Anyák napjára készülve

Nemrégiben fotós járt az oviban. Ő készítette a következő képeket.

Ilyenkor látszik milyen szépen nő a mi Macink.

Családi Zsombor születésnap

Szombaton Maci korán ébredt, persze csak a hétvégéhez képest. Apa meg anya nem volt boldog, hogy már hét órakor kukorékolt...

Zsombi kérésére anya bundás kenyeret sütött, aztán még egy kis játék belefért, majd indulás úszni. Egyelőre tíz órára megy Zsombus, de februártól 11-re megy majd. Gyakorlatilag 45 perces a foglalkozás, de utána még ott lehet maradni úszkálni egy kicsit játszani. Meg persze szaunázni, hőkamrázni. Vagyis ezalatt a 2 óra alatt Maci és anya jól kilubickolja magát. Kivéve most, mert most sietni kellett, hiszen 12 órára jöttek Mamihoz a vendégek.

Az uncsitesóktól és Mamitől nagyon sok ajándékot kapott Zsombus. Sőt, még Mamiék szomszédja, Öcsi bácsi is felköszöntötte. Így aztán autók, és Thomas játék meg pár praktikus ajándék – Micimackós párna és takaró - került Zsombikához. A legnagyobb sikert a Mami-féle társasjáték, illetve a kocsik aratták nála. No, meg persze Bertie a busz. A levesből még csak-csak evett az ünnepelt, de a másodikat már úgy kellett bele imádkozni. Viszont amikor meglátta a Thomas tortát, akkor fülig ért a szája. Sok kárt abban sem tetszett, de a marcipános részt legalább megkóstolta. Ebéd után aztán beindult a játék. Nagyon jót játszott Barbussal, Flórával és Bencével.

Délután Zsombi nem aludt egy percet. Lefeküdt, de inkább játszott. Az anyu testvérééktől kapott Micimackós pöttyös párna és takaró nem tett csodát. Négy óra tájban anyu és két testvérem, azaz keresztanyu és keresztapu jött át hozzánk. Anyu és keresztanyu egy társasjátékkal és Thomas-karórával, míg Zoli Rosie-val ,,érkezett”. Zsombi mindent meg akart mutatni nekik, amit kapott. Így aztán elégé kapkodott az elején. Persze azért bőven volt idő társasjátékozni. Meg még egy kicsit futkorászni. Megenni a csoki tortát... Meg persze beszélgetni...

Érdekes, hogy Zsombi nem fáradt el. Még lefekvés előtt számítógépezett, egészen tíz óráig. És persze a ma esti társasjáték sem maradt el.

5 éves a Maci!

Maci reggel korán kelt. Ahogy anya kiosont, hogy felrakja a nagyszobában a Happy Birthday feliratot pár perccel később ő is kipattant az ágyból. Apának éppen annyi ideje maradt, hogy elindítsa gyorsan a Halász Judit dalt, a Boldog születésnapot. Zsombi nagyon boldog volt, hogy 5 éves lett. Ez az öröm az egész napját elkísérte.

Az óvodában is jó kis maci volt. Anya vitt némi eleséget, hogy a többieket megvendégelje, elsősorban nápolyit, sütiket, illetve mandarint. Amikor érte mentem akkor boldogan mesélte, hogy a többiek azt mondták neki: Boldog születésnapot Zsombi! Útközben nagyon be volt sózva, többször is megkérdezte, hogy sütünk-e neki tortát születésnapjára? Természetesen apa igenje kevés volt, amikor beszállt anya, akkor az ő igenjére is szükség volt. Mielőtt hazaértünk volna még beugrottunk a cukrászdába és vettünk egy 5-ös számot. Zsombi kérésére kék színűt.

