Húsvét ötösben (Tisza-tó és Zemplén)

Szombaton reggel szép időre ébredtünk. Nem volt túl meleg, sütött a nap, tipikus kiránduló idő volt. Már előző este elhatároztuk, hogy ezúttal a Tisza-tó felé vesszük az irányt. Megreggeliztünk, felvettük nagymamát és nagyapát, és indultunk is.
Az úton Maci szokás szerint megéhezett, megszomjazott, nyűglődött egy kicsit, de nem volt gond vele. Tiszacsege mellett megnéztük a Vay kastélyt, és ott futkározhatott, hintázhatott egy jót. Aztán irány Tiszaörvényes.

Amikor megérkeztünk Zsombusnak nagyon tetszett a Tisza. Bár, ugye neki a víz mindig tetszik. Lezártuk a kocsit, nézegettük a táblákat, Ildi még pakolgatott, és Zsombus már alig várta, hogy induljunk. Aztán Maci megrántotta a nagyit, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten elestek. Nem is tudom ki ijedt meg jobban. Mindenesetre gyorsan felsegítettem mind a kettőjüket. Szerencsére az ijedtségen és pár piros folton kívül nem lett nagyobb baj.

Ezután elsétáltunk a Szabicskikőtőbe. Kicsit szétnéztünk, majd befizettünk egy másfélórás motorcsónakos hajókázásra. Maci előbb nem akarta felvenni a mentőmellényt, de aztán csak ráhúztam. Nagyon óvatosan elindultunk. Kicsit sok volt a szél, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Zsombi is érdeklődve figyelte a nádasokat, a benne megbúvó madarakat. Aztán már a tavon is a különböző madarakat. Mondjuk Zsombusnak akármilyen szép is volt a táj, de nagy strapa volt a tétlenség. Előbb csak morgolódott, hogy az egyik szigeten ki akar szállni, de amikor kicsit később bejelentette, hogy pisilni kell nem volt menekvés. Így aztán pár percre kiköttötünk, majd a szép tájon visszamentünk a kikötőbe.

Az ebéd nem nagyon csúszott a Macinak, az asztálnál ülés pedig végképp nem. Így azért nyomtunk bele némi kaját, de míg nagyapa fizetett mi elmentünk sétálni. A séta után még anyával lement egy stégre a Tiszához, és pár kavicsot dobott a folyóba.
Alig hagytuk Tiszafüredet, Zsombos már aludt is. Így aztán hagytuk hadd aludjon, és átgurultunk a Zsuzsi vasút végállomásához, Hármashegyaljára. A közel kétórás gurulás után pont ott ébredt fel, és ha már felébredt visszafelé anyukájával és nagymamival kisvonattal jött.

Másnap a Zemplénbe vettük az utunkat. Délelőtt a Hollóházi kristályüveg kiállítást néztük meg. Az igazság az, hogy ez Macit nem hozta lázba. Bár, egész jól eljátszott a tágas lépcsőn. Ebédelni szépen ebédelt, különösen a levest ette meg szép. Ebéd után aludt egy órát, majd jött a kihagyhatatlan Pálházi kisvonat…