Ibrányi ijedtség

Gyorsan tellik a nyár… Zsombus vagy az egyik, vagy a másik nagyinál van. A jövő héten lesz a fő hét, akkor Ildi is szabin lesz és Zsombi és a 3 uncsitesó Csöpike maminál lesz.

Érdekes, hogy Maci mostanság nem bír fél hétkor kelni. Úgy kell hét óra tájt kiimádkozni az ágyból. Másrészről pedig már nem sír, amikor ott marad a nagyszülőknél, vagy az uncsitesóknál. Jobb ez így persze, mintha sírna, mert az nekünk is rossz…

A fentiekből látható, hogy Zsombus és a bölcsi egyelőre zárjólbe került. Legközelebb 20.-a után megy. Remélhetőleg vissza fog szokni hamar.

Szombaton miután közel négy órát aludt a Maci kiugrottunk az irányi Tisza-partra. Aminek persze Zsombus nagyon örült. Nem volt nyugtalan az úton, nem hisztizett a séta miatt sem. Amikor aztán a még kora esti kánikulában meglátta a Tiszát, a rengeteg vizet, nagyon boldog volt. Hamar bele is ment és kisvödörbe merte a vizet. Aztán szeretet volna beljebb menni, de nem engedtük… Hét óra tájba vettem jégkrémet. Zsombi ezuttal sem csak a sajátját nyalta, hanem az anyáét és az apáét is… Amikor anyával visszament a vízbe szegény Maci rosszul lépett és egy beleesett a Tiszába, és elmerült a 30 centis vízbe. Anya gyorsan, reflexszerűen kikapta a vízből, de Zsombus nagyon megijedt (mi is). Bár, a vízből ezek után sem akart kijönni, de nagyon vacogott, így aztán kiparancsoltuk. ,,Természetesen” amikor elindultunk az autóhoz (haza) Zsombus nyűglődött egy kicsit… Ő még maradt volna.

Vasárnap délelőtt a tiszatelki ,,Aranypartot” látogattuk meg. Ami rendkívül kellemes csalódás volt a számomra. Ez tényleg olyan volt, amilyenre Ibránynál is gondoltam. Sekély, homokos oldal, sekély part, egyáltalán nem kellett félni, hogy a Maci pár lépés megtétele után betéved az úszók közé. Ibránynál a parttól 5-6 méterre már elvolt kerítve, hogy mélyvíz… Szerencsére találkoztunk Zsombus egyik játszótéri játszótársával és anyukájával, így jól kijátszotta magát Zsombus. Nemcsak a kislánnyal, de az anyukájával is. Visszasétálva a kocsihoz meg is ebédeltünk. Majd abban bízva, hogy a Maci elalszik elindultunk a Zemplénbe. Ezúttal azonban ördög bújt a Maciba és csak Sátoraljaújhely előtt nem sokkal szundított el. Így aztán Kőkapun kötöttünk ki.

Sajnos, összesen egy órát aludt Zsombi. Ébredés után rögtön belenyalt apa és anya jégkrémjébe. Majd követ dobált a patakba. Kb. egy óra múlva tudtuk csak elvontatni a kisvasútállomáshoz, illetve átmentünk az alagúton. Persze, ebben sem volt köszönet, mert a Maci nem akart lejönni a sínről. Jellemző, hogy annyira megsértődött azon, hogy nem mehet a sínek közt, hogy még a tóba se volt kedve követ dobálni. Hogy megnyugodjanak a kedélyek visszavittük az állomásra, és megvártuk amíg jön a vonat. Majd anyucival felszálltak rá és vissza felé Pálházáig, ők azon jöttek… (Anyuci azt mondta biztos sírni fog, hogy nincs ott apa, de különösebben nem hiányoztam.)

Haza felé vettünk pár kiflit és felvágottat vacsora gyanánt a Sátoraljaújhelyi TESCO-ban, illetve megnéztük az új bobpályát, de annyian voltak, hogy oda bejutni reménytelen volt.

