Szentendre 2. rész

Csütörtökön nyolcig aludt a Maci. Reggeli után elugrottunk a húgomért a HÉV-állomásra. Keresztanyu már várt bennünket, és miután beszállt adott Zsombusnak egy Kisvakond könyvet. Először gyanakodva nézte, de amikor kiderült, hogy van benne pillangó, méhecske megbarátkozott vele. A kanyargós erdei úton nézelődött ki az ablakon. Nemsokára át is értünk Visegrádra.

Irány a Fellegvár! Maci fel is ment becsülettel, vagy anyai segédlettel… A vár belseje abszolút nem érdekelte… Inkább nézte a Dunát. Lementek a vár alatti kilátóba, ahol lengett a zászló, ahonnan látszott a Duna. Mi más kelhet egy 2,5 éves kismackónak?! Apa így egyedül sétált körbe. A két lány meg Zsombussal volt. A várlátogatás után lementünk a Duna partra, a változatosság kedvéért köveket dobálni a vízbe. Anya és keresztanyu gyűjtötte, Zsombus pedig dobálta… Érdekes, hogy a hajók, a RÉV nem nagyon érdekelte. Délben a közeli vendéglőbe húzódtunk be. Sajnos, Zsombus nem nagyon evett… A gulyáslevesből is alig, meg a húsiból se nagyon… Táncolt, futkározott, meg játszott volna a szomszéd asztalnál lévő kisfiúval, de enni, azt nem nagyon…

Ebéd után jött a kocsikázás, hogy elaludjon. Miután elaludt a vár melletti bobpálya parkolójába húzódtunk be. Ahol nem sokat aludt, másfél óra körül. Ébredés után nézte, ahogy a bobok csúsznak, majd átcipeltem a bejáratnál lévő fahídon, hogy játsszon a fajátszótéren. A csábításnak nem is bírt ellenállni. Csúszdázott, hintázott, mászokázott… Közben beszélt, be nem állt a szája. A ba-ba megy, ha ott vagyunk, akkor nem mondja ki, csak ránk mutat, de megy a ma-ma és a pa-pa is. Nagyon okos, értelmes srác, tényleg büszke vagyok rá. Mutatja, ahogy a csiga meg, szereti a katicabogarat, és két kezével mutatja, ahogy elrepül… No, és persze tud még sok mindent… Négy óra tájban kapott szendvicset, és ettől új erőre kapott.

Öt óra tájban elindultunk vissza Szentendrére. Miután kiraktunk keresztanyut vacsorázni kellett volna, de a maci nem nagyon akart. Ő mondjuk egész úton enne kekszet, meg kakaós teasüteményt. Ha engednénk… Miután nem nagyon vacsizott felmentünk Teletabbit nézni. Kilenc tájban el is szenderedett…

Sajnos, éjszaka elég rosszul aludt. Gyakran felsírt, de amikor kérdeztük, akkor nem mondta, hogy fáj valamilye…

Péntek reggel végre normálisan evett Zsombus. Egy szelet kenyeret, felvágottat, paprikát és sajtot kapott. Miután megint nem volt strandidő így Kismaros felé vettük az útirányt, hogy kisvonatozzon kicsit. A váci rév-nél elég sokat kellett várni, ezért aztán Zsombus dobált egy kicsit. Majd felszállva a kompra ott is bőszen gyűjtögetett kavicsokat. Természetesen ezúttal sem akart kiszállni, amikor átértünk… Kismarosra sajnos, rossz ütemben érkeztünk. Egy órát várni kellett a vonatra, mert az csak 11:50-kor ment. Így aztán anyáék felfedezve egy játszóteret ott töltötték az időt. Apa pedig ment szendvicset venni, hogy ebédre egyen Zsombus, illetve megváltotta a menetjegyet. No, meg egy kicsit ő is gyönyörködött a fiába, ahogy az játszik.

