2009. június 7., vasárnap

Pünkösdi esőtúra

Úgy döntöttünk, hogy a pünkösdi 3 napos pihenőt Bogácson töltjük.

Előző este megbeszéltük a Macival, hogy elutazunk. Ennek megfelelően Zsombus fél hét tájban kelt. Az utat jól viselte. Nézelődött, játszott az anyukájával.

Gyorsan elintéztük a szükséges papírokat, és birtokba vettük a Vendégházat. Macinak nagyon tetszett, hiszen volt lépcső, illetve egy takaros kertecske. Volt tehát hol futni... Csak sajnos hideg volt, illetve időnként az eső is szemerkélt. Mindenesetre a négy uncsitesó jól elvolt.

Estére grilleztünk, de ebben nem volt Zsombus aktív. Valószínűleg fél a tűztől. Időnként elfutott, hogy lássa mi történt, de sok időt nem töltött a tűz körül. Vacsora után sétáltunk egyet. Az ernyőt Zsombi vitte, alig látszott ki alóla. Megnéztük a kilátót és csaptunk egy kis kört.

Vasárnap zuhogó esőre ébredtünk. Macinak persze ez sem szegte kedvét. Bár, éjszaka kétszer is felsírt – valószínűleg fázott. Reggeli után elmentünk fürödni a közeli Mezőkövesd-Zsóry fürdőre. Sajnos, azonban hamar kiderült, hogy nem nagyon fogunk ott sokáig maradni. Gyakorlatilag a környékről mindenki odamenekült az eső elől. Lévén a szabad strandok használhatatlanok voltak. Maci a meleg vízbe be sem ment, inkább a langyosabb vízben szeretett volna lenni. 

Délre vissza is értünk Bogácsra, és az Öregmalomban ebédeltünk. Zsombus megette a húsi leves felét, és abszolút nem zavarta, hogy nincs benne se hús, se zöldség (technikai okok miatt). Ezután evett a kétszemélyes malomtálból húsit és krumplit is. Ebéd után aludt három órát… Majd elmaszatolta magát a vacsorára kapott bolognai-val, amit aztán anyukájával evett.

Sajnos, este megint esett az eső… Így maradt a belső játék, a DVD-zés (Teletabi). Igazából a felnőttek és a gyerekek is csak ténferegtek. Mindenki a lefekvésre várt. Érdekes, hogy ezúttal Maci jól aludt. Reggelig fel sem ébredt…

Hétfő reggel igyekeztünk eltüntetni a maradékot, összepakoltunk. Majd elindultunk haza. Itthon még közösen megebédeltünk – Zsombus legnagyobb örömére – a McDonalds-ban.

2009. május 10., vasárnap

Anyák napja

Tavaly volt az első anyák napja, de az idei volt az első, hogy igazán meg is ünnepeltük.

A múlt héten csütörtökön anya ,,mit sem sejtve” ment a bölcsibe. Csak annyit tudott, hogy neki kell Zsombusért érte menni. Ő nem tudta, hogy Maciék verset tanultak, amit Zsombus ugyan még nem tud elmondani, de ő is bőszen tanulta. Állitólag mormogott, járt az ő szája is, amikor a többiek tanulták. Csakhát a Maci még nem beszél… Így aztán ő csak ajándékkal lepte meg anyucit… Amitől persze anyuci elérzékenyült…

Szombaton kirándulni mentünk anyósómékkal, és Ildi testvérének a családjával. Először Szerencsen a csokiboltot látogattuk meg. Majd sétáltunk egyet várban. Mondanom sem kell, hogy Maci nagyon élvezte… Újra együtt az uncsitesókkal, tó, amibe lehet követ dobálni… Hatalmas park, ahol lehet futni… Aztán átmentünk Tokajba enni. Maci többszőri neki futásra ugyan, de elég jól bepakolt húsi levesből. Evett egy kis második, de ekkora már nagyon álmos és fáradt volt. Visszasétáltunk a kocsihoz és jó macink szinte azonnal elindulás után el is aludt. Közel három órát szunyókált. Kb. annyit, mint amennyi ideig tartott megmászni Boldogkőváralját, szétnézni a várban és haza jönni…

Ma végre a vizsga után odajutottam, hogy elvittem anyák napja alkalmából a McDonalds-ba a családot. Maci ,,szokás szerint” a pulttól nem messze lévő asztal mellett foglalt helyet. Ahonnan látja az egész gyorséttermet, illetve a külső vásárlásokat is. Közben egy kis olajba sült burgonyát evett, hozzá narancslevet ivott, illetve egy kis csirke húsit. Érdekes, hogy látta, ahogy esszük a fagyit, de nem kért.