Strand-betegség

Pénteken este Zsombus kis teste nagyon meleg volt, amikor bejött az esti játszadozásból. Ráadásul nyűgősködött is. Előbb arra gyanakodtunk, hogy talán a kánikula van rá ilyen hatással, de amikor nagy nehezen megmértük a lázát, - nem akarta - akkor már tudtuk, hogy baj van. 39 fok volt a láza. Anya adott neki kúpot, apa asszisztált. Éjszaka elég nyűgösen aludt.

Szombat reggel ismét kapott kúpot, mert megint 39 fok volt a láza. Aztán ebéd előtt összepakoltuk és elvittük az ügyeletre. A doktor néni megvizsgálta, majd megkérdezte, hogy volt-e strandon? Amikor mondtuk, hogy szerdán. Akkor csak annyit mondott: - Strand-betegség. Inkább kellemetlen, mint súlyos. Majd hozzátette: - Még antibiotikumot sem érdemel.
És csak kúpot írt fel…

Szombat délben még nyűgős volt Zsombus. Aztán aludt 4 órát. Este persze nehezen aludt el, de vasárnap fél kilenckor nagyon vidáman kelt fel. Aztán ebéd után megint szundított vagy 4 órát.

Szerencsére láznak, rosszkedvnek nyoma sincs. Ellenben állandóan beszél. Bárcsak értenénk mit…

Bilike

Ma egy újabb fontos dátumhoz értünk. Sajnos, én nem voltam otthon reggel, de a feleségem elmondta, hogy ma Zsombus hosszas próbálkozás után ezúttal végre a bilibe pisilt és kakált.

Tudom, próbálkoztak már erre rávenni a bölcsikében is, de eddig nem vette komolyan. Nálunk például állandóan elszaladgált. Felugrott egyszerűen és el… Nem érdekelte a dolog…

Meg is lett a jutalma: ma egész nap Sárospatakon füricskéltünk!

Szentendre 3. rész

Szombaton rendes időben keltünk. És vágyakozva kémleltük az időjárást. Végülis a reggeli után úgy ítéltük meg, hogyha nincs is az a nagy hőség, de egy füricskélésre jók vagyunk. Így aztán át is ugrottunk a szomszédos Leányfalui strandra.

Macit a legkevésbé sem zavarta, hogy hol elbújik, hol pedig elő bújik a nap. Ő ahogy meglátta a medencét csobbant volna. Így utólag elég nagy merészség volt a részünkről a fürdés. 24 fok, néha szél… No, és a 30 fokos medence sem 30 fok, annál kevesebb… Mindez persze Zsombus nem késztette meghátrálásra. Belevetette magát a medencébe, és pörgött, forgott, úszkált, csobbant. Kedvenc játéka volt, hogy kiugrott a hideg lábáztatóba, aztán vissza a lépcsőre… Csak hosszas lelkére beszélés után fejezte be…

Ebédre nem nagyon volt kedve enni. Vettünk neki hamburger húsit, meg sült krumplit, de Ö inkább futkározott. Természetesen a fagyis előtt azonban nem mehettünk úgy el, hogy az egy gombócos fagyiját meg ne kapja… Visszaérve a szállásra nem volt gond az alvással. Majdnem 4 órát aludt. Közben párszor felébredt, amikor megszomjazott, de mindig visszaaludt.

Vacsora előtt még gyorsan beugrottunk Szentendrére. Anya ajándékokat akart vásárolni, de inkább egy séta lett belőle. Felfedeztünk pár sikátort is, Zsombus élvezettel ment fel a lépcsőkön. A vége persze most is az lett, hogy ahogy elmentünk egy fagyizó előtt, be kellett vele menni. Egy gömb vanilia… Féltünk, hogy a fagyi után nem fog enni, de ezen az este nagyon Zsombi fogára főztek. Csúszott húsileves és a krumplipüré is…

Vacsora után elugrottunk megnézni Lajos-forrást. Maci kiszállás után kőgyűjtésbe kezdett, majd elkezdte dobálni a kis vízgyűjtőbe. Hiába volt szép a táj, de a szunyogok hazaűztek bennünket. Még dévédéztünk kicsit, aztán 10 óra tájban takaródót fújtam. De Zsombus még sokáig forgolódott. A délutáni nagy alvás után nehezen aludt el.

