Mikulás hete

Zsombus valahova megsebesítette a kézfejét. Nem volt nagy seb, de valahogy elfertőződött. Máskor egy ilyen simán begyógyul, de most kb. egy olyan szabályos 5 forintos körülire nőtt meg. Csütörtökön így elvittük a Doktor nénihez, aki megnyugtatott bennünket, hogy nem olyan nagy a baj, csak figyeljünk oda arra, hogy Macika testén, ha máshol is van ilyen, akkor kezeljük azt is. Írt fel kenőcsöt, no meg bárányhimlő elleni védőoltást is, amit aztán ma be is adott neki.

Szegény kismackó még nem tudja még mi a mikulás… Pedig annyit kapott… Pénteken átjöttek a szomszédok és hoztak neki mikulást. Szombat hajnalba én is becsempéztem neki (meg Ildinek is), mielőtt elindultam Miskolcra. Még szerencse, hogy két kis csizmácskája van, mert a feleségem jóvoltál az egyik cipőbe már járt a mikulás. Aztán anyósoméknál kajáztak és kapott tőlük is, no meg Ildi testvérééktől is. Alig akart elaludni, olyan jót játszott az uncsitesókkal. Tavaly sem hozta becsomagolva lázba a mikulás. Persze, ha kibontjuk, akkor rögtön tudja, miről van szó. És természetesen kér is belőle. Szombat este még begyűjtöttük a mikulásokat anyuéktól is.

Vasárnap reggel elmentünk Debrecenbe karácsonyi ajándékot nézni. Egyfajta hagyomány, hogy a keresztfiúnknak Ferraris cuccot veszünk a Shell Shop-ban. Mindig összegyűlik 4-5 ezer smart pont, és azt ott szoktuk levásárolni. A Plázákban igazán körül nézni sem tudtunk. Zsombussal vagy mozgólépcsőztünk, vagy pedig szaladgált. Ildi se tudott igazán szétnézni, mert egyidő után elkezdte keresni… Aztán kimentünk a Corába. Maci kapott lufit, és még Ildi nézelődött, addig mi azt játszottuk, hogy odaadom neki, ő meg kidobálja. Aztán persze futkározott. No, meg nyűgős lett, mert már ugyancsak elmúlt dél. És mivel az éhség nagy úr, így egy gyorsétteremben, valami gyros akármiben ebédeltünk. Zsombus anya rizses, zöldborsós brassóijával kezdett. Aztán átjött hozzám és a Gyros-tálamból is kért.

A kaja után irány az autó, és Zsombus papírforma szerint el is aludt. Olyan szépen aludt, hogy nem volt szívünk felébreszteni. Így hát nem mentünk haza, hanem kocsikáztunk még egyet Kisvárda felé is. Kisvárdán, az Aldi mellett megálltam, hogy bekapjak egy kávés cukrot, mert már nagyon álmos volt, amire Zsombi egyből felébredt. Szerencsére hamar megnyugodott. Később elmentem a húgommal szánkót venni. Ők azt szeretnének Zsombusnak Karácsonyra adni.