Zalakaros, 2010.07.29.
Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.
Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.
Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.
Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.
Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.
Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.
2011. szeptember 16., péntek
2010. július 9., péntek
Júniusi összefoglaló
Óvi
Június 8-án anya elment szülői értekezletre az óviba. Addig Maci bölcsi után előbb Apa anyukájánál játszott egy órácskát, majd elindultunk anya elé. Pontosabban felült apa nyakába és úgy mentünk. A játszótéren csúszkált, hintázott, de egy idő után mindig kicsúszott a száján: - Anya!
Amikor aztán megjött anya nagyon boldog volt. Kiderült, hogy répa lesz a jele, és szimpik lesznek a gondozónők (óvisnénik) is. Délelőtt lesz mese vagy zenehallgatás, meg vinni kell színes ceruzát és gyurmát, és azzal ,,dolgoznak” majd. Aligha fog Zsombus unatkozni az óvodába. Annál is inkább, mert ott lesz Áron pajti is.
Bogácsi hétvége
Június második hétvégéjén elugrottunk Bogácsra, és óriási szerencsénkre volt szálláshely a Jurtába. Így aztán a lepakolás után elmentünk fürödni. Zsombi nagyon élvezte. Érdekes, hogy tavaly vagy tavalyelőtt nem volt hajlandó úszógumiba bújni, most viszont minden további nélkül. Sőt… Rendkívüli módon élvezi, ahogy ugrálhat benne, forgolódik, vagy vontatjuk. Ebéd után visszavonult aludni, majd újra jött füricskélni. Este alig lehetett kiszedni a medencéből.
Éjszaka elég rosszul aludt Zsombi. Meleg is volt, új volt a hely is, de másnap ez nem látszott meg rajta. Reggeli és pakolás után nagy elánnal vetette bele magát újra a vízbe. - Fel és le – kiabálta, azaz apa feldobta és ő meg leesett a vízbe. Igyekeztem neki nyomatékosítani, hogy amikor felfelé megy, akkor vegyen levegőt, és a le résznél pedig zárja be a száját. Nem nagy sikerrel. Így aztán a le-nél elkaptam és úgy ért a vízbe. A nagy melegben nem sokat evett, de viszonylag könnyen elaludt. Aludt is vagy két órát a sátrában. Ezután jó kis fürcsi jött majd este lángos-palacsintás vacsi. Érdekes, hogy amennyire nem szerette egy éves korában a palacsintát, most annyira nyomja befele. Az ízes a kedvence, vagyis a sárgabarackleváros, vagy szilvás, neki mindegy.
A két nap alatt Zsombi több fagyit is evett. Továbbra is a ,,zöld”, illetve a ,,piros” fagyi a kedvence. Hogy ez persze a valóságban milyen fagyit, milyen ízt jelent, ez akkor derül ki, amikor a kezébe veszi.
Bölcsike
Sajnos, az esős idő rányomja a hangulatát a bölcsire is. A kisemberek be vannak szorítva a 4 fal közé. A gondozó nénik igyekeznek türelmesek lenni, de nagyon nehéz az olyan izgő-mozgó gyerekekkel, mint a Maci is. Állandóan fut, trappol, és bizony előfordul, hogy nem nézi minek megy neki, vagy éppen észre sem veszi. Közben Zsombus új barátra tett szert: Kristófra. Jóban van Áronnal és Leventével továbbra is, de amikor találkoznak a bölcsibe, vagy a játszótéren Kristóffal csak úgy ragyog a szeme. Sajnos, Kristóf csak szeptemberben lesz 3 éves, így ő még nem mehet óvodába.
Kaksi
Zsombus tavasz óta gyakorlatilag nem használ pelust. Pisilni szinte sohasem pisil be, legfeljebb alvás közben, de az sem jellemző. A kaksi viszont feladja néha a leckét. Van, amikor elbújik az asztal alá, vagy más alkalmas helyre, de sokszor van, hogy a bilibe, vagy wc-be kakál. Ilyenkor mindig mondjuk neki mennyire ügyes… És bár nem sokszor, de néha előfordul, hogy pelenkát kér, és abba szeretne pakolni.
Uncsitesók
Június utolsó hetében az uncsitesók Ildi szüleinél voltak, így természetes, hogy kedden – hétfőn a másik nagymaminál és keresztanyunál volt jelenése – csatlakozott a csapathoz. (Ha a hétfő estét persze nem számoljuk…) Természetesen sokat játszottak együtt, és nem maradt el a szallonasütés, és az állatkert sem.
Június 8-án anya elment szülői értekezletre az óviba. Addig Maci bölcsi után előbb Apa anyukájánál játszott egy órácskát, majd elindultunk anya elé. Pontosabban felült apa nyakába és úgy mentünk. A játszótéren csúszkált, hintázott, de egy idő után mindig kicsúszott a száján: - Anya!
Amikor aztán megjött anya nagyon boldog volt. Kiderült, hogy répa lesz a jele, és szimpik lesznek a gondozónők (óvisnénik) is. Délelőtt lesz mese vagy zenehallgatás, meg vinni kell színes ceruzát és gyurmát, és azzal ,,dolgoznak” majd. Aligha fog Zsombus unatkozni az óvodába. Annál is inkább, mert ott lesz Áron pajti is.
Bogácsi hétvége
Június második hétvégéjén elugrottunk Bogácsra, és óriási szerencsénkre volt szálláshely a Jurtába. Így aztán a lepakolás után elmentünk fürödni. Zsombi nagyon élvezte. Érdekes, hogy tavaly vagy tavalyelőtt nem volt hajlandó úszógumiba bújni, most viszont minden további nélkül. Sőt… Rendkívüli módon élvezi, ahogy ugrálhat benne, forgolódik, vagy vontatjuk. Ebéd után visszavonult aludni, majd újra jött füricskélni. Este alig lehetett kiszedni a medencéből.