Aztán szép lassan átsétáltunk a Bujtoson. Maci hol futott, de inkább kavicsot gyűjtött, amit aztán beledobált a tóba… Majd a játszótér felé vették az útirányt. Amíg én vártam, hogy elinduljon a szőkőkút. Ami csak nem akart elindulni. Ez mitsem zavarta Zsombust, mert ő nagyon jól érezte magát. Körbe-körbe ment a faépítményen, vagyis minden mászás után lecsúszás következett…

2009. április 26., vasárnap

Húsvéti kirándulások

Szombaton viszonylag korán kelt Zsombus, így elhatároztuk, hogy elmegyünk Szilvásváradra. Útközben azonban Gyöngyösre modósítottuk az útirányt. Egyrészt, mert rég jártunk arra, másrészt miután a Maci megkapta a kispárnáját egyáltalán nem tűnt nyűgősnek. Útközben énekeltek, játszottak a hátsó ülésen anyucival. Amiből persze én semmit sem láttam.

Gyöngyösre fél tízenegy tájban értünk, amikor elment a kisvonat. A következőre meg jócskán kellett volna várni. Így felmentünk Mátrafüredre. A Sástóhoz való bejutás nem volt egyszerű. Volt jópár árus, és a portékák felkeltették Zsombus figyelmét. Aztán a tó persze rabul ejtette Macit. Nem győzte a kavicsokat beledobálni. A hidakon sem volt könnyű átjutni. Maci jóvoltából 3 hídig jutottunk, vettünk a két maminak, és Zsombusnak egy-egy szélforgót (virág, meg züm-züm méhecskéset).

Az ebéd nagyon jól esett Zsombinak. A Sástói étteremben jó kaja volt. Zsombinak nagyon ízlett a leves, bepakolt belőle rendesen. Aztán közben és utána futkározott kicsit, de nagy baj nem történt. A másodikat is szépen csípegette… Jobbára az anyáéből, de az én szalmakrumplimat is megízlelte. Ebéd után kocsikáztunk kicsit, hogy elaludjon, majd a Sástó felett egy jó kis erdei tisztás-parkolóban kötöttünk ki, ahol másfél órát aludt a kisfiúnk. Miután felébredt visszamentünk a kisvonathoz. A várakozás ideje alatt elég nyűgős volt. Nehezen értette, hogy miért nem szállhat fel a nyitott vagonba. Az úton oda is és vissza is jól viselkedett. Amíg vártunk, hogy visszaforduljon a vonat addig megmozgatta magát, meg anyukáját is… 
Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Vasárnap normális időben ébredtünk. Délelőtt nem kapkodtunk, meglátogattuk anyuékat. A locsolás ugyan elmaradt, de a csokinyuszi- és tojásgyűjtés nem. Aztán anyósoméknál hasonlóképpen tettünk, plussz még meg is ebédeltünk. 

Ebéd után neki vágtunk Pálháza-felé. Zsombus papírforma szerint el is aludt, és csak Pálházán ébredt fel. Pedig kompon mentünk át a Tiszán, ami neki nagy kedvence. A vonatindulásig volt idő, így részint elfoglaltuk a helyünket, mert elég szép tömeg gyülekezett, illetve fel-le szálltunk, ahogy Zsombinak kedve volt. Az oda úton elég nyugodtan nézelődött. Rostallón, amíg vártunk, hogy visszainduljunk elsétáltunk a patakhoz (anyuci őrizte a helyünk), és természetesen köveket dobált a vízbe. Aztán vissza felé úgy érezte, fel kell másznia a mozdonyra, amiben nem akadályoztam meg, de vigyáztam le ne essen. Türelmesen tűrte, ahogy fotóztam. Az utazás egyik legkellemesebb élménye volt számára, ahogy meglátta a kőkapui tavat, amelyet jó néhányszor körbe sétáltunk már. Illetve a mellette lévő alagút…
Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Hétfőn Ildi testvérének a családjával vágtunk neki első célként Sárospataknak. A tömeg elkerülése véget Kisvárda felé mentünk. Zsombus teljesen lázba jött, hogy a másik kocsiban ott vannak az uncsitesók, és időnként amennyire a biztonsági öv engedte hátra sandított jönnek-e. Sárospatakon sétáltunk egy jót a várban. Maci természetesen futkározott és ment, amerre az uncsitesók. A külső várban futkározott egyet a várfalak maradványaikon, de hát Ő ezt nagyon szereti… Csak persze fogni kell a kezét.
 
Széphalmon ebédeltünk. Zsombus elég szépen evett levest, de persze a legkisebb lehetőséget  is kihasználta futkározásra, mozgásra. Ebben jó partnerei voltak az uncsitesók. Másodikat is eszegetett, de koránt sem olyan intenzitással, ahogy szerettük volna. Fagyit viszont nagyon szeretett volna nyalni. Én ettől megijedtem, mert a torka elég érzékeny és féltem, hogy begyullad megint. De amikor láttam, hogy nem nyalja a fagyit, hanem csak hozzá érinti a nyelvét, és azonnal el is húzza, nem ellenkeztem.