Vasárnap reggel gyorsan elkezdtünk összepakolni. Anya vitte Zsombit reggelizni, én pedig 2 bőröndöt… A reggeli után gyorsan befejeztük a pakolást és Bogács felé vettük útirányt. Ott találkoztunk ugyanis az uncsitesókkal és a szüleikkel. Zsombi nagyon örült ennek a találkozásnak. A medencébe aztán vidáman mosolygott. Nagyon klassz fürdő idő volt. Mostmár simán bújik bele a felfújható úszógumijába. A napsütésben alaposan kilubickolta magát. Ebédelni nem nagy kedve. Azért anya leveséből meg Bence kajájából csipegetett. Természetesen a vanília fagyi most sem maradt el….

Ebéd után szundikált vagy 2 órát. Negyedötkor kezdett ébredezni. Háromnegyed ötkor elmentünk enni valamit. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy egyen egy kis lángost. Éhenkórász medve azonban ezúttal is fagyira vágyott. Hol a jégkrémes pultnál ácsingózott, hol pedig a fagyis részen. A felszolgálók már megszánták volna egy tölcsérrel, de a ,,zord atya” megtiltotta, amíg nem evett megfelelő mennyiségű lángost. A szokásos vanília gombóc után elindultunk haza…

Szentendre 2. rész

Csütörtökön nyolcig aludt a Maci. Reggeli után elugrottunk a húgomért a HÉV-állomásra. Keresztanyu már várt bennünket, és miután beszállt adott Zsombusnak egy Kisvakond könyvet. Először gyanakodva nézte, de amikor kiderült, hogy van benne pillangó, méhecske megbarátkozott vele. A kanyargós erdei úton nézelődött ki az ablakon. Nemsokára át is értünk Visegrádra.

Irány a Fellegvár! Maci fel is ment becsülettel, vagy anyai segédlettel… A vár belseje abszolút nem érdekelte… Inkább nézte a Dunát. Lementek a vár alatti kilátóba, ahol lengett a zászló, ahonnan látszott a Duna. Mi más kelhet egy 2,5 éves kismackónak?! Apa így egyedül sétált körbe. A két lány meg Zsombussal volt. A várlátogatás után lementünk a Duna partra, a változatosság kedvéért köveket dobálni a vízbe. Anya és keresztanyu gyűjtötte, Zsombus pedig dobálta… Érdekes, hogy a hajók, a RÉV nem nagyon érdekelte. Délben a közeli vendéglőbe húzódtunk be. Sajnos, Zsombus nem nagyon evett… A gulyáslevesből is alig, meg a húsiból se nagyon… Táncolt, futkározott, meg játszott volna a szomszéd asztalnál lévő kisfiúval, de enni, azt nem nagyon…

Ebéd után jött a kocsikázás, hogy elaludjon. Miután elaludt a vár melletti bobpálya parkolójába húzódtunk be. Ahol nem sokat aludt, másfél óra körül. Ébredés után nézte, ahogy a bobok csúsznak, majd átcipeltem a bejáratnál lévő fahídon, hogy játsszon a fajátszótéren. A csábításnak nem is bírt ellenállni. Csúszdázott, hintázott, mászokázott… Közben beszélt, be nem állt a szája. A ba-ba megy, ha ott vagyunk, akkor nem mondja ki, csak ránk mutat, de megy a ma-ma és a pa-pa is. Nagyon okos, értelmes srác, tényleg büszke vagyok rá. Mutatja, ahogy a csiga meg, szereti a katicabogarat, és két kezével mutatja, ahogy elrepül… No, és persze tud még sok mindent… Négy óra tájban kapott szendvicset, és ettől új erőre kapott.

Öt óra tájban elindultunk vissza Szentendrére. Miután kiraktunk keresztanyut vacsorázni kellett volna, de a maci nem nagyon akart. Ő mondjuk egész úton enne kekszet, meg kakaós teasüteményt. Ha engednénk… Miután nem nagyon vacsizott felmentünk Teletabbit nézni. Kilenc tájban el is szenderedett…

Sajnos, éjszaka elég rosszul aludt. Gyakran felsírt, de amikor kérdeztük, akkor nem mondta, hogy fáj valamilye…

