2009. március 22., vasárnap

Buszon

Zsombi nagyon szereti a buszokat. Amikor meglát egyet, mindig mutatja nekünk… Illetve már párszor utazott is pár kilométert rajta. Így elhatároztuk, hogy ma buszozunk egy kicsit.

Délelőtt egy 12-essel kimentünk az állomásra. Kb. 20 perc volt az út. Az elején Zsombus nagyon szépen megült. Kicsit talán megszeppenve figyelt kifelé. Aztán elkezdett mocorogni… De végülis nem volt vészes. Kibírta, hogy egy helyben kellett ülnie. Kapott kekszet, tejcsit és így elvolt.

A vasútállomáson nem volt nagy forgalom. Végülis vártunk kb. 10 percet, hogy jöjjön az IC Miskolc felöl. Zsombus nagyon nézte, ahogy befut. Aztán azt is, ahogy elindul… Természetesen megvártuk, hogy azok a vonatok is elmenjenek, amelyeknek csatlakozásuk volt az IC-hez, vagy fordítva, az IC-nek hozzájuk. Ahogy újra csend borult a pályaudvarra mi is eljöttünk.

Nem kellett sokat várni, mert jött megint a 12-es busz. Felszálltunk, Zsombus nézegetett kifelé… Aztán az út felénél elkezdett pislogni, majd egyre sűrűbben csukódtak le a szemei. Elaludt. Pár megálló múlva leszállásnál ölbe kaptam és elindultam anyósomékhoz. A Maci olyan mélyen aludt, hogy arra se ébredt fel, hogy leszálltunk, és kb 100 métert gyors tempóban ölben cipeltem…

Új frizura


Az elmúlt héten többször is beszélgettem a bölcsiben a gondozónőkkel. Elmondták, hogy véleményük szerint Zsombusnak nagy a haja… Zavarja a játékban, zavarja a képnézegetésben is. Korábban már én is kérdeztem egy fodrásznőtől, hogy hány éves kortól lehet hajat nyírni náluk, és Ő azt mondta, hogy hároméves kortól.

Szombaton Ildi elvitte fodrászhoz. Ahhoz, akihez az uncsitesó is jár. Állítólag várakozáson felül jól megült. Az ,,eredmény” mindenesetre számomra elég szokatlan lett. Nem mondom, hogy rossz, de újszerű. Nekem a korábbi Maci jobban tetszett… Jobban látszott a mosolya…

Anyósoméknak, anyunak, és általában a családnak tetszett.Láthatólag Macit sem zavarja.És ez a lényeg…

2009. március 11., szerda

Nem beszél a Maci…

Már nagyon várjuk, hogy megszólaljon a Maci. Persze, mond ő szavakat, nem sokat, de mond. Természetesen mi eddig és ezután sem leszünk idegesek, türelmetlenek vele emiatt.

Múlt hét csütörtökön, amikor Zsombusért mentem, szólt a gondozó néni, hogy lázas. No, most mit csináljunk? Tekintettel arra, hogy a mi doktor nénink délelőttös volt, így vagy elvisszük a ,,váltótárshoz”, vagy este az ügyeletre… Végülis az előbbi megoldás mellett döntöttünk.

A doktor bácsi nem volt túl kedves a Macival. Ahogy benyúlt a spakulával a szájába szegény majdnem elhányta magát. (Pedig a Zsombi mindig olyan nagyra nyitja a száját, hogy eddig még mindig meg tudta nézni a torkát, aki vizsgálta, minden különösebb probléma nélkül.) Amikor már jöttünk elfelé, a doktor úr rákérdezett, hogy beszél-e a gyerek? Amikor meg tudta, hogy nem, akkor ingatta a fejét.

Természetesen mi (én) nagyon idegesek lettünk. Elkezdtem nézegetni a neten, és találtam is ezzel kapcsolatban anyagot bőven. A lényeg az volt, hogy a webdoki 3 éves gyerek szüleinek mondta, hogy hiába viszik logopédushoz, mert az is csak a tárgyakat tanítja vele. Azaz ez a szekrény, az az ajtó stb. (Ezeket a Zsombus mindet ismeri…) Na, kicsit megnyugodtam…

Ma visszavittük Macit a doktor néninkhez. Szerencsére már rendben volt a torka. Szóba került az is, hogy beszél-e… A doktor néni is meglepődött, hogy a bölcsi sem gyorsította fel Zsombus beszélőjékét. Aztán megjegyezte, hogy az a baj, hogy jól kommunikál a fiatal úr, abszolút ki tudja fejezni magát beszéd nélkül is, megérteti jól magát mindenkivel.