Amikor este hazaértünk megvacsoráztunk, de közben és utána többször csengett a telefon, mert minden családtag Zsombussal, akart beszélni. Mindenki neki kívánt boldog születésnapot. Közben előkerült a torta is, tűzijátékkal, 5-ös számmal. Rajta természetesen egy Thomas a gőzmozdony figura. Macinak nagyon tetszett, hogy amikor anya szólt, akkor sötét volt a konyhában és csak a gyertya éget, majd meggyújtotta a tűzijátékot. Mackónk boldogan, tátott szájjal nézte. Végül is a tortából nem evett, a Thomas figurának is csak a felét ette meg.

Vacsora után vonattal játszott, közben Micimackó DVD-t nézett, és persze énekelt is. Mert Halász Jutka néni dalai nagyon tetszenek neki. Aztán még társasjátékozott egy kicsit anyával, majd elkezdett a lefekvéshez készülni. Amikor kiment pisilni, utána meg inni egy kicsit, akkor csak annyit kérdezett: - Apa mikor lesz legközelebb születésnapom?

Maci először a jégpályán

Vasárnap délután, ahogy felébredt nyűgösködött a Maci. A reggeli hó sajnos, már a havas eső hatására részint elolvadt. Így aztán kupaktanácsot tartottunk anyával, hogy mit is csináljunk. Apa azt javasolta, hogy próbáljuk ki a jégpályát. Anyának tetszett az ötlet, de az már kevésbé, hogy ő tanítsa Zsombust korizni. Hiszen az ő lábán is még valamikor általános iskolás korában volt korcsolya. Megegyeztünk hát abban, hogy elmegyünk, szétnézünk, és majd látjuk mi lesz...

A jégpálya nagyon tetszett Zsombinak. Jó fej volt a srác – akinek, mint később kiderült Robi a neve - tényleg minden kérdésünkre válaszolt. Anya sajnos nem akart korcsolyát kötni, ami érthető is, hiszen legalább 20 éve nem volt a lábán. Ezért úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Macit a szerdai óvódás csoportba. Zsombi elviekben támogatta a döntést, gyakorlatban viszont sírva fakadt. Szerencsére meghallotta a sírást Robi is, aki felajánlotta a segítségét. Nekünk pedig nagy kő gördült le a szívünkről.

Macinkra tehát ráadtuk a bérelt korit, és irány a pálya. Zsombi nagyon bátran tette meg az első lépéseket, de hamar megtapasztalta, hogy csúszik a jég. Nem is akárhogy... Körbe körbe mentek, szép lassan a jégpályán. Robi próbálta fogni, de Zsombi arra kérte, hogy ne fogja. Az ilyen akciók természetesen eséssel, de inkább esésekkel zárultak. Néha egészen komikus jelent alakult ki, ahogy csetlett-botlott a jégén. Az esésekért persze nemcsak a jég volt felelős, hanem az is, hogy Maci mint mindent ezt is gyorsan, és persze türelmetlenül csinálta. Időnként persze magyarázott is, így nem csoda, ha Robi megállapította, hogy Zsombi nem egy egyszerű gyerek... Persze azt Robi is elismerte; nagyon ügyes Maci.

A foglalkozás végén egy nagyon szomjas és egy nagyon éhes Maci jött le a jégről...

Maci kipróbálta a bobot... Apa nagyon megijedt

Bánkút-Szentlélek 2011.12.26.

Anyuéktól bobot kapott Zsombus Karácsonyra így aztán Karácsony másnapján neki vágtunk havat keresni. Miután a Zemplénben nem volt, így neki vágtunk Bánkútnak.

Zsombus nagyon jól érezte magát az úton. Egyáltalán nem dünnyögött. Mindenesetre az egész úton nem láttunk szinte havat sehol. Maximum a szántóföldeken egy keveset. Amikor Miskolcon, illetve Lillafüreden sem láttunk havat, komolyan aggódni kezdtünk, hogy lesz-e ebből a bobozásból valami? Szentlélek előtt aztán bele futottunk kb. 5 cm-es hóba, és így visszatért a remény...

Gyönyörű, havas úton mentünk át a pár kilométerre arrébb lévő Bankútra. Pontosabban Bánkút előtt vissza kellett fordulnunk, mert Bánkút megtelt... Így aztán visszagurultunk Szentlélekre. Mindenki jól beöltözött. Zsombira ráadott anya egy vastag anorákot is. Szóval jól melegen beöltöztettük.

