Anyák napja

Nagy nap volt a mai. Zsombor megérkeztével a kiscsaládunkba is eljött az első anyák napja. Csak sajnos, esőt is hozott. Szombaton felköszöntöttük az egyik nagyit. Zsombival Ildinek sárgarózsát vettünk, mert azt tudtam, hogy szereti.

Így délelőtt bent játszottunk. Ebédelni elugrottunk a másik nagyihoz. És természetesen felköszöntöttük. Ebéd után aludtunk egy jót. Este felé elugrottunk a Mekibe. Macika kapott csirkehúsit, sült krumplit, illetve a már elolvadt fagyit. Ez útóbbi nagyon ízlett Zsombinak.

A Meki után átmentünk a Plázába, hogy a rosszidő ellenére is mozgassuk Macit. A mesterséges ,,tónál" most is elidőzött Zsombus. Nagyon szereti, ahogy mozognak a teknősök, úsznak a halak. Aztán elsétáltunk a lifthez. Zsombus nagyszemekkel bámult ki, ahogy emelkedett felfelé a lift. Az első emeleten megint futkorászott, meg kiabált kicsit (hallatta a hangját). A mozgólépcsőn viszont elhalkult, és csak nézett. A ,,tónál" körbe mentünk vagy 2x, kicsit nézelődött, aztán elindultunk haza...

Tolcsva - Középhuta - Újhuta

Fogalmunk sem volt merre induljon amikor olyan tíz óra magasságában elindultunk otthonról. Azt terveztük, hogy túrázunk egyet, aztán alszunk vagy olvasunk valamelyik tisztáson, aztán megint sétálunk, majd este hazajövünk. Az eső azonban csepergett...

Zsombi az indulás után nem sokkal elaludt... Így aztán legalább az kiderült, hogy ma nem egy hosszút, hanem két rövidet alszik. Tarcalnál járhattunk, amikor kisütött a nap, így a Zemplén közepe felé vettük az irányt.

Tündérmaci szokásához híven, ahogy megálltunk az étterem előtt ki is nyitotta a szemét. A másfél óra alvás végülis pont annyi, amennyit ilyenkor aludni szokott. Ebédre levest evett, és a húsiból is fogyasztott.

Középhután találtunk egy klassz kis fajátszó teret. Ez nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott lépcsőn, megnézte a mérleghintát, a rugós játékokat. No, és persze a kispatakot. Engedtük, hogy beleérintse a vízbe az ujját. Aztán alig bírtuk elvonszolni onnan... Legszívesebben belemászott volna a patakba.

Pár kilométerrel arébb az Emese panzió mellett álltunk meg Újhután. Zsombus természetesen itt is a patak felé vette az irányt. Aztán az egyik kerítésnél tyúkok nyújtogatták ki a nyakukat, és itt ,,letáboroztunk" egy kicsit. Bár, fél tőlük Zsombi, de azért elbüvölten nézte őket. Szép lassan haladtunk. Minden hídnál fotózás... No, meg igyekeztünk Macit nem cipelni, hagytuk, hogy jöjjön a saját lábán. Mindegy milyen tempóban. Kb. egy kilométert mentünk, amikor észrevettük, hogy Tündérmaci elfáradt. Így aztán szép tempóban elindultunk vissza a kocsihoz. Macikát felváltva vittük, az, akihez éppen felkéredzkedett. Mert menni nem akart, vagyis nem nagyon birt.

A kocsiban uzsira lenyomott egy gyümölcskonzervet és már aludt is. Percre pontosan egy órát aludt. Hazaérve bementünk anyuékhoz, és Zsombus egy fasírtot, egy szelet kenyérrel is be is nyomott vacsora gyanánt. Közben persze ment volna labdázni, játszani, szétnézni anyuéknál...

Fürdés után, kb. nyolc óra tájban aludt el.

Éljen Május 1!

Nem terveztük, hogy különösebben majálisozunk.

A szokásos reggeli programok után vártunk egy kicsit, hogy felszáradjon a föld. Beugrottunk a húgomért, és kimentünk a kertbe. Macika nagyon szeret a kertbe járni. Imád homokozni, és mosthogy beindítottam a ,,pörgőt", azaz locsoltam, újabb érdekes dolgot vett észre Zsombi. Alig lehetett elvonszolni, mert nyilván nem érte be annyival, hogy csak nézi. Szeretett volna a víz alá állni... Azért Tündinek csak sikert arrébb vinnie. Homokozott, meg egy kicsit ,,fára mászott".

