Csütörtökön kora este egy debreceni Galériába voltunk hivatalosak. Természetesen mindenki tudta, hogy a tárlat megnyitása Zsombinak még nem való, így aztán elmentünk villamosozni. A McDonaldsnál szálltunk fel, és szerencsénkre volt ülőhely. Maci nem szólt semmit, csak nézett ki, meg a vállam fölött kandikált ki, előre. Mutatta a kocsikat, én a szökőkutakat… Valahogy megszűnt a világ körülöttünk… Odanyomta az arcát az enyémhez, és így utaztunk. Egy idő után megpróbáltam lerakni a térdemre. De Maci visszakéredzkedett a nyakamba.
Sajnos, hamar visszaért a villamos. A megnyitó is véget ért. Így én elvegyültem a tömegben… Maci pedig elkezdett játszani az udvaron. Köveket gyűjtött, majd beledobta a pocsolyába. Aztán sikeresen összesározott mindenkit, aki az ölébe vette. Nem tudtuk, meg nem is nagyon volt értelme törölgetni a cipőjét, hiszen állandóan lekéredzkedett.
Mindig azt hisszük egy ilyen nap után, hogy Zsombus elfárad. De ő nem… Csak ásítgat, de nem alszik… 9 óra volt mire elaludt.
Pénteken, azaz ma Miskolcra mentünk, mert felvételiztem az egyetemre. Míg én sorba álltam, izzadtam, addig kint sétáltak a parkban. Fél tizenkettő tájban végeztem, gyorsan pakoltunk, öltöztem, és elindultunk kajázni. Sajnos, Zsombus nem bírta ki a vendéglőig, és elaludt. Így aztán felmentünk Bükkszentkeresztre, ahol is vártunk egy darabig. Majd elkezdtünk enni. Olyan helyre ültünk, ahonnan jól láthattuk, ahogy pár méterre Macika alszik. Épphogy megettük a levest, amikor azt vettük észre, hogy Zsombi felébredt, és minket néz. Húsilevest kapott, majd rántott májat hasábburgonyával. A rossz idő miatt nem tudtunk sétálni. Csak a Cora áruházban tudott kinyújtózni, mozogni egy kicsit. Hazafelé Szerencsnél tájékán elaludt, nem messze Nyíregyházától ébredt.
Kár, hogy rossz volt az idő…
2008. június 7., szombat
2008. június 4., szerda
Kullancscsípés ellen védve!
Tegnap Zsombi megkapta a második kullancscsípés elleni védőoltását, ezzel gyakorlatilag védve van a kullancs ellen. 9 hónap múlva kap még egyet, és akkor három évig nem lesz erre gondunk. Milyen érdekes, hogy mi is arra járunk, amerre Zsombus, de fel sem vetődött, hogy mi is beoltsuk magunkat…
A nyár, de legfőbbképpen a meleg elégé megviseli Macit. Vagy minket Maci :) Tény és való, állandóan kint lenne, állandóan menne, de vannak napok, amikor semmi sem úgy jó, ahogy van. Nyilván ennek az is az oka, hogy melege van. Melegben pedig kinek van kedve enni, viszont inni annál inkább… No, persze, aki nem eszik rendesen, az egyszer csak éhes lesz. De legalábbis mindig szomjas…
A nyár, de legfőbbképpen a meleg elégé megviseli Macit. Vagy minket Maci :) Tény és való, állandóan kint lenne, állandóan menne, de vannak napok, amikor semmi sem úgy jó, ahogy van. Nyilván ennek az is az oka, hogy melege van. Melegben pedig kinek van kedve enni, viszont inni annál inkább… No, persze, aki nem eszik rendesen, az egyszer csak éhes lesz. De legalábbis mindig szomjas…
2008. május 25., vasárnap
Gyereknap
Zsombinak mindene megvan, legalábbis én azt hiszem. A Gyereknap azonban egyszer van egy évben, és ilyenkor minden szülő igyekszik kitenni magáért. De hát egy 16 hónapos baba esetében ezt hogyan lehetne?
Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.
Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.
A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.
Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.
Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…
Így telt Maci gyereknapja.
Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.
Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.
A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.
Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.
Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…
Így telt Maci gyereknapja.
2008. május 20., kedd
FSME-IMMUN Junior vakcina fecskendőben 1.