Ebéd után elindultunk a Füzéri várhoz. Zsombus szinte azonnal el is aludt. Így aztán a várhoz nélküle indult el a csapat. Meg persze nélkülem is… Ahogy elindultak nem sokára feléredt Zsombi, valószínűleg melege volt, és amikor észre vette, hogy egyedül vagyok csak ott keserves sírásba tört ki. Kellett vagy 10-15 perc, mire megnyugodott és visszaaludt. Nem sokára visszajöttek a többiek, és Zsombus is felébredt. Kis rendezkedés után haza jöttünk…

2009. április 9., csütörtök

Húsvétvárás betegség után

A múlt héten csütörtökön megfázott a Maci, be is gyulladt a kis torka. 37,8 volt reggel a láza, így elvittük a doktor nénihez. Aki a szokásos ,,egység csomagot" írta fel, ami ilyenkor szokásos... Lázcsillapító, köptető, Nurofen, kalcium meg a fehér por, amihez vizet kell engedni és felrázni.

Délután rosszabb lett a helyzet, mert felment a láza 39,5-re és nagyon taknyos lett. Kúp segítségével sikerült levinni a lázát, de a takonykór maradt. Így aztán másnap vett Ildi egy kis orrleszívót. Ami nagyon nem tetszett Zsombinak… A láza egészen vasárnapig előjött, de amikor nem volt magas, akkor nem adtunk neki kúpot, levitte a Nurofen is.

Miután Zsombus vasárnap is nagyon taknyos volt, ezért vettünk egy orrszívó porszívó. Ami ellen régebben komoly fenntartásaink voltak. Nem hittük el, hogy az ilyen segédeszközt egy gyerek szerethet, de kellemesen csalódtunk, mert a Maci az első orrszívástól kezdve roppant készséges, ha erre kerül a sor. Vagyis közben jókat bazsalyog…

Hétfőn együtt voltunk itthon, mert Ildinek dolgoznia kellett mennie. Nagyon klasszul eltelt a délelőtt. TV-ztünk és DVD-ztünk, számítógépen animációkat néztünk… Anyunál ebédeltünk, majd hazajöttünk aludni. Nem csináltam nagy hókuszpókuszt a dologból. Bezártam a szoba két ajtaját, majdnem teljesen leengedtem a redőnyt és elhelyezkedtem én is az ágyba. Zsombus pár percig forgolódott, majd aludt is.

Kedden visszavittük a doktor nénihez. Aki azt mondta, hogy még nem javasolja, közösségbe menjen a Maci. Mert igaz, hogy nem lázas és nem köhög, de még taknyos, és nem gyógyult meg teljesen. Ha most engedi, hogy bölcsibe menjen, akkor csak visszafertőződik és kezdhetünk mindent elölről. Így a keddet megint együtt töltöttük…

Szerdától aztán már itthon tudott maradt vele Ildi. A gyönyörű, meleg tavaszi időben így vagy a tornapályán, vagy a Robinson dombi játszótéren gyógyult Zsombi…

2009. március 22., vasárnap

Buszon

Zsombi nagyon szereti a buszokat. Amikor meglát egyet, mindig mutatja nekünk… Illetve már párszor utazott is pár kilométert rajta. Így elhatároztuk, hogy ma buszozunk egy kicsit.

Délelőtt egy 12-essel kimentünk az állomásra. Kb. 20 perc volt az út. Az elején Zsombus nagyon szépen megült. Kicsit talán megszeppenve figyelt kifelé. Aztán elkezdett mocorogni… De végülis nem volt vészes. Kibírta, hogy egy helyben kellett ülnie. Kapott kekszet, tejcsit és így elvolt.

A vasútállomáson nem volt nagy forgalom. Végülis vártunk kb. 10 percet, hogy jöjjön az IC Miskolc felöl. Zsombus nagyon nézte, ahogy befut. Aztán azt is, ahogy elindul… Természetesen megvártuk, hogy azok a vonatok is elmenjenek, amelyeknek csatlakozásuk volt az IC-hez, vagy fordítva, az IC-nek hozzájuk. Ahogy újra csend borult a pályaudvarra mi is eljöttünk.