No, igen. Okos a Maci.Persze, ezt mi mindig is tudtuk.

2009. február 22., vasárnap

Alma

Rohannak a napok, a hetek… Lassan minden nap úgy telik el, ugyanazon napirend szerint. Úgy tűnik, ha lassan is, de sikerül beilleszkedni a Macinak a bölcsibe. Különösen akkor megy simán a reggeli elvállás, ha ott van Mónika gondozó néni is. Őt nagyon megkedvelte Zsombus. A héten kicseréltük a tornacipőjét szandira, mert az mégis csak egészségesebb. A bölcsiben ugyanis nagyon meleg van, és ne melegedjen be a Maci lába.

Pénteken farsang volt a bölcsiben. Nagyon sokáig úgy volt, hogy nem is megy Zsombus, de végülis ment. Előző este elmentünk vettük neki ,,kellékeket”, pontosabban csak szemmaszkot. A kalap nem tetszett neki. Úgy gondoltuk jelmezt úgy se venne fel. Nem csináltunk nagy ügyet belőle. Persze, ő is vitt egy kis elemózsiát, hogy megvendégelje a társait. Igazából nem tudom, hogy sikerült, fogalmam sincs mennyire fogta fel Zsombus, hogy farsangolt…

Ma, vasárnap este elmentünk felköszönteni az egyik uncsitesót születésnapja alkalmából. Zsombus jót játszott, állandóan futkározott, jött-ment a lépcsőn… Meg persze pakolászott. Összességében persze aranyos volt. Evett virslit, és egy kevés desszertet is.

Aztán hazajöttünk és Zsombus majdnem elmajszolt egy almát. Csak úgy. Se nem volt megpucolva, se nem volt összevágva…

2009. február 7., szombat

Válogat a Maci!

Maci egyre válogatósabb. Kezdődött a zoknival… Anyuci kikészítette a zokni, hogy melyiket vegye fel a bölcsibe. Zsombus pedig nem engedi, hogy ráadjam. Jobb híján kitaláltam, hogy válasszon. Így aztán megyünk a zoknis fiókhoz, hogy válogasson…

Szintén hadilábon áll a bodykkal. Egyre nehezebben veszi fel, ma például fel sem vette. Vagy, ha igen, akkor csak hosszú győzködésre. Próbálom itt is, hogy válasszon, de ez a taktika ezúttal nem válik be. Vagy nem választ, vagy ha igen, akkor azt se nagyon engedi, hogy ráadjam. Szerencsére a többi ruhadarabbal még nincs hasonló gond…

A bölcsivel a helyzet változatlan. Azaz, amikor elindulunk még nincs nagy gond. De ahogy belépünk a kapunk elkezd sírni. És sír végig, ahogy leöltöztetem… Aztán, amikor negyed négy tájban, az uzsi után érte megyek rendkívül boldog, amikor meglát. Van, amikor van kedve sétálni haza felé, van amikor cipelteti magát.

2009. február 1., vasárnap

Újra a bölcsiben

Miután meggyógyult, hétfőn újra ,,felvette a munkát” a Maci a bölcsiben. Nem is volt igazán gond a készülődéssel, amíg be nem mentünk a bölcsi kapuján. Onnantól kezdve aztán mindig keservesen sír. Odabent – állítólag – már el van…

Kedden még elvittük együtt Ildivel, aztán Ildi megkezdte a munkát. Azaz az egy év letelte után visszament dolgozni. Délután már egyedül mentem érte. Amiknek örült Zsombus, de láthatóan hiányzott neki ,,valaki”. Otthon eljátszadoztunk vagy másfél órát, és amikor hazajött anyuci végtelenül boldog volt.