Zsombus már indulás előtt egy órával érezte, hogy ma valami történik vele. Pedig nagyon jókedvűen ébredt, majd egy órán át Thomast néztünk, játszottunk. Reggelire megevett egy szelet sajtkrémes kenyeret, természetesen paradicsommal.
Érdekes, hogy az orvosi rendelőben már nem volt nyűgős. Ahogy leültettük, úgy maradt - 11,05 kg-ot mutatott a mérleg. Érdeklődve nézte a mellkasát, ahogy a doktor néni meghallgatta. Majd tűrte, hogy megnyomkodja a pociját. Aztán pedig kinyitotta a száját, hogy a doktor néni belenézzen. Olyan jó kisfiú volt, hogy teljesen meglepődtem, és persze nagyon büszke voltam rá.
Aztán megfogtuk a Macit, és a balvállába beadta a doktor néni az injekciót… Én nem láttam belőle semmit, mert én mögötte álltam, de egy örökké valóságnak tűnt… Csak annyit éreztem, vettem észre, hogy Maci megfeszíti a kistestét majd elkezd sírni… Szerencsére sikerült gyorsan megnyugtatni.
Ebéd után több, mint 2 órát aludt. És egész délután, este nyűgős volt. Hogy most ez az időjárástól, vagy az oltástól, vagy fájt valamilye nem tudni. Hátha holnap jobb kedve lesz…
Érdekes, hogy az orvosi rendelőben már nem volt nyűgős. Ahogy leültettük, úgy maradt - 11,05 kg-ot mutatott a mérleg. Érdeklődve nézte a mellkasát, ahogy a doktor néni meghallgatta. Majd tűrte, hogy megnyomkodja a pociját. Aztán pedig kinyitotta a száját, hogy a doktor néni belenézzen. Olyan jó kisfiú volt, hogy teljesen meglepődtem, és persze nagyon büszke voltam rá.
Aztán megfogtuk a Macit, és a balvállába beadta a doktor néni az injekciót… Én nem láttam belőle semmit, mert én mögötte álltam, de egy örökké valóságnak tűnt… Csak annyit éreztem, vettem észre, hogy Maci megfeszíti a kistestét majd elkezd sírni… Szerencsére sikerült gyorsan megnyugtatni.
Ebéd után több, mint 2 órát aludt. És egész délután, este nyűgős volt. Hogy most ez az időjárástól, vagy az oltástól, vagy fájt valamilye nem tudni. Hátha holnap jobb kedve lesz…
2008. május 18., vasárnap
Fürcsi Bogácson
Kilenc óra tájban indultunk, és elég jó tempóban haladtunk. Két kocsival mentünk, összesen tízen. Mi hárman, Ildi szülei ketten, illetve Ildi testvérének a családja, vagyis a két szülő és három gyerek.
Maci az út elején játszadozott, aztán valahol Mezőkövesd előtt elaludt. Sajnos, nem sokáig aludhatott, mert onnan kb. harminc perc alatt odaértünk a parkolóhoz. A parkolóban felébredt, nem volt rosszkedvű, inkább kíváncsian nézett körül.
Az átöltözéssel nem volt gond. Az úszógumiba viszont csak győzködésre volt hajlandó belelépni. Azt követően azonban bevittük a vízbe. Ha ott volt Ildi jól elvolt. A sok fürdőző, illetve a labdák, amelyek vonzották a tekintetét. Nagyon szépen felfeküdt a vízre, fogta a kezemet, de ha Ildi nem volt ott, akkor dünnyögött.
Ebédre húslevest evett. Majd flekkent, sült krumplival. Aztán egy kis babakocsikázás után aludt több mint másfél órát. Bejött a vízbe, majd dünnyögött egy kicsit, és így visszament enni, inni. Aztán visszajött, de ha bent volt a vízbe, akkor kiakart menni, ha kint akkor meg a vízbe vágyott. Így aztán játszott a medence szélén, merte ki a vízét… Aztán elment sétálni, babakocsizni a nagymamival, aztán Ildivel…
Hazafelé természetesen nem aludt el, és természetesen hazaérve nem fáradt el… Nyolc óra után szundikált el…
Maci az út elején játszadozott, aztán valahol Mezőkövesd előtt elaludt. Sajnos, nem sokáig aludhatott, mert onnan kb. harminc perc alatt odaértünk a parkolóhoz. A parkolóban felébredt, nem volt rosszkedvű, inkább kíváncsian nézett körül.