Nem kellett sokat várni, mert jött megint a 12-es busz. Felszálltunk, Zsombus nézegetett kifelé… Aztán az út felénél elkezdett pislogni, majd egyre sűrűbben csukódtak le a szemei. Elaludt. Pár megálló múlva leszállásnál ölbe kaptam és elindultam anyósomékhoz. A Maci olyan mélyen aludt, hogy arra se ébredt fel, hogy leszálltunk, és kb 100 métert gyors tempóban ölben cipeltem…

Új frizura


Az elmúlt héten többször is beszélgettem a bölcsiben a gondozónőkkel. Elmondták, hogy véleményük szerint Zsombusnak nagy a haja… Zavarja a játékban, zavarja a képnézegetésben is. Korábban már én is kérdeztem egy fodrásznőtől, hogy hány éves kortól lehet hajat nyírni náluk, és Ő azt mondta, hogy hároméves kortól.

Szombaton Ildi elvitte fodrászhoz. Ahhoz, akihez az uncsitesó is jár. Állítólag várakozáson felül jól megült. Az ,,eredmény” mindenesetre számomra elég szokatlan lett. Nem mondom, hogy rossz, de újszerű. Nekem a korábbi Maci jobban tetszett… Jobban látszott a mosolya…

Anyósoméknak, anyunak, és általában a családnak tetszett.Láthatólag Macit sem zavarja.És ez a lényeg…

2009. március 11., szerda

Nem beszél a Maci…

Már nagyon várjuk, hogy megszólaljon a Maci. Persze, mond ő szavakat, nem sokat, de mond. Természetesen mi eddig és ezután sem leszünk idegesek, türelmetlenek vele emiatt.

Múlt hét csütörtökön, amikor Zsombusért mentem, szólt a gondozó néni, hogy lázas. No, most mit csináljunk? Tekintettel arra, hogy a mi doktor nénink délelőttös volt, így vagy elvisszük a ,,váltótárshoz”, vagy este az ügyeletre… Végülis az előbbi megoldás mellett döntöttünk.

A doktor bácsi nem volt túl kedves a Macival. Ahogy benyúlt a spakulával a szájába szegény majdnem elhányta magát. (Pedig a Zsombi mindig olyan nagyra nyitja a száját, hogy eddig még mindig meg tudta nézni a torkát, aki vizsgálta, minden különösebb probléma nélkül.) Amikor már jöttünk elfelé, a doktor úr rákérdezett, hogy beszél-e a gyerek? Amikor meg tudta, hogy nem, akkor ingatta a fejét.

Természetesen mi (én) nagyon idegesek lettünk. Elkezdtem nézegetni a neten, és találtam is ezzel kapcsolatban anyagot bőven. A lényeg az volt, hogy a webdoki 3 éves gyerek szüleinek mondta, hogy hiába viszik logopédushoz, mert az is csak a tárgyakat tanítja vele. Azaz ez a szekrény, az az ajtó stb. (Ezeket a Zsombus mindet ismeri…) Na, kicsit megnyugodtam…

Ma visszavittük Macit a doktor néninkhez. Szerencsére már rendben volt a torka. Szóba került az is, hogy beszél-e… A doktor néni is meglepődött, hogy a bölcsi sem gyorsította fel Zsombus beszélőjékét. Aztán megjegyezte, hogy az a baj, hogy jól kommunikál a fiatal úr, abszolút ki tudja fejezni magát beszéd nélkül is, megérteti jól magát mindenkivel.

No, igen. Okos a Maci.Persze, ezt mi mindig is tudtuk.

2009. február 22., vasárnap

Alma

Rohannak a napok, a hetek… Lassan minden nap úgy telik el, ugyanazon napirend szerint. Úgy tűnik, ha lassan is, de sikerül beilleszkedni a Macinak a bölcsibe. Különösen akkor megy simán a reggeli elvállás, ha ott van Mónika gondozó néni is. Őt nagyon megkedvelte Zsombus. A héten kicseréltük a tornacipőjét szandira, mert az mégis csak egészségesebb. A bölcsiben ugyanis nagyon meleg van, és ne melegedjen be a Maci lába.

Pénteken farsang volt a bölcsiben. Nagyon sokáig úgy volt, hogy nem is megy Zsombus, de végülis ment. Előző este elmentünk vettük neki ,,kellékeket”, pontosabban csak szemmaszkot. A kalap nem tetszett neki. Úgy gondoltuk jelmezt úgy se venne fel. Nem csináltunk nagy ügyet belőle. Persze, ő is vitt egy kis elemózsiát, hogy megvendégelje a társait. Igazából nem tudom, hogy sikerült, fogalmam sincs mennyire fogta fel Zsombus, hogy farsangolt…

Ma, vasárnap este elmentünk felköszönteni az egyik uncsitesót születésnapja alkalmából. Zsombus jót játszott, állandóan futkározott, jött-ment a lépcsőn… Meg persze pakolászott. Összességében persze aranyos volt. Evett virslit, és egy kevés desszertet is.

Aztán hazajöttünk és Zsombus majdnem elmajszolt egy almát. Csak úgy. Se nem volt megpucolva, se nem volt összevágva…