Péntek reggel végre normálisan evett Zsombus. Egy szelet kenyeret, felvágottat, paprikát és sajtot kapott. Miután megint nem volt strandidő így Kismaros felé vettük az útirányt, hogy kisvonatozzon kicsit. A váci rév-nél elég sokat kellett várni, ezért aztán Zsombus dobált egy kicsit. Majd felszállva a kompra ott is bőszen gyűjtögetett kavicsokat. Természetesen ezúttal sem akart kiszállni, amikor átértünk… Kismarosra sajnos, rossz ütemben érkeztünk. Egy órát várni kellett a vonatra, mert az csak 11:50-kor ment. Így aztán anyáék felfedezve egy játszóteret ott töltötték az időt. Apa pedig ment szendvicset venni, hogy ebédre egyen Zsombus, illetve megváltotta a menetjegyet. No, meg egy kicsit ő is gyönyörködött a fiába, ahogy az játszik.

Odafelé felállt Maci az ülésre, neki támaszkodott apának, apa pedig átölelte és úgy nézett kifelé. Anya pedig tömte a Macit a szendviccsel, Most is minden érdekelte: patak, út, házak, bokrok, fák, és amikor meglátott egy szélforgót nagyot sikított örömébe. Királyréten míg indult vissza a vonat kicsit játszott anyával a játszótéren. Visszafelé már láthatólag álmos volt. Félúton el is szenderült. Kismaroson óvatosan átraktuk az autóba és elmentünk kocsikázni. Kismaros-Szob-Párkány-Esztergom-Szentendre volt az útvonal… Három órát aludva Leányfalu környékén ébredt fel.

Ezután apa felvonult aludni. Maci és anya lent játszott a többi gyerekkel a játszósarokban. Sajnos, Réka szülei a vacsora miatt összepakolták a társasjátékukat, és elmentek enni, ami miatt Zsombus úgy bedühödött, hogy egy húszperces hisztit csapott. Volt sírás, dobálta magát, fetrengett az ebédlőben … Nagy nehezen evett egy kis levest, a tésztát meg sem kóstolta. A sütiből evett keveset… Így aztán a mesenézés alatt anya tejcsit adott neki, amit nagy örömmel kortyolt be.

Szentendre 1. rész

Vasárnap este és hétfőn délelőtt még búcsúzóul kijátszotta magát Zsombus az uncsitesókkal. Majd anyunál ebédeltünk, és útra keltünk egy hétre Szentendrére. Azért indultunk ebéd után, mert olyankor Zsombi úgy is alszik, így gyakorlatilag nem fárasztjuk az utazással fölöslegesen. Szépen be is jött, amit elterveztünk. Ahogy elindultunk rögtön el is aludt, és csak Pest előtt ébredt fel. Ezen a héten kb. 10 percre Szentendre központjától, a 11-es úton, a Danubius szállodában nyaralunk.

Miután lepakoltunk, elindultunk Szentendre felé. Útba akartunk ejteni a Dunapartot, de azzal nem számoltunk, hogy pár napja ott még állt a víz. Így csúszkálva, beleragadva a sárba találtuk meg a Szentendre I. hajóállomást, ami láthatólag üzemen kívül van. Ezután elvergődtünk egy sétányhoz, amelyen pár kidőlt fát kikerülve, és egy roggyant hídon átmászva jutottunk a Yacht klubbig. Maci becsületére legyen mondva nem sokat dünnyögött. Pláne amikor a kiöntött részen látott vadkacsákat! Na, az nagyon tetszett neki. Az meg különösen, amikor az első büfében vettünk anyának jégkrémet, meg felszereltük magunkat üdítővel. Természetesen a jégkrémet rögtön el is tulajdonította… Visszaérve megvacsiztunk, majd azon gondolkoztunk, hogy újra neki vágunk Szentendre megismerésének, de esni kezdett, így lemondtunk erről a tervünkről. Elgurultunk Leányfaluba, megnéztük kívülről a szép kis strandot, és hazajöttünk. Előbb apa lezuhanyozta Maciját, majd bekente a kistestét a mosakodási krémmel. Aztán újabb zuhi… Ez annyira tetszett neki, hogy nem is akart kijönni a zuhanyzóból…

