2008. január 22., kedd

Ügyintézés a négyzeten

Tegnap végre megérkezett Zsombi születési anyakönyvi kivonata. Így ma egész délelőtt ügyintéztünk. Elsőként a TAJ-kártyát intéztük el, majd a Lakcímkártyát. Ezt követően beugrottunk az OTP-be, hogy START számlát csináljunk, de mivel nem volt adószámunk így irány az APEH.

Az APEH-nál ezren voltak, így irány haza és felkaptuk Macikát és mentünk az új TAJ-kártyával az 1 éves státuszt meg csinálni. 72 cm / 9,75 kg amire emlékszem... A doktornő szerint szépen fejlődik, minden rendben van. Macika végig sírta a vizsgálatot. Nagyon nem tetszett neki. Ki tudja mi juthatott eszébe, persze az is lehet, hogy csak fáradt volt. A rendelőből haza siettünk, mert Zsombi nagyon nyűgös volt és el is aludt. Én pedig irány vissza az APEH-ba. A nyomtatványon megkaptuk az adószámot, a kártyát 2-3 hét múlva küldik ki...

Holnap a GYED intézésé lesz a feladat...

Este felhívott egy házaspár hölgytagja, együtt jártunk velük tanfolyamra. Ők egy hathónapos kislányt látogatnak. Nagyon boldogok, ,,úgy érzik ez az a kislány"... Valszeg ezen a héten elhozhatják... Fantasztikus jó hír volt ez! Nagyon szurkolunk nekik.

2008. január 20., vasárnap

Két hónap...

Macika 2 hónapja lett tagja a családunknak, ami egyszerűen hihetetlen. Annyira beilleszkedett közénk, hogy el sem hisszük, még csak ennyi idő telt el. Olyan mintha a kezdetektől velünk lenne. A nagyik kedvence, miként az egész családé is. Imádja a társaságot, imád játszani, bárkivel jól el van. Rendkivül barátságos kismackó.

Nagyon várjuk már, hogy megkapjuk az új születési anyakönyvi kivonatot, hogy ,,megkezdjük a hivatalokban az ügyintézést". Új adó- és tb-kártya, orvos, útlevél, start számla OTP, bébi-kötvény: nem fogunk unatkozni...

No, de Macika mellett amúgy sem lehet unatkozni!

2008. január 13., vasárnap

Sárospatak


Ma Sárospatakra kirándultunk. Gyakorlatilag a koreográfia ugyanaz volt mint Pálháza esetében. Bár, Maci ezúttal nem aludt el miután elindultunk. Előbb játszadozott a kedvenc játékával, de így is aludt másfél órát. Miután nem volt szívünk felébreszteni Sátoraljaújhelyen, így tovább gurultunk Pálházára. Annál is inkább mert nincs messze, másrészt a Tölgyfa vendéglő bejáratott hely...


Az étteremben és Zsombiban ezúttal sem csalódunk. Bőséges leves, amiből kismackó jól be is pakolt. Ildi szerint sós volt, de hát mi ketten elég éhesek voltunk, úgy hogy nem számított... Gondolkodtunk itt a peluscserén, de végülis visszamentünk a sátoraljaújhelyi TESCÓ-ba, ahol tudtuk, hogy van hely, meg nincs hideg, meg nem is kell szívességet kérni. Mert valljuk meg a Vendéglők nagyobb része nincs felkészülve a pelenkacserére, akkor milyen kedveBs is a személyzet. Ha már ott voltunk mentünk is egy kört, és ha már mentünk vettük is Zsombinak egy kisnadrágot nyárra - pár száz forintért. Tényleg jók ezek a leértékelések... No, meg persze egy baby túródesszert is becsúszott a kosárba. A parkolóban az egyik kocsiban volt egy kutyus. Nagyon tetszett Zsombinak. Odahajolt az üvegen át hozzá, integetett neki. Nem hiába a kutyák nagy barátja! A vaú-vaú nagyon megy neki.

A sárospataki várnál összeraktuk a babakocsit, és eltologattuk, húzogattuk a várkertben. Nagyon szép idő volt, sétára csábított. Csak persze a hóban nem a legjobb babakocsizni. Mondhatnónk elég nehéz húzni. Ha lesz még hó az idén, akkor csak kimegyünk Kassára szánkót venni. No, meg háti hordozót. Amire már régen fáj a fogam... No, de visszatérve a várhoz... A váruvarról bementünk a belső várba. No, persze nem a kiállítás részre, csak a belső várudvarra. Maci nagyon élvezte, ahogy toltuk lépcsőn lefelé. Egyfolytában vigyorgott... Aztán nézegette a Bodrogot. No, meg a gyerekeket, ahogy hóembert építenek lent, a várfal és Bodrog közötti részen. Visszafelé a kocsihoz már nem raktuk babakocsiba. Félútig én cipeltem, aztán engedtük, hogy a hóban járjon.

