Emlékezetes szundik/alvások

Már régen gondolkozom, hogy megírom Zsombi elalvásainak történetét. Aztán, ahogy megyünk előre az időben úgy alakul a sorrend.

Ma már nem számít nagy dolognak, ha Macika elalszik Halász Juditra, vagy a babakocsiban, esetleg az autóban. Az viszont igazi meglepi volt, amikor úgy aludt el, hogy végig feküdt rajtam. Én énekeltem, ő pedig szépen elaludt... Mellesleg az éneklésem megnyutathatja - egyedül a környezetemben rá vagyok ilyen hatással - mert aludt már el autóban is úgy, hogy énekeltem neki.

Aztán nemrégiben az egyik délelőtt az RTL Klub műsorán szunyokált el... Csak úgy a padlószőnyegen... De volt pár este, amikor úgy aludt el, hogy mind a ketten simogattuk, ott voltunk mellette.

Ma nagy dünnyögve megebédelt. Aztán egyszercsak - még ott az ebédlőasztalnál - rám borult, és mire tisztába rakták már el is aludt... Valószínűleg a jó idő, és a sok labdázás, játszótér, babakocsizás van Zsombusra ilyen jó hatással.

Szilvásvárad - Eger

Vasárnap reggel Macika 8 óra tájban ébredt. Aminek egyrészt örültünk, mert így már nem kellett hat órakor kelnünk hétvégén is. Másrészt viszont ezzel megint áthúzta a számításainkat. Mert úgy terveztük, hogy nyolckor már indulunk, és Szilvásváradon elérjük a 10:35-ös kisvonatot. Végülis fél tíz tájban el is indultunk...

Az autópályán csak egyszer nyüglődött Zsombi. Úgy vettük észre beletörödött, hogy nem mozoghat. Mezőkövesden a táblák szerint mentem, pedig tudtam, hogy van rövidebb út is Bogács felé, de hát késő bánat, eb gondolat. Bogácson kicsit szétnéztünk az új szálláshelyek miatt. Bár Ildi a Sárga fürdőházra, és a Margarétára szavaz, megnéztük a Rajna apartmant, de nagy hatást nem tett ránk. Viszont úgy néz ki, hogy a Hatfaházat (vagy 5?) elég szépen rendbe szedik és ugye ott van a strand mellett... Na majd csak eldöntjük...

Szilvásváradon tele volt a Szalajka-völgyi parkoló, így a bejárattal szembenibe álltunk be. Végülis 600 Ft egy napra, azon a tájon baráti ár. Macikát tisztába raktuk, összepakoltunk és elindultunk sétálni. No, meg kajáldát keresni. Nem is variáltunk sokat, szinte bementünk az elsőbe. Ha jólemlékszem Vadászkürt volt a neve. Zsombusnak adtunk húsi levest, meg csirkehúst. Ildi örömmel állapította meg, hogy Macinak ízlik a grillezett hús. Míg vártunk a kajára Zsombit kivittem nézelődni, nagyon tetszett neki a csobogó kispatak. Hallgatta, nézegette és a legszívesebben bele mászott volna...

Ebéd után kisvonat híjján a Sihuhu-val mentünk fel majdnem a Fátyol vízesésig. Onnan felküzdöttem Zsombussal a babakocsit. A Fátyol vízesés tetszett Macinak. Aztán felmentünk a nagyrétre, a kisvasút végállomásához, és kb. egy órát jól elvoltunk. Én pihenkéltem, Ildi meg Zsombi sétálgatott. Láthatóan nagyon élvezte a mozgást, a szabadlevegőt, no meg az erdei környezetet, a napsütést. Minden együtt volt, hogy szép napunk legyen.

