindultam Miskolcra. Még szerencse, hogy két kis csizmácskája van, mert a feleségem jóvoltál az egyik cipőbe már járt a mikulás. Aztán anyósoméknál kajáztak és kapott tőlük is, no meg Ildi testvérééktől is. Alig akart elaludni, olyan jót játszott az uncsitesókkal. Tavaly sem hozta becsomagolva lázba a mikulás. Persze, ha kibontjuk, akkor rögtön tudja, miről van szó. És természetesen kér is belőle. Szombat este még begyűjtöttük a mikulásokat anyuéktól is.

Vasárnap reggel elmentünk Debrecenbe karácsonyi ajándékot nézni. Egyfajta hagyomány, hogy a keresztfiúnknak Ferraris cuccot veszünk a Shell Shop-ban. Mindig összegyűlik 4-5 ezer smart pont, és azt ott szoktuk levásárolni. A Plázákban igazán körül nézni sem tudtunk. Zsombussal vagy mozgólépcsőztünk, vagy pedig szaladgált. Ildi se tudott igazán szétnézni, mert egyidő után elkezdte keresni… Aztán kimentünk a Corába. Maci kapott lufit, és még Ildi nézelődött, addig mi azt játszottuk, hogy odaadom neki, ő meg kidobálja. Aztán persze futkározott. No, meg nyűgős lett, mert már ugyancsak elmúlt dél. És mivel az éhség nagy úr, így egy gyorsétteremben, valami gyros akármiben ebédeltünk. Zsombus anya rizses, zöldborsós brassóijával kezdett. Aztán átjött hozzám és a Gyros-tálamból is kért.

A kaja után irány az autó, és Zsombus papírforma szerint el is aludt. Olyan szépen aludt, hogy nem volt szívünk felébreszteni. Így hát nem mentünk haza, hanem kocsikáztunk még egyet Kisvárda felé is. Kisvárdán, az Aldi mellett megálltam, hogy bekapjak egy kávés cukrot, mert már nagyon álmos volt, amire Zsombi egyből felébredt. Szerencsére hamar megnyugodott. Később elmentem a húgommal szánkót venni. Ők azt szeretnének Zsombusnak Karácsonyra adni.

Egy év…

Tudom ez az a post, amit már korábban meg kellett volna írnom. Ráadásul az utóbbi kettőt fel sem raktam a blogra.

Így aztán elmúlt az évforduló, szépen, csendben. Úgy, ahogy szerettük volna. Bár, előszedtem a tavalyi naptáramat és átírtam a dátumokat a Google naptárba, és november közepén Ildi is megjegyezte, hogy most egy éve költözött be hozzánk Zsombus…

Amikor az előkészítőre jártunk, akkor azt tanácsolták ünnepeljük meg azt a napot, amikor a családba bekerül. Legyen az a második születésnapja. Ha belegondolunk az elmúlt egy esztendőbe, akkor nekünk nem úgy tűnik, hogy egy éve van velünk, hanem kezdetektől… A szívünkben legalábbis…

Hogy mik voltak Maci legszebb pillanatai?

Gyakorlatilag mindennap öröm volt vele. Soha nem felejtem el azt, ahogy az első éjszakákon sírt és csak ültünk mellette tehetetlenül… Vagy amikor először vittük az ügyeletre, mert belázasodott… No, és persze a Zemplén, a Bükk, Magas-tátra, Zakopane, Cserkeszőlő és Keszthely környéke…

Kinőtte a kaja utáni ,,cuppogást”, már nem mondja, ha egy kutyát lát, hogy vauvau, és nem mutat a tévére, hogy bee! Nem alszik már naponta kétszer sem. Délután alszik, de az egy kiadós, 3 órás alvás. Időnként folyékonyan beszél, de hogy mit mond az még nem értjük, de a maga nyelvén biztos fontos dolog… Mindenesetre meg tudja velünk értetni magát. Mindent ért amit mondunk neki.

