Maci egyre válogatósabb. Kezdődött a zoknival… Anyuci kikészítette a zokni, hogy melyiket vegye fel a bölcsibe. Zsombus pedig nem engedi, hogy ráadjam. Jobb híján kitaláltam, hogy válasszon. Így aztán megyünk a zoknis fiókhoz, hogy válogasson…
Szintén hadilábon áll a bodykkal. Egyre nehezebben veszi fel, ma például fel sem vette. Vagy, ha igen, akkor csak hosszú győzködésre. Próbálom itt is, hogy válasszon, de ez a taktika ezúttal nem válik be. Vagy nem választ, vagy ha igen, akkor azt se nagyon engedi, hogy ráadjam. Szerencsére a többi ruhadarabbal még nincs hasonló gond…
A bölcsivel a helyzet változatlan. Azaz, amikor elindulunk még nincs nagy gond. De ahogy belépünk a kapunk elkezd sírni. És sír végig, ahogy leöltöztetem… Aztán, amikor negyed négy tájban, az uzsi után érte megyek rendkívül boldog, amikor meglát. Van, amikor van kedve sétálni haza felé, van amikor cipelteti magát.
2009. február 7., szombat
2009. február 1., vasárnap
Újra a bölcsiben
Miután meggyógyult, hétfőn újra ,,felvette a munkát” a Maci a bölcsiben. Nem is volt igazán gond a készülődéssel, amíg be nem mentünk a bölcsi kapuján. Onnantól kezdve aztán mindig keservesen sír. Odabent – állítólag – már el van…
Kedden még elvittük együtt Ildivel, aztán Ildi megkezdte a munkát. Azaz az egy év letelte után visszament dolgozni. Délután már egyedül mentem érte. Amiknek örült Zsombus, de láthatóan hiányzott neki ,,valaki”. Otthon eljátszadoztunk vagy másfél órát, és amikor hazajött anyuci végtelenül boldog volt.
Szerda reggel Zsombus fél nyolc tájban ébredt. Természetesen anyuci már nem volt otthon. Viszont kikészítette a Maci ruháját, illetve elkészítette a reggelijét. Zsombus nagyon sírt, nem akart öltözni, nem akart készülni, ledobta magát a földre… Nagyon nehéz volt őt megnyugtatni. Átpelusoztam, néztünk egy kis Elmo-t, közben megreggeliztünk, és ivott tejcsit. Majd elindultunk a bölcsibe. Most se jött a saját lábán, végig cipelni kellett…
Csütörtök reggel látta, hogy nincs otthon anyuci, így megint sírt, de már nem annyit, mint szerdán. De nagyon szomorú volt. Ráadásul be is kakált, és nem is keveset. Nem volt türelmetlen, megvárta, amíg apuci szerencsétlenkedve rendbe rakja. Pénteken ugyanez volt, de akkor már hallgatva a szüleinkre, a kádban, zuhanyzóval mostam le a kis fenekét.
Érdekes, hogy amikor negyednégy tájban hazahozom, akkor mindig enne valamit. Úgy tűnik, hogy a bölcsiben is elkezdett játszani, amikor a pocija kb. félig van, és azt hiszik a gondozónők, hogy már jól lakott. Szóval ,,duplán” uzsizik… Aztán amikor megjön Ildi 5 óra tájban vacsizik. Majd hét óráig, a fürcsiig játszik. Fürdés után lefekvésig mesenézés van (Szezám utca, Elmo vagy Thomas). Más filmeket nem nagyon néz meg…
Szombaton és vasárnap itthon voltunk, csak ebédelni mentünk át a nagyikhoz, hogy ők is lássák a Macit. Szombaton két órát, vasárnap hármat aludt Zsombus. Együtt volt a család.
Kedden még elvittük együtt Ildivel, aztán Ildi megkezdte a munkát. Azaz az egy év letelte után visszament dolgozni. Délután már egyedül mentem érte. Amiknek örült Zsombus, de láthatóan hiányzott neki ,,valaki”. Otthon eljátszadoztunk vagy másfél órát, és amikor hazajött anyuci végtelenül boldog volt.
