Barlang, nyuszi és kalandpark

Pécs, 2012-08-10

Péntek reggel is korán kelt a Maci, már fél hétkor kukorékolt. Nyolcig rajzolt, majd megreggeliztünk, és elindultunk Abaligetre.

Abaligeten megnéztük a cseppkő-barlangot. A 9 órakor induló túrán csak Maci, anya és apa vett részt. Az idegenvezető hölgytől rengeteget kérdezett Zsombus, és persze beszélgetett vele. Nagyon örült, hogy a barlangban voltak denevérek. Kicsit megijedt, amikor először repültek felé, de aztán már nem nyugtalankodott. A barlangot mindig is szerette, a cseppkövek, a hatalmas sziklák, a búvópatakok és azok csörgedezése mind érdekes a számára. No, meg persze a zseblámpa fénye… A barlang után nézelődtünk kicsit a tópartján. Érdekes, hogy a Denevér múzeum nem érdekelte, nem akart bemenni.

A barlang után visszamentünk Orfűre, a Kemencés udvarra. Nem is gondoltuk volna, hogy itt milyen jól érzi majd magát. Játszott a lengő tekével, gólyalábon próbált járni, és fára mászott. Őt nem hozta lázba a finom pogácsa, vagy a barackos batyu. Alig lehetett viszont elvontatni a nyuszitól, anya nem győzte szedni neki a sok füvet, hogy odaadja. Majd poni(?)lovat etetett többedmagával az udvaron szedett almával.

Már elmúlt dél, amikor elindultunk a Mecsextrémbe. A kalandparkban először a játszóházat fedezte fel. Alaposan. Majd az udvaron levő csúszdák, mászókák és ugrálók következtek. Járkált, futott egyik helyről a másikra. Sajnos, tekerős gokart nem volt az ő méretében… Aztán következett a mászófal. Nagyon ügyesen mászott, de igazából neki a biztosító kötélen levő csüngés jött be a legjobban. A fal felénél mindig ,,feladta”, viszont csüngött egy jót, és a lejövetel, a faltól való elrugaszkodás is tetszett neki. A mászófal után a bob következett. Itt három kört mentek anyával. Valószínűleg azért csak annyit, mert észrevette, hogy van kötélpálya is. Irány tehát a kötélpálya. Mondanom se kell, hogy nagyon ügyesen, rutinosan rakta a karabinereket. És persze a gyerek pályán kétszer is végig ment. A kötélpálya után sem fáradt el… Visszamentünk hát vele a játszóházba… Majd vissza a szálláshelyre.

Kicsit evett, rajzolgatott, majd apa ágyában, ahogy nézte a tévét, rajtaütésszerűen elaludt.

Orfűi strand, darazsak és vadkacsák

Pécs, 2012-08-09

Csütörtökön reggel hat órakor ébredt Zsombus. Aminek persze se anya, se apa nem örült. Az időképet megnézve úgy döntöttünk, hogy ma fürdünk és pénteken kirándulunk.

Nem volt tipikus strandidő, de a strandon kötöttünk ki. Macit persze sem az időjárás, sem pedig a langyos víz nem zavarta: úszott, csúszdázott… No, meg persze irány az örvény és a gyerekmedence. Szóval ő nem problémázott semmin. Egy óra tájban sikerült kicsalni a vízből, és elmentünk ebédelni. A stranddal szemközti vendéglőbe. Azért választottuk ezt, mert a Strand éttermébe nem akart ebédelni Zsombus, mert ott sok a darázs. Nos, miután rendeltünk és kihozták az üdítőket, akkor itt is megjelentek. Amiből meg hatalmas sírás és sikítozás lett. A pincér is meglepődött, hogy Maci mennyire fél a darazsaktól. És ebből nem is lett normális ebédelés. Evett egy kis levest, majd anya csirkés ételéből, illetve apa sült krumplijából. Aztán visszamentünk a szállásra, és a kisfiunk két órát aludt.

