2008. május 16., péntek

Fürcsi Hajdúnánáson

Vasárnap Bogácsra készülünk, mert nagyon jó időt mond a tv, rádió, és szeretünk odajárni fürdeni. Éppen ezért elhatároztuk csütörtökön, ha Maci felébred, akkor elugrunk Nánásra.

Zsombus három óra tájban ébredt, így már négy órára oda is értünk. Sajnos, Nánáson a gyerek medencét még nem üzemelték be, így egy szabadtéri tanmedencét próbáltunk ki először, melynek elég langyos volt a víze. Maci a medencék láttán teljesen transzba jött, alig várta, hogy bemehessen a vízbe. Persze előtte még be kellett kenni az UV sugaraktól megóvandó, meg gyors peluscsere, azaz elő az úszópelust…

A medencébe aztán Zsombi a legkisebb megilletődöttség nélkül lépett. Először Ildivel játszott a lépcsőn, majd én bevittem az 1 méteres részre. Persze, az neki mély volt, de én fogtam a kis testét. Nagyon vigyáztam rá, hogy ne legyen baj. A falnál megtámasztottam a hátamat, igyekeztem leülni, Maci pedig sétált a lábamon. Kicsit még labdáztam, aztán kimentünk a medencéből. Egyrészt mert féltettük, hogy megfázik, másrészt pedig közelgett a vacsi ideje.

Az egyik kajázóban, Gyros-tálat ettünk. A húsi nem ízlett Zsombinak, de a majonézes krumpli igen. Olyannyira, hogy jutott a polómra, a fürdőköpenyére. Amíg elkészült a kaja sétált Ildivel, meg persze utána is, amíg én be nem fejeztem…

A vacsi után felderítettük a fedett részt, ami tök jó volt. Négyen voltunk csak a medencében. Kb. félórát voltunk bent, mert gyógyvízes volt a medence, és az nem ajánlott kisgyerekeknek, de Zsombus nagyon jól érezte magát.

Hazafelé arról beszélgettünk a kocsiban, hogy most biztos jól elfáradt a kismacink. Nos, nem így történt. Csak nyolc óra után sikerült elaltatni.

2008. május 14., szerda

Előre és hátra!

Ma reggel elindult Zsombi a tévé felé. Mondom neki:
- Zsombi, gyere hátra!
Erre Maci hátra se nézve, hátrálni kezd.
- Zsombi, menj előre.
Erre Maci előre megy.
Nem hittem a szemem.
Megcsináltattam vele még kétszer ugyanezt, és Zsombus hibátlan volt. Ment előre és hátra, ahogy kértem.
Nagyon ügyes és okos 17 hónapos kismaci!

Pünkösd négy tételben

Pénteken ebéd után a kertbe mentünk. Zsombus elaludt a kocsiba a kertbe felé menet. Átraktuk babakocsiba, és elkezdtünk dolgozni. Ildi veteményezett, én meg a homokozót szereltem össze. Az elmúlt két napban kétszer lekentem, jól nézett ki és remélhetőleg tartós lesz. Sajnos, nem sokat aludt Macika, mindössze egy órát és sírva ébredt.

Ébredés után aztán állandóan Ildi körül volt. Nagyon nyűgős volt. Amikor visszaértem az 5 vödör homokkal Maci még mindig nyűglődött. Kiborítottam a homokot és elmentem még 5 vödör homokért, de vittem Macit is. Egész úton csendben volt. Csak akkor jött meg a hangja, amikor anyuval beszéltem telefonon, de akkor már csacsogott is rendesen.