Az átöltözéssel nem volt gond. Az úszógumiba viszont csak győzködésre volt hajlandó belelépni. Azt követően azonban bevittük a vízbe. Ha ott volt Ildi jól elvolt. A sok fürdőző, illetve a labdák, amelyek vonzották a tekintetét. Nagyon szépen felfeküdt a vízre, fogta a kezemet, de ha Ildi nem volt ott, akkor dünnyögött.
Ebédre húslevest evett. Majd flekkent, sült krumplival. Aztán egy kis babakocsikázás után aludt több mint másfél órát. Bejött a vízbe, majd dünnyögött egy kicsit, és így visszament enni, inni. Aztán visszajött, de ha bent volt a vízbe, akkor kiakart menni, ha kint akkor meg a vízbe vágyott. Így aztán játszott a medence szélén, merte ki a vízét… Aztán elment sétálni, babakocsizni a nagymamival, aztán Ildivel…
Hazafelé természetesen nem aludt el, és természetesen hazaérve nem fáradt el… Nyolc óra után szundikált el…
2008. május 16., péntek
Fürcsi Hajdúnánáson
Vasárnap Bogácsra készülünk, mert nagyon jó időt mond a tv, rádió, és szeretünk odajárni fürdeni. Éppen ezért elhatároztuk csütörtökön, ha Maci felébred, akkor elugrunk Nánásra.
Zsombus három óra tájban ébredt, így már négy órára oda is értünk. Sajnos, Nánáson a gyerek medencét még nem üzemelték be, így egy szabadtéri tanmedencét próbáltunk ki először, melynek elég langyos volt a víze. Maci a medencék láttán teljesen transzba jött, alig várta, hogy bemehessen a vízbe. Persze előtte még be kellett kenni az UV sugaraktól megóvandó, meg gyors peluscsere, azaz elő az úszópelust…
A medencébe aztán Zsombi a legkisebb megilletődöttség nélkül lépett. Először Ildivel játszott a lépcsőn, majd én bevittem az 1 méteres részre. Persze, az neki mély volt, de én fogtam a kis testét. Nagyon vigyáztam rá, hogy ne legyen baj. A falnál megtámasztottam a hátamat, igyekeztem leülni, Maci pedig sétált a lábamon. Kicsit még labdáztam, aztán kimentünk a medencéből. Egyrészt mert féltettük, hogy megfázik, másrészt pedig közelgett a vacsi ideje.
Az egyik kajázóban, Gyros-tálat ettünk. A húsi nem ízlett Zsombinak, de a majonézes krumpli igen. Olyannyira, hogy jutott a polómra, a fürdőköpenyére. Amíg elkészült a kaja sétált Ildivel, meg persze utána is, amíg én be nem fejeztem…
A vacsi után felderítettük a fedett részt, ami tök jó volt. Négyen voltunk csak a medencében. Kb. félórát voltunk bent, mert gyógyvízes volt a medence, és az nem ajánlott kisgyerekeknek, de Zsombus nagyon jól érezte magát.
Hazafelé arról beszélgettünk a kocsiban, hogy most biztos jól elfáradt a kismacink. Nos, nem így történt. Csak nyolc óra után sikerült elaltatni.
Zsombus három óra tájban ébredt, így már négy órára oda is értünk. Sajnos, Nánáson a gyerek medencét még nem üzemelték be, így egy szabadtéri tanmedencét próbáltunk ki először, melynek elég langyos volt a víze. Maci a medencék láttán teljesen transzba jött, alig várta, hogy bemehessen a vízbe. Persze előtte még be kellett kenni az UV sugaraktól megóvandó, meg gyors peluscsere, azaz elő az úszópelust…
A medencébe aztán Zsombi a legkisebb megilletődöttség nélkül lépett. Először Ildivel játszott a lépcsőn, majd én bevittem az 1 méteres részre. Persze, az neki mély volt, de én fogtam a kis testét. Nagyon vigyáztam rá, hogy ne legyen baj. A falnál megtámasztottam a hátamat, igyekeztem leülni, Maci pedig sétált a lábamon. Kicsit még labdáztam, aztán kimentünk a medencéből. Egyrészt mert féltettük, hogy megfázik, másrészt pedig közelgett a vacsi ideje.
