Tegnap 2010. január hatodikán ismét egy kis csodát jegyezhetünk fel Macink életében, ekkor volt először kisnadrág rajta.
Amikor délután érte mentem a bölcsikébe, akkor mondta el a gondozó néni, hogy szerdán Zsombuson nem volt egész nap pelus. Miután reggel ,,leadtuk” lekerült róla a pelenka, és a gondozó nénik egy ottani kisnadrágot adták rá. Illetve próbáltak ráadni, mert először nem tetszett neki. Így a pelusra húzták rá. Majd amikor megbarátkozott a gondolattal, akkor levették a pelust, és ő nem ágált tovább a kisnadrág ellen. És érdekes, hogy nem pisilt be egész nap (ami persze csütörtökön megtörtént).
Így aztán este elmentünk venni kisnadrágot a TESCO-ba. Amikor hazavittük – addig Zsombust nem érdekelte – otthon kibontotta, és elkezdte pakolgatni, hogy melyik tetszik a színe neki és melyiknek nem…
2010. január 19., kedd
3 éves a Maci!
Majd egy hete már (2010.01.12), hogy 3 éves a Maci, de mint egyik ünnep sem egy napig tart, így ez sem volt az!
Kedden nagymama, nagypapa, anya és apa köszöntötte fel a Macit. Anya és Apa Thomas-szos játékokkal lepte meg, de nagyapa és nagymama sem jót üres kézzel… No, meg 200 forintosokat is hoztak, hogy teljen Zsombus második perselye is. (Egy már tele van…)
Miután nagyapa 70 éves volt a napokban, ezért nem csak egy 3-as, hanem egy 70-es szám is virított a tortán. Zsombi ezúttal nem volt túl hisztis (állítólag kinővi), így érdeklődéssel és hozzá képest türelemmel próbált kicsomagolni minden újdonságot. Aztán, ha nem ment, akkor apa besegített. Majd anya rakta össze neki az épületeket, síneket.
Szombaton az Eperjes étteremben gyűltünk össze, hogy nagyapát és persze Zsombust felköszöntsük egy Némo torta erejéig. Az étterembe bele bújt Maciba az ördög. Alig evett, és állandóan futkározott. Vagy éppen hempergőzött. Anya és apa próbálta fegyelmezni, de nem nagyon sikerült. Zsombus nem hallgatott ránk. Azt tanácsolta az egyik rokon, hogy fogjuk keményebben, mert a fejünkre nő… Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás…
Este átjöttek anyuék. Ők is hoztak ajándékot. Mindig minden hozzánk érkező megállapítja, hogy milyen sok játéka van Zsombinak, csak azt felejtik hozzá tenni, hogy ennek jórészét ők vették.
Kedden nagymama, nagypapa, anya és apa köszöntötte fel a Macit. Anya és Apa Thomas-szos játékokkal lepte meg, de nagyapa és nagymama sem jót üres kézzel… No, meg 200 forintosokat is hoztak, hogy teljen Zsombus második perselye is. (Egy már tele van…)
Miután nagyapa 70 éves volt a napokban, ezért nem csak egy 3-as, hanem egy 70-es szám is virított a tortán. Zsombi ezúttal nem volt túl hisztis (állítólag kinővi), így érdeklődéssel és hozzá képest türelemmel próbált kicsomagolni minden újdonságot. Aztán, ha nem ment, akkor apa besegített. Majd anya rakta össze neki az épületeket, síneket.
Szombaton az Eperjes étteremben gyűltünk össze, hogy nagyapát és persze Zsombust felköszöntsük egy Némo torta erejéig. Az étterembe bele bújt Maciba az ördög. Alig evett, és állandóan futkározott. Vagy éppen hempergőzött. Anya és apa próbálta fegyelmezni, de nem nagyon sikerült. Zsombus nem hallgatott ránk. Azt tanácsolta az egyik rokon, hogy fogjuk keményebben, mert a fejünkre nő… Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás…
Este átjöttek anyuék. Ők is hoztak ajándékot. Mindig minden hozzánk érkező megállapítja, hogy milyen sok játéka van Zsombinak, csak azt felejtik hozzá tenni, hogy ennek jórészét ők vették.