Nagyon szép ajándék volt nekünk ez az egy év. És minden perc, amióta Maci velünk van…

Széphalom – Alvás a Macival - Sóstó

Szombaton Széphalomra kirándultunk. Sajnos, odafelé Zsombusék nem tudtak kiszállni a kocsiból a kompon, mert szorosan álltak mellettünk, ki se tudtuk nyitni az ajtót. Pedig imádja nézni a Tiszát…

Széphalmon a Vendéglő előtt álltunk meg. Majd körbe sétáltuk a parkot. Maci Zsombust nem volt könnyű rávenni, hogy ne menjen ki az útra. Illetve a park útjain ne ücsörögjön kavicsokkal játszva. Nagy nehezen eljutottunk a veremig, amit Macinak meg kellett másznia… Aztán az új Múzeum mellett futkározott, odavissza és oda meg vissza, mert látta magát a visszatükröződő tükörbe. Aztán átvágtunk a kapu felé a fák között, majd visszasétáltunk a Múzeumkert vendéglőhöz.

A vendéglő kívülről nem nagy szám, belülről rendben volt. Kicsit szűk volt a hely – nekem. A lényeg, hogy a kaja nagyon finom volt. Zsombi elég jól kajázott. Mi is – felváltva. Szerencsére volt a vendéglőben egy akvárium, ami Zsombus lekötette. Így aztán egyikünk evett, a másikunk Macival a halacskákat nézegette, aztán cseréltünk.

Sátoraljaújhelyen Zsombus már odafelé kinézett egy új szökőkutat. Így ebéd után az első utunk odavezetett. A szökőkút rendkívül modern volt, csak éppen nem zenélt. Maci vagy négyszer körbe sétálta, alig akarta ott hagyni. Sátoraljaújhelyről kiérve már aludt is…

Mi pedig kanyarogtunk Makkoshotykán, Herczegkúton… Aztán Olaszliszka magasságában felébredt Zsombus, és olyan sírással, hogy csak néztünk egymásra Ildivel. El nem tudtuk képzelni mi a baja. Kapott inni, enni… Kivettük, visszaraktuk… Megfeszítette a kis testét, és panaszosan, hangosan sírt, hullottak a könnyei. Kb. 10-15 perc telt el, hogy megnyugodott. Már az járt a fejünkbe, hogy hozzuk haza, és visszük dokihoz.

Amikor már nem sírt, akkor úgy döntöttünk felmegyünk Középhutára, a játszótérre. És hátha elalszik közben. Vagy, ha nem is, a középhutai játszóteret szereti. Pár percet szunyókált, de nem aludt el. A játszótéren először a patakot vette szemügyre, dobált be kis követ, mogyorót. Majd a patakhoz levittem, de nem dugta bele a kiskezét. A rúgós ló (vagy mi) pár percet ért, a mérleghintán viszont jókat kacarászott. Szívesen homokozott volna, de ahhoz már hideg volt a homok.

Ezután átgurultunk Újhutára. Maci itt is folytatta az út elején a patakba bedobálós kő-projectet. Viszont sétálni nem volt hajlandó. Így aztán felváltva cipeltük Ildivel. A település végéig így most nem is mentünk el. Volt olyan, hogy nagyokat ásított, odadúgta a fejét Ildi vállához. Siettünk vissza a kocsihoz, hátha elalszik hazafelé… Nem aludt el…

Este, fürdés után Maci szokás szerint nálam kötött ki. Néztünk Gumimacit, Garfieldet, Füles Macit… Nyolc óra után nem sokkal megfogta a kezem, és átsétáltunk az ágyához. Kicsit még forgolódott, játszott, aztán odabújt hozzám és szépen elaludt… Nagyon jó hallgatni az egyenletes szuszogását…

Ma délelőtt kisétáltunk Sóstóra. Zsombus a séta elején vitette magát, aztán valami olyasmit játszott, hogy állj és futás. Ha megunta, akkor makkot gyűjtögetett anyucival. Aztán felváltva vittük a Zsombit, majd futott egyet. Maci mellesleg egyre ügyesebb. A híddal egymagasságban, van egy kb 1 méter magas kis föld kupac. Zsombus nagyon szépen felfutott rá, és aztán a meredekebb részen pedig le. A vasútmegállónál és a tópartján kihasználta a felfestett csíkokat és azon ment. Természetesen Sóstón a szökőkútnál megint jólérezte magát. Mindig szeret ott elidőzni. Míg vártunk a buszra, addig rajzolgatott a földre. Nagyon szépen sütött a nap. A buszon szeret nézelődni. Nem látszik rajta megilletődés. Gondolkozunk rajta, hogy megyünk egy kört vele az állomásig és vissza…

A séta után jólesett az ebéd. Majd 2 óra 15 percet szunyókált...

