2010. augusztus
Sajnos, péntekre visszaesett a hőmérséklet és borús volt az ég. Így úgy döntöttünk, hogy kirándulni megyünk.
Kb. 1 órás út után értünk Csömödérre. Miután nem sokkal korábban ment el a vonat Kistolmácsra, így vártunk egy másikra, amelyik elvisz bennünket Lentibe. A várakozási idő alatt elugrottunk és vettünk a Macinak meg magunknak üdítőt, meg kaját.
Zsombusnak nagyon tetszett az út, szinte végig az erdőben utaztunk. Láttunk egy őzikét is. Ami miatt mégis különösen izgalmas volt az egy óra számunkra az az, hogy félúton Maci jelezte, hogy pisilni kell. Mivel azonban nem állt meg a vonat, így csak reméltük, hogy nem lesz baj. Szerencsére kibírta… A várakozási idő alatt összehaverkodott a kalauzzal. Így aztán vidáman játszott a jelzőtárcsával. Sőt, nála is maradt… A félúton azzal együtt aludt el. Még akkor is aludt, amikor átraktuk a kocsiba. Majd elindultunk Keszthely felé. Szerettük volna a napot egy kis hajókázással zárni, de az eső miatt TESCO-ba mentünk. És az óvis nagyfiúnknak vettünk egy melegítőt…
Szombaton fürödni mentünk. Előbb kint, aztán bent csúszdázott. Maci nagyon élvezte. Anya és apa csinált pár videót, hogy megörökítsük milyen jólérezte magát. Nem maradhatott ki a vadvíz és az esőfüggöny sem. Egy óra tájban kisfiunk megkapta az ízes palacsinta adagját és elvonultunk aludni. Miután Maci olyan sokat aludt, hogy csak fél hat tájban ébredt fel, ezért nem volt már értelme visszamenni a strandra, így elmentünk vacsorázni, majd sétálni a városba.
Természetesen Maci érdeklődését felkeltette a szomszédos vidámpark. Szerencsére annyira nem volt bátor, hogy a hullámvasutat közelről is kipróbálja, de messziről nagyon szemezett vele. A főtéren volt is kis vásár, ahol vettünk egy cica bábot neki. Majd persze nem maradt el a fagyizás, ami egy ideig az utolsó is volt egyben.
Vasárnap, tekintettel a jó időre, úgy döntöttünk csak délben indulunk haza. A délelőttöt a strandon, vagyis a gyerekmedencébe töltöttük a Zsombus számára megunhatatlan csúszda végén, ahol is aggódva el-elkaptuk. Persze ő már nagyfiú és tud merülni… A szép, napos időben nem nagyon akaródzott elindulni haza, de hát muszáj volt…
A miskolci elágazásnál letértünk és bementünk az Auchanba, majd a Dekatlonba. Ez utóbbi áruház nagy élmény volt mindannyiónk számára, de különösen Macinak. Ebben az áruházban ugyanis a gyerekek szabadon kipróbálhatták a kisbicikliket és a rollereket, és más sporteszközöket. Mi persze aggódtunk, hogy meddig bírják még az eladók, de ők szemlátomást nem zavartatták magukat, hogy a gyerekek hol itt, hol ott bukkantak fel. Közben összefutottunk egy ismerős házaspárral, akik felvilágosítottak, hogy itt ez a szokás. Nem mintha ők nem aggódtak volna Hannáért… A végén apa egy szandált kapott, anya egy edzőcipőt, Maci pedig egy rollert…
2011. szeptember 16., péntek
Zalakaros 2. rész - Kis-Balaton és fürdés
Zalakaros, 2010.07.31.
Szerdán kiránduló napot tartottunk. Nem volt rossz idő, szépen sütött a nap, ezért is döntöttünk emelett a program mellett.
A Kányavári-sziget parkolója rendkívül hangulatos volt. Maci nagy örömmel fedezte fel, hogy a Búbos vöcsök tanösvény egy hosszú fahíddal veszi kezdetét. A hídról alig lehetett leszedni, nagyon tetszettek neki a tavi rózsák, és nagy lelkesedéssel fedezte fel az úszkáló, vagy a nádasban megbújó vadlibákat.