Hazafelé nem számoltunk azzal, hogy Maci ezúttal nem alszik el és az Ő türelme is véges. Így aztán felmentünk még a Tokaj-hegyre, illetve a hosszabb úton jöttünk haza. A végén már nagyon nyűgös volt Maci. Semmi nem volt jó neki. Aztán itthon, amikor befordultunk az utcánkba hirtelen elaludt...

2008. január 12., szombat

Zsombi 1 éves


Ma Zsombor negyed kilenckor kelt. Már nem bírtam kivárni, hogy miért nem jelentkeznek, így bementem hozzájuk. Zsombi még dörzsölgette a szemét. Feleségem mondta, hogy nem aludt valami nyugodtan, hajnalban elég sokat fent volt. Ahogy bebújtam az ágyban kismackót odabújt hozzám, majd vissza az anyukájához. Nagyon sok szeretet, jóság van ebben a srácban!
Délben megünnepeltük Zsombi szülinapját a feleségem szüleinél. Anyósom vett tűzijátékot, a tortát mi vittük. Nagyon finom csokoládés torta volt. Kapott Zsombi teknősbékát, persze csak játékot és képességfejlesztőt, mókust, plüst, polót és még játékot, és lufit. Szóval volt mit kipakolni a kocsiba. Egyáltalán nem mellesleg Zsombi nagyon örült az új dolgoknak. No, és persze a ,,tűzijátéknak'' is. És a tortakostólót sem utasította el.
Alvás után jöttek az én édesanyám és testvéreim. Zsombi lassan lendült be, de hagyta, hogy a tesók játszanak vele. Természetesen újabb játékok, és polók... Kismacinak nagyon jó természete van, mindenkivel játszott és hagyta, hogy játszanak vele. Nagyon jólelkű, baráságos kisfickó.
Lefekvés előtt 2 rész Szezám utca. Earnie és Bert nagy kedvencei Zsombinak. Mutogat, tapsol miközben nézi, nagyon aranyos. Aztán egy kis ,,nyügi'' lefekvés előtt...

2008. január 1., kedd

Hó és madarak

Szerencsére Zsombi télélte a szilveszteri petárdázást. Nem ébredt fel, nem mocorgott többet, mint máskor. Pedig a házunk mellől közvetlenül is lőttek fel tűzijátékot. Kb. fél órán át tartott a durrogtatás. No, meg persze, ha hozzá adjuk az estit is, akkor igazán szépen átvészeltük a Szilvesztert. Máskor arra felébredt, ha hallja a farmerunk suhogását... Vagy mozgunk körülötte. Olyan, mint egy kis radar...

Fél hét tájban ébredt, anyukájával játszott, ami abszolút áthallatszott hozzám. Én nagyon fáradt voltam, mert fél négyig virrasztottam... Nyolc óránál tovább én sem maradhattam ágyban. Zsombi közepesen reggelizett, sem sokat, sem keveset nem evett. Bár, ha hozzá vesszük, hogy a kenyér nem ízlett neki, de a vajas kalácsból szépen evett.

Reggeli után jött a szokásos zenehallgatás. Ezúttal Irigy Hónaljmirigy DVD-t néztünk. Zsombi imádja, mert sokat mozognak, és pörgős a zenéjük. Miközben nézi-hallgatja sokszor jár keze lába. Nemritkán ütemre :) Aztán játék, majd újra DVD, és Zsombika elszenderült az ölemben. Két részletben több, mint egy órát aludt. Egyszer felriadt, de anyukája vissza tudta altatni.

A hó miatt korábban kimentem letisztítani a kocsit. Valaki megint kenyérmorzsát szórt ki. Máskor bosszantott volna, most nem érdekelt. Annál is inkább, mert amikor hoztam ki Zsombit előszeretettel nézegette a galambokat. Alig tudtam berakni a kocsiba, úgy hajlongott. Korábban már láttam ezt, és ezért átvittük a madáretetőt anyosómékhoz. Nos, két madár fogadott anyósoméknál bennünket, amelyeket Zsombi természetesen rögtön észre vett. Nem indul el feléjük, nem is akarja megfogni őket, de mutogat rájuk és le nem veszi róluk a szemét.



