Zsombika egy kisfiú. Másnak olyan, mint bármely kisfiú. Nekünk azonban attól olyan rendkivüli, hogy a MI KISFIÚNK! És ki hinné, már elmúlt 7 éves! Gyorsan szalad az idő... :(
2012. január 5., csütörtök
Maci kipróbálta a bobot... Apa nagyon megijedt
Bánkút-Szentlélek 2011.12.26.
Anyuéktól bobot kapott Zsombus Karácsonyra így aztán Karácsony másnapján neki vágtunk havat keresni. Miután a Zemplénben nem volt, így neki vágtunk Bánkútnak.
Zsombus nagyon jól érezte magát az úton. Egyáltalán nem dünnyögött. Mindenesetre az egész úton nem láttunk szinte havat sehol. Maximum a szántóföldeken egy keveset. Amikor Miskolcon, illetve Lillafüreden sem láttunk havat, komolyan aggódni kezdtünk, hogy lesz-e ebből a bobozásból valami? Szentlélek előtt aztán bele futottunk kb. 5 cm-es hóba, és így visszatért a remény...
Gyönyörű, havas úton mentünk át a pár kilométerre arrébb lévő Bankútra. Pontosabban Bánkút előtt vissza kellett fordulnunk, mert Bánkút megtelt... Így aztán visszagurultunk Szentlélekre. Mindenki jól beöltözött. Zsombira ráadott anya egy vastag anorákot is. Szóval jól melegen beöltöztettük.
A parkolótól nem messze volt egy kis domb. Ami alig volt párméteres, de legalább csúszott. Zsombi itt kezdett ismerkedni a bobbal. A kormányt hamar megtanulta kezelni, de a fék komoly kihívás volt neki. Így aztán két sikeres lecsúszás után harmadszorra egy bokorban kötött ki. Ez nem volt vészhelyzet, ráadásul Zsombor sem úgy fogta fel. Abszolút jót nevetett rajta, ahogy kikászálódott a lehajló ágak alól. Így még csúszott párat.
Aztán tovább menve volt egy jó kis pálya. Ahol le tudtuk vágni a műutat. Én elindultam lefelé, hogy lent várjam meg a kisfiamat, és vigyázzak rá. Már majdnem leértem, de Zsombi nem tudott várni, így ,,elszabadult”. Valósággal elrepült mellettem. Én csak üvöltöttem, hogy fék, fék, fék... Aztán szerencsére a műúton egyrészt nem jött kocsi, másrészt lelassult a bob, és egy kisfának lelassulva neki ment. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha tovább robog...
A folytatásban erdei, de főleg fenyő erdőben sétáltunk, húztuk Zsombust, illetve lankásabb részeken hagytuk hagy csússzon. Ő pedig nagyon élvezte ezt. És az az igazság mi is. Nagyon kellemes volt az erdő. Jó volt, friss volt a levegő, mi pedig rendesen fel voltunk öltözve. Visszafelé jövet még anya és Zsombi két hóembert is épített. Szerencsére ,,említésre méltó” esemény nem történt.
A kocsiba visszatérve hamar lecihelődtünk. És elindultunk ebédelni. Sajnos, Lillafüreden nem néztünk szét, a kedvenc éttermünk meg zárva volt. Ekkor kellett szembe néznünk azzal, hogy ma Karácsony másnapja van. Így aztán anya és Zsombi nagyon éhes lett. És bár volt harapni való a kocsiban, az mégsem ebéd volt. Szerencsére Tarcalon nyitva volt az étterem és így tudtunk enni. A nagy éhesek megettek 1,5 sajtlevest, és egy fél rántott sajtot. Apa persze ezen jót mosolygott, de nem szólt.
Egy nagyon boldog, és élményekkel teli nap után tért haza a kis családunk...
Ma kiesett az első foga a Macinak!
Ma 2011.12.25-én kiesett Maci első foga!
Már napok, talán hetek óta mozgott. Kicsit meg is ijedt, hogy mi lesz ezután? Ő persze mozgatta... De közben dünnyögött is, hogy mi lesz ezután?
Hiába mondtuk neki, hogy majd kinő másik. És persze erősebb lesz...
Mi nem mertünk oda nyúlni neki, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele neki.
Aztán ma este addig mozgatta, amíg kiesett. Amit ő úgy kommentált, hogy ,,Nézd anya, kiesett a fogam! Eltöltött a büszkeség”. És mindenki majd csodálkozni fog az óviban. És persze ,,anya, ugye elraktad?”. Később persze már beindult a mesegép... Addig mozgattam, amíg kiesett! Aztán vagy ötvenszer megkérdezte, hogy ,,most kiesett a fogam?” És már mehetek is az iskolába? – állapította meg.