Kedden reggel az ördög bújt a Maciba. Alig tudtuk a reggelinél fegyelmezni. Hogy egy kicsit lekössük a Skanzen felé vettük az irányt. A Skanzen rögtön felkeltette az érdeklődősét. A kisvonatra várni kellett vagy félórát, így gyalog indultunk neki. Szerencsére találtunk egy fajátszóteret, és így csúszdával meg minden féle játékokkal hamar elrepült az idő. A kisvonat végállomásán leszállva gyalog indultunk vissza a bejárat felé. Természetesen azért megnéztünk a tájegységünk házait. Ezek Zsombusnak is tetszettek. Majd a szélmalom felé vettük az irányt. A szélmalmot Maci már a vonatból is kiszúrta. Tisztára olyan volt, mint a Thomas a gőzmozdony elején… Útközben igyekeztük rávenni, hogy azt a pár száz métert legyen szíves gyalog megtenni, de nem mindig sikerült. Érdekes, hogy a malom közelről nem tetszett már neki annyira, körbe sétálta, de nem időzött ott sokat. Ezután a ,,Jászárokszállási étterembe” mentünk ebédelni. Zsombi evett apa füstölt bableveséből, majd anya kajájából is. Addig pedig, amíg apa és anya befejezték az ebédet, ő rohangált. Hihetetlen, hogy sohasem fárad el! Ebéd után még evett anya csokis Magnumjából, majd a szálláshely felé vettük az irányt. Végülis 2 órát aludt a Maci.

Ébredés után az udvaron játszottak anyával egy kicsit, majd még a szobában is vacsoráig. Vacsora után bementünk játszóteret keresni Szentendére, de nem nagyon találtunk. Amit a Duna-korzó elején találtunk, az meglehetősen szegényes volt. Bementünk a belvárosba. Találtunk egy klassz kis fagyizót, ahol szinte minden fagyit a tejérzékenyek is megehettek. Ezt követően kiültünk a Duna-partra, elnyaltuk a fagyinkat. Zsombus aztán még köveket, kavicsokat dobált a Dunába, majd hazajöttünk…

Szerdára lehűlt a levegő. Zsombus reggel nyolcig aludt, majd tojást reggelizett. (Délután elkeseredve pillantottunk meg pár piros kiütést a lábán. Ennyit a tojásról…) A délelőttöt a szentendrei Közlekedési Múzeumban töltöttük. A két óra alatt, ami járműre lehetett minden buszra, villamosra, HÉV-re és vonatra felmászott Zsombus. Ugrált a régi csuklósbusz hátuljában, csengetett a villamos csengőjével, sétált a sínek között, és egy kiszuperált mozdony kallantyúját meghúzogatta. Nagyon jól érezte magát. Ebédelni bementünk a belvárosba. És bár jól evett a Maci, de alig várta, hogy vége legyen, mert az étterem annak az utcának a sarkán volt, ahol előző este fagyiztunk. És hát Ő nem felejt. Nagyon boldog volt, amikor elkezdte nyalogatni az áfonyás fagyiját. Sajnos, az öröm nem tartott sokáig, mert mi hiába ültünk le egy közeli téren elnyalni a fagyit, de ő akkor is ficánkolt. Aminek az lett a vége, hogy elesett és mehettünk vissza újabb adag fagyit venni.

Délután több, mint három órát aludt Zsombi. A vacsi után elugrottunk Dobogókőre, ahol gyönyörködtünk a tájban. Zsombi persze ezúttal is köveket dobált. Nő, meg persze a nagyobbacska köveken próbált volna mászkálni. Visszaérve még játszottunk kicsit, majd fél tíz tájban álommanó a hatalmába kerítette.

Szabadság

A következő két hétben leáll a bölcsi. Mindenki szabadságra megy, nyaral.

Pénteken délután búcsú bulit rendeztek a Nyuszi csoportban. Azok a gyerekek, akik óviba mentek megvendégelték egy kis ropival, ezzel-azzal a társaikat. Maci hozta a formáját… Mikor a többiek már játszottak, ő – egyedül – ott maradt az asztalnál és pakolta a kaját… Csak anyukája unszolására fejezte be. Zsombus étvágyára nem lehet panaszunk, az már egyszer biztos.