2009. december 7., hétfő
Mikulás és köhögés
Az elmúlt héten Zsombus nem volt bölcsikében, mert hétfőn háromszor volt híg széklete és elvittük a doktor nénihez, aki kiírta péntekig. Így egész héten nagymaminál volt napközben. Illetve pénteken anyuci szabadságon volt.
Szombaton délutáni alvás után anyuék jöttek át. Természetesen keresztanyu és keresztapu nem jött üres kézzel. Sőt a bátyámék is beugrottak, hogy Zsombusnak hozzon egy sapkát. Maci végig nézte az ajándékokat. A mozdonynak és a hídnak nagyon örült, és megkóstolta a csokikat is. Ez a nap amúgy is jónapja volt Macinak, mert a persely szépen tellett 200 forintosokkal. (Ezt a fiatal úr még némileg kiegészítette Ibi Mama pénztárcájából fémpénzzel...)
Szombat éjjel Maci nagyon rosszul aludt, sokat köhögött. Reggel negyed hétkor ébresztőt rendeltem és irány az ügyelet. A legnagyobb meglepetésemre Maci úgy bújt ki az ágyból, mintha a legédesebb álmát aludta volna. Az ügyeleten is nevetett, futkározott, mint akinek semmi baja. Miután a doktor néni megvizsgálta, és nem volt piros a torka, elhatároztuk, hogy mégiscsak elmegyünk Miskolcra kisvonatozni. Kiváltottuk a gyógyszert, megreggeliztünk és irány Miskolc. Zsombus nagyon boldog volt, amikor meglátta hova mentünk. Amikor megjött a vonat és felszállt, ragyogott a kis arca. Az 50-55 perces út után nagyon vidáman és elégedetten szállt le. Rövid autózás után a szokott helyünkön megebédeltünk. Maci bepakolt húsi levesből, meg egy kis zöldköretből. Amikor anyuci tisztába rakta, akkor berakta a kúpot, hogy végre szakadjon fel a tárkán a slájm, és ne irritálja. Útközben az Auchan felé el is aludt. Anyu bement vásárolni, apa vigyázott rá. Sajnos, nem sokáig aludt, mert elkapta egy köhögési roham. A jó az volt a rosszban, hogy felszakadt a torkán a slájm, és egy része kijött. Amitől persze Zsombus megijedt, mert nem tudta mi az.
Este az uncsitesókhoz voltunk Mikulás napra hivatalosak. A sok vendég között nagyon jól érezte magát. Sokat pakolt, játszott, ugrándozott és lépcsőzött. Az egyik kapott mikulásnak leharapta a fejét, a Thomasos adventi naptárból igyekezett bepótolni, az elmúlt napokat. A nagy hancúrozás után elég jól aludt, nem köhögött sokat. Bár, anya hajnalban adott neki kúpot.
Szombaton délutáni alvás után anyuék jöttek át. Természetesen keresztanyu és keresztapu nem jött üres kézzel. Sőt a bátyámék is beugrottak, hogy Zsombusnak hozzon egy sapkát. Maci végig nézte az ajándékokat. A mozdonynak és a hídnak nagyon örült, és megkóstolta a csokikat is. Ez a nap amúgy is jónapja volt Macinak, mert a persely szépen tellett 200 forintosokkal. (Ezt a fiatal úr még némileg kiegészítette Ibi Mama pénztárcájából fémpénzzel...)
