Nyíregyházi állatpark

Napok óta esik az eső, így a Maci be van zárva. Éppen ezért úgy döntöttünk, ha szombaton délelőtt jó idő lesz, akkor kivisszük a Macit a Nyíregyházi állatparkba.

Már az Ócenárium bejáratánál alig bírta kivárni, amíg leöltöztetjük, valahogy érezte, hogy eljött az Ő ideje. Nagyon szereti a halakat… És nem is csalódott… Zsombus közel ment az akváriumokhoz és mindegyiket külön-külön szépen megnézte. Volt, amelyiknél a cicával is játszott. Vagyis a cica ,,beszélgetett” a halacskákkal. A cápa nem volt rá nagy hatással. Az valószínűleg túl nagy hal volt neki, de a mindenféle színes, és persze kisebbek mind tetszett neki. A komodói sárkány sem kötötte le. A lépcsők, a vízesés annál is inkább. A cica ,,beszélgetett” a majommal is, és láttuk a ,,kukucs kígyókat” is.

Az Ócenárium után elindultunk a szokásos útvonalunkon. Ami a régi halas ház előtt vezetett el, ahova a Maci előszeretettel tért be. Így akart most is tenni, de az már zárva volt. Hiába húzogatta az ajtót… Így jobb híján sírva fakadt… Nem volt mese, irány vissza az Ócenáriumba. Se az elefánt, se a majom nem érdekelte útközbe. Így tehát visszamentünk. Újra elidőzött a halacskáknál, és végig nézett minden akváriumot. A vége felé le is ült az egyik elé, és úgy nézte. Majd ismét be-benézett mindenfelé, de most a sláger a függőhíd volt. Ment is rajta két kört anyucival.
A púpos teve, az orrszarvú sem hozta lázba. Viszont a madaras rész igen, mindegyiket ,,kakasnak” hívta, a mese után szabadon. Majd a Tarzan ösvény szintén nagyon bejött a Macinak. A deszkákon járás során mindig előttünk igyekezett haladni. A zsiráfra nem mondott semmit, a kilátóba persze felmászott. Majd viszonylag hamar túl jutottunk ezen a részen. A ,,pettyes cica” nem érdekelte, az oroszlánok előtt elsétált. A vízi paci sem nagyon kötötte le. A büfénél persze a jégkrémre röpörgött volna, de az időjárás miatt nem kapott, és viszonylag könnyen túl is tette magát rajta.

Ezt követően egy sétának, nézelődésnek aligha nevezhető rész következett. Megállás nélkül mentünk el a háziállatok mellett, majd Maci találkozott az egyik bölcsikés társnőjével, testvérével, valamint annak anyukájukkal és futottak egy jót. Apa ezen a részen simán lemaradt, anyuci eredt a nyomukba. Amikor előkerült Zsombus, kis nyafogás után kibökte: halacska.

Így aztán elmentünk újra az Ócenáriumba. Pontosabban anyával ment egy újabb kört, Apa pedig cápás hűtő mágnest vett neki…

Tisza-tó körül

Szombat reggel a Tisza-tó felé vettük az irányt. Ezúttal Tiszafüreden átmentünk, és Poroszlón, a töltés aljában állítottuk le a kocsit. Maci egész úton azt hajtogatta, hogy beleesik a Tisza-tóba…

Gyakorlatilag az első kikötőnél horgonyoztunk le. Majd Zsombus dobált anyucival kavicsot a vízbe, apa pedig megalkudott egy csónakra. Ez a motoros jobban tetszett, mint a múltkori. Nem ültünk kényelmesebben, csak nem egymás mögött, hanem egymással szemben. Az 1 órás kirándulás igen csak szép volt. Csak sajnos, madarak ezúttal nem voltak, így Zsombi néha unatkozott. Olyankor kicsit mozgott egy kicsit. Az út kétharmadánál a pisi ezúttal sem maradt el. Visszaérve motorkázott, közben pedig egész addig féktelen jókedve volt, amíg fel nem borult. Anya megvigasztalta és vidáman viháncolt tovább.

Visszaérve a kocsihoz elmentünk ebédelni. Zsombus nem nagyon evett levest, alig tudtam belediktálni egy keveset. Aztán anyucival evett húsit meg tört krumplit, majd kiharcolt magának egy adag palacsintát. (Amelybe csak belekóstolt.) Ebéd után elhatároztuk, hogy körbe megyünk a Tisza-tó körül. Maci nem nagyon akart elszunnyadni, de a meleg csak el nyomta. Kiskörén megálltunk, és míg apa lefényképezte a vízlépcsőt, addig Maci aludt. Mire apa visszaért fel is ébredt. Így aztán tovább indultunk Abádszalók felé.