Meguzsizott, aztán még egy kicsit próbáltunk dolgozni, de nem ment. Macika kicsit homokozott, de főleg ott volt körülöttünk. Így aztán vacsira hazamentünk…

Szombaton hét óra tájban ébredt Zsombi. Sajnos, fújt a szél így nagyon nem ment ki délelőtt. Pontosabban annyira, hogy elmentünk az Aldiba vásárolni. Ott aztán próbált mozogni, de hát az nem az ő terepe. Míg fizettem, addig kimentek, csak hát fújt a szél…

Délután négy óra tájban kimentünk sétálni Sóstóra. Maci jól bírta. Amikor persze az aprókövek nem vonták el a figyelmét. Mert olyankor leült és játszott velük. És nagyon nehéz volt újra mozgásba hozni. Meglepett, hogy a napos oldalon kb. száz métert ment egy maga, megállás nélkül. Aztán egy kis kerítés-kapaszkodás (ki tudja miért, de szereti a kerítéseket). Majd megnéztük a szökőkutat. Nem győzött öööö-zni, mutogatni… Imádja a vízet.

Gyorsan hazamentünk, Zsombi megvacsorázott és mentünk a nővéremékhez szalonnát sütni. Természetesen Macika volt a sztár. Voltunk vagy nyolcan, de mindenki azt nézte Ő mit csinál. Ő pedig sétált, nevetett, időnként ööö-zött… Szóval jólérezte magát. Szereti, ha foglalkoznak vele. Hazaérve közös fürdés. Kimostuk a Maciból a szalonnasütés szagát…

Pünkösd első napján, vasárnap kirándulni mentünk. Balsánál mentünk át a Tiszán, komppal. Zsombinak ez annyira természetes volt, mintha világ életében kompon utazott volna. Kicsit nézte, ahogy forgatja a vizet a motor, de aztán elment onnan, nehogy vizes legyen. Majd a komp elejénél állt egy kicsit a láncnál, aztán a komp oldalánál kukucskált ki…

Sárospatakon belecsöppentünk a vár pünkösdi vigasságaiba. Macinak nagyon tetszett, hogy az alsó várban, jó nagy terepen sétálhatott. Minden érdekelte, néztünk diós célbalővést, hallgattunk korabeli zenét, sétálgatott a várfalain, és nézett előadást is. A Langaléta Garabonciások produkcióját a nyakamból, ölemből nézte elég sokáig. Sajnos, nem lehettünk ott sokáig, mert közelgett az ebédidő, és Macika nagyon tud sírni, ha éhes. A vásári forgatagban csak babgulyás volt, és mert Zsombi elég leveses így tovább mentünk Pálházára kajázni.

Miután mindenki jól megebédelt hintáztunk, illetve kocsikat nézegettünk Zsombival. Telkibánya felé indultunk tovább, és pár kilométer után Zsombus elaludt. A Erdész-Bányász Barátság pihenőnél sokan voltak, ezért visszamentünk 1-2 kilométert, egy szép nagy út menti tisztásig, ahol Mackó egy órát aludt. A jó levegőn, a kellemes napsütésben, madárcsicsergésben bíztunk abban, hogy többet fog, de végül is ennyi lett belőle. Ébredés után uzsi, majd játék következett. Ez utóbbi kicsit nehezen ment, de aztán csak sikerült megsétáltatni, persze ehhez kellett egy kis csel, no meg patak és labda is.

Hazafelé megálltunk a szabolcsi várnál, hogy Macika kinyújtsa magát, kicsit járkáljon. Sajnos, a várban kutyát sétáltattak, így csak felmentünk az emlékműhőz és jöttünk haza. Itthon azt hittük hamar elalszik Zsombi, de nem… Bőven elmúlt nyolc óra, amikor álomra szenderült. Bár, éjszaka többször is fent volt, de most nem volt hosszabb sírás.

Hétfőn vajas fonott kalács volt reggelire. Egy darabig küzdött a szélével, hol megette hol nem. Aztán látta, hogy van banán az asztalon, és evett belőle. A fele le is csúszott. Délelőtt kimentünk a kertbe. A húgom igyekezett vigyázni Macikára, több-kevesebb sikerrel, mert ha elkapta Zsombit az ,,anyuci-hiány”, akkor sietett Ildihez. Nagy nehezen a babot sikerült így is elvetni. Vagyis egy részét. Meg a futóbabnak is.