Címkék:
első fog,
fog,
kiesett az első fog
Jézuska elhozta a Thomaszos-játékot Karácsonyra
Nyíregyháza, 2011.12.24.
Már hetek óta a ,,levegőben" volt, hogy ez lesz Maci első ,,igazi” Karácsonya. Mármint úgy igazi, hogy még hisz ugyan a Jézuskában, de már AKAR valamit, leginkább Thomast kapni. Merthogy most visszatértünk a Thomas korszakba.
Így aztán anya már hetekkel korábban kinézett neki, és persze meg is rendelt egy Thomas tv-játékot (V.Smile). De persze anyuék is kérdezték mit is kapjon a ,,kisded”. És hát amikor együtt fent voltunk a Karácsonyi forgatagban vettünk egy hosszú ujjú piros Thomas pólót neki. Majd amikor kiderült, hogy szeretne egy kéket is, akkor apa visszament és megvásárolta neki, és persze egy Thomas dzsekit is, ami még jól jöhet tavasszal.
Évek óta úgy van nálunk, hogy hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska, merthogy legyen ideje kijátszania magát a játékokkal Zsombusnak. Így aztán péntek ebéd után hosszas szenvedésbe kezdtünk, hogy Maci aludjon egy kicsit. A kisfiúnk ekkora már annyira várta a Jézuskát, illetve hogy feldíszítsük a fát, hogy nem bírt elaludni.
Így aztán elkezdtük díszíteni a fát. Amióta nem találunk szép, élő fenyőt, és ráadásul a leveleit is hullatja, ami bele megy a Maci lábába, így ezúttal a műanyag fenyőnket vettük elő. Maci nagy lendülettel kezdett bele az összerakásba, de elég hamar megunta. Ám az égők felrakása ismét visszahozta a kedvét. Különösen amikor látta milyen szépen égnek az izzók. Aztán a díszek felrakásába már teljes lendülettel benne volt. Sőt, a cél érdekében még anya ölébe, vagy apa nyakába is felmászott.
Vacsora után végre megszólalt a csengő, és Maci megkapta az ajándékát... A Thomasos TV-s játéknak nagyon örült. Ahogy mondta nekünk: - Mindig ilyenre vágytam! És persze mosolygott és ragyogott a szeme. Nem is volt könnyű ágyba parancsolni.
Szombat délben anyósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt találkoztunk a feleségem testvérének a családjával is. Macinak az újabb Jézuska várása közben nem volt kedve ebédelni, így aztán jó kis hisztit csapott. Nem is nagyon tudtuk megvigasztalni. Nem folytak a Maci-könnyek, csak ,,szárazon” sírt, de azt elég hangosan. Én már ilyenkor tudom, hogy hagyni kell, mert akármit csinálunk csak rosszabb lesz. Menni kell vigasztalni, beszélgetni vele, mert amilyen kis érzékeny lelkű maci, más nem használ nála.
Aztán persze jöttek az öröm pillanatai, a távirányítós Peugeot, a Kövér Ellenőr... Meg egyéb kisebb ajándékok. Maci mindennek örült. Jellemző a srácra, hogyha elmegyünk a TESCO-ba és megnézzük a Thomas kínálatot, akkor nem feltétlenül a legdrágább Thomast kéri, hanem egy akármilyen kis Thomassal, kerüljön az 298-ba is beéri, nagyon tud örülni neki. Vagy egy 100 forintos gumigolyónak. És persze ő tud ezeknek önfeledten örülni... És akármilyen hihetetlen is, de most ugyanez a boldogság volt az arcán, ahogy a távirányítós autóval játszott, boldogan és önfeledten. És persze nagyon ügyesen.
Délután három óta tájban aztán átmentünk anyuhoz, ahol találkoztunk a testvéreimmel és a családjukkal is. És persze Maci elkapta a fonalat, ha egyszer egy üzlet, bocsánat a Jézuska beindult... Kapott bobot, írható nagy táblát... És persze tesók húzták-vonták, aminek Mackónk nagyon örült. Nagyon jól érezte magát ott is.
A családlátogatások után szerettünk volna egy kicsit kocsikázni a városban, hogy még több Karácsonyi hangulatot szívjunk magunkba, de Mackónk haza parancsolt bennünket. Az ünnepi kaja helyett megevett vacsorára két szelet bundás kenyeret, majd később egy virslit. És persze lefekvésig szinte meg nem állt a TV-s Thomas játék...