Sajnos, az ebéd utáni erdei séta nem fért be a programunkba. Átmentünk az én szüleimhez, és utána kivittük a húgomat az állomásra. A viszonylag rövid út ellenére a kocsi ezúttal is alvásra buzdította Zsombit. Ébredés után ismét játék, fulesmaci.hu.. Aztán a szokott menetrend... uzsi, játék, vacsora, játék, fürdés, Szezám utca, táp és alvás... Ez volt az év első napja.

2007. december 30., vasárnap

Pálháza

Úgy tűnik ez a tél sem igazi. Nagyon vártuk, hogy Karácsony előtt essen a hó. Szép, hangulatos, fehér Karácsonyt szerettünk volna. A -5-6 fokos hidegben nincs szívünk kivinni Zsombit babakocsizni. Persze arra figyelünk, hogy minden nap legyen szellőztetve a lakásba, meg Mackótestvér is kint legyen kicsit a friss levegő. Azért is szerettük volna, ha esik a hó, mert akkor elvittük volna Zsombit egy kicsit szánkózni.

A nagy Karácsonyozás után úgy döntöttünk, hogy ideje felkelni a tespedésből, és irány Zemplén. El kell kezdeni a kocsihoz szoktatást a hosszabb, kirándulós utakra. Meg persze mi is szeretnénk kitapasztalni, hogy mit bír Zsombi egy-egy hosszabb úton és mit nem. Hogyan és mit pakoljunk össze. Mivel tudjuk oldani az utazás monotonitását, azt hogy be van kötve, és nincs nagy mozgástere.
Nem indultunk korán, megvártuk amíg eljön a délelőtti altatás ideje. Olyan tíz óra tájban vágtunk neki az útnak. Addigra felmelegítettem a kocsit, lekapartam az ablakot, raktam be plédet, egy termosz forró teát, és irány Pálháza. A tápszert indulás után rögtön megkapta Zsombi és pár kilométer után már aludt is. Valahol Sárospatak előtt kicsit felébredt, de a jó meleg kocsi ringatózásától visszaaludt. Így aztán Pálházán nem álltunk meg, hanem tovább mentünk Kőkapura. Kishuta után olyan rázós volt az út, hogy azt hittük felébredt, de nem... Viszont, ahogy megálltunk Kőkapun, már nyitotta is ki a szemét.


Úgy terveztük, hogy peluscsere és egy kis séta, majd megyünk ebédelni. Zsombi azonban nagyon nehezen türte a gépkocsis pelus cserét, az ezzel járó öltözködést. Így aztán úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Pálházára kajázni. A Tölgyfa étteremben rendeltünk 2 húslevest, meg egy zöldséglevest, de akkora tállal hoztak ki, hogy a húsleves is elég lett volna hármunknak. Szerencsére másodiknál már okosabbak voltunk, és Zsombi a feleségem párizsijából evett. Természetesen kértünk neki őszibarack befőttet, mert tudjuk, hogy azt imádja. Vittük neki a kiskanalát, és kistányérkáját, nagyon jól kajázott. Az előre becsült adagok kevésnek bizonyultak. Míg anya evett megnéztük a játékgépeket. Ami nagyon tetszett kismackónak, hiszen világított meg összevissza villogott. így aztán beruháztam 20 forintot, amit simán elbuktam. Majd egy újabb húszast, amikor is már Zsombi nyomta meg a gombot. Természetesen nyert. Így aztán jöhetett újabb 3 gombnyomás, és mert volt egy újabb ,,nyerése" a fiatal úrnak mégegy... (Bízom abban, hogy ezzel nem indítottam el a játék-szenvedélybetegség lejtőjén a fiamat...)


