Húsvétkor hóban és kisvonaton...

Minden Húsvét nehéz, nem könnyű eldönteni mit is csináljunk, de ez a mostani egy kicsit a rossz időjárás miatt meg lett alaposan variálva.



Hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy Húsvétkor kimozdulunk, akár több napra is. A cél Salgótarján környéke volt, tekintettel arra, hogy nem messze van oda a Hollókői vásár, illetve nagyon sok látnivaló van arra. A Salgó hotel ideális szállásnak tűnt, hiszen két vár is elég közel, mintegy 2-2 kilométerre van hozzá. Már majdnem lefoglaltuk, amikor jött a hír, hogy Húsvétkor rossz idő lesz, esni fog az eső és a hó is... Így aztán itthon maradtunk.



Elgondolkoztunk, hogy mikor és mi jöhet szóba, egynapos kirándulás után. Miután sem Debrecenben, sem pedig Szilvásváradon nem működött a kisvasút. Illetve felmértük, hogyha működik is Szilvásváradon, akkor oda Húsvétkor bejutni lehetetlen, ezért Pálháza mellett döntöttünk. Az előrejelzések alapján Húsvét első napja tűnt olyannak, amikor érdemes elindulni...



Vasárnap reggel csepergett az eső, de amikor elindultunk fél tíz tájt már elállt. Az úton Macika jókedvű volt. Hiába reménykedtünk abba, hogy elalszik, nem tette meg nekünk ezt a szívességet. Pontosabban megtette, éppen Pálháza előtt... Így aztán az eredetileg célba vett 11:20-as járatról le is mondhattunk. Mi pedig elkezdtünk gurulni, hawaizni (Kitt-katt csoki, Cola Light). Hollóházán eszembe jutott, hogy Lászlótanyán régen voltunk, így az elágazásnál nem Kéked felé, hanem jobbra fordultunk. Pár kilométer múlva havas, latyakos, később már csak havas úton találtuk magunkat. Végig mentünk a kastély kapuig, de miután nem lehetett bemenni, így visszafordultunk. Alig mentünk 1-2 kilit, amikor Macika felébredt. Nem sokat aludt... Bő egy órát... Lászlótanya szélén megálltunk, és sétáltunk a csúszós hóban. A göröngyös úton többszőr is megcsúsztam, nagy szerencse, hogy nem estem el Zsombival. Miután Zsombi imádja a havat visszaültünk a kocsiba, és visszamentünk a Kastély parkolójába, ahol Macika zavartalanul sétálhatott a hóban. No, meg időnként bármennyire is vigyáztunk rá beleült, lehajolt megfogdosta... Így aztán nem csak a pelust kellett cserélni, hanem gatyát is. A cipője pedig az ablakba került, hogy gyorsan száradjon.



Miután bőven elmúlt már dél és inkább egy órához közelített az idő, elindultunk hát vissza Pálházára, hogy a szokott helyen, a Tölgyfa vendéglőben megkajázunk. Miután Macika imádja a virslit ezért nyerges virslit kértünk, és biztos, ami biztos alapon rántott sajtot. Természetesen a szokott húsi levessel. Ami ezúttal is jó minőségben készült el. Macika szerint biztos, mert kb. 2 kis tányérral evett belőle, de másféllel biztos. Aztán evett virslit és zöldséges rizst. Szerintem megfelelő mennyiségben. A friss levegő úgy látszik megtette hatását, jó étvágyat csinált. Levezetésként egy kis séta, játégépezés a vendéglőben. Bár, ez utóbbit érdekes módon ezúttal nem élvezte úgy, mint korábban. Sőt, abszolút nem volt türelme hozzá. Hiába pörgött, villogott, csilingelt. (Pedig nyerésben voltunk, vagy valami olyasmi...)


A kaja után megnéztük a pálházi szőkőkútat. Alig lehetett Zsombit elvonszolni onnan. Nagyon tetszett neki. Majd átsétáltunk a váróteremhez. Útközben Macinak nagyon jókedve volt. Szeret magában is menni, de újabban megint igényli, hogy fogjuk a két kezét és úgy menjünk. A váróteremben magunkban voltunk, Maci nagyon élt a nagy asztalon. Járkált, négykézláb csúszott rajta. Meg persze le akart szállni róla... Pár percre sikerült lecsillapítani, aláraktam a kabátomat, és kicseréltük a pelust.



Szerencsére indulás előtt fel lehetett szállni a vonatra. A kocsiban jó meleg volt. Így neki vetkőztettük Macit. Ő pedig beindult... Nézelődött ki az ablakon, járkált a kocsiban. Egyszer úgy megindult, hogy azt hittük megsem áll. A kályhát okosan kikerülte, majd az egyik ülés előtt landolt.