Szerda reggel Zsombus fél nyolc tájban ébredt. Természetesen anyuci már nem volt otthon. Viszont kikészítette a Maci ruháját, illetve elkészítette a reggelijét. Zsombus nagyon sírt, nem akart öltözni, nem akart készülni, ledobta magát a földre… Nagyon nehéz volt őt megnyugtatni. Átpelusoztam, néztünk egy kis Elmo-t, közben megreggeliztünk, és ivott tejcsit. Majd elindultunk a bölcsibe. Most se jött a saját lábán, végig cipelni kellett…
Csütörtök reggel látta, hogy nincs otthon anyuci, így megint sírt, de már nem annyit, mint szerdán. De nagyon szomorú volt. Ráadásul be is kakált, és nem is keveset. Nem volt türelmetlen, megvárta, amíg apuci szerencsétlenkedve rendbe rakja. Pénteken ugyanez volt, de akkor már hallgatva a szüleinkre, a kádban, zuhanyzóval mostam le a kis fenekét.
Érdekes, hogy amikor negyednégy tájban hazahozom, akkor mindig enne valamit. Úgy tűnik, hogy a bölcsiben is elkezdett játszani, amikor a pocija kb. félig van, és azt hiszik a gondozónők, hogy már jól lakott. Szóval ,,duplán” uzsizik… Aztán amikor megjön Ildi 5 óra tájban vacsizik. Majd hét óráig, a fürcsiig játszik. Fürdés után lefekvésig mesenézés van (Szezám utca, Elmo vagy Thomas). Más filmeket nem nagyon néz meg…
Szombaton és vasárnap itthon voltunk, csak ebédelni mentünk át a nagyikhoz, hogy ők is lássák a Macit. Szombaton két órát, vasárnap hármat aludt Zsombus. Együtt volt a család.
2009. január 26., hétfő
Megfázás - egy hét pihi
Egy héttel ezelőtt szombaton Zsombus belázasodott. Nem látszott rajta, a hangulatán, hogy beteg, de a láz, az láz. Végbélkúppal sikerült lejjebb vinni, de azért este elvittük az ügyeletre. Megvizsgálták, felírták a ,,szokásos” fehér színű gyógyszert.
A hétvégén Zsombus állapota nem változott. Nem volt rosszkedve, de időnként prüszkölt, nagyokat hapcizott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőn nem megy bölcsibe, délután meg elvisszük a doktor néninkhez. A doktor néni is megállapította, hogy piros a torka, meg van fázva. A korábban felírt gyógyszer dózisát megemelte 3 ml-terről 5-re. Innentől kezdve, amikor reggel, vagy este beadtuk neki, egyből úgy megindult a taknya, hogy nem győztük törölgetni. Minden egyes prüszkölésnél legalább egy papír zsebkendő, de az tele. És persze nagyon kellett sietnünk, mert ha Zsombus előbb eszmélt, akkor már törölte is a pulóvere, vagy a pizsamája ujjába. Csütörtökre át is ment a betegség nagyja rajta. Pénteken, amikor visszavittük kontrollra, már kutyabaja se volt.
Vasárnap Családi napot tartottunk. Tokajban sétáltunk egyet. Felmentünk a kiskilátóba. Természetesen Zsombusnak nem tetszett, hogy fogtuk a kezét. Ő nagyon szeretett volna önállósulni a mészkőlépcsőkön, ami nem jött össze neki. Fentről érdeklődve nézte az autókat, ahogy azok átmennek a hídon. Tokaj főterén lévő étteremben kajáztunk, majd ebéd után aludt két órát a kocsiban.
A hétvégén Zsombus állapota nem változott. Nem volt rosszkedve, de időnként prüszkölt, nagyokat hapcizott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőn nem megy bölcsibe, délután meg elvisszük a doktor néninkhez. A doktor néni is megállapította, hogy piros a torka, meg van fázva. A korábban felírt gyógyszer dózisát megemelte 3 ml-terről 5-re. Innentől kezdve, amikor reggel, vagy este beadtuk neki, egyből úgy megindult a taknya, hogy nem győztük törölgetni. Minden egyes prüszkölésnél legalább egy papír zsebkendő, de az tele. És persze nagyon kellett sietnünk, mert ha Zsombus előbb eszmélt, akkor már törölte is a pulóvere, vagy a pizsamája ujjába. Csütörtökre át is ment a betegség nagyja rajta. Pénteken, amikor visszavittük kontrollra, már kutyabaja se volt.
Vasárnap Családi napot tartottunk. Tokajban sétáltunk egyet. Felmentünk a kiskilátóba. Természetesen Zsombusnak nem tetszett, hogy fogtuk a kezét. Ő nagyon szeretett volna önállósulni a mészkőlépcsőkön, ami nem jött össze neki. Fentről érdeklődve nézte az autókat, ahogy azok átmennek a hídon. Tokaj főterén lévő étteremben kajáztunk, majd ebéd után aludt két órát a kocsiban.