Odafelé felállt Maci az ülésre, neki támaszkodott apának, apa pedig átölelte és úgy nézett kifelé. Anya pedig tömte a Macit a szendviccsel, Most is minden érdekelte: patak, út, házak, bokrok, fák, és amikor meglátott egy szélforgót nagyot sikított örömébe. Királyréten míg indult vissza a vonat kicsit játszott anyával a játszótéren. Visszafelé már láthatólag álmos volt. Félúton el is szenderült. Kismaroson óvatosan átraktuk az autóba és elmentünk kocsikázni. Kismaros-Szob-Párkány-Esztergom-Szentendre volt az útvonal… Három órát aludva Leányfalu környékén ébredt fel.

Ezután apa felvonult aludni. Maci és anya lent játszott a többi gyerekkel a játszósarokban. Sajnos, Réka szülei a vacsora miatt összepakolták a társasjátékukat, és elmentek enni, ami miatt Zsombus úgy bedühödött, hogy egy húszperces hisztit csapott. Volt sírás, dobálta magát, fetrengett az ebédlőben … Nagy nehezen evett egy kis levest, a tésztát meg sem kóstolta. A sütiből evett keveset… Így aztán a mesenézés alatt anya tejcsit adott neki, amit nagy örömmel kortyolt be.

Szentendre 1. rész

Vasárnap este és hétfőn délelőtt még búcsúzóul kijátszotta magát Zsombus az uncsitesókkal. Majd anyunál ebédeltünk, és útra keltünk egy hétre Szentendrére. Azért indultunk ebéd után, mert olyankor Zsombi úgy is alszik, így gyakorlatilag nem fárasztjuk az utazással fölöslegesen. Szépen be is jött, amit elterveztünk. Ahogy elindultunk rögtön el is aludt, és csak Pest előtt ébredt fel. Ezen a héten kb. 10 percre Szentendre központjától, a 11-es úton, a Danubius szállodában nyaralunk.

Miután lepakoltunk, elindultunk Szentendre felé. Útba akartunk ejteni a Dunapartot, de azzal nem számoltunk, hogy pár napja ott még állt a víz. Így csúszkálva, beleragadva a sárba találtuk meg a Szentendre I. hajóállomást, ami láthatólag üzemen kívül van. Ezután elvergődtünk egy sétányhoz, amelyen pár kidőlt fát kikerülve, és egy roggyant hídon átmászva jutottunk a Yacht klubbig. Maci becsületére legyen mondva nem sokat dünnyögött. Pláne amikor a kiöntött részen látott vadkacsákat! Na, az nagyon tetszett neki. Az meg különösen, amikor az első büfében vettünk anyának jégkrémet, meg felszereltük magunkat üdítővel. Természetesen a jégkrémet rögtön el is tulajdonította… Visszaérve megvacsiztunk, majd azon gondolkoztunk, hogy újra neki vágunk Szentendre megismerésének, de esni kezdett, így lemondtunk erről a tervünkről. Elgurultunk Leányfaluba, megnéztük kívülről a szép kis strandot, és hazajöttünk. Előbb apa lezuhanyozta Maciját, majd bekente a kistestét a mosakodási krémmel. Aztán újabb zuhi… Ez annyira tetszett neki, hogy nem is akart kijönni a zuhanyzóból…