Éjszaka elég rosszul aludt Zsombi. Meleg is volt, új volt a hely is, de másnap ez nem látszott meg rajta. Reggeli és pakolás után nagy elánnal vetette bele magát újra a vízbe. - Fel és le – kiabálta, azaz apa feldobta és ő meg leesett a vízbe. Igyekeztem neki nyomatékosítani, hogy amikor felfelé megy, akkor vegyen levegőt, és a le résznél pedig zárja be a száját. Nem nagy sikerrel. Így aztán a le-nél elkaptam és úgy ért a vízbe. A nagy melegben nem sokat evett, de viszonylag könnyen elaludt. Aludt is vagy két órát a sátrában. Ezután jó kis fürcsi jött majd este lángos-palacsintás vacsi. Érdekes, hogy amennyire nem szerette egy éves korában a palacsintát, most annyira nyomja befele. Az ízes a kedvence, vagyis a sárgabarackleváros, vagy szilvás, neki mindegy.
A két nap alatt Zsombi több fagyit is evett. Továbbra is a ,,zöld”, illetve a ,,piros” fagyi a kedvence. Hogy ez persze a valóságban milyen fagyit, milyen ízt jelent, ez akkor derül ki, amikor a kezébe veszi.
Bölcsike
Sajnos, az esős idő rányomja a hangulatát a bölcsire is. A kisemberek be vannak szorítva a 4 fal közé. A gondozó nénik igyekeznek türelmesek lenni, de nagyon nehéz az olyan izgő-mozgó gyerekekkel, mint a Maci is. Állandóan fut, trappol, és bizony előfordul, hogy nem nézi minek megy neki, vagy éppen észre sem veszi. Közben Zsombus új barátra tett szert: Kristófra. Jóban van Áronnal és Leventével továbbra is, de amikor találkoznak a bölcsibe, vagy a játszótéren Kristóffal csak úgy ragyog a szeme. Sajnos, Kristóf csak szeptemberben lesz 3 éves, így ő még nem mehet óvodába.
Kaksi
Zsombus tavasz óta gyakorlatilag nem használ pelust. Pisilni szinte sohasem pisil be, legfeljebb alvás közben, de az sem jellemző. A kaksi viszont feladja néha a leckét. Van, amikor elbújik az asztal alá, vagy más alkalmas helyre, de sokszor van, hogy a bilibe, vagy wc-be kakál. Ilyenkor mindig mondjuk neki mennyire ügyes… És bár nem sokszor, de néha előfordul, hogy pelenkát kér, és abba szeretne pakolni.
Uncsitesók
Június utolsó hetében az uncsitesók Ildi szüleinél voltak, így természetes, hogy kedden – hétfőn a másik nagymaminál és keresztanyunál volt jelenése – csatlakozott a csapathoz. (Ha a hétfő estét persze nem számoljuk…) Természetesen sokat játszottak együtt, és nem maradt el a szallonasütés, és az állatkert sem.
2010. június 16., szerda
Apa, fékezz!
Az igazi gyermeknapon, május utolsó vasárnapján előbb nagymamával, nagyapával és az uncsitesókkal előbb Tokajt fedeztük fel. Sétáltunk egyet a belvárosban. Tekintettel arra, hogy borfesztivált, így igyekeztünk nézelődni egy kicsit. Nos, Maci tempójának ez nem felelt meg. Ő inkább, mint a kiscsikó futkározni szeretett volna.
Ebédnél csak csipegett, a fagyi viszont lecsúszott. A tervek szerint innen elindultunk, hogy amíg Maci elalszik, alszik egy kicsit, addig átérjünk a Sátoraljaújhelyi kalandparkba. A terv bevált, Zsombus még akkor is aludt, amikor odaértünk. Így aztán az uncsitesók és szüleik, nagymamival elmentek libegőzni: Pisti – Barbi, Zsuzsa – Flóra és Mami – Bence párosban. Időközben Maci felébredt és amikor látta nincsennek ott Barbusék elkezdett dünnyögni. Ivott egy kis teát, majd együtt vártuk, hogy visszaérkezzenek az uncsitesok.
A libegő után átballagtunk a bobpályához. Első körben Pisti Bencével, Én pedig Zsombussal ültem be a bobba. Maci minden ellenkezés nélkül tűrte, ahogy beültettem a lábam közé, majd, ahogy áthúzták rajta a biztonsági övet. Amikor mentünk felfelé pár méter után mondta: Anya, de egyébként nyugodtan ült végig. És tulajdonképpen, akkor is, amikor lefelé jöttünk, jó gyorsan. Én persze kérdeztem közben többszőr is, minden rendben Zsumbus, de mindig mondta igen. Pedig ugyancsak száguldottunk… Aztán mielőtt beértünk a célba észrevette anyucit. És ekkor így szólt: - Apa, fékezz!
Ebédnél csak csipegett, a fagyi viszont lecsúszott. A tervek szerint innen elindultunk, hogy amíg Maci elalszik, alszik egy kicsit, addig átérjünk a Sátoraljaújhelyi kalandparkba. A terv bevált, Zsombus még akkor is aludt, amikor odaértünk. Így aztán az uncsitesók és szüleik, nagymamival elmentek libegőzni: Pisti – Barbi, Zsuzsa – Flóra és Mami – Bence párosban. Időközben Maci felébredt és amikor látta nincsennek ott Barbusék elkezdett dünnyögni. Ivott egy kis teát, majd együtt vártuk, hogy visszaérkezzenek az uncsitesok.
A libegő után átballagtunk a bobpályához. Első körben Pisti Bencével, Én pedig Zsombussal ültem be a bobba. Maci minden ellenkezés nélkül tűrte, ahogy beültettem a lábam közé, majd, ahogy áthúzták rajta a biztonsági övet. Amikor mentünk felfelé pár méter után mondta: Anya, de egyébként nyugodtan ült végig. És tulajdonképpen, akkor is, amikor lefelé jöttünk, jó gyorsan. Én persze kérdeztem közben többszőr is, minden rendben Zsumbus, de mindig mondta igen. Pedig ugyancsak száguldottunk… Aztán mielőtt beértünk a célba észrevette anyucit. És ekkor így szólt: - Apa, fékezz!