Abádaszlókon elővettük a motorkát, besétáltunk a szabad strandra. Zsombi persze rögvest nyafogni kezdett, hogy bele akar menni a vízbe. Oké, gondoltuk hideg a víz, és hamar kijön. De nem. Vagyis igen, de elkezdett levetkőzni. Előbb a nadrágját, majd a polóját. Alig tudtuk visszaadni rá. Aztán felfedezte az óriás csúszdát, és ő mindenáron oda akart menni. Olyan hisztit csapott, hogy mindenki bennünket nézett. Aztán elment anyával motorkázott egyet, majd visszajött és dünnyögött, hogy le akar csúszni a nagy csúszdán. Majd megint elment motorkázni, és amikor megjött elindultunk vissza az autóhoz.

Már Nyíregyházán jártunk, amikor a Debreceni utcán a rendőrlámpánál Zsombi megszólalt, hogy pisi. És mert állt az autó a piros miatt azt hitte kiszállhat… Szerencsére anya idejében megállította. Így aztán apa amilyen gyorsan elindult, olyan gyorsan húzott is le oldalra…

Húsvét ötösben (Tisza-tó és Zemplén)

Szombaton reggel szép időre ébredtünk. Nem volt túl meleg, sütött a nap, tipikus kiránduló idő volt. Már előző este elhatároztuk, hogy ezúttal a Tisza-tó felé vesszük az irányt. Megreggeliztünk, felvettük nagymamát és nagyapát, és indultunk is.
Az úton Maci szokás szerint megéhezett, megszomjazott, nyűglődött egy kicsit, de nem volt gond vele. Tiszacsege mellett megnéztük a Vay kastélyt, és ott futkározhatott, hintázhatott egy jót. Aztán irány Tiszaörvényes.

Amikor megérkeztünk Zsombusnak nagyon tetszett a Tisza. Bár, ugye neki a víz mindig tetszik. Lezártuk a kocsit, nézegettük a táblákat, Ildi még pakolgatott, és Zsombus már alig várta, hogy induljunk. Aztán Maci megrántotta a nagyit, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten elestek. Nem is tudom ki ijedt meg jobban. Mindenesetre gyorsan felsegítettem mind a kettőjüket. Szerencsére az ijedtségen és pár piros folton kívül nem lett nagyobb baj.

Ezután elsétáltunk a Szabicskikőtőbe. Kicsit szétnéztünk, majd befizettünk egy másfélórás motorcsónakos hajókázásra. Maci előbb nem akarta felvenni a mentőmellényt, de aztán csak ráhúztam. Nagyon óvatosan elindultunk. Kicsit sok volt a szél, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Zsombi is érdeklődve figyelte a nádasokat, a benne megbúvó madarakat. Aztán már a tavon is a különböző madarakat. Mondjuk Zsombusnak akármilyen szép is volt a táj, de nagy strapa volt a tétlenség. Előbb csak morgolódott, hogy az egyik szigeten ki akar szállni, de amikor kicsit később bejelentette, hogy pisilni kell nem volt menekvés. Így aztán pár percre kiköttötünk, majd a szép tájon visszamentünk a kikötőbe.

Az ebéd nem nagyon csúszott a Macinak, az asztálnál ülés pedig végképp nem. Így azért nyomtunk bele némi kaját, de míg nagyapa fizetett mi elmentünk sétálni. A séta után még anyával lement egy stégre a Tiszához, és pár kavicsot dobott a folyóba.
Alig hagytuk Tiszafüredet, Zsombos már aludt is. Így aztán hagytuk hadd aludjon, és átgurultunk a Zsuzsi vasút végállomásához, Hármashegyaljára. A közel kétórás gurulás után pont ott ébredt fel, és ha már felébredt visszafelé anyukájával és nagymamival kisvonattal jött.

Másnap a Zemplénbe vettük az utunkat. Délelőtt a Hollóházi kristályüveg kiállítást néztük meg. Az igazság az, hogy ez Macit nem hozta lázba. Bár, egész jól eljátszott a tágas lépcsőn. Ebédelni szépen ebédelt, különösen a levest ette meg szép. Ebéd után aludt egy órát, majd jött a kihagyhatatlan Pálházi kisvonat…