Ebéd után Mackósajtnak nem volt kedve aludni. Három óra tájban - jobb híján - beraktuk a kocsiba. A kocsi ezúttal is megtette hatását, kb. tíz perc után el is aludt. Amikor behoztuk felébredt, de visszaaludt. Másfél órás alvás után a ,,szokásos” sírással ébredt. Azt tanácsolták, hogy ilyenkor jó lenne egy kicsit sétálni vele, mert az segítene a pociját megmozgatni, de Maci ilyenkor csak anyuci ölében hajlandó lenni.

A vacsi után még játszott kicsit kint, aztán közös fürdő. Egy kis Thomas, a gőzmozdony, majd alvás…

2008. május 6., kedd

Homok minden mennyiségben

Maci imád homokozni. És egyáltalán minden olyasmit, ami a homokkal kapcsolatos.

Lehet az játszótér, vagy a nagyszülőknél, avagy a kertben. A kertben jó terep neki. A 400 négyszögöl minden zegét-zúgát bejárja. Van amelyiket csak kisérővel, de van olyat, amit magától. Érdekes, hogy a fűvön nem nagyon járkál, de a frissen ásott, vagy gereblyézett homokon minden további nélkül.

Egyelőre csak a műanyaglapátot fedezte fel. A műanyagformák még annyira nem foglalkoztatják. Pedig szépek, színesek... A legjobban a szélforgót szereti. Azt nagyon sokat nézegeti. Tetszik neki, hogy forog, pörög, ha süt a nap, akkor csillog.

Nem foglalkozunk azzal, hogy mennyire lesz homokos Zsombi ruhája. Van mosógép, van másik ruha... Csak arra figyelünk, hogy a homokos kezével ne nyúljon a szemébe. Meg olyan helyen ne járjon, ahol megütheti magát. Egyébként azt csinál, amit akar. Úgy kiabál, ahogy akar. Úgy sétál, ahogy akar... Nincsennek korlátok. Érdekes, hogy míg korábban átment mindenen, most szinte különösebb figyelmeztetés nélkül kerüli ki a növényeket, mint például az eprest...

Különleges élmény látni, ahogy egyre többet, nem pár lépést próbál önállóan járni, vagy hogy egyre többet hallatja a hangját. Ahogy próbálja megformálni a hangokat, kifejezni magát. Nagyon aranyos...

2008. május 4., vasárnap

Anyák napja

Nagy nap volt a mai. Zsombor megérkeztével a kiscsaládunkba is eljött az első anyák napja. Csak sajnos, esőt is hozott. Szombaton felköszöntöttük az egyik nagyit. Zsombival Ildinek sárgarózsát vettünk, mert azt tudtam, hogy szereti.

Így délelőtt bent játszottunk. Ebédelni elugrottunk a másik nagyihoz. És természetesen felköszöntöttük. Ebéd után aludtunk egy jót. Este felé elugrottunk a Mekibe. Macika kapott csirkehúsit, sült krumplit, illetve a már elolvadt fagyit. Ez útóbbi nagyon ízlett Zsombinak.

A Meki után átmentünk a Plázába, hogy a rosszidő ellenére is mozgassuk Macit. A mesterséges ,,tónál" most is elidőzött Zsombus. Nagyon szereti, ahogy mozognak a teknősök, úsznak a halak. Aztán elsétáltunk a lifthez. Zsombus nagyszemekkel bámult ki, ahogy emelkedett felfelé a lift. Az első emeleten megint futkorászott, meg kiabált kicsit (hallatta a hangját). A mozgólépcsőn viszont elhalkult, és csak nézett. A ,,tónál" körbe mentünk vagy 2x, kicsit nézelődött, aztán elindultunk haza...

2008. május 2., péntek

Tolcsva - Középhuta - Újhuta

Fogalmunk sem volt merre induljon amikor olyan tíz óra magasságában elindultunk otthonról. Azt terveztük, hogy túrázunk egyet, aztán alszunk vagy olvasunk valamelyik tisztáson, aztán megint sétálunk, majd este hazajövünk. Az eső azonban csepergett...