Zsombi szeptember eleji remek pillanatai

- Zsombus már megmutatja, hogyan lép az óriás, hogyan ásít a Maci. Természetesen a füle, szája, szeme, nyelve már mind megy. Tudja ki anya, apa, nagyapa, nagymama, Barbi, Flóra, Bence. Nagyon tud örülni a gyerekeknek, legyen az szomszéd, vagy az uncsitesói. És szereti, ha puszilgatják, Ő pedig szereti apa arcát simogatni.
- Szombaton, ebéd után elvittük a Macit a Nyírségi Ősz rendezvényére. Elég bátran szaladgált a lábak között, vagy vitette magát. A léggömbőknél megtetszett neki egy kék Thomas a gőzmozdonyos. Amikor hazajöttünk rögtön elaludt, a léggömb madzagját fogva…
- Zsombust addig érdekli a reggeli, amíg nincs tele a poci kb. félig, kétharmadáig. Aztán elvonul valamelyik szobába mesét nézni. Ilyenkor utána kell vinni a kaját és mese nézés közben megeszi amit még meghagyott. Persze előfordul, hogy szemet vet anyukája ételére. Szombaton nemes egyszerűséggel elvette a felvágottat a vajas kenyérről, és bevitte a szobába megenni. Amíg anyuci teát főzött…
- Ma reggel Maci Thomas nézés közben lepisilt, mondhatnók túlcsordult a pelus. Pedig minden ugyanúgy indult, mint máskor. Vidáman kelt, én előkészítettem a DVD-t, Ő elfoglalta a helyét a combomon. És egyszer csak érzem, hogy valami meleg és csurog a lábamon… Pedig időnként alapban mutatja, hogy kaka van, vagy hogy hol a pisi. Mindenesetre nem jött zavarba. Pontosabban, mintha mi sem történt volna.

Zsombus

Maci nagyon okos. Imádja a kocsikat, a repcsiket, a vonatokat és az ejtőernyősöket. No, meg a galambokat, és minden, ami mozog…

Megmutatja a nyelvét, a fülét, a szemét… És, ha kedve van, akkor mindenkivel gagyarászik… No, meg ismerkedik és játszik… Ha jó a hangulata…

Minden ért a Maci. Ha megkérjük adja ide ezt vagy azt, akkor ideadja. Ha megbeszéljük, hogy mit csinálunk, hova utazunk, akkor megérti. Amikor pl. megbeszéltük, hogy megyünk a Balcsira és 450 kilométert kell ülnie a kocsiba – megértette és odafelé egy szava se volt. Csak már a vége felé kezdett nyűglődni, de ki nem 6 órás autókázás után? Ráadásul forró napsütésben…

Szóval Maci nagyon okos, és szépen fejlődik. Mindenki, aki látja azt mondja: - Milyen szép kiegyensúlyozott baba.

Isten szép ajándéka!

Vége van a nyárnak

Elszállt a nyár. Nagyon hamar… Ez volt eddig a legboldogabb nyarunk… Még sohasem kirándultunk eddig ennyit, és pláne nem hármasban…

Sóstói sétával búcsúztattuk a nyarat. Maci hol futkározott, hol meg Ildi, hol meg én cipeltem. Aztán, ha azt is megunta, akkor leült a homokba rajzolni. Nem csoda, ha kb. 3-4 kilométeres utat majdnem 2 óra alatt tettük meg…

Haza felé nagyon élvezte a buszt, a pár perces utat. Egész végig csak nézett ki az ablakon. Valószínűleg a biztonsági korlát tetszett neki annyira. No, meg az erdő…

Ebédre jól kajázott, aztán nagy nehezen elaludt, és szunnyadt 2 órát. Estére elmentünk mosógépet nézni, meg beugrottunk a McDonaldsba fagyizni. Zsombusnak az is ízlett, bár ő jobbára csak csoki öntetet kapott.