Olyanannyira, hogy a kocsiból alig bírtuk bevinni ebédelni, mert nagyon elfáradt, és álmos volt. Nagy nehezen megette a levest, egy kevés másodikat, peluscsere és már aludt is. Több, mint három órát. Egyszer-kétszer felriadt közben, de ahogy megkaptaa cumiját, vagy ivott egy kicsit visszaaludt.

Négy óra tájba kiugrottunk Kótajba. Az újság azt írta nagy buli van a Piller-kastélynál. Nos, nem volt nagy buli... Sőt, buli is alig. Kirakodóvásár meg egyáltalán nem. Így aztán elugrottunk Tokajba. Na, itt aztán volt forgatag. Igaz, oda nem mentünk... Sétáltunk a főutcán. Zsombi jót játszott a főtéren. Aztán elindultunk a híd felé, Ildi meghívott bennünket a Tavernába palacsintázni.

A palacsintázás nem lóverseny. Csak azért nem hagytam ott, mert máshol is sokan voltak... Amíg várakoztunk Macika ült, járkált, pakolászott. Amikor aztán nagy nehezen megkaptuk a palacsintát Zsombi egy falatot nem evett belőle... Ez nem várt fordulat volt. Mert jócskán vacsora időben voltunk. És, ha Macika éhes lesz, akkor nagyon tud sírni. Gyors kaja, és elindultunk visszafelé.

Szerencsére útba esett egy gyroszos, és Ildi javasolta vegyünk egyet Zsombusnak. Nagy nehezen sikerült Maciba tuszkolni egy részét, ami nem volt kismutatvány, mert Zsombit nagyon érdekelte a sok járókelő, a kutyák, az autók, és a motorok. Ez a nagy mozgás kellően elvette a figyelmét az evésről, de valahogy csak sikerült vacsit adni neki.

Zsombi nagyon barátságos az emberekkel. Különösen a kisgyerekekkel, és a lányokkal. Aki akarta megsimogathatta. Mindenkire mosolygott... Hihetetlen nyitott gyerek. Árad belőle a jószándék, a szeretet.

Hazafelé dünnyögött kicsit, de a tea meg a háztartási keksz javított a kedélyállapotán. Közös pancsi és már aludt is...

Hortobágy - Debrecen

Reggel mondhatnónk a szokásos időben kelt fel Macika. Vagyis fél hét tájban kipattantunk az ágyból. Ami valahogy nem volt valami kellemes vasárnap reggel... Így aztán szép lassan elkezdtünk reggelizni. A szokásos vasárnapi rántott tájos ezúttal sem maradt el. Majd megnéztük a Főteret, ami ezúttal Miskolcról szólt.


Fél tíz tájban indultunk el Hortobágyra. Tavaly a Hídivásár alkalmából jártunk arra. A vásár után elugrottunk a Halastóhoz, kisvasutaztunk egy jót. Akkor rengeteg madár volt. Tündérmaci pedig imádja a madarakat, és ezt szerettük (volna) megmutatni neki.
Nagyon meglepődtünk, amikor Zsombi Újfehértó előtt - egy nagy lélegzetvételt követően - elaludt. Így aztán mentünk Hortobágyra, de fogalmunk sem volt mi lesz, ha odaérünk és Macika alszik. És a 11 órás vonat meg elmegy...


Tíz perccel 11 előtt értünk a Halastavi kisvasút végállomásához. Alighogy megállt a kocsi, és kiszálltam, Zsombus felébredt. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és siettünk a vonathoz... Éppen 2 hely maradt az utolsó kocsiban.



Először arra gondoltunk, hogy a babakocsiban utazik Zsombus, de aztán kivettük, hogy jobban lásson. Ráadtuk a tavaszi sapkáját, meg felhúztuk a kapucniját is, hogy a nyitott kocsiban nehogy megfázzon. Nehogy huzatot kapjon a kis füle.

Valahogy előkerült egy kutya is. Érdekes volt, hogy mindenki azt hitte a kocsiban, hogy másé a kutya, de végülis kiderült, hogy a vonat tartozéka. A Halastavak környékén él, rendkivül barátságos, és tiszta kis tacskó volt. Macikának nagyon tetszett, de nem nagyon engedtük közel hozzá. Legalábbis az elején. Mert nagyon könyörgött...


Útközben sajnos, nagyon kevés madarat láttunk. Az a pár ami ott volt, elrepült a vonat miatt. Így aztán le is tettünk arról, hogy a végállomásról visszasétáljunk. Pedig nem lett volna rossz, kb. 1,5-2 óra lett volna, ha belevesszük, hogy Zsombi szeret bámészkodni, meg azt is, hogy babakocsival megyünk, vagy Macika gyalog...

