Eger – Szilvásvárad – Demjén

Nyíregyháza, 2012-05-23

Nővérem meghívott bennünket, pontosabban a testvéreit és családját egy egri hétvégére. Nem kis dolog, hogy együtt lehettünk anyuval, és persze az öt testvér, a férjek, feleségek... No, meg persze Zsombor.

A Panoráma Hotelben ütöttük fel a tanyánkat. Az érkezés után Zsombor elégedetten lakta be a szobánkat. Aztán pedig a szabadtéri részt is, ahol voltak játékok, nem kevés... Illetve sportszerek (asztalitenisz, teke, labda...). Bár, ezek nélkül sem unatkozott volna a kisfiúnk, hiszen mindenki körbe ugrálta. A bátyám csikizte, a húgom is húzta-vonta. No, meg persze a nővérem és az öcsém is. Lefekvés előtt jót tett neki a közös séta, gyakorlatilag a hotel környékét fedezte fel a társaság.

Szombaton korán ébredt a Maci. Reggeli után először Bélapátfalva felé vettünk az irányt. Ahol a Ciszterci Apátságot néztük meg. A kellemes erdei környezet nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott a külső részen levő falak elbontott alapjain. Aztán felfedezett valami kunyhó szerűt, abban bujkált. Majd persze a sláger a kispatak volt, ahova köveket dobált be. Illetve maga a forrás, ahol nagyon kellett vigyázni, mert darazsak voltak.

Innen aztán átmentünk Szilvásváradra. Maci egyből kiszúrta az ajándékárusokat. Sikerült az igényeket egy apró golyóra, labdára redukálni. Majd Zsombus nyalt párat nagymama fagyijából. A család nagyobb része gyalog indult neki a Szalajka-völgynek. Mi kisvonattal mentünk fel a végállomásig. Kicsit ültünk a nagytisztáson majd elindultunk lefelé. Sajnos, a patakban alig volt víz, így a Fátyol-vízesés erőtlenül csörgedezett. Az Erdei Múzeum viszont nagy élmény volt mindannyiunknak. Régebben már láttuk, de mostanra úgy tűnik felújították. A Xilofon-fán egész jó kis dallamokat lehetett játszani. Aztán régi faszállító eszközöket nézegettünk. Meg persze minden olyat, ami ehhez kapcsolódik. Mint például az facsúsztató (?), aminek a segítségével a hegyoldalakból hozták le a fatörzseket.

Visszafelé utolértek anyuék bennünket. Nagyon lassan haladtunk, aminek az egyik oka az volt, hogy Maci őzikéket etetett. Nem egyet, nem kettőt, hanem szinte mindet... Szorgalmasan tépte és nyújtotta be a kerítésen belülre.

Vasárnap reggel megreggeliztünk, majd szétszéledt a család. Mi Demjén felé vettük az irányt. A szép, napos időben pancsolni vágytunk. Maci örömmel úszkált a medencékben, nagyon sokat fejlődött, amióta úszni jár. Úgy látszik Andi néni jó munkát végez...

Maciszív

Nyíregyháza, 2012-05-05

Hétfőn, amikor apa Maciért ment az óviba, akkor Timike néni nagyon sokat panaszkodott Zsombusra. Nem akart átöltözni a tesihez, bárki hozzáért nyavalygott. Délben bohóckodott az étellel, aztán meg nem akart aludni, zavarta a társait... Uzsonna után pedig zsírkrétával összerajzolta az asztalterítőt.

Apa nem nagyon értette mi szállta meg az Ő kisfiát. Semmi nyoma nem volt a hét végén, hogy Zsombi ilyen ámokfutásba kezd. Természetesen Maci igyekezett elterelni a figyelmet azzal, hogy nagymamához szeretne menni, és persze sírt is. Míg öltözködtünk igyekeztem magamhoz térni, mert ahogy mondják, ez nem volt benne a pakliban. És persze ott voltak más szülők is, és pontosan tudták, hogy mi történik. Aztán első körben kértünk Ibolya nénitől rongyot, meg tisztítószert és Mackó rendbe rakta az asztalterítőt. Míg mentünk a kocsihoz próbáltam faggatni arról, hogy mi volt ez a mai produkció, de nem beszélt róla. Látszott rajta, hogy őt is zavarja az a sok panasz, amit ma kaptunk és szégyelli magát. Aztán nagyon meglepődtem amikor pár perc múlva a kocsiban azt kérte Zsombi, hogy ne mondjuk el anyának a történteket.