A parkolótól nem messze volt egy kis domb. Ami alig volt párméteres, de legalább csúszott. Zsombi itt kezdett ismerkedni a bobbal. A kormányt hamar megtanulta kezelni, de a fék komoly kihívás volt neki. Így aztán két sikeres lecsúszás után harmadszorra egy bokorban kötött ki. Ez nem volt vészhelyzet, ráadásul Zsombor sem úgy fogta fel. Abszolút jót nevetett rajta, ahogy kikászálódott a lehajló ágak alól. Így még csúszott párat.

Aztán tovább menve volt egy jó kis pálya. Ahol le tudtuk vágni a műutat. Én elindultam lefelé, hogy lent várjam meg a kisfiamat, és vigyázzak rá. Már majdnem leértem, de Zsombi nem tudott várni, így ,,elszabadult”. Valósággal elrepült mellettem. Én csak üvöltöttem, hogy fék, fék, fék... Aztán szerencsére a műúton egyrészt nem jött kocsi, másrészt lelassult a bob, és egy kisfának lelassulva neki ment. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha tovább robog...

A folytatásban erdei, de főleg fenyő erdőben sétáltunk, húztuk Zsombust, illetve lankásabb részeken hagytuk hagy csússzon. Ő pedig nagyon élvezte ezt. És az az igazság mi is. Nagyon kellemes volt az erdő. Jó volt, friss volt a levegő, mi pedig rendesen fel voltunk öltözve. Visszafelé jövet még anya és Zsombi két hóembert is épített. Szerencsére ,,említésre méltó” esemény nem történt.

A kocsiba visszatérve hamar lecihelődtünk. És elindultunk ebédelni. Sajnos, Lillafüreden nem néztünk szét, a kedvenc éttermünk meg zárva volt. Ekkor kellett szembe néznünk azzal, hogy ma Karácsony másnapja van. Így aztán anya és Zsombi nagyon éhes lett. És bár volt harapni való a kocsiban, az mégsem ebéd volt. Szerencsére Tarcalon nyitva volt az étterem és így tudtunk enni. A nagy éhesek megettek 1,5 sajtlevest, és egy fél rántott sajtot. Apa persze ezen jót mosolygott, de nem szólt.

Egy nagyon boldog, és élményekkel teli nap után tért haza a kis családunk...

Ma kiesett az első foga a Macinak!

Ma 2011.12.25-én kiesett Maci első foga! 

Már napok, talán hetek óta mozgott. Kicsit meg is ijedt, hogy mi lesz ezután? Ő persze mozgatta... De közben dünnyögött is, hogy mi lesz ezután?
Hiába mondtuk neki, hogy majd kinő másik. És persze erősebb lesz...
Mi nem mertünk oda nyúlni neki, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele neki.
Aztán ma este addig mozgatta, amíg kiesett. Amit ő úgy kommentált, hogy ,,Nézd anya, kiesett a fogam! Eltöltött a büszkeség”. És mindenki majd csodálkozni fog az óviban. És persze ,,anya, ugye elraktad?”. Később persze már beindult a mesegép... Addig mozgattam, amíg kiesett! Aztán vagy ötvenszer megkérdezte, hogy ,,most kiesett a fogam?” És már mehetek is az iskolába? – állapította meg.

Jézuska elhozta a Thomaszos-játékot Karácsonyra

Nyíregyháza, 2011.12.24.

Már hetek óta a ,,levegőben" volt, hogy ez lesz Maci első ,,igazi” Karácsonya. Mármint úgy igazi, hogy még hisz ugyan a Jézuskában, de már AKAR valamit, leginkább Thomast kapni. Merthogy most visszatértünk a Thomas korszakba.