Visszafelé gyalog jöttünk le. Nem siettünk. Annál is inkább, mert Zsombi elaludt a babakocsiban. Kerülgettük a köveket, a sarat, de Macika nem ébredt fel. Szerencsére a pisztrángostól már jó volt az út lefelé. Zsombus a kisvasútállomásnál ébredt fel. Olyan másfél órát aludhatott. Aludt volna talán többet is, ha a kölkök nem sípolnak, meg üvöltöznek. Négy óra után elindultunk Egerbe. Azért találtuk ki, hogy megállunk Egerben, hogy Zsombusnak ne legyen nagyon monoton az út.

Egerben sikerült könnyen parkolót találnunk. Macika ismét ráérzett a mozgásra. Nem is foghattuk a kezét, csak úgy volt hajlandó menni. No, meg ölbe sem vehettem. A Dobó téren felfedezte a galambokat. Így elkezdte hajkurászni őket. Ismét Ildi volt az, aki próbált lépést tartani vele. Szépen bejárta az egész teret, de legalább is a kétharmadát.

A patak mellett indultunk vissza a kocsihoz. De Zsombi nem nagyon örült ennek. Ő mindenáron visszakart menni a térre, a galambokhoz. Így aztán kénytelen voltam ölbe venni és vinni egy kicsit. Majd ismét jött a saját lábán. A forgalmas várhoz vezető úton megint felkaptam, de pár lépés után Zsombi megint lekéredzkedett, és Ildivel jött a kocsiig.

Fél tájban indultunk Egerből, de Macika nem sokáig bírta az autót. Így az M3-ason az Igrice pihenőhelynél megint mozogtunk egy kicsit. Aztán bekapcsoltam neki Halász Jutkát, és akkor már nyugodtabb volt. Fél nyolc tájban értünk haza. Egy nagyon fáradt maci megfürdött apucival, majd gyorsan elaludt.... Nem volt se Szezám utca, sem pedig Thomas a gőzmozdony...

Apa első önálló peluscseréje

Csütörtökön ebéd után Zsombi elaludt. Anya pedig elment a fodrászhoz. Így kettesben maradtunk otthon Tündérmacival.

Sajnos, Maci ezúttal nem aludt 2 órát. Kb. 1,5 óra után felébredt. Szokásához híven ezúttal is lassan tért magához. Így egyideig még tévéztünk, teáztunk, ilyesmi. Miközben néztük a Minimaxot és Macika forgolódott, észre vettem, hogy bepisilt... Ami mondjuk nem ért váratlanul, meg láttam már sokszor, hogy kell pelust cserélni, hiszen jobbára olyankor én is ott segédkezem, de ez most más helyzet volt... Annál is inkább, mert lassan tudatosult bennem, hogy itt nem csak egy egyszerű peluscsere van, hanem le kell cserélni a badit, és a nadrágot is.

Kénytelen voltam tehát megkérni Zsombit, hogy segédkezzen nekem. És meg kell, hogy mondjam teljesen átérezte a dolog súlyát. Nem sírt, nem dünnyögött, amikor elkezdtem levetkőztetni. Akkor sem mászott el, amikor levettem róla a pelust, majd igyekeztem felrakni az újat. Ekkor azonban el kellett mennem badiért és nadrágért, és Zsombi megérezve a lehetőséget rögtön szökni próbált... De sikerült még idejében visszaérnem. A nadrág felvétele nem okozott gondot. A polóveré annál inkább, mert a kis ujjai beleakadtak a pulóverbe. Amikor elkészültünk láthatóan mind a ketten megkönnyebbültünk.

Nemsokára Ildi is telefonált, hogy mehetünk érte, illetve a cipőboltba. Úgy, hogy felküzdöttem rá a dzsekit, és a sapkát. A sapkát nagyon nem szereti...

PS: természetesen vettünk neki egy klassz sportcipőt. Ja, és Ildi nagyon csodálkozott, hogy nem az a ruha van a fiúnkon, amelyben otthon hagyta. Mellesleg megvolt elégedve a peluscserével, csak egy kicsit szorosabban kellett volna felraknom...