Szombat éjjel Maci nagyon rosszul aludt, sokat köhögött. Reggel negyed hétkor ébresztőt rendeltem és irány az ügyelet. A legnagyobb meglepetésemre Maci úgy bújt ki az ágyból, mintha a legédesebb álmát aludta volna. Az ügyeleten is nevetett, futkározott, mint akinek semmi baja. Miután a doktor néni megvizsgálta, és nem volt piros a torka, elhatároztuk, hogy mégiscsak elmegyünk Miskolcra kisvonatozni. Kiváltottuk a gyógyszert, megreggeliztünk és irány Miskolc. Zsombus nagyon boldog volt, amikor meglátta hova mentünk. Amikor megjött a vonat és felszállt, ragyogott a kis arca. Az 50-55 perces út után nagyon vidáman és elégedetten szállt le. Rövid autózás után a szokott helyünkön megebédeltünk. Maci bepakolt húsi levesből, meg egy kis zöldköretből. Amikor anyuci tisztába rakta, akkor berakta a kúpot, hogy végre szakadjon fel a tárkán a slájm, és ne irritálja. Útközben az Auchan felé el is aludt. Anyu bement vásárolni, apa vigyázott rá. Sajnos, nem sokáig aludt, mert elkapta egy köhögési roham. A jó az volt a rosszban, hogy felszakadt a torkán a slájm, és egy része kijött. Amitől persze Zsombus megijedt, mert nem tudta mi az.
Este az uncsitesókhoz voltunk Mikulás napra hivatalosak. A sok vendég között nagyon jól érezte magát. Sokat pakolt, játszott, ugrándozott és lépcsőzött. Az egyik kapott mikulásnak leharapta a fejét, a Thomasos adventi naptárból igyekezett bepótolni, az elmúlt napokat. A nagy hancúrozás után elég jól aludt, nem köhögött sokat. Bár, anya hajnalban adott neki kúpot.
2009. november 17., kedd
Elveszett a Maci
Vasárnap ebéd után anyósomékkal elmentünk bevásárolni a TESCO-ba. Zsombi ezúttal is a bevásárló kocsiban foglalt helyet. Nem is volt vele különösebb gond. Megúsztuk az akciós osztályt, a csomagoló papíroknál kicsit elcsábult. Így vettünk egy tekercs kép papírt. Nem kért semmit se a pék részen, se a zöldség osztályon. (Amúgy se igazán jellemző rá, hogy nyüglődik valamiért, ezt vagy azt vegyük meg…) Megnéztük a halacskákat is. A nagy vizes tartály tele hallal mindig tetszik neki.
Már a vége fele jártunk, amikor apósommal elmentünk üdítőt venni. Sajnos, ekkor ki kellett venni Zsombust. Aki egy darabig ott állt mellettünk, majd amikor elkérte és megkapta a zöld fürdősót, akkor igen aktívvá vált. Elrohant és otthagyott bennünket. Mi a pakolás miatt elég nehezen reagáltuk ezt le. Csak már azt vettük észre, hogy eltűnt a Maci.
Ekkor ért oda Ildi meg nagymama. Úgy, hogy négyen négy irányba mentünk. Én a pénztárak felé, kérdeztem a biztonsági őrt, de nem látta. Aztán át a citromleves részre, a halashoz, előre a játékosztályra… De nem volt sehol. Aztán vissza pénztárakhoz… Közben minden gyereket néztem, minden trappolásra felkaptam a fejem.
Az egyik pénztáros néni mondta, hogy az előbb vitt el egy idősebb hölgy egy kisfiút, aki sorban állt egy fürdősóval. Szerencsére anyósomékat már könnyen megtaláltam.
Borzasztó 5-10 perc volt.
Még belegondolni is abba, hogy elveszíthetjük Zsombust…
Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig összerándul a gyomrom.
Soha többet ilyet!
Már a vége fele jártunk, amikor apósommal elmentünk üdítőt venni. Sajnos, ekkor ki kellett venni Zsombust. Aki egy darabig ott állt mellettünk, majd amikor elkérte és megkapta a zöld fürdősót, akkor igen aktívvá vált. Elrohant és otthagyott bennünket. Mi a pakolás miatt elég nehezen reagáltuk ezt le. Csak már azt vettük észre, hogy eltűnt a Maci.
