2013. június 20., csütörtök

Hét órán át a Játékfesztiválon

Nyíregyháza, 2013-02-17

Nagyon megörültünk, amikor másfél héttel ezelőtt e-mailt kaptunk a Mikulásvonat szervezőitől, hogy ezen a hét végén megrendezik az I. Miskolci Játékfesztivált. Nem mondtuk el Zsombusnak, mert akkor egyrészt mindennap megkérdezte volna, hogy milyen lesz, másrészt mikor indulunk már? Azt persze mi sem sejtettük, hogy új házi játszóház csúcsot állítunk majd fel, mert fél tizenegytől 17:45-ig ott voltunk.

Szombat reggel nyolc tájban ébredtünk, megreggeliztünk, majd szendvicseket készítettünk. Kilenc óra tájban indultunk, negyed tizenegy tájban érkeztünk meg a Miskolcra, az Egyetemvárosba. Kisebb sorba állás után jutottunk be a Körcsarnokba. Kis felfedező útra indultunk, majd apa elfoglalta állását (vagyis inkább ülését) a lelátón.

A bejárat mellett az első játék valami labdaátadó lehetett. Mindenesetre Maci nagyon élvezte, ahogy az áramló levegő fenn tartotta a labdát, és igyekezett átadni a szomszédos ,,csőre”. Aztán felfedezte a kedvenc játékot, egy felfújható mászókát, amire egyáltalán nem volt könnyű felmászni, és a tetején fennmaradni. Ezután a felfújható henger következett, majd a lábbal hajtott, kerékpárszerű autók. Aztán az első emeleti 0-6-os játszótér.

Zsombus ment tulajdonképpen minden hova, szeretett volna mindent kipróbálni, minden érdekelte. Néha megéhezett, vagy megszomjazott, akkor visszament apához. Illetve, ha már arra járt, akkor kipróbálta az útba eső távirányítós autókat, amihez kacskaringós pályát alakítottak ki. Amihez Zsombus mindig visszament az a felfújható mászóka volt. Az nagyon-nagyon tetszett neki. Persze szívesen játszott a favonattal, és ugrándozott az ugráló asztalon, na meg csúszkált a felfújható csúszdákon.

Érdekes volt látni, hogy délelőtt nem barátkozott a mesefigurákkal, de délután már kergetőzött a Szamárral, és ugrándozott a Tigrissel. És kereste Micimackó, Teknőc Ernő, Dr. Bubó és Törpapa társaságát is. Anya pedig rendre lefotózta Zsombust, ahogy a mesefigurák pózoltak vele.

Nem erőltettük a haza indulást, úgy voltunk vele, hogy játssza ki magát, fáradjon el. Kétszer rákérdeztünk, hogy menjünk-e haza, de nem akart. Egyszer volt csak kritikus a helyzet, olyan négy óra tájban, amikor a felfújható hengerben egy gyerek ráesett és megütötte a fogát. Akkor sírt egy kicsit, meg haza akart menni, de miután ivott úgy döntött maradjunk.

Végülis, amikor elfelé jöttünk nagyon nem ellenkezett. Itthon kiderült, hogy jókora izomláza van, és alig bír járni. Ami nem is csoda, hiszen egész nap mászott, futott és ugrált…

Barika a farsangon

Nyíregyháza, 2013-02-01

Zsombor már hetek óta izgalmi állapotban volt. Megbeszélték a barátjával, hogy az Tom macska lesz, Ő pedig Jerry egér. Sajnos, apa meg anya hiába járkáltak SPAR-ba, Tesco-ba, játékboltokba, de égen-földön nem volt Jerry egér jelmez. Még a kölcsönzőkben sem, az Ő méretében. (Kisebb volt, olyan 4-5 évesek részére.)

Egy héttel a farsang előtt szerencsénkre kiderült, hogy az uncsitesóknak megvan még a régi jelmezük, és szívesen ideadják. A választék: Barika, Tigris, és Micimackó. Mi azt hittük, hogy a Tigrist, vagy a Micimackót választja majd, de Zsomborunk a Barika mellett döntött. Olyannyira tetszett neki, hogy amikor hazajöttünk fel is vette. Sőt, abba is aludt. A hátra levő napokat pedig gondosan számon tartotta.