Este szétnéztünk Orfűn. A boltba bár jégkrémért mentünk be, de chips lett belőle. Majd megpróbált Zsombi anyával vadkacsát etetni, de ezúttal a vadkacsák lusták voltak, és nem jöttek közel a parthoz. A kis kirándulás után rajzolás következett. És közben persze rengeteg kérdésre válaszoltunk…

Irány a Marcipán bolt, Tettye és a Zoo

Pécs, 2012-08-08

Szerda reggel Zsombus egyből jelezte, hogy nem felejtette, hol hagytuk abba tegnap. Azaz neki továbbra is hiányzik a marcipán és mennyünk vissza a boltba. Mert most biztos nyitva van…

És valóban nyitva volt. Sikerült is jól bevásárolnunk; vettünk marcipán golyót, katicabogarat, tekercset és kaktuszt. A bolttól előbb a McDonalds melletti szökőkúthoz mentünk, ahol játszott kicsit, onnan pedig átsétáltunk a színházig, ahol anyával fogócskáztak, majd megnéztük a malomkereket.

Követve a GPS utasításait, elindultunk a Tettyére. A szép nagy parkban, a romoknál nézelődtünk kicsit. Majd Zsombi felfedezte a gesztenyefákat. És majdnem sikerült leesnie egy lesüllyesztett járdára. Apára a frász rájött, de éppen sikerült megállnia Zsombusnak csúszás közben. Mindenesetre a park és játszótér gyönyörű volt. A játék után bementünk a mésztufa barlangba. Macinak be nem állt a szája. Nagyon sokat kérdezett, beszélt az idegenvezető hölggyel.

A barlangtól visszamásztunk az étteremig, ahol a húsilevest majdnem mindet megette, a pennetésztából már keveset evett. Amibe nyilván az is közrejátszott, hogy az étteremnek volt egy kis játszótere, ahol új barátokra tett szert. Amíg ő játszott anya megette a leves maradékot, apa pedig a tésztát tüntette el.

Délutánra a Vadaspark maradt. A Vidámpark bezárt, a kisvasúthoz pedig nem volt kedve. A vadasparkban legjobban az állatsimogató tetszett neki. Anyával vettek kaját kis kecskéknek, és többi gyerekkel együtt vidáman etették az állatokat.

Fürcsi és Pécs

Pécs, 2012.08.07.

Kedden délelőtt úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az orfűi Élményfürdőt. Kellemes időben indultunk el a szálláshelyünkről, az enyhe szél ellenére jónak tűnt a dolog. Aztán a strandon, a vízben már éreztük, hogy mégsem ez volt a legjobb megoldás. Igen ám, de a Maci nagyon szeret fürödni, és holmi szél nem szegi a kedvét. 

A fürdő bejárata után pára kapu volt. Ami alatt többször is átment Zsombus. Az 1,15-ös hidegnek tűnő – elvileg 30 fokos – vízben nagyon jól érezte magát. Úszkált, aztán az úszószemüvegében lemerült, aztán csúszdázott, majd ment az ,,örvénybe”. Anyával és apával, és mondanom sem kell, hogy sorrend lényeges. Délben nem kellett könyörögni, hogy jöjjön ebédelni. Vagy a hideg szél, vagy a sok mozgás meghozta az étvágyát.

Sajnos, az ebédlőben volt darázs, ami mindig odaszállt hozzánk. Először talán nem vette komolyan, de ahogy látta, hogy nem sikerül elűzni, egyre dühösebb lett. Alig kezdett hozzá kedvenc milánói makaróniájának, amikor betelt a pohár, és sírva elmenekült anyával egy másik asztalhoz. Ami egy ideig jó ötletnek tűnt, de a darázs oda is odament, így aztán egy padon fejezték be az ebédet.

Ebéd után minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, de három tájban kijöttünk a strandról, mert Pécsre készültünk. A látni valók listáját Bartos Erika Hopplá meséi alapján állítottuk össze. Hogy az út Pécsig ne legyen unalmas, arról GPS, apa és Maci gondoskodott. Apa a már megismert úton ment, ami nem esett egybe a GPS által javasolttal. Macinak persze ezúttal sem tetszett, hogy apa nem hallgatott mindig a GPS-re… De mire beértünk a megyeszékhelyre már kibékültünk. Pontosabban Zsombus már nem haragudott apára…

Pécsett a Rákóczi, Jókai út környékén viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet. Majd besétáltunk a Széchenyi térre. Útközben anya vett papírt, hogy legyen mire rajzolni Zsombornak. Zsombor pedig örömmel fedezte fel a csobogót. Amiben mondanom sem kell, hogy belement. A térre éppen jókor érkeztünk, mert sikerült elkapni a városnéző kisvonatot. A 45 perces, 6-7 kilométeres úton összevissza- tekeregtünk Pécsett. Nagyon sok műemléket, templomot, szökőkutat és fagyizót láttunk.