Ekkor ért oda Ildi meg nagymama. Úgy, hogy négyen négy irányba mentünk. Én a pénztárak felé, kérdeztem a biztonsági őrt, de nem látta. Aztán át a citromleves részre, a halashoz, előre a játékosztályra… De nem volt sehol. Aztán vissza pénztárakhoz… Közben minden gyereket néztem, minden trappolásra felkaptam a fejem.
Az egyik pénztáros néni mondta, hogy az előbb vitt el egy idősebb hölgy egy kisfiút, aki sorban állt egy fürdősóval. Szerencsére anyósomékat már könnyen megtaláltam.
Borzasztó 5-10 perc volt.
Még belegondolni is abba, hogy elveszíthetjük Zsombust…
Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig összerándul a gyomrom.
Soha többet ilyet!
2 év
Két, nagyon boldog év telt el azóta, amióta Zsombus velünk lakik. Bár, Ildivel megbeszéltünk, hogy ezt nem ünnepeljük, mint Zsombus pótszülinapját, de nyilván azért akaratlanul is eszébe jut az embernek…
Másfél hete volt Zsombi névnapja. Nagyon sok játékot kapott. Természetesen a nagyiktól Thomast… A testvéreméktől, illetve Ildi testvérétől is játékokat, nem is keveset. Azt se tudta szegény melyikkel játszon. A bátyáméktól Thomas-szos tortát kapott… Az is nagyon ízlett neki.
A bölcsikébe mindig történik valami. Lassan megszokja a bilikét, van hogy naponta kétszer is abba pisil (ettől függetlenül azért jut még a pelusba is.) Csütörtökön nagyon ízlett a cékla neki. Olyannyira, hogy megette a többiekét is. Ma pedig kétszer evett a májból, rizzsel…
Zsombi kedve változó. Kiegyensúlyozott baba, de a korának megfelelően az akaratosság, a hiszti tőle sem áll távol. Képes különleges jeleneteket produkálni… Másrészről sokszor rendkívül szeretetreméltó… Puszilgat bennünket, bújik hozzánk… Nagyon igyekszik kimutatni mennyire szeret bennünket…
Nagy öröm és boldogság ez a szeretet jegyében eltelt 2 év…
Másfél hete volt Zsombi névnapja. Nagyon sok játékot kapott. Természetesen a nagyiktól Thomast… A testvéreméktől, illetve Ildi testvérétől is játékokat, nem is keveset. Azt se tudta szegény melyikkel játszon. A bátyáméktól Thomas-szos tortát kapott… Az is nagyon ízlett neki.
A bölcsikébe mindig történik valami. Lassan megszokja a bilikét, van hogy naponta kétszer is abba pisil (ettől függetlenül azért jut még a pelusba is.) Csütörtökön nagyon ízlett a cékla neki. Olyannyira, hogy megette a többiekét is. Ma pedig kétszer evett a májból, rizzsel…
Zsombi kedve változó. Kiegyensúlyozott baba, de a korának megfelelően az akaratosság, a hiszti tőle sem áll távol. Képes különleges jeleneteket produkálni… Másrészről sokszor rendkívül szeretetreméltó… Puszilgat bennünket, bújik hozzánk… Nagyon igyekszik kimutatni mennyire szeret bennünket…
Nagy öröm és boldogság ez a szeretet jegyében eltelt 2 év…
2009. november 10., kedd
2009. október 30., péntek
Őszi szünet
Csütörtökön Zsombusért anya ment. A gondozó néni elmondta, hogy a Maci nagyon jól viselkedett a bölcsikében: táncolt, jól evett és aludt. Ő ébredt fel utoljára. A gyors öltözés után még sétáltak egyet, csak utána jöttek haza.