Kedden reggel az ördög bújt a Maciba. Alig tudtuk a reggelinél fegyelmezni. Hogy egy kicsit lekössük a Skanzen felé vettük az irányt. A Skanzen rögtön felkeltette az érdeklődősét. A kisvonatra várni kellett vagy félórát, így gyalog indultunk neki. Szerencsére találtunk egy fajátszóteret, és így csúszdával meg minden féle játékokkal hamar elrepült az idő. A kisvonat végállomásán leszállva gyalog indultunk vissza a bejárat felé. Természetesen azért megnéztünk a tájegységünk házait. Ezek Zsombusnak is tetszettek. Majd a szélmalom felé vettük az irányt. A szélmalmot Maci már a vonatból is kiszúrta. Tisztára olyan volt, mint a Thomas a gőzmozdony elején… Útközben igyekeztük rávenni, hogy azt a pár száz métert legyen szíves gyalog megtenni, de nem mindig sikerült. Érdekes, hogy a malom közelről nem tetszett már neki annyira, körbe sétálta, de nem időzött ott sokat. Ezután a ,,Jászárokszállási étterembe” mentünk ebédelni. Zsombi evett apa füstölt bableveséből, majd anya kajájából is. Addig pedig, amíg apa és anya befejezték az ebédet, ő rohangált. Hihetetlen, hogy sohasem fárad el! Ebéd után még evett anya csokis Magnumjából, majd a szálláshely felé vettük az irányt. Végülis 2 órát aludt a Maci.

Ébredés után az udvaron játszottak anyával egy kicsit, majd még a szobában is vacsoráig. Vacsora után bementünk játszóteret keresni Szentendére, de nem nagyon találtunk. Amit a Duna-korzó elején találtunk, az meglehetősen szegényes volt. Bementünk a belvárosba. Találtunk egy klassz kis fagyizót, ahol szinte minden fagyit a tejérzékenyek is megehettek. Ezt követően kiültünk a Duna-partra, elnyaltuk a fagyinkat. Zsombus aztán még köveket, kavicsokat dobált a Dunába, majd hazajöttünk…

Szerdára lehűlt a levegő. Zsombus reggel nyolcig aludt, majd tojást reggelizett. (Délután elkeseredve pillantottunk meg pár piros kiütést a lábán. Ennyit a tojásról…) A délelőttöt a szentendrei Közlekedési Múzeumban töltöttük. A két óra alatt, ami járműre lehetett minden buszra, villamosra, HÉV-re és vonatra felmászott Zsombus. Ugrált a régi csuklósbusz hátuljában, csengetett a villamos csengőjével, sétált a sínek között, és egy kiszuperált mozdony kallantyúját meghúzogatta. Nagyon jól érezte magát. Ebédelni bementünk a belvárosba. És bár jól evett a Maci, de alig várta, hogy vége legyen, mert az étterem annak az utcának a sarkán volt, ahol előző este fagyiztunk. És hát Ő nem felejt. Nagyon boldog volt, amikor elkezdte nyalogatni az áfonyás fagyiját. Sajnos, az öröm nem tartott sokáig, mert mi hiába ültünk le egy közeli téren elnyalni a fagyit, de ő akkor is ficánkolt. Aminek az lett a vége, hogy elesett és mehettünk vissza újabb adag fagyit venni.

Délután több, mint három órát aludt Zsombi. A vacsi után elugrottunk Dobogókőre, ahol gyönyörködtünk a tájban. Zsombi persze ezúttal is köveket dobált. Nő, meg persze a nagyobbacska köveken próbált volna mászkálni. Visszaérve még játszottunk kicsit, majd fél tíz tájban álommanó a hatalmába kerítette.

Szabadság

A következő két hétben leáll a bölcsi. Mindenki szabadságra megy, nyaral.

Pénteken délután búcsú bulit rendeztek a Nyuszi csoportban. Azok a gyerekek, akik óviba mentek megvendégelték egy kis ropival, ezzel-azzal a társaikat. Maci hozta a formáját… Mikor a többiek már játszottak, ő – egyedül – ott maradt az asztalnál és pakolta a kaját… Csak anyukája unszolására fejezte be. Zsombus étvágyára nem lehet panaszunk, az már egyszer biztos.

Szombaton gyakorlatilag elmenekültünk a házunk mellett zajló gázfelújítás elől. Arra gondoltunk kipróbáljuk a sárospataki strandot. Természetesen ezúttal is a balsai kompon keresztül mentünk. Zsombi imádja, ahogy megyünk át a Tiszán. Jókora sírást rendezett, amikor vissza kellett ülnie a kocsiba. A sárospataki (végardói) strandra jó kis sort kellett végig várnunk. Míg apa állt a sorban, addig Zsombus jókedvűen viháncolt. Nem zavarta, hogy sokan vannak ott, ő pl. vidáman dobálgatta a nyári sapkáját.