A hídon átérve egy nagy tisztásra bukkantunk, majd egy útra fordultunk, és Maci megkezdte a tanösvény tábláinak felfedezését. Minden táblánál megálltunk, és az anyukájának fel kellett olvasnia mi van odaírva. Nagy örömmel fedezte fel a Thomas-ból ismert poszátát. Az út közben ösvénnyé szelídült, majd a Kis-Balaton partjára vitt ki minket, ahol horgászok voltak. Zsombus nézelődött kicsit, majd a nagy rét északi csücskéhez jutottunk vissza, ahonnan egy kilátót vettünk a rét közepén. A csücsökbeli táblán bogarak és madarak voltak, ami szintén érdekes volt a számára. Nemsokára Maci nagy lendülettel mászott fel a kilátóba, a táj nem igazán érdekelte, de a fenéken való lejövetel annál inkább. Így aztán még egyszer felmászatta anyucit…
A rét déli részén, egy sétányon haladtunk tovább. Az ismertető táblák számozása kicsit összekavarodott, de Macit ez mit sem zavarta. A lelkesedése továbbra is kitartott. Pár száz méter múlva egy szép mezőn balra fordultunk, majd egy sáros kisösvényen haladtunk. A kisfiunk nagyon élvezte. Innen kijutva a már ismert sétányon a hídhoz vezetett az utunk. A hídra felmászva ezúttal Zsombus érdeklődését egy kisfiú kötötte le, aki pecázott, és már fogott pár halat. A mi Macink, ahogy felfedezte ezt, moccani sem akart onnan. Kb. 15-20 perces könyörgés vége lett az, hogy hajlandó volt a gépkocsihoz jönni.
Innen Zalavárra mentünk tovább. A kellemes déli napsütésben Macit nem igazán kötötte le a kiállítás. Márcsak azért sem, mert korábban már felfedezte és anyukájával kipróbálta a ,,vizes” játszóteret. Ahol lehetett vizet merni, zsilipelni, vizet felhúzni, és még nagyon sok mindent. Igazán ötletes kis játszótér volt. Maci nem is nagyon tudta mit csináljon. Tetszett neki, hogy ,,tekerhet” (amivel vizet hoz fel), illetve a régi nyomóskúttal húzott fel vizet.
Miután már egy óra volt, így hazafelé vettük az irányt. Maci majdnem el is aludt az autóban. Az alvás után megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a fajátszótérre. Pontosabban Maci apa nyakában ,,sétált”. A játszótéren ezúttal is csúzda volt a sláger, de kipróbált más játékokat, mászókákat is. Természetesen a mécses ezúttal is eltört, mert egy kisfiú biciklijét szerette volna használni. Ám az idegenektől nem akartuk elkérni. Kárpótlás gyanánt ezúttal is a fagyizóban kötöttünk ki. Maci kikente magát rendesen anyuci csoki kehelyéből.
Csütörtökön délelőtt átmentünk a strandra. Zsombosunk elsőre még megijedt, amikor a gyerekcsúszdáról lecsúszva elmerült, de aztán egyre inkább bele jött. Őt nagyon nem érdekelte, hogy nincs nagyon meleg. Ő csak csúszott, majd kimászott és újra. Kint és bent. Délben húsi levest evett, majd két lekváros palacsintát. Aztán aludt egy jót, majd anyucival visszament az élményfürdőbe.
Vacsi után megint elmentünk sétálni, és persze fagyizni. Maci pedig egy idő után elkezdte mondani, hogy haza szeretne menni, Nyíregyházára. Ekkor persze nem kicsit ijedtünk meg. Nem tudtuk ez az érzés mennyire lesz tartós nála. Mint később kiderült csak a fáradtság számlájára volt írható. Éjszaka sem aludt jól, de annyira igen, hogy a ,,honvágyat” kialudta magából. És a hátra levő két és fél napban már nem is került szóba.
Szerdán kiránduló napot tartottunk. Nem volt rossz idő, szépen sütött a nap, ezért is döntöttünk emelett a program mellett.
A Kányavári-sziget parkolója rendkívül hangulatos volt. Maci nagy örömmel fedezte fel, hogy a Búbos vöcsök tanösvény egy hosszú fahíddal veszi kezdetét. A hídról alig lehetett leszedni, nagyon tetszettek neki a tavi rózsák, és nagy lelkesedéssel fedezte fel az úszkáló, vagy a nádasban megbújó vadlibákat.
