Karácsony 2008

Már kedden feldíszítettük, összeállítottuk a Karácsonyfát. Ezúttal is a műfenyőt. Egyrészt, mert tényleg nagyon szép, másrészt Zsombus még úgy sem tudott volna különbséget tenni az igazi és a mű között. Természetesen, az első két sort kihagytuk, jobb a békesség. Maci nem kicsit nehezményezte, hogy elvettük az asztalát, ahol ő autókázni, meg mászni szokott, de úgy tűnik megbékélt a helyzettel. A díszekkel – amíg hagytuk – jól eljátszadozott.

Szerdán délre Ildi szüleihez mentünk ebédre. Amikor 11-re odaértünk, éppen akkor érkeztek az uncsitesók is. Volt idő tehát kijátszani magukat. Az ebéd is jól csúszott Zsombusnak. Ebéd után járt a Jézuska. Ildi testvérétől parkolóházat kapott, kisautókkal, melyet kb. 20-25 perc alatt sikerült is összeszerelni. Nagymamitól macskás hátizsákot, és még pár játékot kapott. Úgy tűnt Maci mindennek örül.Kettő után mentünk haza aludni. Amiből 3 órás alvás lett. Anyukám, és testvéreim családtagjai már nagyon várták, hogy oda is eljussunk. Anyuéktól szánkót, húgomtól beszélő Sütiszörnyet, bátyáméktól névre szóló meséskönyvet, nővéreméktől oroszlános párnát, hótaposót kapott. Persze, a főajándék mellé még kapott kisebb játékokat, de ki bírja azt a sok apróságot megjegyezni?A sok játék láttán úgy döntöttünk, hogy mi majd másnap adjuk át az ajándékokat.

Csütörtökön reggel át is adtuk neki. A kormányos ,,videós” talán még nem az ő szintje. Mindenesetre a gombokat elég intenzíven nyomogatta. Az ELMO könyv videóval viszont telitalálat volt. (Igaz, nem kockáztattunk sokat, hiszen tudtuk, hogy Zsombus mennyire szereti a Szezám utcát és ELMO-t.) No, és a faépítő kocka, amellyel én építettem, ő meg lerombolta. Igaz, pár nap múlva már egész szépen pakolta az oszlopokat…

Karácsony első napján ismét Ildi szüleinél ebédeltünk, aztán másnap anyuékhoz voltunk ,,hivatalosak”. Szombaton alvás után az uncsitesókhoz mentünk játszani, egy nappal később Ildi uncsitesója és családja jött hozzánk.

Hétfőn átmentünk Kassára elkölteni a maradék koronát. Zsombus nagyon nehezen aludt el a kocsiban. Így amikor odaértünk nagyon nyűgösen ébredt. Amikor bementünk a TESCO-ba, akkor derült ki, hogy éhes. Szegénykém nagyon keservesen sírt… Így hát rohantam vissza a kocsihoz kajáért. Miután evett-ivott jobb kedvre derült, és vidáman futkározott, illetve ,,fetrengett” a nagyáruházban. A kiflis ládából kénytelenek voltunk adni neki, mert nagyon megkívánta… Hazaféle is elég jól bírta az utat. Már csak Nyíregyházához közeledve kezdett dünnyögni.

Jól telt tehát a 2008-as Karácsonyunk. Csak hó nem volt… Talán majd 2009 úgy kezdődik, és kipróbálhatjuk végre a szánkót.

Ps: A fotó a hugom ,,karácsonyfájánál" készült.

Családi nap

Vasárnap családi napot tartottunk. Az egyetem meg a munka miatt nem nagyon volt idő annyit együtt lenni, mint amennyit szerettünk volna, így ma Családi nap keretében ellátogattunk a Sárospataki várhoz.

Maci nem nagyon ellenkezett, hogy kocsiba kell szállni. A kompon csak úgy meresztette a szemét, a Tisza mindig bejön neki. A Sárospataki várnál nagyon örült, hogy kiszállhatott. Először a felező vonalon sétált, szerencsére nem sok kocsi jött. Aztán a templomnál a macskaköves úton futkározott. Bebújt a lánccal elkerített füves részre, majd kijött. Érdekes, hogy tudta, fel kell emelni a láncot, bebújni alatta, aztán felemelni és ki. Az biztos, hogy van logikája a srácnak.

Ezután lementünk a vár alatti részre. A köves úton és várfalmaradványokon nagyon ügyesen sétálgatott. Anya fogta a kezét – ami nem nagyon tetszett neki – ő pedig szépen ment a köveken. Az egyik vége előtt pár méterrel kikönyörögte magának, hogy önállóan menjen, aminek az lett az eredménye, hogy utolsó lépésként nagyot lépve el(le)esett. Természetesen nem Zsombus lenne, ha nem akarta volna újra megcsinálni.

Az alsó rész és a felső rész közötti boltíves átjáró nagyon tetszett neki. Kétszer is átment alatta. Hátrált-hátrált és nézett felfelé… Aztán sétáltunk egyet a várkertben. Itt látszott, hogy fáradt a kicsi. Néha felkapaszkodott anyuhoz, vagy én cipeltem, ha anya már nem bírta. Amikor sétálgatott, akkor igazán elemében volt. Talált egy szellőzőt, valami régi követ, természetesen bele dugta a kezét, aztán kavicsokat szedett és beledobálta a pocsolyába. De akkor konkrétan nagyon megijedtem, amikor egy pincerész tetejére felmászott, és még első alkalomra vissza is futott szépen, ám másodszorra rossz irányt szeretett volna venni. Nagyon megijedtem és siettem is, hogy még véletlenül se abba az irányba induljon el.