Aztán odaállt az ablakba, és amikor látta, hogy kintről fotózom, elkezdett játszani velem. Hol lehajolt, hol meg fel... És nagyon jókedve volt, jókat mosolygott közben. A vonat indulása után Macika elhelyezkedett az ölemben, és bámult kifelé. Hol jobbra, hol pedig balra. Aztán, ahogy az megjósolható volt, elaludt. A jó meleg és a zötyögés megtett hatását... Aludt is a végállomásig. Sajnos, Rostallón túl sokat (15 percet) álltunk és közben felszállt egy hangosabb család, aminek következtében Zsombi felébredt... Nem nagy örömmel, jókora sírással... Teával, és csokis keksszel próbáltuk megnyugtatni. Ami a vonat elindulásával sikerült is. De ez sem tartott sokáig, mert Kőkapunk megint jó pár percet álltunk, és emiatt megint eltört Macinál a mécses. Amikor viszont újra elindult abbahagyta. És ezúttal sem ijedt meg az alagútban, a hirtelen sötét miatt. Kishuta környékén azt hittem elalszik, úgy elhelyezkedett az ölemben, de nem... Aztán kicsit mászkált a kocsiban az anyukájánál majd visszajött. És a vonatozás végét újra az ölemben tette meg. Kicsit nyüglődött szokás szerint a gyors öltözés miatt.


Hazafelé kipróbáltuk a szuper babakaja-melegítőt. Nos, a ráírt 30 perc kevés volt, hogy megmelegítse Zsombi vacsoráját. Inkább az 1 órához volt közel, vagy meg is haladta. Természetesen Zsombus nem aludt útközben. Itthon is csak nagy nehezen, pedig látszott rajta, hogy jól elfáradt a Kismackó...

Védőoltás rohanásban

Ma Macika megkapta az agyhártyagyulladás elleni védőoltást.

10 órára odamentünk. Kis várakozás után be is jutottunk... A doktornő megbeszéltek szerint felírta a védőoltást. Természetesen rákérdeztem, hogy lesz a szomszédos patikában? Igen volt a válasz. Átmentem, természetesen nem volt. Visszamentem, szóltam Ildiéknek majd futás. Nagyon bíztam abban, hogy a Korányin lesz, de ott sem volt. Csak estére ígérték. Muszáj volt felmenni a városközpontba. Ott legalább volt, de én majd felrobbantam. Olyan lassan szolgáltak ki... Nekem meg csak az járt az eszembe, hogy Zsombi összeszed minden fertőzést a váróba, no meg ez az az időszak, amikor aludni szokott. Biztos nyűgös már... Rohantam vissza.

A doktornő nem győzőtt csodálkozni, hogy nem volt a szomszédos patikában. De nagyon rendesek voltak. Üres volt a váróterem... És megvártak. Persze, valahol ennek természetesnek kellene lennie, de ma már mi természetes? Macika a vizsgálatokat hősiesen állta, de amikor megkapta az injekciót elkezdett sírni, megfeszítette magát... Nagyon sajnáltuk... Aztán igyekeztünk ki, és kapott Macika vigasz színes golyót. Mindenesetre Mackót megviselhették a történtek, mert három órát aludt, és nem kajázott ebéd gyanánt csak egy kis levest.

Este szerencsére helyre állt minden. És vacsorára lecsúszott 3 gyerek virsli, kenyérrel...

Gyógyultan távozhat...

Tegnap, azaz pénteken visszamentünk a doktor nénihez. Nos, Zsombinak kutyabaja :) Igaz, mi is éreztük ezt, de jó volt hallani a megerősítést. Mondjuk annyi, hogy a sziruptól valószínűleg ezen a héten kevesebbet evett. Ami egyfelől nem is baj, mert tényleg megevett szinte mindent, ami a látókörébe került és ehető volt, másrészt pedig ma (szombat) reggel ismét jól reggelizett. Bevágott majdnem egy szelet kenőmájas kenyeret, természetesen paradicsommal.

No, de vissza a tegnaphoz... A doktor néni után elment a Plázába könyvet venni az egyik uncsitesónak. Nos, Zsombi nagyon élt a plázában. Természetesen nem maradt meg ölben. Végig sétálta, rohanta a földszintet és az első emeletet. Nagyon tetszett neki a mozgólépcső, a lift, a forgó reklámok... A játszórész az első emeleten még nem érdekelte. Az éttermi részen aztán kiteljesedett, és felemelt kézzel futott, széles mosollyal az arcán, és közben kiabált.

Kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet. :(

Az első láz

Szombaton belázasodott Zsombi. Amikor felhívott Ildi, hogy lázas Macika (39,4), nem ijedtem meg különösebben. (Mondjuk az szerencse, hogy nem én vezettem az autópályán.) Miután tovább beszélgettünk, a feleségem hangja rémített meg. Tényleg ennyire nagy a baj? Panadolt kapott Zsombi, de nem ment le a láza.

Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.

Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.

Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.

Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.

Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.