Zsombi az indulás után nem sokkal elaludt... Így aztán legalább az kiderült, hogy ma nem egy hosszút, hanem két rövidet alszik. Tarcalnál járhattunk, amikor kisütött a nap, így a Zemplén közepe felé vettük az irányt.

Tündérmaci szokásához híven, ahogy megálltunk az étterem előtt ki is nyitotta a szemét. A másfél óra alvás végülis pont annyi, amennyit ilyenkor aludni szokott. Ebédre levest evett, és a húsiból is fogyasztott.

Középhután találtunk egy klassz kis fajátszó teret. Ez nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott lépcsőn, megnézte a mérleghintát, a rugós játékokat. No, és persze a kispatakot. Engedtük, hogy beleérintse a vízbe az ujját. Aztán alig bírtuk elvonszolni onnan... Legszívesebben belemászott volna a patakba.

Pár kilométerrel arébb az Emese panzió mellett álltunk meg Újhután. Zsombus természetesen itt is a patak felé vette az irányt. Aztán az egyik kerítésnél tyúkok nyújtogatták ki a nyakukat, és itt ,,letáboroztunk" egy kicsit. Bár, fél tőlük Zsombi, de azért elbüvölten nézte őket. Szép lassan haladtunk. Minden hídnál fotózás... No, meg igyekeztünk Macit nem cipelni, hagytuk, hogy jöjjön a saját lábán. Mindegy milyen tempóban. Kb. egy kilométert mentünk, amikor észrevettük, hogy Tündérmaci elfáradt. Így aztán szép tempóban elindultunk vissza a kocsihoz. Macikát felváltva vittük, az, akihez éppen felkéredzkedett. Mert menni nem akart, vagyis nem nagyon birt.

A kocsiban uzsira lenyomott egy gyümölcskonzervet és már aludt is. Percre pontosan egy órát aludt. Hazaérve bementünk anyuékhoz, és Zsombus egy fasírtot, egy szelet kenyérrel is be is nyomott vacsora gyanánt. Közben persze ment volna labdázni, játszani, szétnézni anyuéknál...

Fürdés után, kb. nyolc óra tájban aludt el.

Éljen Május 1!

Nem terveztük, hogy különösebben majálisozunk.

A szokásos reggeli programok után vártunk egy kicsit, hogy felszáradjon a föld. Beugrottunk a húgomért, és kimentünk a kertbe. Macika nagyon szeret a kertbe járni. Imád homokozni, és mosthogy beindítottam a ,,pörgőt", azaz locsoltam, újabb érdekes dolgot vett észre Zsombi. Alig lehetett elvonszolni, mert nyilván nem érte be annyival, hogy csak nézi. Szeretett volna a víz alá állni... Azért Tündinek csak sikert arrébb vinnie. Homokozott, meg egy kicsit ,,fára mászott".

Olyanannyira, hogy a kocsiból alig bírtuk bevinni ebédelni, mert nagyon elfáradt, és álmos volt. Nagy nehezen megette a levest, egy kevés másodikat, peluscsere és már aludt is. Több, mint három órát. Egyszer-kétszer felriadt közben, de ahogy megkaptaa cumiját, vagy ivott egy kicsit visszaaludt.

Négy óra tájba kiugrottunk Kótajba. Az újság azt írta nagy buli van a Piller-kastélynál. Nos, nem volt nagy buli... Sőt, buli is alig. Kirakodóvásár meg egyáltalán nem. Így aztán elugrottunk Tokajba. Na, itt aztán volt forgatag. Igaz, oda nem mentünk... Sétáltunk a főutcán. Zsombi jót játszott a főtéren. Aztán elindultunk a híd felé, Ildi meghívott bennünket a Tavernába palacsintázni.

A palacsintázás nem lóverseny. Csak azért nem hagytam ott, mert máshol is sokan voltak... Amíg várakoztunk Macika ült, járkált, pakolászott. Amikor aztán nagy nehezen megkaptuk a palacsintát Zsombi egy falatot nem evett belőle... Ez nem várt fordulat volt. Mert jócskán vacsora időben voltunk. És, ha Macika éhes lesz, akkor nagyon tud sírni. Gyors kaja, és elindultunk visszafelé.