2010. június 9., szerda
Barlangvilág
Május végén sikerült két Gyereknapot tartanunk Zsombusnak. Az egyiket csak anyával és apával, a másikat pedig az uncsi tesókkal.
Egy héttel Gyereknap előtt elhatároztuk, hogy barlangtúrát rendezünk a Macinak. Összepakoltunk meleg cuccokat és kellemes tavaszi időben neki vágtunk Lillafürednek. Sajnos, az István barlang az árvíz miatt nem működött viszont az Anna barlang igen. Már az odavezető úton is jól érezte Zsombus magát, tetszett neki a vízesés is. A barlang előtt gyorsan átöltöztettük és mentünk a barlangba. A bent töltött közel félóra tetszett neki. Időnként a lehető legrosszabb időpontban a kedvenc meséjéből idézett: ,,- Ez nem vicces Koko, fejezd be!” – mondta. És volt olyan, hogy akkor, amikor az idegenvezető beszélt…
A barlang után futkározott egy kicsit, majd elvonultunk ebédelni. Zsombus nem sokat evett, aztán amíg mi ettünk ő természetesen nem bírt várni és odament a fagyishoz, mert neki fagyi… Kapott fagyit, amit színt szerint választott. Kis séta, majd Zsombi fagyit cserélt anyucival. Illetve elkérte anya fagyiját és az övét pedig bedobta a szemetesbe. Hogy ezt hol tanulta?! Aztán az árusok között visszasétáltunk a gépkocsihoz. Közben persze kisírt magának egy műanyag horgászkészletet.
Úgy gondoltuk, hogy amíg Zsombus alszik átgurulunk Aggtelekre. De ő nem akart aludni. A szép idő úgy látszik erősebb volt a gépkocsi rázkodásánál. Aggtelken aztán a parkolóban kitalálta, hogy ő nem jön barlangba. Nyilván a gyönyörű idő és a játszótérnek köszönhetően. Végül aztán amikor meglátta a barlangról készített képeket úgy döntött, hogy mégis jön… A barlang tetszett neki, de sajnos sokan kérdezték a vezetőnket, emiatt lassan haladtunk. A koncertteremben a fényjáték elbűvölte, de aztán a sok várakozás alatt nyűgös lett. A kijárat láttán nagyon megörült, és rögtön öltözni kezdett.
Miután szólt, hogy éhes gyorsan elvittük egy büféhez, ahol jelezte, hogy egy hamburgert és egy rántott sajtot kér. A vacsi után jégkrém. Jégkrémcsere anyával. Közben az ő fagyija rejtélyes körülmények között eltűnt… Valszeg az is a szemetesbe landolt, csak nem vettük észre. Ezután még hintázott, mérleghintázott egy órát. Nagyon élvezte a fajátszóteret.
Hazafelé aztán aludt egy jót. Nem sokkal Nyíregyháza előtt ébredt. A kocsiból a saját lábán jött be, majd belevetette magát az ágyba és elaludt.
Egy héttel Gyereknap előtt elhatároztuk, hogy barlangtúrát rendezünk a Macinak. Összepakoltunk meleg cuccokat és kellemes tavaszi időben neki vágtunk Lillafürednek. Sajnos, az István barlang az árvíz miatt nem működött viszont az Anna barlang igen. Már az odavezető úton is jól érezte Zsombus magát, tetszett neki a vízesés is. A barlang előtt gyorsan átöltöztettük és mentünk a barlangba. A bent töltött közel félóra tetszett neki. Időnként a lehető legrosszabb időpontban a kedvenc meséjéből idézett: ,,- Ez nem vicces Koko, fejezd be!” – mondta. És volt olyan, hogy akkor, amikor az idegenvezető beszélt…
A barlang után futkározott egy kicsit, majd elvonultunk ebédelni. Zsombus nem sokat evett, aztán amíg mi ettünk ő természetesen nem bírt várni és odament a fagyishoz, mert neki fagyi… Kapott fagyit, amit színt szerint választott. Kis séta, majd Zsombi fagyit cserélt anyucival. Illetve elkérte anya fagyiját és az övét pedig bedobta a szemetesbe. Hogy ezt hol tanulta?! Aztán az árusok között visszasétáltunk a gépkocsihoz. Közben persze kisírt magának egy műanyag horgászkészletet.
Úgy gondoltuk, hogy amíg Zsombus alszik átgurulunk Aggtelekre. De ő nem akart aludni. A szép idő úgy látszik erősebb volt a gépkocsi rázkodásánál. Aggtelken aztán a parkolóban kitalálta, hogy ő nem jön barlangba. Nyilván a gyönyörű idő és a játszótérnek köszönhetően. Végül aztán amikor meglátta a barlangról készített képeket úgy döntött, hogy mégis jön… A barlang tetszett neki, de sajnos sokan kérdezték a vezetőnket, emiatt lassan haladtunk. A koncertteremben a fényjáték elbűvölte, de aztán a sok várakozás alatt nyűgös lett. A kijárat láttán nagyon megörült, és rögtön öltözni kezdett.
Miután szólt, hogy éhes gyorsan elvittük egy büféhez, ahol jelezte, hogy egy hamburgert és egy rántott sajtot kér. A vacsi után jégkrém. Jégkrémcsere anyával. Közben az ő fagyija rejtélyes körülmények között eltűnt… Valszeg az is a szemetesbe landolt, csak nem vettük észre. Ezután még hintázott, mérleghintázott egy órát. Nagyon élvezte a fajátszóteret.
Hazafelé aztán aludt egy jót. Nem sokkal Nyíregyháza előtt ébredt. A kocsiból a saját lábán jött be, majd belevetette magát az ágyba és elaludt.