Először egy langyos medencét fedeztünk fel magunknak. Maci nagyon jól érezte magát ebben. ,,Úszkált”, pocsolt… Majd nemsokára anya felfedezett egy másik gyerekmedencét, amelyben meleg víz van. A két medence között kb. 60-80 méter van, amely utat Zsombus végig morgott. Ő ugyanis maradt volna ott még. Mikorra azonban megbarátkozott az új medencével, elkezdett dörögni az ég. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és irány az autó. Mire odaértünk már elég szépen zuhogott az eső…

Ebédelni a kedvenc helyünkre indultunk, azaz Széphalomra. Ami nincs különösebben messze, de anyának komoly kihívás volt Zsombit ébren tartani… Elég sokan voltak, de a várakozás nagyon nem zavarta Macit. Az akvárium és a hinta segített neki, hogy könnyebben teljen az idő. Szépen bepakolt a Hegyközi húslevesből, illetve anya grillezett húsijából, no meg a krumplipüréből. Ebéd után rendbe tett anya macit, és alighogy elindultunk már aludt is.

Visszafelé megálltunk még Középhután. Ezt a játszóteret ki nem hagynánk. És bár állt a kis fa játszótéren a víz, elmondható, hogy telt ház volt. Vagyis, vagy 5-6 gyerek játszott ott a szüleivel. Zsombus leginkább csúszdázott, meg megmozgatta apát a mérleghintával, de a rúgóslovacskát is kipróbálta. No, és természetesen nem maradt el a patakba dobálás sem. Mielőtt haza indultunk volna még egy pillangóval játszott, amíg az el nem repült.

Azt gondolom, hogy eső ide, eső oda, de ez egy remek nap volt…

Megkönnyebbülve

Nehezen indult a hét. Hétfőn még mindig ,,kiütéses” volt Zsombus lába. Csak nem akart elmúlni az allergia. Mi minden reggel úgy láttuk, hogy nincs már, de a nap előhozta. Még, ha nem is annyira, mint korábban, de éppen eléggé.

Kedden aztán kitört a ,,pánik” a bölcsikébe. A vezető gondozó néni fel akarta hívni Ildit, hogy csináljunk valamit Zsombus lábával, mert így nem járhat bölcsődébe. Ildinek azonban rossz volt a mobilja, így nem kapta meg az üzenetet. Így amikor mentem Zsombusért nekem mondta el Zsombi kedvenc gondozó nénije mennyire aggódnak… Ami rendben is van, mert mi is aggódtunk. Csak éppen nem tudtuk, hogy hova vigyük Macit. A körzeti doktor nőnek már nem volt ötlete. A bőr- és nemi beteg gondozóban már 2 doktornő is látta, és ők azt mondták, hogy 2 hét múlva vigyük vissza. A kórház gyerekosztályán időpontot kell kérni a bőrgyógyászaton, tehát az sem megoldás a számunkra. A gondozó néni rendes volt és megadta annak a gyermekgyógyásznak a nevét, ahova ő is viszi a gyerekeit. És most, azaz kedden rendel…

Bepakoltam Zsombust, felvettük anyát és irány a doktor nénihez. Szerencsénkre egy család volt előttünk, így hamar sorra kerültünk. Zsombus meglehetősen nyugtalan volt, pedig a doktor néni nagyon szimpi volt. Megnézte milyen krémeket használtunk eddig, majd írt fel cseppeket, illetve mosakodót, illetve mosdás utáni krémet. A gyógyszertárban kiváltottuk a recepteket, és ahogy hazaértünk anya meg is kezdte a kezelést… És láss csodát már szerdán már alig látszott valami Zsombi lábán valami… Csütörtökre pedig szinte el is múlt!