Pénteken aztán eljött a nagy nap. Nem sokkal hat óra után ki is pattant az ágyból. Majd izgalommal telve, de azért ráérősen elkezdett készülődni. Megbeszéltük vele, hogy anya elviszi, aztán apa elviszi anyát a munkahelyére, és majd megy apa is az óvodába. A szülők amúgy is csak 8 és 9 között lehetnek ott.

Amikor visszaértem a gyerekek készülődtek sorba rendeződni, csak az én Macim ült egyedül az asztalnál. Szegénykém csak ült és búslakodott, nem akart sorba állni, mert mindenkinek ott volt vagy az anyukája, vagy az apukája, csak neki nem. Engem látva aztán megnyugodott, és nem volt akadálya, hogy induljon a sor.

Miután énekeltek, és bemutatták magukat – ki milyen jelmezbe öltözött – táncolni kezdtek. A többiek, mert Maci jött sárgarépát, és ropit nassolni, majd almalevet ivott. Aztán csak elment Timi óvó nénivel táncolni, majd a többiekkel körtáncolni.

Kilenc óra tájban mi szülők elbúcsúztunk a bocsunktól, ők pedig megreggeliztek. Aztán megnézték a többi csoport jelmezeit, illetve ,,elűzték a telet”.

2013. június 3., hétfő

Hatodik szülinap

Zsombor gyakorlatilag Karácsony óta a szülinapjának lázában élt. Hol türelmesebben, de leginkább türelmetlenül. Már alig várta, hogy újra ajándékokat kapjon.

Csütörtök este, munka után elmentünk a Mokka cukrászdába megvásárolni egy doboz szilvalekváros ,,papucsot”, és egy doboz sós sütit, amivel másnap megkínálja a társait a fiatalúr. Míg mi a rendelést intéztük, addig Zsombi észrevette, hogy van mignon. És addig nem nyugodott, míg nem vettünk mindegyikből egyet. Innen elmentünk a Bújtosi Bujdosóba, ahonnan kétszemélyes tálakat rendeltünk szombatra, a családi összejövetelre. Maci örömmel konstatálta, hogy ez az étterem ismerős neki, és ezúttal is a kedvencét, sajtkrémlevest kért. Amíg várni kellett az ételre a kis lurkó nem nagyon bírt magával. Izgett-mozgott, egész addig míg a nagy jókedvében be nem verte a fejét az asztalba. Nagy szerencse, hogy a szemének nem lett baja, de a homlokán szép kis prezúr keletkezett. A levessel nem lakott jól, még rendelni kellett neki rántott húsit, sült krumplival. Az étterem után átmentünk a hozzánk közeli, Görömbei cukrászdába, ahol megrendeltük neki a szülinapi tortát. Mackónk itt is tett egy erőtlen próbálkozást mignon vásárlásra, de ezt sikerült visszautasítanunk. Hiszen már vettünk, amire szerencsére Ő is emlékezett.

Future Robi játszóház

Nyíregyháza, 2013-01-04


Zsombi szánkózik

Középhuta, 2013-01-02

2013. május 2., csütörtök

Vonat, TV-s játék, könyvek = Karácsony


Nyíregyháza, 2012-12-25

Zsombus már nagyon várta a Karácsonyt. Napokkal korábban rágta a fülünket, hogy díszítsük fel a fenyőfát. Pedig mi amúgy is egy nappal korábban díszítjük fel, azaz 23-án, hogy legyen ideje játszani a mi ajándékainkkal. Sokat segített nekünk az Adventi naptár, mert így minden reggel kiszámolhatta mikor is jön az Angyalka.

Végre eljött 23-a és ebéd után még aludt egy kicsit, majd elkezdtük összerakni a műanyagfenyőt. Zsombi is. Aztán segített a díszek felrakásában. Közben vagy harmincszor elmondta: - Azért jön hozzánk egy nappal korábban a Jézuska, mert tudja, hogy türelmetlen vagyok? Vacsora után végre megjött a Jézuska is, egy szép vonatot hozott neki, aminek nagyon örült. Amolyan igazi karácsonyi vonat hangulata van, és a mozdonyon kívül még öt kocsi van. Természetesen olyan elemek kellettek hozzá, amelyek otthon nem voltak. Így apuci még fél nyolc tájban elugrott a Lidl-be. Az est hátra levő részében Zsombikánk a vonattal játszott, majd átpártolt a számítógépre.