Ebéd után visszamentünk Kőkapura. Kicsit sétáltunk, néztük a hegyeket, a befagyott tavat, meg a kispatakot. Majd miután Zsombi jelezte, hogy elég volt elindultunk haza. A friss levegő és a meleg kocsi megtette a hatását, Zsombi nagyon álmos lett. Mi azonban úgy gondoltuk elalvás előtt jöjjön egy peluscsere, de már nem a kocsiban, hanem használjuk fel a Sátoraljaújhelyi TESCO-t erre a célra. Csak nagyobb ott a hely, kényelmesebben meg lehet oldanai a peluscserét felkiálltással. Így aztán nem hagytuk aludni. Ennek aztán meg lett a böjtje. Hiába volt a gyors peluscsere, de úgy tűnik a friss levegőn Zsombin ismét feléledt. És hazáig nem aludt el. Sokkal inkább nyűgösködött. Ami érthető is, hiszen ki szeret sokáig egy helyben ülni? Igyekeztünk ,,beszélgetéssel", énekléssel, rádiózással, zenés játékokkal elterelni az utazásról a figyelmét, ami több-kevesebb sikerrel járt. No meg persze Kubu, tea, gyümölcsös konzerv uzsonnára.
Vacsorára brokkolis csirkehúst evett. Aminek már a szaga (brokkoli + fokhagyma) is borzasztó volt. El sem tudom képzelni kik találják ki ezeket a kajákat. Mindenesetre a gyerek olyanok büdőseket büfizett tőle, hogy azt hittem lefordulok a székről. Zenét és kabarét hallgattunk, közben dörzsölgette a szemét, de nem aludt el. Pedig látszott rajta milyen fáradt. Az esti tápszer után sem ment könnyen az altatás. Azt beszéltük a feleségemmel, hogy már mi is voltunk így, nagyon fáradtak voltunk, és mégsem tudtunk aludni.
Szegénykém fél tizenegy tájban ismét felriadt, és csukott szemmel sírni kezdett. Miután nem előszőr csinált ilyet többé-kevésbé fel voltunk rá készülve. Csak sír és sír... De csukva van a szeme... Olyan, mintha aludna közben... Jó lenne tudni ilyenkor mit álmodik, merre jár... Mitől rémül meg ennyire...

2007. december 24., hétfő

Az első Karácsony


Tegnap délelőtt kellemes meglepetés ért. Ahogy DVD-d néztünk (persze távolról, hogy a tv képernyője ne rontsa szemét), meg játszottunk és énekeltünk Tündérmaci a pocakomon feküdt... majd rajtaütésszerűen elaludt. Ez volt az első ilyen. Már azt hittem, hogy én soha nem tudom elaltatni, és lám, ahogy telnek a napok egyre jobban összeszokunk. Tök jóérzés volt, ahogy együtt szuszogtunk.

Ma Tündérmaci 8:05-kor kelt. Szerintem megérezte, hogy nagy nap ez mai :) Jól bereggelizett, majd irány játszani. Gyakorlatilag két forgatókönyvet dolgozunk ki (láttam a filmekben, hogy mindig van ,,A" meg ,,B" terv). Az első szerint, ami az ,,A" terv volt mackótestvére nálunk alszik és ebédre úgy megyünk át anyósomékhoz. A ,,B" terv vált valóra, mert 10 óra tájban Mackótesvér abszolút nem akart szundikálni, és így fél 11 tájban hozzákezdtünk a pakoláshoz, öltözéshez, kocsiablak kaparáshoz. A kocsi persze ezúttal is megtette hatását, mert Zsombi elszunyokált. Szép óvatosan bevittük, ami nem volt kis teljesítmény, mert a három uncsitesó ott volt, és hozták a formájukat :D Nem állt feje tetején a ház, de némi hangzavar, különösen a 7 éves ,,zajforrásból" azért volt :D

Félórás alvás után maci jól evett ezúttal is. Csúszott a húsleves, és a paradicsomos krumpipüré is. No, meg pár ,,morzsa" csokoládés piskóta is lecsúszott... Az uncsitesóktól kapott állatszállítási járműnek (nem ez a játék szakszerű neve, csak én aposztrófáltam kicsit tudományosan így) nagysikere volt. Azt hiszem az első autó egy zsiráfot visz, a pótkocsi pedig elefántot, és magától megy, meg zenélés is. Tök jó :) Sikere volt a fürdőszoba szettnek is. Zsombi ugyanis imád fürödni... A játszás után kénytelenek voltunk pihenőt tartani, mert a fiatal úr nagyon elfáradt. Pedig már a másik család is várt ránk...