Gyenesdiás 4. nap - Afrika csodái

Reggel jócskán belehúztunk, mert fél kilenckor ébresztett bennünket Zsombi. Reggelire tojásrántottát evett. Miután őkelme a legfontosabb így mi ezúttal is felváltva ettünk, illetve kerestük, merre jár. Mert Zsombus egyre jobban otthon érzi magát a panzióban.

A kaja után úgy döntöttünk, hogy megnézzük ,,Afrikai csodáit”. Azaz a pár kilométerre lévő Afrika parkba ugrottunk el. Zsombusnak ezúttal is a kisállatok tetszettek a legjobban, csüngőhasú kisdisznók, a kecskék és talán a bárányok. De a favorit a kismalackák voltak… A zebra, dámszarvas, bika, teve még túl nagy neki… Jó volt viszont a gyerek dzsungel, ami tulajdonképpen ösvények egy bozótosban, vagyis, ahol nem foglalkoztak az egésszel… Volt benne egy kilátó, meg jópár állat fotója elhelyezve. Maci nagyon élvezte, ahogy a szűk ösvények kanyarogtak. Mi egy kicsit féltettük, mert volt ott csalán is bőven, de szerencsére megúszta…

Ebédre anya gyümölcsleveséből evett, bácskai rizses hússal és pizzával. No, meg sok mozgással… Ebéd után visszatértünk a szállásunkra, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ami sikerült is, hiszen több mint 2 órát szunyált. Aztán olvasgatott anyukájával, illetve nézték az olimpia megnyitóját.

Hat óra tájban megvacsiztunk, és átmentünk Vonyarcvashegyre. Valamikor tíz évvel ezelőtt ott voltunk, és emlékeztünk arra, hogy ott van egy jó kis fagyizó… Nem is csalódtunk benne, ezúttal is jó fagyit adtak, csak Maci volt türelmetlen. Így aztán gyorsan benyaltuk… Játszottunk egyet a parkban, Zsombi hintázott, szökőkutat nézett, mérleghintázott. Aztán sétáltunk, majd újra a park jött…

Fél kilenc tájban értünk vissza a szállásra, és nem sokára már aludtunk is…

Gyenesdiás 3. nap - Szigligeti vár

Az éjszaka elég sokszor fenn volt a Maci. Valszeg melege volt nagyon, amin nem is lehet csodálkozni. Nyolc óra tájban ébredt. Reggelire sonkát evett és vajas kenyeret.

Reggeli után átmentünk Szigligetre megnézni a várat. A lépcsőn, amíg volt korlát addig szépen sétált, de aztán felkéredzkedett Ildihez, és felcipeltette magát. A vár alatt elnyaltunk egy fagyit. Zsombus is beleütötte párszor a nyelvét. Úgy tűnt ízlett neki… Aztán folytattuk az utunkat a várba. És persze nem akart a saját lábán jönni… És persze a várban sem… Igaz, néha megmászott néhány falétrát. Így aztán alig vártuk, hogy lejöjjünk a hegyről.

A hegylábánál találtunk egy vendéglőt, ahol megebédeltünk – volna. De végülis Zsombinak nem ízlett a második, csak a leves. Így aztán siettünk vissza a szállásra, hogy Ildi melegítsen neki valami üveges kaját. Útközben aztán Zsombus elaludt, felvittük a szobába. Kisebb megszakításokkal több, mint két órát aludt.

Ébredés után megkapta az üveges kaját, majd vártunk egy kicsit és levitte Ildi játszani. Érdekes, hogy nem volt, illetve nincs nagy kedve a fürcsihez. Játszik inkább az udvari játékokkal, de vízbe nem nagyon megy.

Vacsi után kivittünk autóbemutatóra, de mert lassan kezdődött így hamar megunta és inkább hazajött. Tévézett, majd el is aludt…