A hídon átérve egy nagy tisztásra bukkantunk, majd egy útra fordultunk, és Maci megkezdte a tanösvény tábláinak felfedezését. Minden táblánál megálltunk, és az anyukájának fel kellett olvasnia mi van odaírva. Nagy örömmel fedezte fel a Thomas-ból ismert poszátát. Az út közben ösvénnyé szelídült, majd a Kis-Balaton partjára vitt ki minket, ahol horgászok voltak. Zsombus nézelődött kicsit, majd a nagy rét északi csücskéhez jutottunk vissza, ahonnan egy kilátót vettünk a rét közepén. A csücsökbeli táblán bogarak és madarak voltak, ami szintén érdekes volt a számára. Nemsokára Maci nagy lendülettel mászott fel a kilátóba, a táj nem igazán érdekelte, de a fenéken való lejövetel annál inkább. Így aztán még egyszer felmászatta anyucit…
A rét déli részén, egy sétányon haladtunk tovább. Az ismertető táblák számozása kicsit összekavarodott, de Macit ez mit sem zavarta. A lelkesedése továbbra is kitartott. Pár száz méter múlva egy szép mezőn balra fordultunk, majd egy sáros kisösvényen haladtunk. A kisfiunk nagyon élvezte. Innen kijutva a már ismert sétányon a hídhoz vezetett az utunk. A hídra felmászva ezúttal Zsombus érdeklődését egy kisfiú kötötte le, aki pecázott, és már fogott pár halat. A mi Macink, ahogy felfedezte ezt, moccani sem akart onnan. Kb. 15-20 perces könyörgés vége lett az, hogy hajlandó volt a gépkocsihoz jönni.
Innen Zalavárra mentünk tovább. A kellemes déli napsütésben Macit nem igazán kötötte le a kiállítás. Márcsak azért sem, mert korábban már felfedezte és anyukájával kipróbálta a ,,vizes” játszóteret. Ahol lehetett vizet merni, zsilipelni, vizet felhúzni, és még nagyon sok mindent. Igazán ötletes kis játszótér volt. Maci nem is nagyon tudta mit csináljon. Tetszett neki, hogy ,,tekerhet” (amivel vizet hoz fel), illetve a régi nyomóskúttal húzott fel vizet.
Miután már egy óra volt, így hazafelé vettük az irányt. Maci majdnem el is aludt az autóban. Az alvás után megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a fajátszótérre. Pontosabban Maci apa nyakában ,,sétált”. A játszótéren ezúttal is csúzda volt a sláger, de kipróbált más játékokat, mászókákat is. Természetesen a mécses ezúttal is eltört, mert egy kisfiú biciklijét szerette volna használni. Ám az idegenektől nem akartuk elkérni. Kárpótlás gyanánt ezúttal is a fagyizóban kötöttünk ki. Maci kikente magát rendesen anyuci csoki kehelyéből.
Csütörtökön délelőtt átmentünk a strandra. Zsombosunk elsőre még megijedt, amikor a gyerekcsúszdáról lecsúszva elmerült, de aztán egyre inkább bele jött. Őt nagyon nem érdekelte, hogy nincs nagyon meleg. Ő csak csúszott, majd kimászott és újra. Kint és bent. Délben húsi levest evett, majd két lekváros palacsintát. Aztán aludt egy jót, majd anyucival visszament az élményfürdőbe.
Vacsi után megint elmentünk sétálni, és persze fagyizni. Maci pedig egy idő után elkezdte mondani, hogy haza szeretne menni, Nyíregyházára. Ekkor persze nem kicsit ijedtünk meg. Nem tudtuk ez az érzés mennyire lesz tartós nála. Mint később kiderült csak a fáradtság számlájára volt írható. Éjszaka sem aludt jól, de annyira igen, hogy a ,,honvágyat” kialudta magából. És a hátra levő két és fél napban már nem is került szóba.
Zalakaros 1. rész - Zalakaros felfedezése
Zalakaros, 2010.07.29.
Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.
Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.
Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.
Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.
Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.
Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.
Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.
Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.
Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.
Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.
Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.
Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)