Az egyik kajázóban, Gyros-tálat ettünk. A húsi nem ízlett Zsombinak, de a majonézes krumpli igen. Olyannyira, hogy jutott a polómra, a fürdőköpenyére. Amíg elkészült a kaja sétált Ildivel, meg persze utána is, amíg én be nem fejeztem…
A vacsi után felderítettük a fedett részt, ami tök jó volt. Négyen voltunk csak a medencében. Kb. félórát voltunk bent, mert gyógyvízes volt a medence, és az nem ajánlott kisgyerekeknek, de Zsombus nagyon jól érezte magát.
Hazafelé arról beszélgettünk a kocsiban, hogy most biztos jól elfáradt a kismacink. Nos, nem így történt. Csak nyolc óra után sikerült elaltatni.
2008. május 14., szerda
Előre és hátra!
Ma reggel elindult Zsombi a tévé felé. Mondom neki:
- Zsombi, gyere hátra!
Erre Maci hátra se nézve, hátrálni kezd.
- Zsombi, menj előre.
Erre Maci előre megy.
Nem hittem a szemem.
Megcsináltattam vele még kétszer ugyanezt, és Zsombus hibátlan volt. Ment előre és hátra, ahogy kértem.
Nagyon ügyes és okos 17 hónapos kismaci!
- Zsombi, gyere hátra!
Erre Maci hátra se nézve, hátrálni kezd.
- Zsombi, menj előre.
Erre Maci előre megy.
Nem hittem a szemem.
Megcsináltattam vele még kétszer ugyanezt, és Zsombus hibátlan volt. Ment előre és hátra, ahogy kértem.
Nagyon ügyes és okos 17 hónapos kismaci!
Pünkösd négy tételben
Pénteken ebéd után a kertbe mentünk. Zsombus elaludt a kocsiba a kertbe felé menet. Átraktuk babakocsiba, és elkezdtünk dolgozni. Ildi veteményezett, én meg a homokozót szereltem össze. Az elmúlt két napban kétszer lekentem, jól nézett ki és remélhetőleg tartós lesz. Sajnos, nem sokat aludt Macika, mindössze egy órát és sírva ébredt.
Ébredés után aztán állandóan Ildi körül volt. Nagyon nyűgős volt. Amikor visszaértem az 5 vödör homokkal Maci még mindig nyűglődött. Kiborítottam a homokot és elmentem még 5 vödör homokért, de vittem Macit is. Egész úton csendben volt. Csak akkor jött meg a hangja, amikor anyuval beszéltem telefonon, de akkor már csacsogott is rendesen.
Meguzsizott, aztán még egy kicsit próbáltunk dolgozni, de nem ment. Macika kicsit homokozott, de főleg ott volt körülöttünk. Így aztán vacsira hazamentünk…
Szombaton hét óra tájban ébredt Zsombi. Sajnos, fújt a szél így nagyon nem ment ki délelőtt. Pontosabban annyira, hogy elmentünk az Aldiba vásárolni. Ott aztán próbált mozogni, de hát az nem az ő terepe. Míg fizettem, addig kimentek, csak hát fújt a szél…
Délután négy óra tájban kimentünk sétálni Sóstóra. Maci jól bírta. Amikor persze az aprókövek nem vonták el a figyelmét. Mert olyankor leült és játszott velük. És nagyon nehéz volt újra mozgásba hozni. Meglepett, hogy a napos oldalon kb. száz métert ment egy maga, megállás nélkül. Aztán egy kis kerítés-kapaszkodás (ki tudja miért, de szereti a kerítéseket). Majd megnéztük a szökőkutat. Nem győzött öööö-zni, mutogatni… Imádja a vízet.