6 hónap... és kötelező oltás, no meg útlevél

Ildi azt mondta, hogy ne számoljuk mióta van nálunk Zsombi, mert nem lényeges, hiszen Ő a mi fiúnk, és nem számít az idő, hiszen mostmár örökre velünk marad, de hát az ember már csak ilyen, igyekszik mindent időben mérni. Szóval hat hónapja van nálunk Zsombi. Pontosabban hat gyönyörű hónapja...

Ma Maci hozta a szokásos formáját, azaz hat órakor ébresztőt csinált. Ilyenkor aztán persze rögtön el is kezd mozogni, járkálni és természetesen a zenés játékaival játszani. Mondhatnónk, hogy nálunk zenés ébresztő van.

Tíz óra tájban érkeztünk a doktor nénihez. Először ,,mérlegelés", amin kiderült, hogy Macika 10,82 kg. Majd megmértük a ,,hosszát" is, mondanám, hogy a magasságát, de mert fekvő volt, így ez a jó szó. Tehát Zsombus 79 cm. 15 hónaposon ez rendben is van.

A doktor néni vizsgálódását egész jól bírta, amíg nem akart a szájába is nézni. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Az injekció beadásánál eltört a mécses. Nekem is szinte fájt, ahogy megszúrták, illetve egy örökké valóságnak tűnt, amíg benne volt a tű. A lényeg, hogy mostmár védett kanyaró, mumpsz, és rózsahímlő ellen. Májusban kap 2x kullancs ellenit. Aztán majd csak ősszel...

Este volt egy kis láza, de nem volt vészes... 37,2... Kapott egy kis Panadolt, és utána, mintha jobb kedve lett volna. A doktornő azt mondta, hogy 5 nap körül szoktak lázasak lenni a gyerekek az oltástól. Mindenesetre bekapcsoltam estére az olajradiátort, mert kikapcsolták a központi fűtést, és féltem, hogy Macika megfázik.

Megjöttem az értesítő, hogy elkészült Zsombos útlevele. Aminek rendkivül örültünk. Mert nyilván szükség van rá, ha kiugrunk Szlovákiába. No, meg azért is, mert ezzel tényleg tudjuk hivatalosan igazolni, hogy Zsombi a mi fiúnk. Bárki, bárhol is kérné...

Húsvétkor hóban és kisvonaton...

Minden Húsvét nehéz, nem könnyű eldönteni mit is csináljunk, de ez a mostani egy kicsit a rossz időjárás miatt meg lett alaposan variálva.



Hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy Húsvétkor kimozdulunk, akár több napra is. A cél Salgótarján környéke volt, tekintettel arra, hogy nem messze van oda a Hollókői vásár, illetve nagyon sok látnivaló van arra. A Salgó hotel ideális szállásnak tűnt, hiszen két vár is elég közel, mintegy 2-2 kilométerre van hozzá. Már majdnem lefoglaltuk, amikor jött a hír, hogy Húsvétkor rossz idő lesz, esni fog az eső és a hó is... Így aztán itthon maradtunk.



Elgondolkoztunk, hogy mikor és mi jöhet szóba, egynapos kirándulás után. Miután sem Debrecenben, sem pedig Szilvásváradon nem működött a kisvasút. Illetve felmértük, hogyha működik is Szilvásváradon, akkor oda Húsvétkor bejutni lehetetlen, ezért Pálháza mellett döntöttünk. Az előrejelzések alapján Húsvét első napja tűnt olyannak, amikor érdemes elindulni...