2010. május 17., hétfő
Nyíregyházi állatpark
Napok óta esik az eső, így a Maci be van zárva. Éppen ezért úgy döntöttünk, ha szombaton délelőtt jó idő lesz, akkor kivisszük a Macit a Nyíregyházi állatparkba.
Már az Ócenárium bejáratánál alig bírta kivárni, amíg leöltöztetjük, valahogy érezte, hogy eljött az Ő ideje. Nagyon szereti a halakat… És nem is csalódott… Zsombus közel ment az akváriumokhoz és mindegyiket külön-külön szépen megnézte. Volt, amelyiknél a cicával is játszott. Vagyis a cica ,,beszélgetett” a halacskákkal. A cápa nem volt rá nagy hatással. Az valószínűleg túl nagy hal volt neki, de a mindenféle színes, és persze kisebbek mind tetszett neki. A komodói sárkány sem kötötte le. A lépcsők, a vízesés annál is inkább. A cica ,,beszélgetett” a majommal is, és láttuk a ,,kukucs kígyókat” is.
Az Ócenárium után elindultunk a szokásos útvonalunkon. Ami a régi halas ház előtt vezetett el, ahova a Maci előszeretettel tért be. Így akart most is tenni, de az már zárva volt. Hiába húzogatta az ajtót… Így jobb híján sírva fakadt… Nem volt mese, irány vissza az Ócenáriumba. Se az elefánt, se a majom nem érdekelte útközbe. Így tehát visszamentünk. Újra elidőzött a halacskáknál, és végig nézett minden akváriumot. A vége felé le is ült az egyik elé, és úgy nézte. Majd ismét be-benézett mindenfelé, de most a sláger a függőhíd volt. Ment is rajta két kört anyucival.
A púpos teve, az orrszarvú sem hozta lázba. Viszont a madaras rész igen, mindegyiket ,,kakasnak” hívta, a mese után szabadon. Majd a Tarzan ösvény szintén nagyon bejött a Macinak. A deszkákon járás során mindig előttünk igyekezett haladni. A zsiráfra nem mondott semmit, a kilátóba persze felmászott. Majd viszonylag hamar túl jutottunk ezen a részen. A ,,pettyes cica” nem érdekelte, az oroszlánok előtt elsétált. A vízi paci sem nagyon kötötte le. A büfénél persze a jégkrémre röpörgött volna, de az időjárás miatt nem kapott, és viszonylag könnyen túl is tette magát rajta.
Ezt követően egy sétának, nézelődésnek aligha nevezhető rész következett. Megállás nélkül mentünk el a háziállatok mellett, majd Maci találkozott az egyik bölcsikés társnőjével, testvérével, valamint annak anyukájukkal és futottak egy jót. Apa ezen a részen simán lemaradt, anyuci eredt a nyomukba. Amikor előkerült Zsombus, kis nyafogás után kibökte: halacska.
Így aztán elmentünk újra az Ócenáriumba. Pontosabban anyával ment egy újabb kört, Apa pedig cápás hűtő mágnest vett neki…
2010. május 5., szerda
Tisza-tó körül
Szombat reggel a Tisza-tó felé vettük az irányt. Ezúttal Tiszafüreden átmentünk, és Poroszlón, a töltés aljában állítottuk le a kocsit. Maci egész úton azt hajtogatta, hogy beleesik a Tisza-tóba…
Gyakorlatilag az első kikötőnél horgonyoztunk le. Majd Zsombus dobált anyucival kavicsot a vízbe, apa pedig megalkudott egy csónakra. Ez a motoros jobban tetszett, mint a múltkori. Nem ültünk kényelmesebben, csak nem egymás mögött, hanem egymással szemben. Az 1 órás kirándulás igen csak szép volt. Csak sajnos, madarak ezúttal nem voltak, így Zsombi néha unatkozott. Olyankor kicsit mozgott egy kicsit. Az út kétharmadánál a pisi ezúttal sem maradt el. Visszaérve motorkázott, közben pedig egész addig féktelen jókedve volt, amíg fel nem borult. Anya megvigasztalta és vidáman viháncolt tovább.
Visszaérve a kocsihoz elmentünk ebédelni. Zsombus nem nagyon evett levest, alig tudtam belediktálni egy keveset. Aztán anyucival evett húsit meg tört krumplit, majd kiharcolt magának egy adag palacsintát. (Amelybe csak belekóstolt.) Ebéd után elhatároztuk, hogy körbe megyünk a Tisza-tó körül. Maci nem nagyon akart elszunnyadni, de a meleg csak el nyomta. Kiskörén megálltunk, és míg apa lefényképezte a vízlépcsőt, addig Maci aludt. Mire apa visszaért fel is ébredt. Így aztán tovább indultunk Abádszalók felé.
Abádaszlókon elővettük a motorkát, besétáltunk a szabad strandra. Zsombi persze rögvest nyafogni kezdett, hogy bele akar menni a vízbe. Oké, gondoltuk hideg a víz, és hamar kijön. De nem. Vagyis igen, de elkezdett levetkőzni. Előbb a nadrágját, majd a polóját. Alig tudtuk visszaadni rá. Aztán felfedezte az óriás csúszdát, és ő mindenáron oda akart menni. Olyan hisztit csapott, hogy mindenki bennünket nézett. Aztán elment anyával motorkázott egyet, majd visszajött és dünnyögött, hogy le akar csúszni a nagy csúszdán. Majd megint elment motorkázni, és amikor megjött elindultunk vissza az autóhoz.