Gyorsan hazamentünk, Zsombi megvacsorázott és mentünk a nővéremékhez szalonnát sütni. Természetesen Macika volt a sztár. Voltunk vagy nyolcan, de mindenki azt nézte Ő mit csinál. Ő pedig sétált, nevetett, időnként ööö-zött… Szóval jólérezte magát. Szereti, ha foglalkoznak vele. Hazaérve közös fürdés. Kimostuk a Maciból a szalonnasütés szagát…
Pünkösd első napján, vasárnap kirándulni mentünk. Balsánál mentünk át a Tiszán, komppal. Zsombinak ez annyira természetes volt, mintha világ életében kompon utazott volna. Kicsit nézte, ahogy forgatja a vizet a motor, de aztán elment onnan, nehogy vizes legyen. Majd a komp elejénél állt egy kicsit a láncnál, aztán a komp oldalánál kukucskált ki…
Sárospatakon belecsöppentünk a vár pünkösdi vigasságaiba. Macinak nagyon tetszett, hogy az alsó várban, jó nagy terepen sétálhatott. Minden érdekelte, néztünk diós célbalővést, hallgattunk korabeli zenét, sétálgatott a várfalain, és nézett előadást is. A Langaléta Garabonciások produkcióját a nyakamból, ölemből nézte elég sokáig. Sajnos, nem lehettünk ott sokáig, mert közelgett az ebédidő, és Macika nagyon tud sírni, ha éhes. A vásári forgatagban csak babgulyás volt, és mert Zsombi elég leveses így tovább mentünk Pálházára kajázni.
Miután mindenki jól megebédelt hintáztunk, illetve kocsikat nézegettünk Zsombival. Telkibánya felé indultunk tovább, és pár kilométer után Zsombus elaludt. A Erdész-Bányász Barátság pihenőnél sokan voltak, ezért visszamentünk 1-2 kilométert, egy szép nagy út menti tisztásig, ahol Mackó egy órát aludt. A jó levegőn, a kellemes napsütésben, madárcsicsergésben bíztunk abban, hogy többet fog, de végül is ennyi lett belőle. Ébredés után uzsi, majd játék következett. Ez utóbbi kicsit nehezen ment, de aztán csak sikerült megsétáltatni, persze ehhez kellett egy kis csel, no meg patak és labda is.
Hazafelé megálltunk a szabolcsi várnál, hogy Macika kinyújtsa magát, kicsit járkáljon. Sajnos, a várban kutyát sétáltattak, így csak felmentünk az emlékműhőz és jöttünk haza. Itthon azt hittük hamar elalszik Zsombi, de nem… Bőven elmúlt nyolc óra, amikor álomra szenderült. Bár, éjszaka többször is fent volt, de most nem volt hosszabb sírás.
Hétfőn vajas fonott kalács volt reggelire. Egy darabig küzdött a szélével, hol megette hol nem. Aztán látta, hogy van banán az asztalon, és evett belőle. A fele le is csúszott. Délelőtt kimentünk a kertbe. A húgom igyekezett vigyázni Macikára, több-kevesebb sikerrel, mert ha elkapta Zsombit az ,,anyuci-hiány”, akkor sietett Ildihez. Nagy nehezen a babot sikerült így is elvetni. Vagyis egy részét. Meg a futóbabnak is.
Ebéd után Mackósajtnak nem volt kedve aludni. Három óra tájban - jobb híján - beraktuk a kocsiba. A kocsi ezúttal is megtette hatását, kb. tíz perc után el is aludt. Amikor behoztuk felébredt, de visszaaludt. Másfél órás alvás után a ,,szokásos” sírással ébredt. Azt tanácsolták, hogy ilyenkor jó lenne egy kicsit sétálni vele, mert az segítene a pociját megmozgatni, de Maci ilyenkor csak anyuci ölében hajlandó lenni.
A vacsi után még játszott kicsit kint, aztán közös fürdő. Egy kis Thomas, a gőzmozdony, majd alvás…
Ébredés után aztán állandóan Ildi körül volt. Nagyon nyűgős volt. Amikor visszaértem az 5 vödör homokkal Maci még mindig nyűglődött. Kiborítottam a homokot és elmentem még 5 vödör homokért, de vittem Macit is. Egész úton csendben volt. Csak akkor jött meg a hangja, amikor anyuval beszéltem telefonon, de akkor már csacsogott is rendesen.
Meguzsizott, aztán még egy kicsit próbáltunk dolgozni, de nem ment. Macika kicsit homokozott, de főleg ott volt körülöttünk. Így aztán vacsira hazamentünk…
Szombaton hét óra tájban ébredt Zsombi. Sajnos, fújt a szél így nagyon nem ment ki délelőtt. Pontosabban annyira, hogy elmentünk az Aldiba vásárolni. Ott aztán próbált mozogni, de hát az nem az ő terepe. Míg fizettem, addig kimentek, csak hát fújt a szél…
Délután négy óra tájban kimentünk sétálni Sóstóra. Maci jól bírta. Amikor persze az aprókövek nem vonták el a figyelmét. Mert olyankor leült és játszott velük. És nagyon nehéz volt újra mozgásba hozni. Meglepett, hogy a napos oldalon kb. száz métert ment egy maga, megállás nélkül. Aztán egy kis kerítés-kapaszkodás (ki tudja miért, de szereti a kerítéseket). Majd megnéztük a szökőkutat. Nem győzött öööö-zni, mutogatni… Imádja a vízet.