Így aztán anya már hetekkel korábban kinézett neki, és persze meg is rendelt egy Thomas tv-játékot (V.Smile). De persze anyuék is kérdezték mit is kapjon a ,,kisded”. És hát amikor együtt fent voltunk a Karácsonyi forgatagban vettünk egy hosszú ujjú piros Thomas pólót neki. Majd amikor kiderült, hogy szeretne egy kéket is, akkor apa visszament és megvásárolta neki, és persze egy Thomas dzsekit is, ami még jól jöhet tavasszal.

Évek óta úgy van nálunk, hogy hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska, merthogy legyen ideje kijátszania magát a játékokkal Zsombusnak. Így aztán péntek ebéd után hosszas szenvedésbe kezdtünk, hogy Maci aludjon egy kicsit. A kisfiúnk ekkora már annyira várta a Jézuskát, illetve hogy feldíszítsük a fát, hogy nem bírt elaludni.

Így aztán elkezdtük díszíteni a fát. Amióta nem találunk szép, élő fenyőt, és ráadásul a leveleit is hullatja, ami bele megy a Maci lábába, így ezúttal a műanyag fenyőnket vettük elő. Maci nagy lendülettel kezdett bele az összerakásba, de elég hamar megunta. Ám az égők felrakása ismét visszahozta a kedvét. Különösen amikor látta milyen szépen égnek az izzók. Aztán a díszek felrakásába már teljes lendülettel benne volt. Sőt, a cél érdekében még anya ölébe, vagy apa nyakába is felmászott.

Vacsora után végre megszólalt a csengő, és Maci megkapta az ajándékát... A Thomasos TV-s játéknak nagyon örült. Ahogy mondta nekünk: - Mindig ilyenre vágytam! És persze mosolygott és ragyogott a szeme. Nem is volt könnyű ágyba parancsolni.

Szombat délben anyósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt találkoztunk a feleségem testvérének a családjával is. Macinak az újabb Jézuska várása közben nem volt kedve ebédelni, így aztán jó kis hisztit csapott. Nem is nagyon tudtuk megvigasztalni. Nem folytak a Maci-könnyek, csak ,,szárazon” sírt, de azt elég hangosan. Én már ilyenkor tudom, hogy hagyni kell, mert akármit csinálunk csak rosszabb lesz. Menni kell vigasztalni, beszélgetni vele, mert amilyen kis érzékeny lelkű maci, más nem használ nála.

Aztán persze jöttek az öröm pillanatai, a távirányítós Peugeot, a Kövér Ellenőr... Meg egyéb kisebb ajándékok. Maci mindennek örült. Jellemző a srácra, hogyha elmegyünk a TESCO-ba és megnézzük a Thomas kínálatot, akkor nem feltétlenül a legdrágább Thomast kéri, hanem egy akármilyen kis Thomassal, kerüljön az 298-ba is beéri, nagyon tud örülni neki. Vagy egy 100 forintos gumigolyónak. És persze ő tud ezeknek önfeledten örülni... És akármilyen hihetetlen is, de most ugyanez a boldogság volt az arcán, ahogy a távirányítós autóval játszott, boldogan és önfeledten. És persze nagyon ügyesen.

Délután három óta tájban aztán átmentünk anyuhoz, ahol találkoztunk a testvéreimmel és a családjukkal is. És persze Maci elkapta a fonalat, ha egyszer egy üzlet, bocsánat a Jézuska beindult... Kapott bobot, írható nagy táblát... És persze tesók húzták-vonták, aminek Mackónk nagyon örült. Nagyon jól érezte magát ott is.

A családlátogatások után szerettünk volna egy kicsit kocsikázni a városban, hogy még több Karácsonyi hangulatot szívjunk magunkba, de Mackónk haza parancsolt bennünket. Az ünnepi kaja helyett megevett vacsorára két szelet bundás kenyeret, majd később egy virslit. És persze lefekvésig szinte meg nem állt a TV-s Thomas játék...

Egy nagyon boldog kisgyerek hajtotta álomra a fejét...

Oviúszás és Mikulásvonat

Nyíregyháza – Miskolc, Lillafüred 2011.11.26

Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.

Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.

A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.

A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...

De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...