Szerda reggel Zsombus fél nyolc tájban ébredt. Természetesen anyuci már nem volt otthon. Viszont kikészítette a Maci ruháját, illetve elkészítette a reggelijét. Zsombus nagyon sírt, nem akart öltözni, nem akart készülni, ledobta magát a földre… Nagyon nehéz volt őt megnyugtatni. Átpelusoztam, néztünk egy kis Elmo-t, közben megreggeliztünk, és ivott tejcsit. Majd elindultunk a bölcsibe. Most se jött a saját lábán, végig cipelni kellett…

Csütörtök reggel látta, hogy nincs otthon anyuci, így megint sírt, de már nem annyit, mint szerdán. De nagyon szomorú volt. Ráadásul be is kakált, és nem is keveset. Nem volt türelmetlen, megvárta, amíg apuci szerencsétlenkedve rendbe rakja. Pénteken ugyanez volt, de akkor már hallgatva a szüleinkre, a kádban, zuhanyzóval mostam le a kis fenekét.

Érdekes, hogy amikor negyednégy tájban hazahozom, akkor mindig enne valamit. Úgy tűnik, hogy a bölcsiben is elkezdett játszani, amikor a pocija kb. félig van, és azt hiszik a gondozónők, hogy már jól lakott. Szóval ,,duplán” uzsizik… Aztán amikor megjön Ildi 5 óra tájban vacsizik. Majd hét óráig, a fürcsiig játszik. Fürdés után lefekvésig mesenézés van (Szezám utca, Elmo vagy Thomas). Más filmeket nem nagyon néz meg…

Szombaton és vasárnap itthon voltunk, csak ebédelni mentünk át a nagyikhoz, hogy ők is lássák a Macit. Szombaton két órát, vasárnap hármat aludt Zsombus. Együtt volt a család.

2009. január 26., hétfő

Megfázás - egy hét pihi

Egy héttel ezelőtt szombaton Zsombus belázasodott. Nem látszott rajta, a hangulatán, hogy beteg, de a láz, az láz. Végbélkúppal sikerült lejjebb vinni, de azért este elvittük az ügyeletre. Megvizsgálták, felírták a ,,szokásos” fehér színű gyógyszert.

A hétvégén Zsombus állapota nem változott. Nem volt rosszkedve, de időnként prüszkölt, nagyokat hapcizott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőn nem megy bölcsibe, délután meg elvisszük a doktor néninkhez. A doktor néni is megállapította, hogy piros a torka, meg van fázva. A korábban felírt gyógyszer dózisát megemelte 3 ml-terről 5-re. Innentől kezdve, amikor reggel, vagy este beadtuk neki, egyből úgy megindult a taknya, hogy nem győztük törölgetni. Minden egyes prüszkölésnél legalább egy papír zsebkendő, de az tele. És persze nagyon kellett sietnünk, mert ha Zsombus előbb eszmélt, akkor már törölte is a pulóvere, vagy a pizsamája ujjába. Csütörtökre át is ment a betegség nagyja rajta. Pénteken, amikor visszavittük kontrollra, már kutyabaja se volt.

Vasárnap Családi napot tartottunk. Tokajban sétáltunk egyet. Felmentünk a kiskilátóba. Természetesen Zsombusnak nem tetszett, hogy fogtuk a kezét. Ő nagyon szeretett volna önállósulni a mészkőlépcsőkön, ami nem jött össze neki. Fentről érdeklődve nézte az autókat, ahogy azok átmennek a hídon. Tokaj főterén lévő étteremben kajáztunk, majd ebéd után aludt két órát a kocsiban.

2009. január 17., szombat

Kézfogó

Zsombus úgy tűnik ,,jó úton halad, hogy beszokjon a bölcsibe”. Csak még a reggeli elindulás nehéz… A mélypont csütörtökön volt, amikor szegénykém szabályosan ,,menekült” a bejárati ajtó felől. Nagyon-nagyon sírt, nem volt kedve menni. Kénytelen voltam a 100 méteres távolságot kocsival megtenni. Nagyon fájt a szívünk, amikor ott kellett hagyni. Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből pár nap múlva, amikor csak ketten leszünk, mert Ildinek korábban kell járnia a munkába… Szerencsére napközben már el van a Maci. Jól eszik, alszik, és persze játszik a többiekkel. A gondozónők elmondása szerint időnként elkomorodik, de meg lehet vigasztalni…

Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…

Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…

Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…