Allergia

Alapjában véve jól tellik Zsombusnak a június. A múlt hétvégén fürcsikéltünk az uncsitesókkal Bogácson. Érdekes, hogy ezúttal a Maci simán belebújt az úszógumiba. Most szombaton Zemplénben voltunk kicsit. Vasárnap pedig Miskolc-Eger volt az útirány. Nem számított, hogy nem volt éppen kiránduló idő. Elég sokat esett az eső…

Újhután továbbra is szereti a patakot és a játszóteret. Miskolcon az Auchanban a szökőkútnál bohóckodott nagyot. No, meg a cipőboltban… Eger főterén pedig hajkurászta a galambokat. És jókat nevetett, amikor felszálltak a galambok…

Sajnos, azonban az elmúlt 1,5-2 hétben előbb Zsombus lábán, majd a kezén is kiütések jelentek meg. Rögtön elvittük doktor nénihez, aki adott rázókenceficét. Sajnos, nem lett jobb a helyzet. Amikor pár nap múlva – múlt hét kedden – a kullancs elleni védőoltáskor újra megmutattuk neki, akkor azt mondta, hogy türelem, nem hat olyan gyorsan a kenőcs.

Hétfőn aztán elvittük újra a doktor nénihez, aki már azt mondta, hogy vigyük el szakrendelésre. A szakrendelésen azt javasolták, hogy se eper, se málna, se őszibarack, se tejes holmi… Viszont külön kenőcs estére és reggelre. Ma már, egy nap után jobban nézett ki a Maci lába… Remélhetőleg pénteken, amikor visszük vissza kontrollra már minden rendben lesz!

Pünkösdi esőtúra

Úgy döntöttünk, hogy a pünkösdi 3 napos pihenőt Bogácson töltjük.

Előző este megbeszéltük a Macival, hogy elutazunk. Ennek megfelelően Zsombus fél hét tájban kelt. Az utat jól viselte. Nézelődött, játszott az anyukájával.

Gyorsan elintéztük a szükséges papírokat, és birtokba vettük a Vendégházat. Macinak nagyon tetszett, hiszen volt lépcső, illetve egy takaros kertecske. Volt tehát hol futni... Csak sajnos hideg volt, illetve időnként az eső is szemerkélt. Mindenesetre a négy uncsitesó jól elvolt.

Estére grilleztünk, de ebben nem volt Zsombus aktív. Valószínűleg fél a tűztől. Időnként elfutott, hogy lássa mi történt, de sok időt nem töltött a tűz körül. Vacsora után sétáltunk egyet. Az ernyőt Zsombi vitte, alig látszott ki alóla. Megnéztük a kilátót és csaptunk egy kis kört.

Vasárnap zuhogó esőre ébredtünk. Macinak persze ez sem szegte kedvét. Bár, éjszaka kétszer is felsírt – valószínűleg fázott. Reggeli után elmentünk fürödni a közeli Mezőkövesd-Zsóry fürdőre. Sajnos, azonban hamar kiderült, hogy nem nagyon fogunk ott sokáig maradni. Gyakorlatilag a környékről mindenki odamenekült az eső elől. Lévén a szabad strandok használhatatlanok voltak. Maci a meleg vízbe be sem ment, inkább a langyosabb vízben szeretett volna lenni. 

Délre vissza is értünk Bogácsra, és az Öregmalomban ebédeltünk. Zsombus megette a húsi leves felét, és abszolút nem zavarta, hogy nincs benne se hús, se zöldség (technikai okok miatt). Ezután evett a kétszemélyes malomtálból húsit és krumplit is. Ebéd után aludt három órát… Majd elmaszatolta magát a vacsorára kapott bolognai-val, amit aztán anyukájával evett.

Sajnos, este megint esett az eső… Így maradt a belső játék, a DVD-zés (Teletabi). Igazából a felnőttek és a gyerekek is csak ténferegtek. Mindenki a lefekvésre várt. Érdekes, hogy ezúttal Maci jól aludt. Reggelig fel sem ébredt…

Hétfő reggel igyekeztünk eltüntetni a maradékot, összepakoltunk. Majd elindultunk haza. Itthon még közösen megebédeltünk – Zsombus legnagyobb örömére – a McDonalds-ban.