Már Nyíregyházán jártunk, amikor a Debreceni utcán a rendőrlámpánál Zsombi megszólalt, hogy pisi. És mert állt az autó a piros miatt azt hitte kiszállhat… Szerencsére anya idejében megállította. Így aztán apa amilyen gyorsan elindult, olyan gyorsan húzott is le oldalra…
Gyakorlatilag az első kikötőnél horgonyoztunk le. Majd Zsombus dobált anyucival kavicsot a vízbe, apa pedig megalkudott egy csónakra. Ez a motoros jobban tetszett, mint a múltkori. Nem ültünk kényelmesebben, csak nem egymás mögött, hanem egymással szemben. Az 1 órás kirándulás igen csak szép volt. Csak sajnos, madarak ezúttal nem voltak, így Zsombi néha unatkozott. Olyankor kicsit mozgott egy kicsit. Az út kétharmadánál a pisi ezúttal sem maradt el. Visszaérve motorkázott, közben pedig egész addig féktelen jókedve volt, amíg fel nem borult. Anya megvigasztalta és vidáman viháncolt tovább.
Visszaérve a kocsihoz elmentünk ebédelni. Zsombus nem nagyon evett levest, alig tudtam belediktálni egy keveset. Aztán anyucival evett húsit meg tört krumplit, majd kiharcolt magának egy adag palacsintát. (Amelybe csak belekóstolt.) Ebéd után elhatároztuk, hogy körbe megyünk a Tisza-tó körül. Maci nem nagyon akart elszunnyadni, de a meleg csak el nyomta. Kiskörén megálltunk, és míg apa lefényképezte a vízlépcsőt, addig Maci aludt. Mire apa visszaért fel is ébredt. Így aztán tovább indultunk Abádszalók felé.
Abádaszlókon elővettük a motorkát, besétáltunk a szabad strandra. Zsombi persze rögvest nyafogni kezdett, hogy bele akar menni a vízbe. Oké, gondoltuk hideg a víz, és hamar kijön. De nem. Vagyis igen, de elkezdett levetkőzni. Előbb a nadrágját, majd a polóját. Alig tudtuk visszaadni rá. Aztán felfedezte az óriás csúszdát, és ő mindenáron oda akart menni. Olyan hisztit csapott, hogy mindenki bennünket nézett. Aztán elment anyával motorkázott egyet, majd visszajött és dünnyögött, hogy le akar csúszni a nagy csúszdán. Majd megint elment motorkázni, és amikor megjött elindultunk vissza az autóhoz.
Már Nyíregyházán jártunk, amikor a Debreceni utcán a rendőrlámpánál Zsombi megszólalt, hogy pisi. És mert állt az autó a piros miatt azt hitte kiszállhat… Szerencsére anya idejében megállította. Így aztán apa amilyen gyorsan elindult, olyan gyorsan húzott is le oldalra…
Húsvét ötösben (Tisza-tó és Zemplén)
Szombaton reggel szép időre ébredtünk. Nem volt túl meleg, sütött a nap, tipikus kiránduló idő volt. Már előző este elhatároztuk, hogy ezúttal a Tisza-tó felé vesszük az irányt. Megreggeliztünk, felvettük nagymamát és nagyapát, és indultunk is.
Az úton Maci szokás szerint megéhezett, megszomjazott, nyűglődött egy kicsit, de nem volt gond vele. Tiszacsege mellett megnéztük a Vay kastélyt, és ott futkározhatott, hintázhatott egy jót. Aztán irány Tiszaörvényes.
Amikor megérkeztünk Zsombusnak nagyon tetszett a Tisza. Bár, ugye neki a víz mindig tetszik. Lezártuk a kocsit, nézegettük a táblákat, Ildi még pakolgatott, és Zsombus már alig várta, hogy induljunk. Aztán Maci megrántotta a nagyit, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten elestek. Nem is tudom ki ijedt meg jobban. Mindenesetre gyorsan felsegítettem mind a kettőjüket. Szerencsére az ijedtségen és pár piros folton kívül nem lett nagyobb baj.
Ezután elsétáltunk a Szabicskikőtőbe. Kicsit szétnéztünk, majd befizettünk egy másfélórás motorcsónakos hajókázásra. Maci előbb nem akarta felvenni a mentőmellényt, de aztán csak ráhúztam. Nagyon óvatosan elindultunk. Kicsit sok volt a szél, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Zsombi is érdeklődve figyelte a nádasokat, a benne megbúvó madarakat. Aztán már a tavon is a különböző madarakat. Mondjuk Zsombusnak akármilyen szép is volt a táj, de nagy strapa volt a tétlenség. Előbb csak morgolódott, hogy az egyik szigeten ki akar szállni, de amikor kicsit később bejelentette, hogy pisilni kell nem volt menekvés. Így aztán pár percre kiköttötünk, majd a szép tájon visszamentünk a kikötőbe.
Az ebéd nem nagyon csúszott a Macinak, az asztálnál ülés pedig végképp nem. Így azért nyomtunk bele némi kaját, de míg nagyapa fizetett mi elmentünk sétálni. A séta után még anyával lement egy stégre a Tiszához, és pár kavicsot dobott a folyóba.
Alig hagytuk Tiszafüredet, Zsombos már aludt is. Így aztán hagytuk hadd aludjon, és átgurultunk a Zsuzsi vasút végállomásához, Hármashegyaljára. A közel kétórás gurulás után pont ott ébredt fel, és ha már felébredt visszafelé anyukájával és nagymamival kisvonattal jött.
Másnap a Zemplénbe vettük az utunkat. Délelőtt a Hollóházi kristályüveg kiállítást néztük meg. Az igazság az, hogy ez Macit nem hozta lázba. Bár, egész jól eljátszott a tágas lépcsőn. Ebédelni szépen ebédelt, különösen a levest ette meg szép. Ebéd után aludt egy órát, majd jött a kihagyhatatlan Pálházi kisvonat…
Az úton Maci szokás szerint megéhezett, megszomjazott, nyűglődött egy kicsit, de nem volt gond vele. Tiszacsege mellett megnéztük a Vay kastélyt, és ott futkározhatott, hintázhatott egy jót. Aztán irány Tiszaörvényes.