Gyorsan hazamentünk, Zsombi megvacsorázott és mentünk a nővéremékhez szalonnát sütni. Természetesen Macika volt a sztár. Voltunk vagy nyolcan, de mindenki azt nézte Ő mit csinál. Ő pedig sétált, nevetett, időnként ööö-zött… Szóval jólérezte magát. Szereti, ha foglalkoznak vele. Hazaérve közös fürdés. Kimostuk a Maciból a szalonnasütés szagát…
Pünkösd első napján, vasárnap kirándulni mentünk. Balsánál mentünk át a Tiszán, komppal. Zsombinak ez annyira természetes volt, mintha világ életében kompon utazott volna. Kicsit nézte, ahogy forgatja a vizet a motor, de aztán elment onnan, nehogy vizes legyen. Majd a komp elejénél állt egy kicsit a láncnál, aztán a komp oldalánál kukucskált ki…
Sárospatakon belecsöppentünk a vár pünkösdi vigasságaiba. Macinak nagyon tetszett, hogy az alsó várban, jó nagy terepen sétálhatott. Minden érdekelte, néztünk diós célbalővést, hallgattunk korabeli zenét, sétálgatott a várfalain, és nézett előadást is. A Langaléta Garabonciások produkcióját a nyakamból, ölemből nézte elég sokáig. Sajnos, nem lehettünk ott sokáig, mert közelgett az ebédidő, és Macika nagyon tud sírni, ha éhes. A vásári forgatagban csak babgulyás volt, és mert Zsombi elég leveses így tovább mentünk Pálházára kajázni.
Miután mindenki jól megebédelt hintáztunk, illetve kocsikat nézegettünk Zsombival. Telkibánya felé indultunk tovább, és pár kilométer után Zsombus elaludt. A Erdész-Bányász Barátság pihenőnél sokan voltak, ezért visszamentünk 1-2 kilométert, egy szép nagy út menti tisztásig, ahol Mackó egy órát aludt. A jó levegőn, a kellemes napsütésben, madárcsicsergésben bíztunk abban, hogy többet fog, de végül is ennyi lett belőle. Ébredés után uzsi, majd játék következett. Ez utóbbi kicsit nehezen ment, de aztán csak sikerült megsétáltatni, persze ehhez kellett egy kis csel, no meg patak és labda is.
Hazafelé megálltunk a szabolcsi várnál, hogy Macika kinyújtsa magát, kicsit járkáljon. Sajnos, a várban kutyát sétáltattak, így csak felmentünk az emlékműhőz és jöttünk haza. Itthon azt hittük hamar elalszik Zsombi, de nem… Bőven elmúlt nyolc óra, amikor álomra szenderült. Bár, éjszaka többször is fent volt, de most nem volt hosszabb sírás.
Hétfőn vajas fonott kalács volt reggelire. Egy darabig küzdött a szélével, hol megette hol nem. Aztán látta, hogy van banán az asztalon, és evett belőle. A fele le is csúszott. Délelőtt kimentünk a kertbe. A húgom igyekezett vigyázni Macikára, több-kevesebb sikerrel, mert ha elkapta Zsombit az ,,anyuci-hiány”, akkor sietett Ildihez. Nagy nehezen a babot sikerült így is elvetni. Vagyis egy részét. Meg a futóbabnak is.
Ebéd után Mackósajtnak nem volt kedve aludni. Három óra tájban - jobb híján - beraktuk a kocsiba. A kocsi ezúttal is megtette hatását, kb. tíz perc után el is aludt. Amikor behoztuk felébredt, de visszaaludt. Másfél órás alvás után a ,,szokásos” sírással ébredt. Azt tanácsolták, hogy ilyenkor jó lenne egy kicsit sétálni vele, mert az segítene a pociját megmozgatni, de Maci ilyenkor csak anyuci ölében hajlandó lenni.
A vacsi után még játszott kicsit kint, aztán közös fürdő. Egy kis Thomas, a gőzmozdony, majd alvás…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)