2009. január 17., szombat
Kézfogó
Zsombus úgy tűnik ,,jó úton halad, hogy beszokjon a bölcsibe”. Csak még a reggeli elindulás nehéz… A mélypont csütörtökön volt, amikor szegénykém szabályosan ,,menekült” a bejárati ajtó felől. Nagyon-nagyon sírt, nem volt kedve menni. Kénytelen voltam a 100 méteres távolságot kocsival megtenni. Nagyon fájt a szívünk, amikor ott kellett hagyni. Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből pár nap múlva, amikor csak ketten leszünk, mert Ildinek korábban kell járnia a munkába… Szerencsére napközben már el van a Maci. Jól eszik, alszik, és persze játszik a többiekkel. A gondozónők elmondása szerint időnként elkomorodik, de meg lehet vigasztalni…
Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…
Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…
Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…
Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…
Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…
Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…
2009. január 13., kedd
Zsombi első bölcsis alvása…
Tegnap Zsombus a bölcsiben kajázott, ebéd után pedig eljöttek a gondozónők családlátogatásra. Maci nem fogadta őket kitörő örömmel, láthatólag félt tőlük. Egyáltalán nem akart velük semmi féle kapcsolatra lépni.
Ma, szerdán nem nagy örömmel ment Zsombi a bölcsibe. Legszívesebben az ajtóból visszafordult volna. Bent aztán már eljátszadozott. Igaz, óránként körbe nézett, hogy nincs-e ott az anyja. Délben husi levest, meg sóskát kapott. Kicsit nehezményezte, hogy a 4. asztalnál kapott helyett, azaz ők kapták meg legutoljára az ebédet, márpedig az közismert, hogy a Maci szereti a hasát. Ebéd után a takarító néni kipakolta az ágyakat, és Zsombus is elfoglalt egyet, és el is aludt. Így aztán hiába ment érte az anyukája… Csak alvás után, olyan fél kettő tájban hozhatta el. Aztán sétáltak kicsit… Itthon már aludt semmit.
Este az egyetem miatt lekéstem a szokásos esti mesenézést. Amikor majd egy órás késéssel befutottam és elkezdtük. Először még morci volt kicsit, de aztán Elmo segítségével helyére kerültek a dolgok. Aztán a napi fáradtság miatt 9 óra előtt, önként hazament…
Ma, szerdán nem nagy örömmel ment Zsombi a bölcsibe. Legszívesebben az ajtóból visszafordult volna. Bent aztán már eljátszadozott. Igaz, óránként körbe nézett, hogy nincs-e ott az anyja. Délben husi levest, meg sóskát kapott. Kicsit nehezményezte, hogy a 4. asztalnál kapott helyett, azaz ők kapták meg legutoljára az ebédet, márpedig az közismert, hogy a Maci szereti a hasát. Ebéd után a takarító néni kipakolta az ágyakat, és Zsombus is elfoglalt egyet, és el is aludt. Így aztán hiába ment érte az anyukája… Csak alvás után, olyan fél kettő tájban hozhatta el. Aztán sétáltak kicsit… Itthon már aludt semmit.
Este az egyetem miatt lekéstem a szokásos esti mesenézést. Amikor majd egy órás késéssel befutottam és elkezdtük. Először még morci volt kicsit, de aztán Elmo segítségével helyére kerültek a dolgok. Aztán a napi fáradtság miatt 9 óra előtt, önként hazament…
2009. január 11., vasárnap
Zsombor 2 éves
Az elmúlt hét a bölcsi jegyében telt el. Amilyen bizakodóak voltunk kedden, hogy könnyen ,,beszokik”, ahhoz képest lelassult a tempó. Szerdán nem nagyon akaródzott bemenni, de aztán amíg Ildi a papírokat intézte, meg bepakolt a szekrényébe, addig viszonylag jól elvolt. Amikor délután felébredt szánkózni vittem. Csak ekkora a lakótelepen már sok helyen elseperték a havat, így aztán nem mindig volt könnyű húzni. Érdekes, hogy vagy 10-15 perce kipattant a szánkóból és sétált, de inkább futkározott egy jókorát. Nem zavarta a mínusz 8-10 fok, igaz jól felöltöztettük, meg a szánkón bebugyoláltuk. Az 50 perces kis túra végén természetesen mérges volt, hogy be kell jönni, pedig a kispofija olyan hideg volt, hogy amikor megpusziltam azt hittem odafagyok.