Vasárnap reggel csepergett az eső, de amikor elindultunk fél tíz tájt már elállt. Az úton Macika jókedvű volt. Hiába reménykedtünk abba, hogy elalszik, nem tette meg nekünk ezt a szívességet. Pontosabban megtette, éppen Pálháza előtt... Így aztán az eredetileg célba vett 11:20-as járatról le is mondhattunk. Mi pedig elkezdtünk gurulni, hawaizni (Kitt-katt csoki, Cola Light). Hollóházán eszembe jutott, hogy Lászlótanyán régen voltunk, így az elágazásnál nem Kéked felé, hanem jobbra fordultunk. Pár kilométer múlva havas, latyakos, később már csak havas úton találtuk magunkat. Végig mentünk a kastély kapuig, de miután nem lehetett bemenni, így visszafordultunk. Alig mentünk 1-2 kilit, amikor Macika felébredt. Nem sokat aludt... Bő egy órát... Lászlótanya szélén megálltunk, és sétáltunk a csúszós hóban. A göröngyös úton többszőr is megcsúsztam, nagy szerencse, hogy nem estem el Zsombival. Miután Zsombi imádja a havat visszaültünk a kocsiba, és visszamentünk a Kastély parkolójába, ahol Macika zavartalanul sétálhatott a hóban. No, meg időnként bármennyire is vigyáztunk rá beleült, lehajolt megfogdosta... Így aztán nem csak a pelust kellett cserélni, hanem gatyát is. A cipője pedig az ablakba került, hogy gyorsan száradjon.



Miután bőven elmúlt már dél és inkább egy órához közelített az idő, elindultunk hát vissza Pálházára, hogy a szokott helyen, a Tölgyfa vendéglőben megkajázunk. Miután Macika imádja a virslit ezért nyerges virslit kértünk, és biztos, ami biztos alapon rántott sajtot. Természetesen a szokott húsi levessel. Ami ezúttal is jó minőségben készült el. Macika szerint biztos, mert kb. 2 kis tányérral evett belőle, de másféllel biztos. Aztán evett virslit és zöldséges rizst. Szerintem megfelelő mennyiségben. A friss levegő úgy látszik megtette hatását, jó étvágyat csinált. Levezetésként egy kis séta, játégépezés a vendéglőben. Bár, ez utóbbit érdekes módon ezúttal nem élvezte úgy, mint korábban. Sőt, abszolút nem volt türelme hozzá. Hiába pörgött, villogott, csilingelt. (Pedig nyerésben voltunk, vagy valami olyasmi...)


A kaja után megnéztük a pálházi szőkőkútat. Alig lehetett Zsombit elvonszolni onnan. Nagyon tetszett neki. Majd átsétáltunk a váróteremhez. Útközben Macinak nagyon jókedve volt. Szeret magában is menni, de újabban megint igényli, hogy fogjuk a két kezét és úgy menjünk. A váróteremben magunkban voltunk, Maci nagyon élt a nagy asztalon. Járkált, négykézláb csúszott rajta. Meg persze le akart szállni róla... Pár percre sikerült lecsillapítani, aláraktam a kabátomat, és kicseréltük a pelust.



Szerencsére indulás előtt fel lehetett szállni a vonatra. A kocsiban jó meleg volt. Így neki vetkőztettük Macit. Ő pedig beindult... Nézelődött ki az ablakon, járkált a kocsiban. Egyszer úgy megindult, hogy azt hittük megsem áll. A kályhát okosan kikerülte, majd az egyik ülés előtt landolt.

Aztán odaállt az ablakba, és amikor látta, hogy kintről fotózom, elkezdett játszani velem. Hol lehajolt, hol meg fel... És nagyon jókedve volt, jókat mosolygott közben. A vonat indulása után Macika elhelyezkedett az ölemben, és bámult kifelé. Hol jobbra, hol pedig balra. Aztán, ahogy az megjósolható volt, elaludt. A jó meleg és a zötyögés megtett hatását... Aludt is a végállomásig. Sajnos, Rostallón túl sokat (15 percet) álltunk és közben felszállt egy hangosabb család, aminek következtében Zsombi felébredt... Nem nagy örömmel, jókora sírással... Teával, és csokis keksszel próbáltuk megnyugtatni. Ami a vonat elindulásával sikerült is. De ez sem tartott sokáig, mert Kőkapunk megint jó pár percet álltunk, és emiatt megint eltört Macinál a mécses. Amikor viszont újra elindult abbahagyta. És ezúttal sem ijedt meg az alagútban, a hirtelen sötét miatt. Kishuta környékén azt hittem elalszik, úgy elhelyezkedett az ölemben, de nem... Aztán kicsit mászkált a kocsiban az anyukájánál majd visszajött. És a vonatozás végét újra az ölemben tette meg. Kicsit nyüglődött szokás szerint a gyors öltözés miatt.