Amikor megérkeztünk Zsombusnak nagyon tetszett a Tisza. Bár, ugye neki a víz mindig tetszik. Lezártuk a kocsit, nézegettük a táblákat, Ildi még pakolgatott, és Zsombus már alig várta, hogy induljunk. Aztán Maci megrántotta a nagyit, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten elestek. Nem is tudom ki ijedt meg jobban. Mindenesetre gyorsan felsegítettem mind a kettőjüket. Szerencsére az ijedtségen és pár piros folton kívül nem lett nagyobb baj.
Ezután elsétáltunk a Szabicskikőtőbe. Kicsit szétnéztünk, majd befizettünk egy másfélórás motorcsónakos hajókázásra. Maci előbb nem akarta felvenni a mentőmellényt, de aztán csak ráhúztam. Nagyon óvatosan elindultunk. Kicsit sok volt a szél, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Zsombi is érdeklődve figyelte a nádasokat, a benne megbúvó madarakat. Aztán már a tavon is a különböző madarakat. Mondjuk Zsombusnak akármilyen szép is volt a táj, de nagy strapa volt a tétlenség. Előbb csak morgolódott, hogy az egyik szigeten ki akar szállni, de amikor kicsit később bejelentette, hogy pisilni kell nem volt menekvés. Így aztán pár percre kiköttötünk, majd a szép tájon visszamentünk a kikötőbe.
Az ebéd nem nagyon csúszott a Macinak, az asztálnál ülés pedig végképp nem. Így azért nyomtunk bele némi kaját, de míg nagyapa fizetett mi elmentünk sétálni. A séta után még anyával lement egy stégre a Tiszához, és pár kavicsot dobott a folyóba.
Alig hagytuk Tiszafüredet, Zsombos már aludt is. Így aztán hagytuk hadd aludjon, és átgurultunk a Zsuzsi vasút végállomásához, Hármashegyaljára. A közel kétórás gurulás után pont ott ébredt fel, és ha már felébredt visszafelé anyukájával és nagymamival kisvonattal jött.
Másnap a Zemplénbe vettük az utunkat. Délelőtt a Hollóházi kristályüveg kiállítást néztük meg. Az igazság az, hogy ez Macit nem hozta lázba. Bár, egész jól eljátszott a tágas lépcsőn. Ebédelni szépen ebédelt, különösen a levest ette meg szép. Ebéd után aludt egy órát, majd jött a kihagyhatatlan Pálházi kisvonat…
2010. március 19., péntek
Kisnána – Mátrafüred – Kékestető – Szilvásvárad
A március 15-ei hosszú hétvégét Mátrafüred ,,főhadiszállással” töltöttük. Mindennél többet mond, hogy amikor hétfőn reggel pakoltunk össze Maci azt mondta: Na, vége…
Szombat reggel kilenc óra tájban indultunk. Maci szépen ébredt, reggelizett, a cucc össze volt pakolva, így nem kellett kapkodnunk. Odafele szépen haladtunk az autópályán, és mert nem akartunk túl korán az Anna-hotelbe érni, hiszen csak 14 órától foglalhattuk el a szobánkat, így megnéztük a kisnánai várat. Előbb úgy nézett ki, hogy Zsombust nem érdekli, de aztán csak kiszállt a kocsiból. Aztán csak sétáltunk egyet a várudvaron. A várgondnoknak nagyon szimpatikus volt Zsombus, így levitt bennünket a pincébe is. Aminek persze az lett a vége, hogy hiába mentünk le háromszor is, az is kevés volt. Maci sírt, toporzékolt egy kicsit, de aztán felmentünk az egyik toronyba és ez némileg elterelte a gondolatait. A sok lépcső, a magasság érdekelte. Még mielőtt eljöttünk sétáltunk egyet a hátsó várudvaron is, meg persze hallgattuk, ahogy Maci dünnyög, mert ő még visszament volna a pincébe…
Ezután bementünk Gyöngyösre ebédelni. A Kulacsban szűk volt a hely, és sokan voltak, de ez nem zavarta Macit. Igyekezet mozgásban maradni… No, meg persze énekelni, mostanság, napjában ezerszer is a Tavaszi szél vizet áraszt… a sláger. Nagy nehezen belediktáltuk a levest, meg másodiknak húsit. Aztán visszasétáltunk a kocsihoz és irány Mátrafüred. Az Anna-hotelben a szoba remek volt. Zsombus pótágyat kapott, és elég hamar el is aludt. Érdekes, hogy nem mászott ki belőle, nem úgy, mint itthon.
Kb. két és fél órát aludt és miután felébredt, lementünk megnézni a Wellnes részleget. Sajnos, a kismedencében langyos volt a víz, a nagyban meg hideg. Ez persze Zsombust nem zavarta. Ki-be, ki-be a két medence, illetve anya és apa között. Hihetetlen milyen jól bírja a kiskölyök a hidegvizet. Aztán félóra múlva visszavonult anyucival.