Szerencsére útba esett egy gyroszos, és Ildi javasolta vegyünk egyet Zsombusnak. Nagy nehezen sikerült Maciba tuszkolni egy részét, ami nem volt kismutatvány, mert Zsombit nagyon érdekelte a sok járókelő, a kutyák, az autók, és a motorok. Ez a nagy mozgás kellően elvette a figyelmét az evésről, de valahogy csak sikerült vacsit adni neki.

Zsombi nagyon barátságos az emberekkel. Különösen a kisgyerekekkel, és a lányokkal. Aki akarta megsimogathatta. Mindenkire mosolygott... Hihetetlen nyitott gyerek. Árad belőle a jószándék, a szeretet.

Hazafelé dünnyögött kicsit, de a tea meg a háztartási keksz javított a kedélyállapotán. Közös pancsi és már aludt is...

2008. április 27., vasárnap

Hortobágy - Debrecen

Reggel mondhatnónk a szokásos időben kelt fel Macika. Vagyis fél hét tájban kipattantunk az ágyból. Ami valahogy nem volt valami kellemes vasárnap reggel... Így aztán szép lassan elkezdtünk reggelizni. A szokásos vasárnapi rántott tájos ezúttal sem maradt el. Majd megnéztük a Főteret, ami ezúttal Miskolcról szólt.


Fél tíz tájban indultunk el Hortobágyra. Tavaly a Hídivásár alkalmából jártunk arra. A vásár után elugrottunk a Halastóhoz, kisvasutaztunk egy jót. Akkor rengeteg madár volt. Tündérmaci pedig imádja a madarakat, és ezt szerettük (volna) megmutatni neki.
Nagyon meglepődtünk, amikor Zsombi Újfehértó előtt - egy nagy lélegzetvételt követően - elaludt. Így aztán mentünk Hortobágyra, de fogalmunk sem volt mi lesz, ha odaérünk és Macika alszik. És a 11 órás vonat meg elmegy...


Tíz perccel 11 előtt értünk a Halastavi kisvasút végállomásához. Alighogy megállt a kocsi, és kiszálltam, Zsombus felébredt. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és siettünk a vonathoz... Éppen 2 hely maradt az utolsó kocsiban.



Először arra gondoltunk, hogy a babakocsiban utazik Zsombus, de aztán kivettük, hogy jobban lásson. Ráadtuk a tavaszi sapkáját, meg felhúztuk a kapucniját is, hogy a nyitott kocsiban nehogy megfázzon. Nehogy huzatot kapjon a kis füle.

Valahogy előkerült egy kutya is. Érdekes volt, hogy mindenki azt hitte a kocsiban, hogy másé a kutya, de végülis kiderült, hogy a vonat tartozéka. A Halastavak környékén él, rendkivül barátságos, és tiszta kis tacskó volt. Macikának nagyon tetszett, de nem nagyon engedtük közel hozzá. Legalábbis az elején. Mert nagyon könyörgött...


Útközben sajnos, nagyon kevés madarat láttunk. Az a pár ami ott volt, elrepült a vonat miatt. Így aztán le is tettünk arról, hogy a végállomásról visszasétáljunk. Pedig nem lett volna rossz, kb. 1,5-2 óra lett volna, ha belevesszük, hogy Zsombi szeret bámészkodni, meg azt is, hogy babakocsival megyünk, vagy Macika gyalog...

A végállomáson megnéztük a kilátót. Zsombi nem egyesével, hanem helyenként kettessével vette a lépcsőfokokat. Nem volt egyszerű a meredek létrán lépést tartani vele, meg egyensúlyozni. De az útóbbi időben nagyon ritkán engedi meg, hogy fogjuk a kezét, nagyon szeretne már önállóan járkálni. Fent nem nagyon nézelődött. Igaz, ha felemeltük fújt a szél. Így aztán nem is sokáig voltunk fent.

