Bánkúti séta

Vasárnap felkerekedtünk, hogy sétáljunk egyet Bánkúton. Nagyon örültem ennek a kirándulásnak, mert gyakorlatilag az elmúlt két hétben Zsombi csak éjszakára jött haza, tejet inni meg aludni. Mamiéknál ott volt a három uncsi tesó és hát akkor ő sem hiányozhat a csapatból… Egész nap sétáltak, motorkáztak, pancsoltak…

Tiszalök felé mentünk, mert tudtam, hogy Maci nagyon szeret kompozni. Imádja bámulni a kompból a folyót. Nem volt ez másként most sem. Legszívesebben átbújt volna a láncon és a komp elejébe megy. Amit mi persze nem hagytunk… Tiszatardoson nem sikerült megállnunk, így Csobajon öltöztettük át. Csobajon megálltunk a központban, a fajátszótér mellett. És, ha már ott voltunk, játszottunk egy jót… Hintázott Zsombi, aztán odavissza járkált gerendákon, majd a láncos gerendán is. Először nem akart rámenni, mert mozgott, de aztán nagyon megtetszett neki. Vagy hatszor is átment rajta. Aztán kocsiba ültünk és Zsombus nemsokára el is aludt.

Másfél órát aludt, az utolsó félórát a Majálisparkban. Amikor felébredt lementünk kajázni. Maci jól evett, húslevessel és cigánypecsenyével tömte ki a pociját. Kaja után felmentünk Bánkútra. Zsombi nagyon örült, amikor kivettük a kocsiból a motorkát. Fel is pattant rá. És nagy sebességgel vágott neki az erdei útnak. Ildi összepakolt gyorsan, én felkaptam a hátihordozót és indultunk is. Illetve mentünk Zsombus után, aki kiscsikó módjára sietett a motorkával. Aztán észrevette a köveket az úton, majd beállt egy bokorba és a leveleket szedegette… Pár száz méterre egy tisztásra értünk, ahol Maci ismét lelassult… Merthát a kövek… No, meg a fáradtság… Először nem akart beszállni a háti hordózóba, de aztán amikor beraktuk láthatóan jól érezte magát. Amikor mondta neki Ildi, hogy buksi, akkor lehúzta a fejét és így a behajló ágak nem mentek a szemébe. Fogta anya kezét és így mentünk… Amikor visszaértünk Bánkútra lementünk megnézni a síházat, aztán vissza… Elfogyasztottuk az uzsit, és úgy gondoltuk, hogy még átmegyünk Szentlélekre sétálni egyet.

Maci azonban nem így gondolta. Ahogy beszállt a kocsiba el is aludt. Így aztán elindultunk haza…

Ördög bújt a Maciba!

Ez a hét az uncsitesókkal való játék jegyében telt. Volt tornapálya, vadaspark, játszótér, stb. Alig láttam a Macit, csak este…

Csütörtökön délután – kánikula ide, kánikula oda – belázasodott. Előbb 39 volt a láza, majd miután kapott Panadolt és kúpot 38 lett rövid idő alatt. Este már 37,4-el aludtunk el. Pénteken elmentünk a doktor nénihez, aki megállapított, hogy a torka gyulladt be.

Macin egyébként a betegség nem látszott. Elég jó volt a kedélyállapota. Mondjuk az tény, hogy kevesebbet evett, eszik, mint korábban. Ma este pl. egy virslit evett meg, igaz viszont, hogy a 210 tápszer kevés volt neki…

Éjszaka olyan, mintha ördög bújna belé. Tegnap éjjel olyan egy óra tájban felébredt. Majd forgolódott, közben pedig csúszott is… Bár, néha olyan érzésünk van, hogy ezt álmában csinálja, mert a szeme csukva van…

Aztán az ,,éjszakai műszakot” bepótolandó fél kilencig aludt…

Forma1

Úgy tűnik Zsombi szeretni fogja a Forma1-et. Ma az első húsz kört az ölemből nézte meg. Meg sem mozdult, le nem akart szállni, csak fogta a kispárnáját, teát ivott és nézte. Aztán hiányzott neki anyuci, és átment a másik szobába, ahol bekapcsoltuk neki a tévét. Játszott és időként nézte a kocsikat. Lehet, hogy a gyorsaság, lehet az autók hangja tetszett neki… Különösen a közeli képekre figyelt nagyon. Az utolsó köröket szintén nagy érdeklődéssel nézte.