Természetesen nem mentem ebbe bele, mert nem fogunk semmi eltitkolni semmit egymás elől. Így aztán amikor anya beszállt a kocsiba, akkor nagy lendületet véve fel is sorolta a ,,bűnlajstromát”.  Amin persze anya is ledöbbent... Nem értette ő sem mi történt a kicsifiával, hiszen mi nem ezt kérjük tőle, nem erre tanítjuk... Könnyű lenne a frontra, a lehűlésre fogni a történteket, de valószínűleg nagyon messze járnánk az igazságtól... Így aztán Micimackónk, akárcsak az igazi elvonult a Gondolkodó sarokba.

Kedden semmi baj nem volt Zsombussal az óviban. Így aztán elmentünk kerékpározni. Úgy döntöttünk kimegyünk Sóstóra, és ott játszik egyet. Aztán hazafelé megállunk még a tornapályán is hintázik, ha van hozzá kedve. Ahogy mentünk az erdőbe, az ördög ismét belebújt a Maciba, és bár mindig ő ment elől, akkor sem bírta elviselni, hogy kikerültem, amikor megcsúszott. Sőt, elém akart fordulni... Mondanom se kell, hogy majd elállt a szívverésem. Mert az csak egy dolog, hogy én felborulok, de még rá is eshetek... Amikor a közúton mentünk át, akkor is első akart lenni. Nem akarta anyát előre engedni. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy anya menjen elől, ő pedig kövesse. A sort pedig apa zárja. Igen ám, de az útvégén megint szeleburdiskodni kezdett. Lassan ment, és kacsázott apa előtt. Ami mondanom se kell rendkívül balesetveszélyes... Macinak ezzel sikerült úgy felbosszantania apát, hogy apa elment egy ,,hídas-kört”, amíg megnyugszik. Ezen aztán Zsombus  kiakadt, mert megijedt, hogy apa otthagyta őket... Apa igazából azért volt mérges, mert a bocsa nem akarta megérteni, hogy ez milyen veszélyes...

Hazafelé apa ment elől, aztán Maci, és anya. Bár, útközben néha előre ment Zsombus, de nem jóval nyugodtabban mentünk haza, mint kifelé. Aztán amikor hazaértünk, és elrendeződtünk Maci odabújt apához és onnan nézte a tévét... És közben simogatta apát, meg elcsattant pár puszi... Érdekes, hogy ezúttal nem jött azzal, hogy ,,Apa béküljünk ki!”, de a mozdulataiból, érintéséből, nézéséből nagyon lehetett érezni, hogy akármilyen kis szeleburdi nagyon szereti apát. Is.

Anyák napjára készülve

Nemrégiben fotós járt az oviban. Ő készítette a következő képeket.

Ilyenkor látszik milyen szépen nő a mi Macink.

Családi Zsombor születésnap

Szombaton Maci korán ébredt, persze csak a hétvégéhez képest. Apa meg anya nem volt boldog, hogy már hét órakor kukorékolt...

Zsombi kérésére anya bundás kenyeret sütött, aztán még egy kis játék belefért, majd indulás úszni. Egyelőre tíz órára megy Zsombus, de februártól 11-re megy majd. Gyakorlatilag 45 perces a foglalkozás, de utána még ott lehet maradni úszkálni egy kicsit játszani. Meg persze szaunázni, hőkamrázni. Vagyis ezalatt a 2 óra alatt Maci és anya jól kilubickolja magát. Kivéve most, mert most sietni kellett, hiszen 12 órára jöttek Mamihoz a vendégek.

Az uncsitesóktól és Mamitől nagyon sok ajándékot kapott Zsombus. Sőt, még Mamiék szomszédja, Öcsi bácsi is felköszöntötte. Így aztán autók, és Thomas játék meg pár praktikus ajándék – Micimackós párna és takaró - került Zsombikához. A legnagyobb sikert a Mami-féle társasjáték, illetve a kocsik aratták nála. No, meg persze Bertie a busz. A levesből még csak-csak evett az ünnepelt, de a másodikat már úgy kellett bele imádkozni. Viszont amikor meglátta a Thomas tortát, akkor fülig ért a szája. Sok kárt abban sem tetszett, de a marcipános részt legalább megkóstolta. Ebéd után aztán beindult a játék. Nagyon jót játszott Barbussal, Flórával és Bencével.

Délután Zsombi nem aludt egy percet. Lefeküdt, de inkább játszott. Az anyu testvérééktől kapott Micimackós pöttyös párna és takaró nem tett csodát. Négy óra tájban anyu és két testvérem, azaz keresztanyu és keresztapu jött át hozzánk. Anyu és keresztanyu egy társasjátékkal és Thomas-karórával, míg Zoli Rosie-val ,,érkezett”. Zsombi mindent meg akart mutatni nekik, amit kapott. Így aztán elégé kapkodott az elején. Persze azért bőven volt idő társasjátékozni. Meg még egy kicsit futkorászni. Megenni a csoki tortát... Meg persze beszélgetni...