A negyven perces várakozásba nem csak a kilátó fért bele, hanem egy kis játék is. Anya próbálta volna neki mutatni, hogy kell fújni, ami egy ideig érdekelte is, de aztán elindultunk vissza a vonathoz.


Visszafelé mondhatnónk nagyon szellősen utaztunk. Mivel alig jött visszafelé valaki. A mi kocsinkban csak mi voltunk. A pár perces várakozásban Zsombi jól elvolt. Megkerült a kutyus, és helyenként annak a bundáját markolászta. Persze csak óvatosan. No, meg mi is mondtuk, hogy ezt ne csinálja.


Mindenesetre indulás után Zsombi befészkelte magát az ölembe, és nem is nagyon mozgolódott, csak már a végállomás előtt. Ami azért szép teljesítmény tőle. Ismerve a mozgásigényét.

Kis könyörgés, és némi keksz ráhatására sikerült beterelni a kocsiba. Igaz, nem tudhatta, hogy csak pár kilométert megyünk. A hortobágyi fogadóban kajáztunk. (Nem a csárdában...)


Szerencsénkre volt kint szabadhely. Ami nagyon jól jött, mert amíg vártunk a kajára Macika nyugodton sétálhatott. Mellesleg egy szakács, egy pincér, ami az étkezők számát nézve kevésnak tűnt, de ez egy másik történet.

Az Újházi gyöngyhús levesből jól betermelt Zsombus. Előbb az enyémből evett. Aztán anyuéból. Összevágtuk neki a répát, húst, a csigatésztával kiegészítve - no meg a levessel (lé) kiegészítve - ízlett neki. Szerintem több, mint egy kistányérral evett. Talán másféllel is.



Ezzel azt hittük jól is lakott... De nem. Szépen elkezdte eszegetni az én Cigánypecsenyémet. Felvágtuk neki a húst, a sült krumplinak igyekeztem a közepét adni neki. Aztán megjött a vegyes felvágott is, amiből megkóstolta az uborkát.


Miután megebédelt, és ivott teát elkezdett játszodozni, meg járkálni. Fel-alá. Felválta ettünk és kisérgettük...

Alig hagytuk el Hortobágyot Macika ismét elaludt. Át is aludta az utat a Vekeri-tóhoz. Aztán, ahogy beálltam a Vekeri-tó parkolójába felébredt. A tónál rengetegen voltak. Több részletben ugyan, de itt fogyasztotta el az uzsiját. Valami - számomra ismeretlen összetételű - gyümölcs konzervet.


Előbb hintáztunk egy kicsit, majd a csúszdát próbáltuk ki. Fentről még a kiscsúszdán is félt Mackó - érdekes, hogy a Bujtosi játszótéren simán lecsúszott fentről és nem dünnyögött - ezért középtájról indultunk, és fogtam, hogy még picit se gyorsuljon fel. Ezt megcsináltuk párszor, aztán besétáltunk a szigetre. Itt egy darabig vitézül tartotta magát, majd előbb leült, aztán jelzett, hogy elfáradt, és vagy cipeljük, vagy ültessük babakocsiba.

Hazafelé időnként dünnyögött kicsit, de ez mind a fáradtság jele. Kapott kekszett, teát, cumit, és végülis jól elvolt. Az egy óra kocsikázás alatt persze nemegyszer kiabált, valami számunkra ismeretlen nyelven, amit ő láthatóan élvezett, mert hatalmasakat kacagott közben.

Itthon megvacsizott, játszott még egy kicsit. Aztán fürcsiztünk egy óriásit. Végülis a dobálás közben csak egy flakon meg 2 gumikacsa repült ki a kádból... Csúszkált a pocimon, meg játszottunk is. Nagyon jól éreztük magunkat.

Lefekvés előtt Minimaxon Szezám utca, aztán nálam egy kis Thomas a gőzmozdony. Aztán még nagyon komoly arccal megnézte a Halastavi videót, és elvonult aludni. Egy nagyon fáradt maci tért ma este nyugóvóra.