Anyuékhoz négy óra tájban érkeztünk. És persze a sláger Zsombi volt... Mielőtt azonban megkezdődhetett volna az ajándékosztás peluscsere és uzsonna szerepelt a programban. Anyum gyorsan virslit főzött a fiatal úrnak. Nővéreméktől egy motorkát kapott. Amit még rendeltetés szerűen ugyan használni nem tud, de anya és apa segítségével azért használható. (Csak bírja a derekunk.) Bátyáméktól egy ülőke Tigrist kaptunk, ami a fényképen is látható. Hugoméktól zongorázó macit kapott. A nővérem és anyu vett jó pár polót, szabadidőruhát, zoknit, és egyéb ,,apróságot". Megtörtént a felkérés is, az öcsém elvállalta a keresztapaságot, a hugom pedig a keresztanyaságot. Majd valamikor tavasszal, ha már jó idő lesz megtartjuk a keresztelőt...

Megjegyzem, ahhoz képest, hogy az előzetes vélemény szerint nem könnyű egy 11,5 hónapos gyereknek vásárolni mind a két család jól bevásárolt. No, meg persze jól ,,megszeretgették". Amit Zsombi hol jól, kevésbé jól, hol meg nyügősen viselt.

Nekünk este már csak 1 óra jutott... Odaadtuk macinak az ajándékot. Nagyon örült a Micamackós játéknak. Igaz, ő mindennek örül, ami villog, zenél... Játszott kicsit a formakirakós játékkal, aztán irány a kád. Nagyon szeret locspocsolni, ülni a vízben, és csapkodni a vízfelszínét. Néha persze túl nagyot üt, de nem csinál gondot abból, ha az arcára is megy a vízből... Még a szokásos Mildibé 3 jóéjszakát adag és nyolc óra tájban el is aludt...

Jóéjszakát Tündérmaci!

Gyönyörű Karácsony

Nagyon sok jó történt velünk az elmúlt egy hónapban. Zsombi nagyon szépen beilleszkedett a családba és mindenkit levett a lábáról. De miért is ne?! Hiszen kedves, aranyos, nagydumás, és nagyon nagy lelke van... Persze tud zsémbes és sírós lenni, de arra nagyon vigyáz, hogy ezt az arcát csak szülei ismerhessék, láthassák. Társaságban Ő egy Tündérmackó :)

Letelt a 30. Most várjuk a ,,javított" anyakönyvi kivonatát. A családi pótlék nem izgat különösebben, de a babikötvény az igen. Állitólag csak egy éves korig adják, és ha nem küldik időben, akkor szegény Zsombi kiesik ebből a jóból. Mert úgy gondoltuk, hogy a családi pótlékot átutaljuk neki... Megjegyzem a ,,hivatalos szervek" végig korrektek, segítőkészek voltak velünk. Nagyon kellemes csalódtunk bennük. El is határoztuk, hogy írunk köszönőlevelet a TEGYESZ-nek és a Városi Gyámhivatalnak is.

Időnként rá kell jönnöm, hogy ,,vétkezünk". Mert bár jóétvágya van, de több kaját és többfélét veszünk neki, mint amennyit megbír enni. Vagy, ha látunk neki egy szép pólót, bodyt, ami olcsó 5-600 Ft, akkor azt tuti megvesszük neki, legfeljebb egy számmal nagyobbat, hogy megnyugodjunk nem fölösleges, mert ugye úgyis belenő felkiálltással. No, meg persze kit kényeztessünk, ha nem őt :)

Másik oldalról megvan ott van a féltés. Mert Zsombi valljuk be; édesszájú. Ezekben a napokban a mézes sláger, sütit neki mind a két nagyi. Feleségem megpróbálta leszoktatni, hogy a teát ne cukorral igya, de vajmi kevés sikerrel. A védőnő ajánlására tett bele mézet, vagy cukorpótlót, de azzal nem ízlett neki. Így aztán szinte sikerült a kisfiúnkat leszoktatni a teáról, és ugyanazzal az ívvel átszoktatni a Kubura, és más hasonló ivólevekre.

Az utóbbi időben egyre többszőr fordul elő, hogy hármasban nézzük a tv-t, a Szezám utca a kedvence. Leírhatatlanul jó érzés, hogy ott szuszog köztünk. Ül az anyja ülőben és közben rámdől, hozzám hajol... Igazi csemege a zenehallgatás is. A Halász Jutka dalokkal már teljesen megbarátkozott. A tescós Karácsonyi dal-sorozat nem nagyon jön be neki. Viszont ma a Blues Brothers Soul man videóklippje egyszerűen lenyűgőzte. :)

Megbeszéltük a feleségemmel, hogy az idén nem veszünk egymásnak ajándékot, hanem Tündérmacit rakjuk a fa alá. Hiszen ennél nagyobb ajándékot és kárpótlást nem kaphatunk volna a sorstól...