Kecskemét

Maci kb. éjjel 1 óráig bírta a kiságyában, aztán elkezdett dünnyögni és jobbnak látta Ildi átköltöztetni hozzánk. Én ennek nagyon örültem, mert már régóta szerettem volna, ha én is Zsombussal alhatok. Az éjszaka hátra levő részében a Maci nagyon sokat vándorolt, összevissza forgolódott. Lehet persze a hajnali eső is zavarta. Nem csoda, hogy fél kilenckor keltünk.

Reggelire Zsombi benyomott másfél virslit, mi is megreggeliztünk és rossz idő miatt elhatároztuk, hogy elmegyünk Kecskemétre. Az úton Maci nem volt nyűgös, csak a vége felé. Viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet a központban. Zsombus sétált, de többnyire cipeltette magát. A belváros nagyon szép volt, el is határoztuk, hogy visszatérünk majd egyszer még ide… Macika is szépen feltalálta magát. Hol fel akart mászni egy szökőkútra, hol a Városháza előtt virágos kerítésébe kapaszkaodott, hol meg a galambokkal szeretett volna játszani…

Jobb, híján a Libertyben ebédeltünk. Nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit együnk, mi lenne jó Zsombusnak is. Ildi megpróbált olyan kajákat választani, ami jó lehet neki (is), én maradtam a menünél. Míg vártunk az ebédre Ildi meg Zsombi elment díszhalakat nézni, ugyanis a vendéglőben volt egy gyönyörű akvárium. Maci csak meresztette a szemét, és nem győzött mutogatni. Nagyon élvezte… A hiszti, akkor tört ki, amikor kihozták a levest, de Zsombi még maradt volna halacskákat nézni. Minden atyai erőmre szükség volt, és meggyőző beszédre, hogy a térdemre üljön és egyen. Aztán a gyümölcslevessel, meg a pörköltös krumplival nem is volt gond, de hogy ne is legyen, ezért Ildi gyorsan megebédelt és kivitte Macit a térre, hogy amíg én eszem, nehogy kitörjön rajta az akvarisztika… Mert, akkor abból megint csak sírás lett volna, ha megpróbáljuk elvonszolni onnan…

Ebéd után a Cifrapalota felé megnéztük még egy szökőkutat. A cifrapalotát – kívülről. Majd a gépkocsi felé vettük az irányt. Gyors kakis peluscsere után kiugrottunk az Auchanban. Macinak kaját venni az 5 órás vacsihoz, illetve tankolni. Aztán elindultunk vissza Cserkeszőlőre. Alig hagytuk el Kecskemétet Zsombi elaludt. Így beugrottunk Tőserdőre is. Ami szintén szép hely… Csak sajnos Maci felébredt…

Hazaérve gondolkoztunk rajta, hogy lemegyünk fürödni, de mert hideg volt a víz, ezért úgy döntöttünk fent maradunk a szobába. Maci azonban olyan lendületben jött, hogy ahhoz a szoba volt. Így aztán vacsi előtt motorkáztunk, sétáltunk bő egy órát. Szétnéztünk Cserkeszőlőn, megnéztük a strandot. Pontosabban a jegyszedő néninek annyira tetszett a Maci, hogy azt se bánta, ha a fiatalúr bemotorkázik. Apának úgy kellett engedélyt kérnie, hogy bemehessen és kihozhassa a Maciját…

Természetesen a vacsinál Zsombi is evett, kiwit, uborkát, sült krumplit, és húsit. No, meg gesztenyepürét. Először csak a nyelvehegyét nyomta a kanálba, majd hirtelen bekapta… Nagyon ízlett neki a gesztenyepüré.