Érdekes, hogy Zsombi nem fáradt el. Még lefekvés előtt számítógépezett, egészen tíz óráig. És persze a ma esti társasjáték sem maradt el.

5 éves a Maci!

Maci reggel korán kelt. Ahogy anya kiosont, hogy felrakja a nagyszobában a Happy Birthday feliratot pár perccel később ő is kipattant az ágyból. Apának éppen annyi ideje maradt, hogy elindítsa gyorsan a Halász Judit dalt, a Boldog születésnapot. Zsombi nagyon boldog volt, hogy 5 éves lett. Ez az öröm az egész napját elkísérte.

Az óvodában is jó kis maci volt. Anya vitt némi eleséget, hogy a többieket megvendégelje, elsősorban nápolyit, sütiket, illetve mandarint. Amikor érte mentem akkor boldogan mesélte, hogy a többiek azt mondták neki: Boldog születésnapot Zsombi! Útközben nagyon be volt sózva, többször is megkérdezte, hogy sütünk-e neki tortát születésnapjára? Természetesen apa igenje kevés volt, amikor beszállt anya, akkor az ő igenjére is szükség volt. Mielőtt hazaértünk volna még beugrottunk a cukrászdába és vettünk egy 5-ös számot. Zsombi kérésére kék színűt.

Amikor este hazaértünk megvacsoráztunk, de közben és utána többször csengett a telefon, mert minden családtag Zsombussal, akart beszélni. Mindenki neki kívánt boldog születésnapot. Közben előkerült a torta is, tűzijátékkal, 5-ös számmal. Rajta természetesen egy Thomas a gőzmozdony figura. Macinak nagyon tetszett, hogy amikor anya szólt, akkor sötét volt a konyhában és csak a gyertya éget, majd meggyújtotta a tűzijátékot. Mackónk boldogan, tátott szájjal nézte. Végül is a tortából nem evett, a Thomas figurának is csak a felét ette meg.

Vacsora után vonattal játszott, közben Micimackó DVD-t nézett, és persze énekelt is. Mert Halász Jutka néni dalai nagyon tetszenek neki. Aztán még társasjátékozott egy kicsit anyával, majd elkezdett a lefekvéshez készülni. Amikor kiment pisilni, utána meg inni egy kicsit, akkor csak annyit kérdezett: - Apa mikor lesz legközelebb születésnapom?

Maci először a jégpályán

Vasárnap délután, ahogy felébredt nyűgösködött a Maci. A reggeli hó sajnos, már a havas eső hatására részint elolvadt. Így aztán kupaktanácsot tartottunk anyával, hogy mit is csináljunk. Apa azt javasolta, hogy próbáljuk ki a jégpályát. Anyának tetszett az ötlet, de az már kevésbé, hogy ő tanítsa Zsombust korizni. Hiszen az ő lábán is még valamikor általános iskolás korában volt korcsolya. Megegyeztünk hát abban, hogy elmegyünk, szétnézünk, és majd látjuk mi lesz...

A jégpálya nagyon tetszett Zsombinak. Jó fej volt a srác – akinek, mint később kiderült Robi a neve - tényleg minden kérdésünkre válaszolt. Anya sajnos nem akart korcsolyát kötni, ami érthető is, hiszen legalább 20 éve nem volt a lábán. Ezért úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Macit a szerdai óvódás csoportba. Zsombi elviekben támogatta a döntést, gyakorlatban viszont sírva fakadt. Szerencsére meghallotta a sírást Robi is, aki felajánlotta a segítségét. Nekünk pedig nagy kő gördült le a szívünkről.

Macinkra tehát ráadtuk a bérelt korit, és irány a pálya. Zsombi nagyon bátran tette meg az első lépéseket, de hamar megtapasztalta, hogy csúszik a jég. Nem is akárhogy... Körbe körbe mentek, szép lassan a jégpályán. Robi próbálta fogni, de Zsombi arra kérte, hogy ne fogja. Az ilyen akciók természetesen eséssel, de inkább esésekkel zárultak. Néha egészen komikus jelent alakult ki, ahogy csetlett-botlott a jégén. Az esésekért persze nemcsak a jég volt felelős, hanem az is, hogy Maci mint mindent ezt is gyorsan, és persze türelmetlenül csinálta. Időnként persze magyarázott is, így nem csoda, ha Robi megállapította, hogy Zsombi nem egy egyszerű gyerek... Persze azt Robi is elismerte; nagyon ügyes Maci.