Este lementünk vacsorázni. A bőséges kaja (leves, második, édesség) senkinek nem hiányzott. Persze, ha már megrendeltük a félpanziót, akkor ettünk, de…
2. nap: Kékestető
Vasárnap reggel megreggeliztünk, és felmentünk a Kékestetőre. A Kékestetőn szépen gyűlt a tömeg, dacolva a hideggel, hóval, széllel… Zsombust az alsó parkolóban szépen felöltöztettük, és neki vágtunk. Maci mihelyst meglátta a sízőket mondanom se kell, hogy legszívesebben beállt volna közéjük. Aztán mint egy kiscsikó indult meg a torony felé. Apa ,,előre látóan” nem hozta a szánkót, mert az Interneten nem úgy nézett ki, hogy van hó… Pedig volt… A kilátó nem érdekelte Macit, viszont a mögötte lévő erdővágás igen, és kedvvel vágott neki a sétának. Elment egy darabig aztán vissza, aztán megint el… Elállt és felállt… A -2 fok és a csípős szél ellenére igencsak jól érezte magát. Aztán az ország legmagasabb kővén fotóztatta magát, de félszemmel a sífelvonót nézte, ahonnan alig lehetett elvonszolni. Miután anyának sikerült visszasétáltunk az autóhoz…
Kicsit kocsikáztunk a hegyen, hogy felmelegedjünk. Átmentünk Galyatetőre, de amikor befordultunk a központi rész felé és láttuk milyen havas az út inkább visszafordultunk. Mátrafüreden megebédeltünk, majd irány a ,,bazár”. Zsombus ezúttal egy puzzle-t választott magának. Nyilván ebben az is szerepet játszott, hogy az itthoni 20 darabos puzzle-kat már ,,álmában” is kirakja. Nagyon ügyes! (No meg, ahogy megtanítottuk neki szép, okos és bátor. Anya néha hozzá teszi, hogy szófogadó, és Maci is mondja, de sajnos ez utóbbi nem feltétlenül igaz…) A tóhoz nem volt érdemes lemenni, mert egyrészt be volt fagyva, másrészt sár volt és fújt a szél. Visszamentünk a szállóba és durmoltunk vagy 2 órát.
Ezután sétálni mentünk Mátrafüreden. A szép utakon, járdákon Maci nagykedvvel sétált. A ,,bazár sorra” érve Maci érdeklődésre még magasabbra hágott. Sem cica, sem más nem kellett neki, csak egy játék horgász szett (horgászbot + 4 ,,halacska”). Miután tovább sétáltunk Zsombus az egyik zenés szórakozó hely bejárata fölött észre vett egy villogó égősort, és mindenáron be akart menni. Nos, ezt mi nem engedtük, hiszen azért 3 évesen és 2,5 hónaposon azért mégse menjen kocsmába… Végül kijött az egyik felszolgáló srác és az állítgatta neki, hol gyorsabban villogjon, hol pedig lassabban… Miután elbúcsúztunk a ,,lámpától” sétáltunk kicsit a főutcán, majd bementünk a parkba, ahol fajátékok voltak. Itt csúszkált, mászott Zsombus, ahogy az olvadás és a hó engedte… Majd a fák között elindultunk visszafelé. Maci néha elesett a hóban, ilyenkor dünnyögött egy sort, de azért csak sikeresen visszaértünk a szállóba. Átöltöztünk aztán bőséges vacsora. Vacsora közben játék, és hangyakeresés! Aztán a szobában filmnézés (Gazonne, Barney, PB Maci), majd 9 óra tájban villanyoltás.
3. nap: Szilvásvárad
Hétfő reggel Zsombus nyolc óra tájban ébredt. Összeszedtük magunkat és lementünk reggelizni. Macink ezúttal is nyűglődött, nem nagyon bírja az egyhelyben ülést… Végülis sikerült 2 sült virslit benyomnia. Aztán fel a szobába. Amikor látta Zsombus, hogy pakolászunk megjegyezte: ,,- Na, vége…” Olyan aranyosan mondta, hogy azt hittük megzabáljuk…
Haza felé természetesen nem jöttünk egyből haza. A hegyeken át és Recsken keresztül indultunk neki az útnak. Egyrészt, mert nem siettünk, másrészt meg ki akartuk kerülni a Március 15-ei ünnepségeket. Sirok előtt sikerült eldönteni azt is, hogy nem a Siroki várba megyünk fel, hanem Szilvásváradra kisvonatozni.
A kisvonat 5 perccel ment el előttünk. Így sétáltunk egy kicsit, miközben Maci igyekezett minél több gallyat beledobálni a patakba, majd ebédeltünk. Zsombi olyan éhes volt, hogy egy adag húsi levest szinte egyedül nyomott be! Aztán irány a kisvonat. A jó melegben neki is vetkőzött, és az úton oda és vissza is vidáman nézegetett kifelé. A tavat ezúttal is nagy örömmel vette észre. A nagy réten nem szálltunk ki, mert még havas volt minden.
Szilvásvárad után nem aludt el rögtön Maci, csak akkor, amikor apa jól ráadta a fűtést, és a nagy meleg elnyomta. Az alvás Miskolcig tartott. Innen már hazáig nézelődött kifelé az ablakon…
Szép volt, jó volt, visszamennénk…!
Szombat reggel kilenc óra tájban indultunk. Maci szépen ébredt, reggelizett, a cucc össze volt pakolva, így nem kellett kapkodnunk. Odafele szépen haladtunk az autópályán, és mert nem akartunk túl korán az Anna-hotelbe érni, hiszen csak 14 órától foglalhattuk el a szobánkat, így megnéztük a kisnánai várat. Előbb úgy nézett ki, hogy Zsombust nem érdekli, de aztán csak kiszállt a kocsiból. Aztán csak sétáltunk egyet a várudvaron. A várgondnoknak nagyon szimpatikus volt Zsombus, így levitt bennünket a pincébe is. Aminek persze az lett a vége, hogy hiába mentünk le háromszor is, az is kevés volt. Maci sírt, toporzékolt egy kicsit, de aztán felmentünk az egyik toronyba és ez némileg elterelte a gondolatait. A sok lépcső, a magasság érdekelte. Még mielőtt eljöttünk sétáltunk egyet a hátsó várudvaron is, meg persze hallgattuk, ahogy Maci dünnyög, mert ő még visszament volna a pincébe…
Ezután bementünk Gyöngyösre ebédelni. A Kulacsban szűk volt a hely, és sokan voltak, de ez nem zavarta Macit. Igyekezet mozgásban maradni… No, meg persze énekelni, mostanság, napjában ezerszer is a Tavaszi szél vizet áraszt… a sláger. Nagy nehezen belediktáltuk a levest, meg másodiknak húsit. Aztán visszasétáltunk a kocsihoz és irány Mátrafüred. Az Anna-hotelben a szoba remek volt. Zsombus pótágyat kapott, és elég hamar el is aludt. Érdekes, hogy nem mászott ki belőle, nem úgy, mint itthon.