Hazafelé kipróbáltuk a szuper babakaja-melegítőt. Nos, a ráírt 30 perc kevés volt, hogy megmelegítse Zsombi vacsoráját. Inkább az 1 órához volt közel, vagy meg is haladta. Természetesen Zsombus nem aludt útközben. Itthon is csak nagy nehezen, pedig látszott rajta, hogy jól elfáradt a Kismackó...

Védőoltás rohanásban

Ma Macika megkapta az agyhártyagyulladás elleni védőoltást.

10 órára odamentünk. Kis várakozás után be is jutottunk... A doktornő megbeszéltek szerint felírta a védőoltást. Természetesen rákérdeztem, hogy lesz a szomszédos patikában? Igen volt a válasz. Átmentem, természetesen nem volt. Visszamentem, szóltam Ildiéknek majd futás. Nagyon bíztam abban, hogy a Korányin lesz, de ott sem volt. Csak estére ígérték. Muszáj volt felmenni a városközpontba. Ott legalább volt, de én majd felrobbantam. Olyan lassan szolgáltak ki... Nekem meg csak az járt az eszembe, hogy Zsombi összeszed minden fertőzést a váróba, no meg ez az az időszak, amikor aludni szokott. Biztos nyűgös már... Rohantam vissza.

A doktornő nem győzőtt csodálkozni, hogy nem volt a szomszédos patikában. De nagyon rendesek voltak. Üres volt a váróterem... És megvártak. Persze, valahol ennek természetesnek kellene lennie, de ma már mi természetes? Macika a vizsgálatokat hősiesen állta, de amikor megkapta az injekciót elkezdett sírni, megfeszítette magát... Nagyon sajnáltuk... Aztán igyekeztünk ki, és kapott Macika vigasz színes golyót. Mindenesetre Mackót megviselhették a történtek, mert három órát aludt, és nem kajázott ebéd gyanánt csak egy kis levest.

Este szerencsére helyre állt minden. És vacsorára lecsúszott 3 gyerek virsli, kenyérrel...

Gyógyultan távozhat...

Tegnap, azaz pénteken visszamentünk a doktor nénihez. Nos, Zsombinak kutyabaja :) Igaz, mi is éreztük ezt, de jó volt hallani a megerősítést. Mondjuk annyi, hogy a sziruptól valószínűleg ezen a héten kevesebbet evett. Ami egyfelől nem is baj, mert tényleg megevett szinte mindent, ami a látókörébe került és ehető volt, másrészt pedig ma (szombat) reggel ismét jól reggelizett. Bevágott majdnem egy szelet kenőmájas kenyeret, természetesen paradicsommal.

No, de vissza a tegnaphoz... A doktor néni után elment a Plázába könyvet venni az egyik uncsitesónak. Nos, Zsombi nagyon élt a plázában. Természetesen nem maradt meg ölben. Végig sétálta, rohanta a földszintet és az első emeletet. Nagyon tetszett neki a mozgólépcső, a lift, a forgó reklámok... A játszórész az első emeleten még nem érdekelte. Az éttermi részen aztán kiteljesedett, és felemelt kézzel futott, széles mosollyal az arcán, és közben kiabált.

Kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet. :(

Az első láz

Szombaton belázasodott Zsombi. Amikor felhívott Ildi, hogy lázas Macika (39,4), nem ijedtem meg különösebben. (Mondjuk az szerencse, hogy nem én vezettem az autópályán.) Miután tovább beszélgettünk, a feleségem hangja rémített meg. Tényleg ennyire nagy a baj? Panadolt kapott Zsombi, de nem ment le a láza.

Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.

Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.

Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.

Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.

Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.