Egy nagyon boldog kisgyerek hajtotta álomra a fejét...
Oviúszás és Mikulásvonat
Nyíregyháza – Miskolc, Lillafüred 2011.11.26
Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.
Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.
A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.
A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...
De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...
Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.
Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.
A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.
A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...
De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...
Címkék:
Auchan,
Dr. Bubó,
Hókuszpók,
Lillafüred,
Malacka,
Micimackó,
Mikulás,
Mikulásvonat,
Miskolc,
Teknőc Ernő,
Tigris
2012. január 4., szerda
Zsombor névnap több tételben
Nyíregyháza, 2011.11.08.
Anyáék
Apa és anya a névnapja előtti héten elvitte Zsombust a játékboltba, hogy válasszon ajándékot magának a névnapjára. Azért csináltuk így, hogy Macinak legyen ideje megismerni, játszani minden ajándékával. És ne járjunk úgy, mint Karácsonykor szoktunk, hogy mindenki egyszerre ömleszti az ajándékokat a fiúnkra, amiből aztán az lesz, hogy az se tudja mit kapott, és hogy kiadja.
A játékboltban Maci egy ,,Hídas-Thomast” választott, amellyel itthon nagy örömmel játszott. Ahogy néztük Ildivel, ez a Thomas természetesen nem kompatibilis a többi hasonló játékával, azaz nem lehet összeépíteni őket, de ha ez hiányzott neki, akkor legyen boldog ezzel. És mert Ő boldog volt, így mi is azok voltunk…
Zsombor-nap az oviban
Zsombus már nagyon várta, hogy eljöjjön a nap, amikor őt ülik körbe a többiek és neki mondják: Boldog névnapot Zsombika! A köszöntéshez anya cukrászdában vásárolt teasütit, és üdítőt vitt be a kispajtásoknak.
Zsombinak tehát jól telt a névnapja. Azt leszámítva, hogy ezen a délutánon sem aludt, és a többieket sem hagyta. És emiatt át kellett mennie a másik csoportba. Mi persze mindig megkérjük, hogy nem baj, ha nem alszik, de ne zavarja a többieket…
Az ovi után elvittük a Plázába Játszóházazni, mert azt kérte… Most is egy órát töltöttünk ott, és egy nagyon boldog és elégedett mackóval távoztunk onnan. Mi pedig anyával egy jót beszélgettünk.
Persze a családból is többen felhívták, és boldog névnapot kívántak neki. Ő pedig mindenki elmondta, hogy drága Thomast vegyen neki mindenki.
Vacsora után még megbeszéltük, hogy az idén is megyünk a Mikulásvonatra. És meg is rendeltük a jegyeket az esti járatra.
Anyuékkal
Szombat estére meghívtuk anyuékat, azaz anyut és a testvéreimet. Majdnem tízen jöttünk így össze. Zsombi nagyon örült az ajándékoknak. Csabi bátyám és Zoli öcsém nagy türelemmel építettek vasútpályát. Szinte a nagyszoba szőnyeg tele lett vele. Maci nagyon élvezte. Lefeküdt és úgy nézte, ahogy jön Thomas… A vendégek persze szerettek volna beszélgetni. És Zsombus hősiesen állta a kérdéseket, puszikat és öleléseket…
Gesztenyegyűjtés, bob és vízesés
Parádfürdő, 2011.11.01.
Maci az éjszaka nagyon rosszul aludt. Felugrott az ágyon,
sírt és anyát szólította. Hiába mondtuk, hogy itt vagyunk, nem hallgatott ránk.
Nagyon nehezen sikerült megnyugtatni. Korábban is volt már ilyen. Apa a chips
evésre vezette vissza a dolgot. Ugyanis a drága kisfiúnk alig akar vacsorázni,
így lefekvés előtt rendre éhes. És legszívesebben chipset enne...
Vasárnap reggel így egy kicsit lustiztunk. Majd reggeli után
elmentünk sétálni egyet. Már korábban sokat hallottunk a Cifra istállóról, de
még nem jártunk ott. Maci odafelé még játszott egy kicsit a szép nagy parkban.
Majd kicsit vártunk arra, hogy tíz óra legyen, és elindultunk befelé. A
kerítésen belül Zsombor észre vette, hogy van egy csomó gesztenye a földön, a
kerítés mellett. Így nem különösebben érdekelte a pacik, hintók. Alig várta,
hogy gesztenyét gyűjthessen. És ez így ment vissza felé szállodáig is.