Másnap ebédre mentünk Ildi szüleihez, ahol találkoztunk az uncsitesókkal. Mami időben kulcsra zárta az ajtót, mert Zsombink ismét türelmetlen volt. Ehhez képest aztán nyugodtan és jól ebédelt. Ebéd után aztán kiderült, hogy a sógoroméktól TV-s játékot kapott, Mamiéktól pedig könyvet. A TV-s játéknak jobban örült, és ki is próbálta.

Délután Édesanyámhoz, illetve a testvéreimhez mentünk. Itt aztán kapott csocsóasztalt, könyveket, és még ki tudja mit. Szegény Éva nővéremnek csalódottan mondta: - Már megint könyvet kapok tőletek. De aztán a csocsóasztal összeszerelése jobb kedvre derítette. Persze – mivel ő a legkisebb – mindenki vele foglalkozott volna. Nem nagyon siettünk haza, így volt idő mindenre. Érdekes volt, hogy búcsúzáskor Zsombor megköszönte Éváéknak a könyveket – pedig nem is mondtuk neki…

December az oviban


Nyíregyháza, 2012. december

A december mindig különleges az óvodában. Készülődés a Mikulásra, és a Karácsonyra… Azaz díszítéskészítés, programokon való részvétel…

A hónap azzal kezdődött, hogy az oviban készültek fényképek, amelyeket aztán lehet rendelni, és hagyományosan Karácsonykor kiosztani… Zsombiról is készült, természetesen vettünk, meg csináltattunk pluszba. Nekem annyira ezúttal nem tetszett, mert túl komoly volt rajta a Maci. Amúgy a gyerekek onnan tudják, hogy fényképezés lesz, hogy ingbe, szép ruhába kell menni 

Mikulás előtt pár nappal egy hölgy énekelt és gitározott, amelyen nagyrészt Télapós, Mikulásos dalokat énekelt. Nagyon büszke voltam, hogy Zsombi mindet ismerte és a nénivel énekelte…

A hónap közepén Karácsonyi készülődés volt az oviban. Az egyik délután kis Karácsonyi játszóházzá alakult Zsombusék szobája. Mehettek a felnőttek is, és együtt tölthették a gyerekekkel a kora estét. Maci kis Luca-napi játékot adtak elő, majd díszeket készítettek.

Karácsony és hiszti az Eötvösben


Nyíregyháza, 2012-12-19

Karácsony előtt egy héttel szabadságra ment a Maci, azaz nem ment már az utolsó héten oviba. Az iskola-csalogató keretében az Eötvös gyakorló iskolában viszont Karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a 4.a és 4.b adott elő szép kis jelenetet.

Zsombi az első sorban ovis társa, Csenge mellett foglalt helyet. Aztán megjöttek az ovisok is, mármint a Zsombi csoporttársai és persze óvónői is. Amit a kisfiúnk nagy örömmel vett. Az előadás feléig minden rendben ment, de aztán Zsombi elkezdett sírni. Majd felugrott és hátra jött hozzám. És elpanaszolta, hogy ovisokkal szeretne lenni. Próbáltam megvigasztalni, de kevés sikerrel. Szerencsére Ildikó néni is észrevette, hogy valami baj van, illetve kitalálta mi lehet a gond, és integetett, hogy menjen oda hozzájuk. Zsombi pedig röpült, egyenes óvó néni térdére, hogy ott foglaljon helyet. Az, hogy a társaival és óvó nénivel lehet, láthatóan megnyugtatta Zsombit. Ebből is látszik, mennyire szereti őket… Sajnos, a nyűglődés közben lemaradt a közös éneklésről…

Az előadás után sírva tért vissza hozzám. Nem akart anyuékhoz ebédelni menni, hanem az óvodába akart menni. Az ovisok már elmentek, mi még mindig ott ültünk az aulában a padon, mert sírt a kisfiam. Nagyon nehezen nyugodott meg, és akkor is csak kézen fogva volt hajlandó a kocsiig jönni velem.

Szerencsére ebédnél már szent volt a béke…