Anyák napja

Tavaly volt az első anyák napja, de az idei volt az első, hogy igazán meg is ünnepeltük.

A múlt héten csütörtökön anya ,,mit sem sejtve” ment a bölcsibe. Csak annyit tudott, hogy neki kell Zsombusért érte menni. Ő nem tudta, hogy Maciék verset tanultak, amit Zsombus ugyan még nem tud elmondani, de ő is bőszen tanulta. Állitólag mormogott, járt az ő szája is, amikor a többiek tanulták. Csakhát a Maci még nem beszél… Így aztán ő csak ajándékkal lepte meg anyucit… Amitől persze anyuci elérzékenyült…

Szombaton kirándulni mentünk anyósómékkal, és Ildi testvérének a családjával. Először Szerencsen a csokiboltot látogattuk meg. Majd sétáltunk egyet várban. Mondanom sem kell, hogy Maci nagyon élvezte… Újra együtt az uncsitesókkal, tó, amibe lehet követ dobálni… Hatalmas park, ahol lehet futni… Aztán átmentünk Tokajba enni. Maci többszőri neki futásra ugyan, de elég jól bepakolt húsi levesből. Evett egy kis második, de ekkora már nagyon álmos és fáradt volt. Visszasétáltunk a kocsihoz és jó macink szinte azonnal elindulás után el is aludt. Közel három órát szunyókált. Kb. annyit, mint amennyi ideig tartott megmászni Boldogkőváralját, szétnézni a várban és haza jönni…

Ma végre a vizsga után odajutottam, hogy elvittem anyák napja alkalmából a McDonalds-ba a családot. Maci ,,szokás szerint” a pulttól nem messze lévő asztal mellett foglalt helyet. Ahonnan látja az egész gyorséttermet, illetve a külső vásárlásokat is. Közben egy kis olajba sült burgonyát evett, hozzá narancslevet ivott, illetve egy kis csirke húsit. Érdekes, hogy látta, ahogy esszük a fagyit, de nem kért.

Aztán szép lassan átsétáltunk a Bujtoson. Maci hol futott, de inkább kavicsot gyűjtött, amit aztán beledobált a tóba… Majd a játszótér felé vették az útirányt. Amíg én vártam, hogy elinduljon a szőkőkút. Ami csak nem akart elindulni. Ez mitsem zavarta Zsombust, mert ő nagyon jól érezte magát. Körbe-körbe ment a faépítményen, vagyis minden mászás után lecsúszás következett…

Húsvéti kirándulások

Szombaton viszonylag korán kelt Zsombus, így elhatároztuk, hogy elmegyünk Szilvásváradra. Útközben azonban Gyöngyösre modósítottuk az útirányt. Egyrészt, mert rég jártunk arra, másrészt miután a Maci megkapta a kispárnáját egyáltalán nem tűnt nyűgősnek. Útközben énekeltek, játszottak a hátsó ülésen anyucival. Amiből persze én semmit sem láttam.

Gyöngyösre fél tízenegy tájban értünk, amikor elment a kisvonat. A következőre meg jócskán kellett volna várni. Így felmentünk Mátrafüredre. A Sástóhoz való bejutás nem volt egyszerű. Volt jópár árus, és a portékák felkeltették Zsombus figyelmét. Aztán a tó persze rabul ejtette Macit. Nem győzte a kavicsokat beledobálni. A hidakon sem volt könnyű átjutni. Maci jóvoltából 3 hídig jutottunk, vettünk a két maminak, és Zsombusnak egy-egy szélforgót (virág, meg züm-züm méhecskéset).