Kiegészülve gyönyörű falevelekkel... Mert az is szedtek anyucival... Ebéd előtt
még játszóterezett Mackónk, majd evett levest. És szundizott egy nagyot...
Az ébredés után fürcsiztünk egyet. Pontosabban Maci előbb
jakuzizott, majd átjött a kismedencébe, és apával játszott. Úszott egy kicsit,
majd siklott. A hotel másik szárnyában közben elindult a gyermek program. Így
felöltöztünk és lementünk megnézni. A gyerekek éppen táncoltak. És Zsombikánk
máris ott termett köztük. Aztán még táncolt, majd részt vett minden játékban.
Nyalókát is kapott... Egyáltalán nem volt visszahúzódó. Sőt, a karaoke partyban
nagyon szépen elénekelte a Gyermek volt minden óriás című slágert. Hatalmas
sikert aratva, mindenki megtapsolta. A Vukot pedig még gyakorolnia kell...
Mindenesetre apa és anya nagyon büszke volt a fiúkra. A gyerekprogram után
vacsi, majd egy óra bowling... És nem kellett Zsombikánkat altatni. Életünk
egyik legboldogabb és legörömtelibb napja volt ez...
Hétfőn reggeli után elmentünk az Oxigén kalandparkba
Mátrafüredre. Zsombinak ez már ,,hazai pálya”, annyit járt ott. Játszóházazott
egy órát, majd 5 kör bob. Mind a kettőt nagyon élvezte. Pedig a bobnál sokat
kellett sorba állni, de foglalkozott vele. Ha nem is türelmesen, de kivárta. És
természetesen jókat sikongatott, ahogy jött lefelé a hegyről, ,,jó gyorsan”
anyucival. Ebédre egy adag sült krumplit kapott és kakaós palacsintát. Aztán
irány vissza az Erzsébet park hotel. Alvás, fürcsi, vacsora és bowling. Illetve
Zsombi már az első napon összehaverkodott egy kilenc éves kisfiúval, Lacikával.
A bowling után vele biliárdozott egy kicsit. Egy nagyon kellemesen, és jól
elfáradt Maci ment aludni.
Kedden aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Reggel Macikánk
nem nagyon evett. Úgy kellett bele tukmálni a vajas kenyeret, némi felvágottal.
Aztán gyorsan fürcsiztünk. Apa dobálgatta a kisfiát, mert neki az nagyon
tetszett. Hamar elszaladt az egy óra... Visszamentünk a szobába és
összepakoltunk. Majd fizettünk, és elindultunk megnézni az Ilona vízesést. A
parkolónál az volt kiírva, hogy csak 1,2 kilométer . Így
aztán nem is nagyon pakoltunk össze semmit. Meglepetésünkre volt az vagy 3 kilométer is... De
hát ez csak menet közben derült ki. A túra elején Maci nagyon lassan jött, mert
gesztenyét gyűjtött. Aztán elesett és amiatt nyűglődött, de a fele távtól
sikerült belendíteni, mert felajánlottuk, hogy aki először ér a vízeséshez az
kap egy Thomas ajándékot. Közben sajnos kiderült, hogy Macinak kakálnia
kellene, de hát ő nem tud az erdőben... Az út egyébként gyönyörű volt. Az őszi
Mátra csodálatos. Visszafelé aztán már tényleg minden baja volt Zsombinak. Így
aztán felváltva cipelte a nyakában anya és apa. A túra végére sikerült
,,meggyógyulnia”, mert talált pár gesztenyét.
A MOL kútnál aztán helyére kerültek a dolgok. Apa
megtankolt, Maci felkereste a mellékhelyiséget... Így nyugodtan indulhattunk
haza. A kocsiban ettünk egy kis chipset, és már el is aludt Mackó. Nem is
ébredt fel csak már akkor amikor haza értünk... Nagyon szép öt napot töltöttünk
együtt.
Víz, város a város alatt, és persze bowling
Parádfürdő, 2011.10.29
A Gyermeknapot a ,,Bowlingos szállodába” töltöttük. Vagyis Macinak így marad meg az emlékezetében az Erzsébet Park Hotel Parádfürdőn. Így aztán úgy gondoltuk, hogy Zsombor névnapja környékén, meg a házassági évfordulót is megünnepeljük azzal, ha visszatérünk Parádfürdőre. Maci bowlingozik, és jókat fürdik majd velünk.