Kb. két és fél órát aludt és miután felébredt, lementünk megnézni a Wellnes részleget. Sajnos, a kismedencében langyos volt a víz, a nagyban meg hideg. Ez persze Zsombust nem zavarta. Ki-be, ki-be a két medence, illetve anya és apa között. Hihetetlen milyen jól bírja a kiskölyök a hidegvizet. Aztán félóra múlva visszavonult anyucival.
Este lementünk vacsorázni. A bőséges kaja (leves, második, édesség) senkinek nem hiányzott. Persze, ha már megrendeltük a félpanziót, akkor ettünk, de…
2. nap: Kékestető
Vasárnap reggel megreggeliztünk, és felmentünk a Kékestetőre. A Kékestetőn szépen gyűlt a tömeg, dacolva a hideggel, hóval, széllel… Zsombust az alsó parkolóban szépen felöltöztettük, és neki vágtunk. Maci mihelyst meglátta a sízőket mondanom se kell, hogy legszívesebben beállt volna közéjük. Aztán mint egy kiscsikó indult meg a torony felé. Apa ,,előre látóan” nem hozta a szánkót, mert az Interneten nem úgy nézett ki, hogy van hó… Pedig volt… A kilátó nem érdekelte Macit, viszont a mögötte lévő erdővágás igen, és kedvvel vágott neki a sétának. Elment egy darabig aztán vissza, aztán megint el… Elállt és felállt… A -2 fok és a csípős szél ellenére igencsak jól érezte magát. Aztán az ország legmagasabb kővén fotóztatta magát, de félszemmel a sífelvonót nézte, ahonnan alig lehetett elvonszolni. Miután anyának sikerült visszasétáltunk az autóhoz…
Kicsit kocsikáztunk a hegyen, hogy felmelegedjünk. Átmentünk Galyatetőre, de amikor befordultunk a központi rész felé és láttuk milyen havas az út inkább visszafordultunk. Mátrafüreden megebédeltünk, majd irány a ,,bazár”. Zsombus ezúttal egy puzzle-t választott magának. Nyilván ebben az is szerepet játszott, hogy az itthoni 20 darabos puzzle-kat már ,,álmában” is kirakja. Nagyon ügyes! (No meg, ahogy megtanítottuk neki szép, okos és bátor. Anya néha hozzá teszi, hogy szófogadó, és Maci is mondja, de sajnos ez utóbbi nem feltétlenül igaz…) A tóhoz nem volt érdemes lemenni, mert egyrészt be volt fagyva, másrészt sár volt és fújt a szél. Visszamentünk a szállóba és durmoltunk vagy 2 órát.
Ezután sétálni mentünk Mátrafüreden. A szép utakon, járdákon Maci nagykedvvel sétált. A ,,bazár sorra” érve Maci érdeklődésre még magasabbra hágott. Sem cica, sem más nem kellett neki, csak egy játék horgász szett (horgászbot + 4 ,,halacska”). Miután tovább sétáltunk Zsombus az egyik zenés szórakozó hely bejárata fölött észre vett egy villogó égősort, és mindenáron be akart menni. Nos, ezt mi nem engedtük, hiszen azért 3 évesen és 2,5 hónaposon azért mégse menjen kocsmába… Végül kijött az egyik felszolgáló srác és az állítgatta neki, hol gyorsabban villogjon, hol pedig lassabban… Miután elbúcsúztunk a ,,lámpától” sétáltunk kicsit a főutcán, majd bementünk a parkba, ahol fajátékok voltak. Itt csúszkált, mászott Zsombus, ahogy az olvadás és a hó engedte… Majd a fák között elindultunk visszafelé. Maci néha elesett a hóban, ilyenkor dünnyögött egy sort, de azért csak sikeresen visszaértünk a szállóba. Átöltöztünk aztán bőséges vacsora. Vacsora közben játék, és hangyakeresés! Aztán a szobában filmnézés (Gazonne, Barney, PB Maci), majd 9 óra tájban villanyoltás.
3. nap: Szilvásvárad
Hétfő reggel Zsombus nyolc óra tájban ébredt. Összeszedtük magunkat és lementünk reggelizni. Macink ezúttal is nyűglődött, nem nagyon bírja az egyhelyben ülést… Végülis sikerült 2 sült virslit benyomnia. Aztán fel a szobába. Amikor látta Zsombus, hogy pakolászunk megjegyezte: ,,- Na, vége…” Olyan aranyosan mondta, hogy azt hittük megzabáljuk…
Haza felé természetesen nem jöttünk egyből haza. A hegyeken át és Recsken keresztül indultunk neki az útnak. Egyrészt, mert nem siettünk, másrészt meg ki akartuk kerülni a Március 15-ei ünnepségeket. Sirok előtt sikerült eldönteni azt is, hogy nem a Siroki várba megyünk fel, hanem Szilvásváradra kisvonatozni.
A kisvonat 5 perccel ment el előttünk. Így sétáltunk egy kicsit, miközben Maci igyekezett minél több gallyat beledobálni a patakba, majd ebédeltünk. Zsombi olyan éhes volt, hogy egy adag húsi levest szinte egyedül nyomott be! Aztán irány a kisvonat. A jó melegben neki is vetkőzött, és az úton oda és vissza is vidáman nézegetett kifelé. A tavat ezúttal is nagy örömmel vette észre. A nagy réten nem szálltunk ki, mert még havas volt minden.
Szilvásvárad után nem aludt el rögtön Maci, csak akkor, amikor apa jól ráadta a fűtést, és a nagy meleg elnyomta. Az alvás Miskolcig tartott. Innen már hazáig nézelődött kifelé az ablakon…
Szép volt, jó volt, visszamennénk…!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)