Az ebéd nagyon jól esett Zsombinak. A Sástói étteremben jó kaja volt. Zsombinak nagyon ízlett a leves, bepakolt belőle rendesen. Aztán közben és utána futkározott kicsit, de nagy baj nem történt. A másodikat is szépen csípegette… Jobbára az anyáéből, de az én szalmakrumplimat is megízlelte. Ebéd után kocsikáztunk kicsit, hogy elaludjon, majd a Sástó felett egy jó kis erdei tisztás-parkolóban kötöttünk ki, ahol másfél órát aludt a kisfiúnk. Miután felébredt visszamentünk a kisvonathoz. A várakozás ideje alatt elég nyűgős volt. Nehezen értette, hogy miért nem szállhat fel a nyitott vagonba. Az úton oda is és vissza is jól viselkedett. Amíg vártunk, hogy visszaforduljon a vonat addig megmozgatta magát, meg anyukáját is… 

Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Vasárnap normális időben ébredtünk. Délelőtt nem kapkodtunk, meglátogattuk anyuékat. A locsolás ugyan elmaradt, de a csokinyuszi- és tojásgyűjtés nem. Aztán anyósoméknál hasonlóképpen tettünk, plussz még meg is ebédeltünk. 

Ebéd után neki vágtunk Pálháza-felé. Zsombus papírforma szerint el is aludt, és csak Pálházán ébredt fel. Pedig kompon mentünk át a Tiszán, ami neki nagy kedvence. A vonatindulásig volt idő, így részint elfoglaltuk a helyünket, mert elég szép tömeg gyülekezett, illetve fel-le szálltunk, ahogy Zsombinak kedve volt. Az oda úton elég nyugodtan nézelődött. Rostallón, amíg vártunk, hogy visszainduljunk elsétáltunk a patakhoz (anyuci őrizte a helyünk), és természetesen köveket dobált a vízbe. Aztán vissza felé úgy érezte, fel kell másznia a mozdonyra, amiben nem akadályoztam meg, de vigyáztam le ne essen. Türelmesen tűrte, ahogy fotóztam. Az utazás egyik legkellemesebb élménye volt számára, ahogy meglátta a kőkapui tavat, amelyet jó néhányszor körbe sétáltunk már. Illetve a mellette lévő alagút…

Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Hétfőn Ildi testvérének a családjával vágtunk neki első célként Sárospataknak. A tömeg elkerülése véget Kisvárda felé mentünk. Zsombus teljesen lázba jött, hogy a másik kocsiban ott vannak az uncsitesók, és időnként amennyire a biztonsági öv engedte hátra sandított jönnek-e. Sárospatakon sétáltunk egy jót a várban. Maci természetesen futkározott és ment, amerre az uncsitesók. A külső várban futkározott egyet a várfalak maradványaikon, de hát Ő ezt nagyon szereti… Csak persze fogni kell a kezét.

 

Széphalmon ebédeltünk. Zsombus elég szépen evett levest, de persze a legkisebb lehetőséget  is kihasználta futkározásra, mozgásra. Ebben jó partnerei voltak az uncsitesók. Másodikat is eszegetett, de koránt sem olyan intenzitással, ahogy szerettük volna. Fagyit viszont nagyon szeretett volna nyalni. Én ettől megijedtem, mert a torka elég érzékeny és féltem, hogy begyullad megint. De amikor láttam, hogy nem nyalja a fagyit, hanem csak hozzá érinti a nyelvét, és azonnal el is húzza, nem ellenkeztem.

Ebéd után elindultunk a Füzéri várhoz. Zsombus szinte azonnal el is aludt. Így aztán a várhoz nélküle indult el a csapat. Meg persze nélkülem is… Ahogy elindultak nem sokára feléredt Zsombi, valószínűleg melege volt, és amikor észre vette, hogy egyedül vagyok csak ott keserves sírásba tört ki. Kellett vagy 10-15 perc, mire megnyugodott és visszaaludt. Nem sokára visszajöttek a többiek, és Zsombus is felébredt. Kis rendezkedés után haza jöttünk…