Sajnos, amíg odavoltunk a Marcipán bolt bezárt, így a Kanalas fagyizóban próbáltuk kárpótolni a kisfiunkat. Ami nem sikerült… Meg persze ő amúgyis a gömbös, olasz fagyit jobban szereti… Aztán nagy duzzogva mégiscsak evett a kanalas fagyiból, a zserbóból is. Ezután visszasétáltunk a Dzsámi mögé, a harangjátékokat hallgatni-nézni. Macinak nagyon tetszett, ahogy emelkedik a harang, majd a harangjáték is nagyhatással volt rá.

Amikor visszaértünk, akkor nyűglődött kicsit, mert estére már fáradt és egy kicsit éhes is volt. Mire elmajszolta a kiflikéjét addig szinte már el is aludt apuci ágyában… Úgy, hogy ezúttal nem anyával, hanem apával aludt…

Fürcsikélés Hajdúnánáson

Őszi szünet

Csütörtökön Zsombusért anya ment. A gondozó néni elmondta, hogy a Maci nagyon jól viselkedett a bölcsikében: táncolt, jól evett és aludt. Ő ébredt fel utoljára. A gyors öltözés után még sétáltak egyet, csak utána jöttek haza.

Pénteken esett az eső. Nem nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk? Végül úgy döntöttünk mégis neki vágunk a kirándulásnak. Így aztán összepakoltunk és elindultunk Szilvásváradra. Az M3-ason, ahogy közeledtünk Mezőkövesdhez egyre rosszabb lett az idő, ködfüggöny, zápor… Mire Egerbe értünk abba maradt az eső. Szilvásváradon pedig csak az eső nyomai látszottak. Először a kisvonatállomásra mentünk, ahol voltak árusok is, akiknél volt Thomas, meg állatokat szállító vagonok. Maci addig hisztizett, amíg meg nem vettük. Gyorsan megebédeltünk és az egy órakor induló vonattal felmentünk a rétre, ahol kisütött a nap. Zsombus annyira örült a rétnek és a napnak, hogy ahogy leszálltunk egyből neki indult… Kicsit meglepődött, hogy nem sétálni fogunk, de nem bánta az újabb kisvonatozást. Odafelé valahogy lelkesebb volt, nézett ki az ablakon. Visszafelé inkább játszott.

Szilvásváradot elhagyva egy mellékúton kicseréltük Maci pelusát. Aki nemsokára el is szunyókált. Így aztán apa szép lassan gurult át a hegyi úton Miskolcra, a vadasparkhoz. Amikor odaértünk Zsombi felébredt. Tekintettel arra, hogy fél négy tájban értük oda, már nem engedtek be bennünket, mert négyig vannak csak nyitva. Így aztán elővettük a motorkát, és irány a Majális-park. Maci nagyon élvezte és a lejtős részen sajnos féktelenül rohant le. Alaposan ránk ijesztve, Ildi futni se bírt mellette olyan gyorsan ment lefelé, és sajnos nem használt semmilyen parancsszó, semmilyen kérés… Ő csak gurult a saját feje után, alaposan ránk ijesztve ezzel… (Egy hete hasonló esetben ráütöttem a kezére, majd amikor az nem használt, sőt mosolygott rám, akkor mérgemben elvettem tőle a motorkát, aminek keserves sírás lett a vége. Zsombi sírt… Amit nem a legjobb hallgatni, mert megszakad apa szíve, de hát ennek a robogásnak véget kellett vetni.) Most anyának fogyott el a türelme, de ő próbálta szidással, fenyegetéssel jobb belátásra téríteni a Macit, kisebb-nagyobb sikerrel.

Szombaton Mamiéknál ebédeltek az uncsitesók. Így aztán Maci jót játszott velük. Majd aludt vagy 3-3,5 órát… Vasárnap délelőtt sütött a nap, így Sóstón sétáltunk egy órát. Közben persze Zsombi játszott egy jót a játszótéren. Mászott, lecsúszott, hintázott… Aztán a Vadászcsárdában ebédeltünk. Ahol volt egy szép nagy akvárium. Abban pedig egy hajó… Maci annyira belelkesült, hogy megtanulta a hajó szót…

Utazás Orfűre

Orfű, 2012.08.06

A nagy melegben Maci és anya a párakaput próbálgatják.