Vacsi után még pár rész Thomas, majd olyan fél kilenc tájban egy nagyon fáradt kismackó elaludt…

Utazás Cserkeszőlőre

A szokásos időpontban kelt Zsombus. Aztán, ahogy látta, hogy készülünk megszállta a kisördög. Gyakorlatilag az ő cucca kb. annyi volt, mint a kettőnké. Még szerencse, hogy elég tágas a Meriva. Tehát bepakoltunk 4 napra ruhát, játékot, itókát, meg a motorkát... Mert ez utóbbi nem maradhat itthon.

Mackó még Debrecen előtt elszunyókált, majd Kisújszállás előtt ébredt fel. Olyan egy órát aludhatott. Túrkevén evett rendesen Bográcsgulyásból, aztán az Ildi másodikjából is. Ezután Szarvas felé vettük az irányt, az arborétumba. De még előtte kompoztunk egyet a Körösön, ami már Zsombusnak nem is volt meglepi, hiszen kompozott ő már a Tiszán. Mindenesetre nagyon szép volt.

Miként az Arborétum is. Elővettük Zsombus motorkáját, hadd érezze ő is jól magát… Imád ugyanis motorkázni. Az ,,ajánlott” útvonalon jártuk az Arborétumot. Nagyon hangulatos, szép kis bokrok, fák, tisztások váltották egymást. Zsombussal a kilátó környékéig nem is volt gond, mert addig volt szilárd utána viszont megszűnt. Így nem tudott motorkázni, a fűben, ösvényeken nem volt kedve sétálni. Így az útvonal kb. 2/3-án felváltva vittük. Akkor mászott le Ildi nyakából, ha látta, hogy fotózni akarom… Persze, akkor se mindig… Jó másfél órát töltöttünk bent, mindannyian kellemesen elfáradtunk.

Ami meg is látszott, mert alig hagytunk el Szarvast, Zsombus újra elaludt. Nem is ébredt fel, amikor megérkeztünk a Hotelhez. Kialudta a parkolóban a szokásos egy óráját… A szoba elfoglalása után lementünk fürcsizni. Kár, hogy nem volt elég meleg a víz – nekünk. Zsombust nem érdekelte, vidáman pancsolt a langyos medencében.

Sajnos, a vacsora este hétkor volt, és akármennyire is finom és bőséges, ez már Macikának késő volt, hiszen Ő nem ehhez van hozzászokva. Vacsi után kapott még Thomast (nem hagytuk otthon a DVD-t, illetve babatejcsit és elszenderült.

Ribizli

Ma délután a kertben voltunk. A kert az egy jó dolog. Abból a szempontból mindenképpen, hogy gyakorlatilag 400 négyszögölön futkározhat Zsombi. Másrészről viszont annyiban aggályos, hogy egyikünket folyamatosan leköti.

Maci ugyanis imád játszani. Imád a homokozóban lenni, és minden féle formákat telerakni homokkal. Közben pedig nézni a szomszéd cseresznyefáján levő szélfogót. Aztán imád lépcsőt mászni, igaz vagy négykézláb megy fel, vagy a szélén a téglákat fogja, de halad… Közben persze ránk a frász jön, de nem merünk rászólni, nehogy megijedjen. Persze, ha időben ott vagyunk, akkor fogjuk a kis kezét.

Nagyon szereti nézni, ahogy locsolunk, ahogy pörög a forgó. Ahogy megy a víz körbe körbe. Vagy, ha felrakom az asztalra, és járkál kicsit, majd elugrik felém, mert tudja, hogy apa úgy is elkapja…

No, és persze imádja anyut is, és ha nem látja – najó nem látja – pár percig, akkor elkezdi keresni, és dünnyög, amíg meg nincs. És, ha megvan, akkor nem számít milyen messze van, és az sem mi van útközben. Szerencsére az eper, a paprika és paradicsom palánták eddig jól bírják a kis lábát.