Pénteken esett az eső. Nem nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk? Végül úgy döntöttünk mégis neki vágunk a kirándulásnak. Így aztán összepakoltunk és elindultunk Szilvásváradra. Az M3-ason, ahogy közeledtünk Mezőkövesdhez egyre rosszabb lett az idő, ködfüggöny, zápor… Mire Egerbe értünk abba maradt az eső. Szilvásváradon pedig csak az eső nyomai látszottak. Először a kisvonatállomásra mentünk, ahol voltak árusok is, akiknél volt Thomas, meg állatokat szállító vagonok. Maci addig hisztizett, amíg meg nem vettük. Gyorsan megebédeltünk és az egy órakor induló vonattal felmentünk a rétre, ahol kisütött a nap. Zsombus annyira örült a rétnek és a napnak, hogy ahogy leszálltunk egyből neki indult… Kicsit meglepődött, hogy nem sétálni fogunk, de nem bánta az újabb kisvonatozást. Odafelé valahogy lelkesebb volt, nézett ki az ablakon. Visszafelé inkább játszott.
Szilvásváradot elhagyva egy mellékúton kicseréltük Maci pelusát. Aki nemsokára el is szunyókált. Így aztán apa szép lassan gurult át a hegyi úton Miskolcra, a vadasparkhoz. Amikor odaértünk Zsombi felébredt. Tekintettel arra, hogy fél négy tájban értük oda, már nem engedtek be bennünket, mert négyig vannak csak nyitva. Így aztán elővettük a motorkát, és irány a Majális-park. Maci nagyon élvezte és a lejtős részen sajnos féktelenül rohant le. Alaposan ránk ijesztve, Ildi futni se bírt mellette olyan gyorsan ment lefelé, és sajnos nem használt semmilyen parancsszó, semmilyen kérés… Ő csak gurult a saját feje után, alaposan ránk ijesztve ezzel… (Egy hete hasonló esetben ráütöttem a kezére, majd amikor az nem használt, sőt mosolygott rám, akkor mérgemben elvettem tőle a motorkát, aminek keserves sírás lett a vége. Zsombi sírt… Amit nem a legjobb hallgatni, mert megszakad apa szíve, de hát ennek a robogásnak véget kellett vetni.) Most anyának fogyott el a türelme, de ő próbálta szidással, fenyegetéssel jobb belátásra téríteni a Macit, kisebb-nagyobb sikerrel.
Szombaton Mamiéknál ebédeltek az uncsitesók. Így aztán Maci jót játszott velük. Majd aludt vagy 3-3,5 órát… Vasárnap délelőtt sütött a nap, így Sóstón sétáltunk egy órát. Közben persze Zsombi játszott egy jót a játszótéren. Mászott, lecsúszott, hintázott… Aztán a Vadászcsárdában ebédeltünk. Ahol volt egy szép nagy akvárium. Abban pedig egy hajó… Maci annyira belelkesült, hogy megtanulta a hajó szót…
Pénteken esett az eső. Nem nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk? Végül úgy döntöttünk mégis neki vágunk a kirándulásnak. Így aztán összepakoltunk és elindultunk Szilvásváradra. Az M3-ason, ahogy közeledtünk Mezőkövesdhez egyre rosszabb lett az idő, ködfüggöny, zápor… Mire Egerbe értünk abba maradt az eső. Szilvásváradon pedig csak az eső nyomai látszottak. Először a kisvonatállomásra mentünk, ahol voltak árusok is, akiknél volt Thomas, meg állatokat szállító vagonok. Maci addig hisztizett, amíg meg nem vettük. Gyorsan megebédeltünk és az egy órakor induló vonattal felmentünk a rétre, ahol kisütött a nap. Zsombus annyira örült a rétnek és a napnak, hogy ahogy leszálltunk egyből neki indult… Kicsit meglepődött, hogy nem sétálni fogunk, de nem bánta az újabb kisvonatozást. Odafelé valahogy lelkesebb volt, nézett ki az ablakon. Visszafelé inkább játszott.