Zsombi már nagyon várta, hogy elinduljunk Orfűre. Igaz, ő még nem nagyon érti, érzi ezeket a napokat, alvásokat, de azzal tisztában volt, hogy ez valami ,,titokhely-félét” jelent. Ami persze általában jó dolog. Apa vasárnap este még beszerezte Bartos Erika Hupplá meséi című könyvet, ami Pécsről és egy kicsit Orfű nevezetességeiről szól.

A nyár legmelegebb napján Maci normál időben kelt, azaz olyan fél hét tájban. És alig várta, hogy induljunk. Az úton aztán végig GPS-t nézte, illetve mérgelődött, ha apa nem arra ment, amerre a gép mondta. Mert apa nem tudta még pontosan beállítani az eszközt… És Maci ezt nem nagyon tolerálta. Végülis a hatórás úton várokozáson felül jól viselkedett. Ami volt kis hiszti, nos az ,,belefért”. Különösen akkor, ha útközben 38 fokot is mutatott a hőmérő. Hosszabb pihenőt nem is tartottunk. Igazából csak pisilni álltunk meg párszor, meg egyszer tankolni.

Orfű és környéke nagyon tetszett neki. A tavak, az erdő, a dombok és hegyek mind újdonság volt a számára. Így aztán miután elfoglaltuk a házat, Ő és anya elment strandolni. Maci ugyanis a hosszú úton láthatóan nem fáradt el. Az Orfűi Aquaparkban felfedezte a csúszdát, az ,,örvényt” és persze úszkált… A szép, tiszta fürdőből alig akart hazajönni.

Amikor hét óra tájban visszajöttek, a kisfiúnk továbbra sem tűnt fáradtnak. Elkezdett rajzolni, közben kicsit nyűglődött. No, meg várta, hogy feljöjjön a hold, és hulljanak a csillagok… Miután nem volt Internet így a szokásos esti – és reggeli program – az idokep.hu kielemzése ezúttal elmaradt. Persze mindannyian éreztük, hogy meleg van…

A Zsomborok legjobban lovagolni tudnak...

Nyíregyháza, 2012-06-15

Pénteken, óvoda után kimentünk Orosra Robi bácsihoz lovagolni. Már hét közben többszőr is beszélgettünk erről Zsombival. Sőt, amikor felhívtam a lovasedzőt időpontot egyeztetni, akkor Zsombor is beszélt vele. Nagy volt az öröm, mert amióta tél végén véget ért a korcsolyázás nem találkoztak.

A címet nem találtuk meg egyből, de amikor megtaláltuk, akkor elállt a szánk. A kocsinktól egy gyönyörű horgász-paradicsomon átvágva vezetett az utunk kb. 500 méterrel arrébb található lovardáig, lovaspályáig.

Robi bácsi éppen egy kisfiút tanított lovagolni, így várni kellett egy kicsit. Ami jó is volt, mert így legalább Maci szétnézhetett egy kicsit. A lovasoktató aztán bemutatta a ponilovat (?) Zsombinak. Majd megmutatta, hogy kell felszállni rá, ülni rajta, hol kell kapaszkodni. És már el is indultak poroszkálva, körbe a pályán. Mackónk két teljes kört bírt ki. Illetve nem egészen, mert az első kör után már meg kellett fordítani a lóvon, hogy érdekesebb legyen a számára. A második kör végén aztán előadta, hogy éhes... És leszállt a lóról. Majd amikor kapott anyától teát, Robi bácsitól pedig csokit, akkor újra neki durálta magát. Hogy most azért, mert új erőre kapott, vagy azért, mert az egyik kislány elakarta vinni Rozit lovagolni, már soha nem derül ki.  A lényeg, hogy újra Rozira pattant, és megígérte, hogy most még tíz kört megy.

A tíz körből persze kb. hat lett. Mert nem volt elég türelme hozzá. Meg talán az is közre játszott, hogy a harmadik kör végén Robi átment egy másik kisfiúhoz. Zsombus pedig Évával folytatta a körözést a lovaspályán. És bár pár kör után leszállt a lóról biztosította, hogy szereti... Mindenesetre egy csillogó szemű kisfiú boldog volt, hogy lovagolhatott. És simogatta is, amikor elbúcsúzott tőle.

Egy hét múlva újra megyünk...