Ma Zsombus felfedezte a cseresznyét és a ribizlit. Cseresznyét már eddig is kapott, amit a piacon vettünk. Kiszedtük a magját, ketté vágtuk és úgy adtuk oda neki. Most eléri a lecsüngő ágakat, és próbálja magát kiszolgálni, amitől frászt kapunk. Eddig szerencsére sikerült résen lennünk, nehogy lenyelje a magot. Amikor kérjük mindig kiveszi a szájából. A ribizlivel nincs ilyen könnyű helyzetünk. Leszedi a kiskezével és ham, be is kapja. Onnan pedig már nincs visszaút. Ráadásul nagyon ízlik neki. Vagyis egy nem elég neki…

Apropó! Most jut eszembe a víz! Mert azt is nagyon szereti Zsombi. A pörgőtől fél, de a tömlőkből kifolyótól nem. Imádja a kis pocsolyákat, tapicskol benne rendesen. Kézzel-lábbal és szívesen bele is ülne – ha hagynánk!

Szóval jó dolog a kert. Nem állítom, hogy kertész lesz a Maci, dehogy van hely, ahol futkározhat, játszhat, az biztos…

Ketten együtt…

Csütörtökön kora este egy debreceni Galériába voltunk hivatalosak. Természetesen mindenki tudta, hogy a tárlat megnyitása Zsombinak még nem való, így aztán elmentünk villamosozni. A McDonaldsnál szálltunk fel, és szerencsénkre volt ülőhely. Maci nem szólt semmit, csak nézett ki, meg a vállam fölött kandikált ki, előre. Mutatta a kocsikat, én a szökőkutakat… Valahogy megszűnt a világ körülöttünk… Odanyomta az arcát az enyémhez, és így utaztunk. Egy idő után megpróbáltam lerakni a térdemre. De Maci visszakéredzkedett a nyakamba.

Sajnos, hamar visszaért a villamos. A megnyitó is véget ért. Így én elvegyültem a tömegben… Maci pedig elkezdett játszani az udvaron. Köveket gyűjtött, majd beledobta a pocsolyába. Aztán sikeresen összesározott mindenkit, aki az ölébe vette. Nem tudtuk, meg nem is nagyon volt értelme törölgetni a cipőjét, hiszen állandóan lekéredzkedett.

Mindig azt hisszük egy ilyen nap után, hogy Zsombus elfárad. De ő nem… Csak ásítgat, de nem alszik… 9 óra volt mire elaludt.

Pénteken, azaz ma Miskolcra mentünk, mert felvételiztem az egyetemre. Míg én sorba álltam, izzadtam, addig kint sétáltak a parkban. Fél tizenkettő tájban végeztem, gyorsan pakoltunk, öltöztem, és elindultunk kajázni. Sajnos, Zsombus nem bírta ki a vendéglőig, és elaludt. Így aztán felmentünk Bükkszentkeresztre, ahol is vártunk egy darabig. Majd elkezdtünk enni. Olyan helyre ültünk, ahonnan jól láthattuk, ahogy pár méterre Macika alszik. Épphogy megettük a levest, amikor azt vettük észre, hogy Zsombi felébredt, és minket néz. Húsilevest kapott, majd rántott májat hasábburgonyával. A rossz idő miatt nem tudtunk sétálni. Csak a Cora áruházban tudott kinyújtózni, mozogni egy kicsit. Hazafelé Szerencsnél tájékán elaludt, nem messze Nyíregyházától ébredt.

Kár, hogy rossz volt az idő…

Kullancscsípés ellen védve!

Tegnap Zsombi megkapta a második kullancscsípés elleni védőoltását, ezzel gyakorlatilag védve van a kullancs ellen. 9 hónap múlva kap még egyet, és akkor három évig nem lesz erre gondunk. Milyen érdekes, hogy mi is arra járunk, amerre Zsombus, de fel sem vetődött, hogy mi is beoltsuk magunkat…

A nyár, de legfőbbképpen a meleg elégé megviseli Macit. Vagy minket Maci :) Tény és való, állandóan kint lenne, állandóan menne, de vannak napok, amikor semmi sem úgy jó, ahogy van. Nyilván ennek az is az oka, hogy melege van. Melegben pedig kinek van kedve enni, viszont inni annál inkább… No, persze, aki nem eszik rendesen, az egyszer csak éhes lesz. De legalábbis mindig szomjas…