Nem is árultuk el a meglepit, csak a hét elején, hogy valamennyire fegyelmezni tudjuk vele a medvénket az óvodában. Nem kell nagy dologra gondolni, de úgy tűnik, hogy most vagyunk egy átmenet közepén. Amikor Zsombus egyre inkább nem akar aludni, vagy inkább nem tud már. Így aztán nevetgél, összevissza fekszik az ágyon. Persze nem csak ő, vannak még így egy páran. És persze az is igaz, ha a Maci nem alszik, akkor borzasztó dolgokat tud produkálni. A hét elején voltunk a Sparban, és amikor nem kapta meg a radírt amit szeretett volna, akkor olyan hisztit csapat, hogy az borzasztó volt. Lefeküdt, sírt, nem figyelt ránk. Ilyenkor persze Ő a legfontosabb. Abszolút nem érdekelt, hogy mit gondolnak a mellettünk elhaladók. Hiszen nem mondhattam el mindenkinek, hogy már vettünk neki a kedvenc cukrából. És nem lehet, meg persze nem is szabad mindent megvenni, mert már így is a ,,fejünkre nőtt”. Meg amúgy se szeretnénk elkapatni... Persze ez csak közbevetőleg... Zsombus persze eldicsekedett az oviban, hogy megy a Bowlingos szállodába, ha jól alszik és jó lesz. Így aztán szerdán aludt, de a csütörtökön már nem volt annyira jó. Nem bírt aludni, és ,,nevettették mások”.
Pénteken apa ebéd után érte ment az oviba. Zsombi úgy fogadott: - Köszönöm Apa, hogy értem jöttél. Vagyis nagyon aranyos volt. Aztán még kicsit pakolásztunk. Apa nagyon örült, hogy észre vette, anya nem rakta be a kiscicát és a kispárnát. Így aztán beraktam. Amikor elindultunk anya munkahelye felé, akkor vettem észre, hogy a kispárna még sincs a kosárban, ahova raktam. Nincs, mert mint kiderült Zsombus is pakolászott és kivette. Így aztán fordulhattunk vissza.
Az úton nem nagyon volt álmos Zsombi. Bár, az is igaz, hogy jó színész, és nagyon meg tudja játszani magát. Vagyis lehet, hogy aludt... Amikor a szállodát megpillantva arról beszélt, hogy mit csináljunk? Kocsikázunk? Vagy menjünk be, és majd csak felébred... Akkor valahogy felébredt. A szoba tetszett neki, a nagy kád szintúgy. A kipakolás után elment fürödni, megmutatta anyának, hogy tud már úszni. Aztán vacsora megevett öt darab halacskát. Szóval jól érezte magát a kisfiúnk.
Hamar lefeküdt aludni. Ami reggel sajnos, vissza felé sült el, mert korán ébredt. Talán olyan hat óra tájban. Aminek anya és apa nem örült... Nyolc óra tájban kikászálódtunk az ágyból és elmentünk reggelizni. Mackónk ezúttal is jól termelt, bepakolt a virsliből. Aztán beugrottunk Egerbe. Az úton Zsombornak tetszett a kanyargós út és a őszi táj. A rozsdásodó falevelek. Előbb sétáltunk egy kicsit a városban, majd megnéztük a Várost a Város alatt. Macinak tetszett, csak keverte kicsit a bányát és a pincerendszer fogalmát. De hát ez egy majdnem ötévesnél még nem olyan nagy probléma. Az egy órás túrát jól bírta. A vége felé átlendítette a célba dobó korabeli játék. Természetesen nem csak egyszer dobott... Amikor kijöttünk a föld alól a legnagyobb örömére egy gesztenyefa alatt találtunk magunkat, és el is kezdett gesztenyét gyűjteni. Meg sem állt, amíg vagy 10-15 darabot össze nem szedett. Egy kis ebéd, majd irány vissza a szállodába.
Aludni most sem volt kedve. Így egy órás szenvedés után feladtuk. Játszott egy kicsit a levegőbefújós, korongos játékkal, majd lementünk a wellness részlegbe, ahol a medvénk ezúttal is jól kiáztatta magát. Sokat úszott, ugrált, pocsolt, vagyis nagyon jól érezte magát. Aztán vacsi. Ami izgalommal telt el, mert akkora már kiderült, hogy apa a vacsora utánra kibérelt egy bowling pályát.
A bowling után még egy kis X-faktor, és egy nagyon boldog kismaci feküdt le aludni... Még akkor is, ha ezúttal nem sikerült tízest dobnia...
3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény
Salgóbánya, 2011. 08. 19.
A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.
A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...
Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.
Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)