A foglalkozás végén egy nagyon szomjas és egy nagyon éhes Maci jött le a jégről...

Maci kipróbálta a bobot... Apa nagyon megijedt

Bánkút-Szentlélek 2011.12.26.

Anyuéktól bobot kapott Zsombus Karácsonyra így aztán Karácsony másnapján neki vágtunk havat keresni. Miután a Zemplénben nem volt, így neki vágtunk Bánkútnak.

Zsombus nagyon jól érezte magát az úton. Egyáltalán nem dünnyögött. Mindenesetre az egész úton nem láttunk szinte havat sehol. Maximum a szántóföldeken egy keveset. Amikor Miskolcon, illetve Lillafüreden sem láttunk havat, komolyan aggódni kezdtünk, hogy lesz-e ebből a bobozásból valami? Szentlélek előtt aztán bele futottunk kb. 5 cm-es hóba, és így visszatért a remény...

Gyönyörű, havas úton mentünk át a pár kilométerre arrébb lévő Bankútra. Pontosabban Bánkút előtt vissza kellett fordulnunk, mert Bánkút megtelt... Így aztán visszagurultunk Szentlélekre. Mindenki jól beöltözött. Zsombira ráadott anya egy vastag anorákot is. Szóval jól melegen beöltöztettük.

A parkolótól nem messze volt egy kis domb. Ami alig volt párméteres, de legalább csúszott. Zsombi itt kezdett ismerkedni a bobbal. A kormányt hamar megtanulta kezelni, de a fék komoly kihívás volt neki. Így aztán két sikeres lecsúszás után harmadszorra egy bokorban kötött ki. Ez nem volt vészhelyzet, ráadásul Zsombor sem úgy fogta fel. Abszolút jót nevetett rajta, ahogy kikászálódott a lehajló ágak alól. Így még csúszott párat.

Aztán tovább menve volt egy jó kis pálya. Ahol le tudtuk vágni a műutat. Én elindultam lefelé, hogy lent várjam meg a kisfiamat, és vigyázzak rá. Már majdnem leértem, de Zsombi nem tudott várni, így ,,elszabadult”. Valósággal elrepült mellettem. Én csak üvöltöttem, hogy fék, fék, fék... Aztán szerencsére a műúton egyrészt nem jött kocsi, másrészt lelassult a bob, és egy kisfának lelassulva neki ment. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha tovább robog...

A folytatásban erdei, de főleg fenyő erdőben sétáltunk, húztuk Zsombust, illetve lankásabb részeken hagytuk hagy csússzon. Ő pedig nagyon élvezte ezt. És az az igazság mi is. Nagyon kellemes volt az erdő. Jó volt, friss volt a levegő, mi pedig rendesen fel voltunk öltözve. Visszafelé jövet még anya és Zsombi két hóembert is épített. Szerencsére ,,említésre méltó” esemény nem történt.

A kocsiba visszatérve hamar lecihelődtünk. És elindultunk ebédelni. Sajnos, Lillafüreden nem néztünk szét, a kedvenc éttermünk meg zárva volt. Ekkor kellett szembe néznünk azzal, hogy ma Karácsony másnapja van. Így aztán anya és Zsombi nagyon éhes lett. És bár volt harapni való a kocsiban, az mégsem ebéd volt. Szerencsére Tarcalon nyitva volt az étterem és így tudtunk enni. A nagy éhesek megettek 1,5 sajtlevest, és egy fél rántott sajtot. Apa persze ezen jót mosolygott, de nem szólt.

Egy nagyon boldog, és élményekkel teli nap után tért haza a kis családunk...

Ma kiesett az első foga a Macinak!

Ma 2011.12.25-én kiesett Maci első foga! 

Már napok, talán hetek óta mozgott. Kicsit meg is ijedt, hogy mi lesz ezután? Ő persze mozgatta... De közben dünnyögött is, hogy mi lesz ezután?
Hiába mondtuk neki, hogy majd kinő másik. És persze erősebb lesz...
Mi nem mertünk oda nyúlni neki, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele neki.
Aztán ma este addig mozgatta, amíg kiesett. Amit ő úgy kommentált, hogy ,,Nézd anya, kiesett a fogam! Eltöltött a büszkeség”. És mindenki majd csodálkozni fog az óviban. És persze ,,anya, ugye elraktad?”. Később persze már beindult a mesegép... Addig mozgattam, amíg kiesett! Aztán vagy ötvenszer megkérdezte, hogy ,,most kiesett a fogam?” És már mehetek is az iskolába? – állapította meg.