Csütörtökön is kibírta a másfél órát, de a végén már nagyon hiányzott neki anyu. Pénteken már volt pityergés is, de először még a gondozónő énekelt neki, és akkor megnyugodott. Másodjára aztán a másik csoporton keresztül kiszökött a Maci az anyukájához. Most tehát egy hét után ott tartunk, hogy maximum 1,5-2 órát bír ki Zsombus a bölcsiben…
Pénteken a bölcső után még gyorsan elmentünk a Pinoccio játékboltba. Elég nagy választék volt, így nem volt könnyű a döntés. Végül egy ahhoz készségfejlesztő játékot vettünk neki szülinapjára, amit a bölcsiből ismer. Illetve ezen gyakorlatilag öt játék van. Ebéd után ki is próbálta, és tetszett neki.
Szombaton Ildi szülei, testvére, annak felesége és az uncsitesók köszöntötték fel. Kapott fajáték-vonatot, amellyel építőkockákból, bábot, nadrágot. Ebéd után kimentünk szánkózni az erdőbe. A hideg ellenére is, minden gyerek nagyon élvezete. Egy kisebb fajta dombról Zsombor is lecsúszott, de nem nagyon élvezte. Ő inkább szaladgált, próbált kis bokrokat kihúz. No, és természetesen a letörés legmeredekebb részén mászott felfelé… Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mert egyszer visszacsúszott, de minden további nélkül felállt. Aztán szépen elindult újra és mondtam neki, hogy gyere Zsombus és nyújtotta a kezem, Ő pedig minden további feljött addig, hogy meg tudjam fogni… Volt az egész vagy másfél méter, de szerintem ez egy 2 évestől szép teljesítmény.
Természetesen ezzel a szülinapnak nincs még vége. Valamikor Anyuék is köszöntik majd, gondolom, ha hazajön keresztanyu.
Csütörtökön is kibírta a másfél órát, de a végén már nagyon hiányzott neki anyu. Pénteken már volt pityergés is, de először még a gondozónő énekelt neki, és akkor megnyugodott. Másodjára aztán a másik csoporton keresztül kiszökött a Maci az anyukájához. Most tehát egy hét után ott tartunk, hogy maximum 1,5-2 órát bír ki Zsombus a bölcsiben…
Pénteken a bölcső után még gyorsan elmentünk a Pinoccio játékboltba. Elég nagy választék volt, így nem volt könnyű a döntés. Végül egy ahhoz készségfejlesztő játékot vettünk neki szülinapjára, amit a bölcsiből ismer. Illetve ezen gyakorlatilag öt játék van. Ebéd után ki is próbálta, és tetszett neki.
Szombaton Ildi szülei, testvére, annak felesége és az uncsitesók köszöntötték fel. Kapott fajáték-vonatot, amellyel építőkockákból, bábot, nadrágot. Ebéd után kimentünk szánkózni az erdőbe. A hideg ellenére is, minden gyerek nagyon élvezete. Egy kisebb fajta dombról Zsombor is lecsúszott, de nem nagyon élvezte. Ő inkább szaladgált, próbált kis bokrokat kihúz. No, és természetesen a letörés legmeredekebb részén mászott felfelé… Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mert egyszer visszacsúszott, de minden további nélkül felállt. Aztán szépen elindult újra és mondtam neki, hogy gyere Zsombus és nyújtotta a kezem, Ő pedig minden további feljött addig, hogy meg tudjam fogni… Volt az egész vagy másfél méter, de szerintem ez egy 2 évestől szép teljesítmény.
Természetesen ezzel a szülinapnak nincs még vége. Valamikor Anyuék is köszöntik majd, gondolom, ha hazajön keresztanyu.
2009. január 6., kedd
Hó, szánkózás és bölcsi
Hétfőn esett hó bőven, így végre ,,beüzemelhettük” a Karácsonyra kapott szánkót. Délután amikor Zsombi felébredt, megálltunk az erdei tornapálya parkolójába és onnan indultunk el. Zsombus nagyon szépen megült a szánkóban. Én pedig húztam. Elmentünk a tornapálya mellett, aztán befordultunk a fenyves szélénél. A fenyves közepén vezető út nagyon nem tetszett Zsombusnak. Jókora hisztit csapott. Talán félt a szürkületben… Úgy, hogy sietve áthúztam a fenyvesen. Aztán balra fordultunk, a Sóstóra menő útra. Itt megint balra, azaz visszamentünk a kocsihoz. Bő félóra volt. Zsombi nem akart kocsiba szállni. Mi viszont féltünk, hogy mínusz hat fokban ez is sok lesz neki…Kedden reggel elég jól ébredt a Maci, megreggelizett, majd tévézgetett kicsit. 9 órákor beléptünk a bölcsi ajtaján. A bölcsőde vezetője rendkívül szimpatikus hölgy, korábbi találkozásaim alkalmával is éreztem, hogy jó helyre kerül a Maci. Rövid tájékoztatás után elindultunk a Nyuszi csoportba. Odakerült Zsombus. Először óra, de miután kiderült, hogy az már foglalt Nap(ocska) lett a jele. A két gondozónő is szimpatikus volt. Miután leöltözött Zsombus én el is jöttem. Az egy óra ismerkedésre Ildi maradt ott vele. A gondozónő igyekezett bevenni Macit a játékokba. Sajnos, történt egy kis baleset is, mert Zsombi bekakált… És ugye, a cucca a kocsiban volt, vagyis nálam… Szerencsére azonban kisegítették őket egy pelussal.