A több mint egy órás séta után elmentünk Pálházára, a szokott ,,vendéglőnkbe”. A húsleves ezúttal is csúszott a Macinak. Az anyja öléből ette és igazán jó ízűen, a sárgarépa tuti befutó nála. A másodikat, a rántott húsit, a vegyes köretet és az őszibarack befőttet már nálam ette. Hasonlóan jóízűen.

Ebéd után beszálltunk a kocsiba és nemsokára Zsombus elaludt. Közben egyszer felébredt, egyszer felsírt, és egyszer felnevetett. Összességében több mint két órát aludt… Aztán amikor befordultunk a házunkhoz vezető útra, elkezdett dünnyögni, mert ő még nem akarta hazajönni… Nem zavarta, hogy besötétedett, a lámpák égtek…

Mikulás hete

Zsombus valahova megsebesítette a kézfejét. Nem volt nagy seb, de valahogy elfertőződött. Máskor egy ilyen simán begyógyul, de most kb. egy olyan szabályos 5 forintos körülire nőtt meg. Csütörtökön így elvittük a Doktor nénihez, aki megnyugtatott bennünket, hogy nem olyan nagy a baj, csak figyeljünk oda arra, hogy Macika testén, ha máshol is van ilyen, akkor kezeljük azt is. Írt fel kenőcsöt, no meg bárányhimlő elleni védőoltást is, amit aztán ma be is adott neki.

Szegény kismackó még nem tudja még mi a mikulás… Pedig annyit kapott… Pénteken átjöttek a szomszédok és hoztak neki mikulást. Szombat hajnalba én is becsempéztem neki (meg Ildinek is), mielőtt elindultam Miskolcra. Még szerencse, hogy két kis csizmácskája van, mert a feleségem jóvoltál az egyik cipőbe már járt a mikulás. Aztán anyósoméknál kajáztak és kapott tőlük is, no meg Ildi testvérééktől is. Alig akart elaludni, olyan jót játszott az uncsitesókkal. Tavaly sem hozta becsomagolva lázba a mikulás. Persze, ha kibontjuk, akkor rögtön tudja, miről van szó. És természetesen kér is belőle. Szombat este még begyűjtöttük a mikulásokat anyuéktól is.

Vasárnap reggel elmentünk Debrecenbe karácsonyi ajándékot nézni. Egyfajta hagyomány, hogy a keresztfiúnknak Ferraris cuccot veszünk a Shell Shop-ban. Mindig összegyűlik 4-5 ezer smart pont, és azt ott szoktuk levásárolni. A Plázákban igazán körül nézni sem tudtunk. Zsombussal vagy mozgólépcsőztünk, vagy pedig szaladgált. Ildi se tudott igazán szétnézni, mert egyidő után elkezdte keresni… Aztán kimentünk a Corába. Maci kapott lufit, és még Ildi nézelődött, addig mi azt játszottuk, hogy odaadom neki, ő meg kidobálja. Aztán persze futkározott. No, meg nyűgős lett, mert már ugyancsak elmúlt dél. És mivel az éhség nagy úr, így egy gyorsétteremben, valami gyros akármiben ebédeltünk. Zsombus anya rizses, zöldborsós brassóijával kezdett. Aztán átjött hozzám és a Gyros-tálamból is kért.

A kaja után irány az autó, és Zsombus papírforma szerint el is aludt. Olyan szépen aludt, hogy nem volt szívünk felébreszteni. Így hát nem mentünk haza, hanem kocsikáztunk még egyet Kisvárda felé is. Kisvárdán, az Aldi mellett megálltam, hogy bekapjak egy kávés cukrot, mert már nagyon álmos volt, amire Zsombi egyből felébredt. Szerencsére hamar megnyugodott. Később elmentem a húgommal szánkót venni. Ők azt szeretnének Zsombusnak Karácsonyra adni.

Egy év…

Tudom ez az a post, amit már korábban meg kellett volna írnom. Ráadásul az utóbbi kettőt fel sem raktam a blogra.

Így aztán elmúlt az évforduló, szépen, csendben. Úgy, ahogy szerettük volna. Bár, előszedtem a tavalyi naptáramat és átírtam a dátumokat a Google naptárba, és november közepén Ildi is megjegyezte, hogy most egy éve költözött be hozzánk Zsombus…

Amikor az előkészítőre jártunk, akkor azt tanácsolták ünnepeljük meg azt a napot, amikor a családba bekerül. Legyen az a második születésnapja. Ha belegondolunk az elmúlt egy esztendőbe, akkor nekünk nem úgy tűnik, hogy egy éve van velünk, hanem kezdetektől… A szívünkben legalábbis…

Hogy mik voltak Maci legszebb pillanatai?

Gyakorlatilag mindennap öröm volt vele. Soha nem felejtem el azt, ahogy az első éjszakákon sírt és csak ültünk mellette tehetetlenül… Vagy amikor először vittük az ügyeletre, mert belázasodott… No, és persze a Zemplén, a Bükk, Magas-tátra, Zakopane, Cserkeszőlő és Keszthely környéke…

Kinőtte a kaja utáni ,,cuppogást”, már nem mondja, ha egy kutyát lát, hogy vauvau, és nem mutat a tévére, hogy bee! Nem alszik már naponta kétszer sem. Délután alszik, de az egy kiadós, 3 órás alvás. Időnként folyékonyan beszél, de hogy mit mond az még nem értjük, de a maga nyelvén biztos fontos dolog… Mindenesetre meg tudja velünk értetni magát. Mindent ért amit mondunk neki.

Nagyon szép ajándék volt nekünk ez az egy év. És minden perc, amióta Maci velünk van…