Szombaton gyakorlatilag elmenekültünk a házunk mellett zajló gázfelújítás elől. Arra gondoltunk kipróbáljuk a sárospataki strandot. Természetesen ezúttal is a balsai kompon keresztül mentünk. Zsombi imádja, ahogy megyünk át a Tiszán. Jókora sírást rendezett, amikor vissza kellett ülnie a kocsiba. A sárospataki (végardói) strandra jó kis sort kellett végig várnunk. Míg apa állt a sorban, addig Zsombus jókedvűen viháncolt. Nem zavarta, hogy sokan vannak ott, ő pl. vidáman dobálgatta a nyári sapkáját.

Először egy langyos medencét fedeztünk fel magunknak. Maci nagyon jól érezte magát ebben. ,,Úszkált”, pocsolt… Majd nemsokára anya felfedezett egy másik gyerekmedencét, amelyben meleg víz van. A két medence között kb. 60-80 méter van, amely utat Zsombus végig morgott. Ő ugyanis maradt volna ott még. Mikorra azonban megbarátkozott az új medencével, elkezdett dörögni az ég. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és irány az autó. Mire odaértünk már elég szépen zuhogott az eső…

Ebédelni a kedvenc helyünkre indultunk, azaz Széphalomra. Ami nincs különösebben messze, de anyának komoly kihívás volt Zsombit ébren tartani… Elég sokan voltak, de a várakozás nagyon nem zavarta Macit. Az akvárium és a hinta segített neki, hogy könnyebben teljen az idő. Szépen bepakolt a Hegyközi húslevesből, illetve anya grillezett húsijából, no meg a krumplipüréből. Ebéd után rendbe tett anya macit, és alighogy elindultunk már aludt is.

Visszafelé megálltunk még Középhután. Ezt a játszóteret ki nem hagynánk. És bár állt a kis fa játszótéren a víz, elmondható, hogy telt ház volt. Vagyis, vagy 5-6 gyerek játszott ott a szüleivel. Zsombus leginkább csúszdázott, meg megmozgatta apát a mérleghintával, de a rúgóslovacskát is kipróbálta. No, és természetesen nem maradt el a patakba dobálás sem. Mielőtt haza indultunk volna még egy pillangóval játszott, amíg az el nem repült.

Azt gondolom, hogy eső ide, eső oda, de ez egy remek nap volt…

Megkönnyebbülve

Nehezen indult a hét. Hétfőn még mindig ,,kiütéses” volt Zsombus lába. Csak nem akart elmúlni az allergia. Mi minden reggel úgy láttuk, hogy nincs már, de a nap előhozta. Még, ha nem is annyira, mint korábban, de éppen eléggé.

Kedden aztán kitört a ,,pánik” a bölcsikébe. A vezető gondozó néni fel akarta hívni Ildit, hogy csináljunk valamit Zsombus lábával, mert így nem járhat bölcsődébe. Ildinek azonban rossz volt a mobilja, így nem kapta meg az üzenetet. Így amikor mentem Zsombusért nekem mondta el Zsombi kedvenc gondozó nénije mennyire aggódnak… Ami rendben is van, mert mi is aggódtunk. Csak éppen nem tudtuk, hogy hova vigyük Macit. A körzeti doktor nőnek már nem volt ötlete. A bőr- és nemi beteg gondozóban már 2 doktornő is látta, és ők azt mondták, hogy 2 hét múlva vigyük vissza. A kórház gyerekosztályán időpontot kell kérni a bőrgyógyászaton, tehát az sem megoldás a számunkra. A gondozó néni rendes volt és megadta annak a gyermekgyógyásznak a nevét, ahova ő is viszi a gyerekeit. És most, azaz kedden rendel…

Bepakoltam Zsombust, felvettük anyát és irány a doktor nénihez. Szerencsénkre egy család volt előttünk, így hamar sorra kerültünk. Zsombus meglehetősen nyugtalan volt, pedig a doktor néni nagyon szimpi volt. Megnézte milyen krémeket használtunk eddig, majd írt fel cseppeket, illetve mosakodót, illetve mosdás utáni krémet. A gyógyszertárban kiváltottuk a recepteket, és ahogy hazaértünk anya meg is kezdte a kezelést… És láss csodát már szerdán már alig látszott valami Zsombi lábán valami… Csütörtökre pedig szinte el is múlt!