A bölcsi után átmentünk a doktor nénihez. Most kapta meg Zsombus a második prevenal oltást. No, meg kértünk igazolást a bölcsi számára is, hogy közösségbe mehet. A vizsgálat alatt Zsombi egyre inkább nagylegény. Nagyon szépen tűrte, ahogy a doktor néni hallgatódzott. Majd, amikor tapogatta a hasikáját, akkor ő rakosgatta magának, vagyis szerette volna… Amikor pedig kérte a doktor néni, hogy tátsa ki a száját, akkor akkorára nyitotta, hogy simán látta és a torkát, és persze ezért nagyon megdicsérte. 14 foga van a Macinak, 88 centi, és 12,8 kg.
Miután délután felébredt, evett egy kis epret. Majd ismét elmentünk szánkózni. Ezúttal a lakótelepen húztam kb. 40 percet. Mondanom se kell, hogy egész úton jókedvű volt. Örömmel fedezte fel és mutogatott a Holdra. Majd persze a mínusz hat fok ellenére se akart bejönni…
A bölcsi után átmentünk a doktor nénihez. Most kapta meg Zsombus a második prevenal oltást. No, meg kértünk igazolást a bölcsi számára is, hogy közösségbe mehet. A vizsgálat alatt Zsombi egyre inkább nagylegény. Nagyon szépen tűrte, ahogy a doktor néni hallgatódzott. Majd, amikor tapogatta a hasikáját, akkor ő rakosgatta magának, vagyis szerette volna… Amikor pedig kérte a doktor néni, hogy tátsa ki a száját, akkor akkorára nyitotta, hogy simán látta és a torkát, és persze ezért nagyon megdicsérte. 14 foga van a Macinak, 88 centi, és 12,8 kg.
Miután délután felébredt, evett egy kis epret. Majd ismét elmentünk szánkózni. Ezúttal a lakótelepen húztam kb. 40 percet. Mondanom se kell, hogy egész úton jókedvű volt. Örömmel fedezte fel és mutogatott a Holdra. Majd persze a mínusz hat fok ellenére se akart bejönni…
2009. január 4., vasárnap
És elindult 2009…
Ismét elmúlt egy év. Életem eddig legszebb éve. Gyönyörű volt, csak kár, hogy vége. Azt hiszem mind a hármunknak nagyon szép emlék marad.
Zsombus szépen fejlődik. Most egyre többször, és egyre többet folyamatosan beszél. Igaz, nem értjük, amit mond. Ez még az ő nyelvén van. De csak úgy pereg a nyelve…
A karácsonykor kapott építőkockával is egyre ügyesebben játszik. Először csak nézte, ahogy építkezem, majd egy mozdulattal ledöntött mindent. Mostmár ő kezd építkezni, valami toronyszerűt, aminek az alja téglatest, vagy valamelyik henger alakú tárgy. Aztán szépen elkezd rá pakolni. 4-5 darabot szépen összerak, és gondosan vigyáz arra, hogy ne boruljon le.
Sajnos, egyelőre hó csak nyomokban van. Szombaton hó helyett a jeges füvön szánkózott az uncsitesókkal.
Zsombus szépen fejlődik. Most egyre többször, és egyre többet folyamatosan beszél. Igaz, nem értjük, amit mond. Ez még az ő nyelvén van. De csak úgy pereg a nyelve…
A karácsonykor kapott építőkockával is egyre ügyesebben játszik. Először csak nézte, ahogy építkezem, majd egy mozdulattal ledöntött mindent. Mostmár ő kezd építkezni, valami toronyszerűt, aminek az alja téglatest, vagy valamelyik henger alakú tárgy. Aztán szépen elkezd rá pakolni. 4-5 darabot szépen összerak, és gondosan vigyáz arra, hogy ne boruljon le.
Sajnos, egyelőre hó csak nyomokban van. Szombaton hó helyett a jeges füvön szánkózott az uncsitesókkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)