Szilvásváradot elhagyva egy mellékúton kicseréltük Maci pelusát. Aki nemsokára el is szunyókált. Így aztán apa szép lassan gurult át a hegyi úton Miskolcra, a vadasparkhoz. Amikor odaértünk Zsombi felébredt. Tekintettel arra, hogy fél négy tájban értük oda, már nem engedtek be bennünket, mert négyig vannak csak nyitva. Így aztán elővettük a motorkát, és irány a Majális-park. Maci nagyon élvezte és a lejtős részen sajnos féktelenül rohant le. Alaposan ránk ijesztve, Ildi futni se bírt mellette olyan gyorsan ment lefelé, és sajnos nem használt semmilyen parancsszó, semmilyen kérés… Ő csak gurult a saját feje után, alaposan ránk ijesztve ezzel… (Egy hete hasonló esetben ráütöttem a kezére, majd amikor az nem használt, sőt mosolygott rám, akkor mérgemben elvettem tőle a motorkát, aminek keserves sírás lett a vége. Zsombi sírt… Amit nem a legjobb hallgatni, mert megszakad apa szíve, de hát ennek a robogásnak véget kellett vetni.) Most anyának fogyott el a türelme, de ő próbálta szidással, fenyegetéssel jobb belátásra téríteni a Macit, kisebb-nagyobb sikerrel.
Szombaton Mamiéknál ebédeltek az uncsitesók. Így aztán Maci jót játszott velük. Majd aludt vagy 3-3,5 órát… Vasárnap délelőtt sütött a nap, így Sóstón sétáltunk egy órát. Közben persze Zsombi játszott egy jót a játszótéren. Mászott, lecsúszott, hintázott… Aztán a Vadászcsárdában ebédeltünk. Ahol volt egy szép nagy akvárium. Abban pedig egy hajó… Maci annyira belelkesült, hogy megtanulta a hajó szót…
2009. október 6., kedd
Keresztelő
Nagy napra ébredtünk vasárnap: aznap volt a Maci keresztelője. Éppen ezért lustizott mindenki, fél nyolckor - vagy talán még később – bújtunk ki az ágyból. És Zsombus elvonult anyucival a konyhába, mert imád segíteni a tojásrántotta elkészítésében. Néha persze egy tutu vagy tütü – Thomas-módra - kicsúszik a száján.
Fél tizenkettőre értünk a templomhoz. Az Istentisztelet eltartott még egy negyedórát. Zsombus hozta Thomaszékat, így velük játszott. Amikor beléptünk a templomba elsírta magát. Aminek következtében a másik keresztelkedő gyerek is sírni kezdett. Szerencsére anyucinak sikerült megnyugtatnia. Pár perc múlva kiálltunk az Úr asztalához. Hamar észre vette az első sorban a rokonokat. Ki is mosolygott az uncsitesókra. Míg hallgatunk a Lelkész úr szavait Zsombor kisvonatozott anyán, illetve pár percig a földön is… Kereszteléskor viszont nagyon bátor volt. Keresztanyu, illetve anya kezeiben szépen megült. Nem nyűglődött, hátra hajtotta fejecskéjét. Tetszett neki…
Keresztelő után az egyik étterembe láttuk vendégül a családot. Ami feltehetőleg sok volt Macinak, pedig mind a húsz rokonnal rendszeresen találkozik. Így kevés levest evett, inkább elbújt, lent játszott a mozdonyaival földön. Még az uncsitesóknak sem sikerült rávenni arra, hogy egyen levest. A húsiból és a sült krumpliból viszont már szépen evett. Két óra tájban aztán leborult az asztalra, és ha nincs ott senki valószínűleg el is aludt volna. Éppen ezért nem sokára elbúcsúztunk a rokonságtól és elindultunk haza. Itthon aztán majdnem 3 órát durmolt…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)