A végállomáson megnéztük a kilátót. Zsombi nem egyesével, hanem helyenként kettessével vette a lépcsőfokokat. Nem volt egyszerű a meredek létrán lépést tartani vele, meg egyensúlyozni. De az útóbbi időben nagyon ritkán engedi meg, hogy fogjuk a kezét, nagyon szeretne már önállóan járkálni. Fent nem nagyon nézelődött. Igaz, ha felemeltük fújt a szél. Így aztán nem is sokáig voltunk fent.

A negyven perces várakozásba nem csak a kilátó fért bele, hanem egy kis játék is. Anya próbálta volna neki mutatni, hogy kell fújni, ami egy ideig érdekelte is, de aztán elindultunk vissza a vonathoz.


Visszafelé mondhatnónk nagyon szellősen utaztunk. Mivel alig jött visszafelé valaki. A mi kocsinkban csak mi voltunk. A pár perces várakozásban Zsombi jól elvolt. Megkerült a kutyus, és helyenként annak a bundáját markolászta. Persze csak óvatosan. No, meg mi is mondtuk, hogy ezt ne csinálja.


Mindenesetre indulás után Zsombi befészkelte magát az ölembe, és nem is nagyon mozgolódott, csak már a végállomás előtt. Ami azért szép teljesítmény tőle. Ismerve a mozgásigényét.

Kis könyörgés, és némi keksz ráhatására sikerült beterelni a kocsiba. Igaz, nem tudhatta, hogy csak pár kilométert megyünk. A hortobágyi fogadóban kajáztunk. (Nem a csárdában...)


Szerencsénkre volt kint szabadhely. Ami nagyon jól jött, mert amíg vártunk a kajára Macika nyugodton sétálhatott. Mellesleg egy szakács, egy pincér, ami az étkezők számát nézve kevésnak tűnt, de ez egy másik történet.

Az Újházi gyöngyhús levesből jól betermelt Zsombus. Előbb az enyémből evett. Aztán anyuéból. Összevágtuk neki a répát, húst, a csigatésztával kiegészítve - no meg a levessel (lé) kiegészítve - ízlett neki. Szerintem több, mint egy kistányérral evett. Talán másféllel is.



Ezzel azt hittük jól is lakott... De nem. Szépen elkezdte eszegetni az én Cigánypecsenyémet. Felvágtuk neki a húst, a sült krumplinak igyekeztem a közepét adni neki. Aztán megjött a vegyes felvágott is, amiből megkóstolta az uborkát.


Miután megebédelt, és ivott teát elkezdett játszodozni, meg járkálni. Fel-alá. Felválta ettünk és kisérgettük...

Alig hagytuk el Hortobágyot Macika ismét elaludt. Át is aludta az utat a Vekeri-tóhoz. Aztán, ahogy beálltam a Vekeri-tó parkolójába felébredt. A tónál rengetegen voltak. Több részletben ugyan, de itt fogyasztotta el az uzsiját. Valami - számomra ismeretlen összetételű - gyümölcs konzervet.


Előbb hintáztunk egy kicsit, majd a csúszdát próbáltuk ki. Fentről még a kiscsúszdán is félt Mackó - érdekes, hogy a Bujtosi játszótéren simán lecsúszott fentről és nem dünnyögött - ezért középtájról indultunk, és fogtam, hogy még picit se gyorsuljon fel. Ezt megcsináltuk párszor, aztán besétáltunk a szigetre. Itt egy darabig vitézül tartotta magát, majd előbb leült, aztán jelzett, hogy elfáradt, és vagy cipeljük, vagy ültessük babakocsiba.

Hazafelé időnként dünnyögött kicsit, de ez mind a fáradtság jele. Kapott kekszett, teát, cumit, és végülis jól elvolt. Az egy óra kocsikázás alatt persze nemegyszer kiabált, valami számunkra ismeretlen nyelven, amit ő láthatóan élvezett, mert hatalmasakat kacagott közben.

Itthon megvacsizott, játszott még egy kicsit. Aztán fürcsiztünk egy óriásit. Végülis a dobálás közben csak egy flakon meg 2 gumikacsa repült ki a kádból... Csúszkált a pocimon, meg játszottunk is. Nagyon jól éreztük magunkat.

Lefekvés előtt Minimaxon Szezám utca, aztán nálam egy kis Thomas a gőzmozdony. Aztán még nagyon komoly arccal megnézte a Halastavi videót, és elvonult aludni. Egy nagyon fáradt maci tért ma este nyugóvóra.

Emlékezetes szundik/alvások

Már régen gondolkozom, hogy megírom Zsombi elalvásainak történetét. Aztán, ahogy megyünk előre az időben úgy alakul a sorrend.

Ma már nem számít nagy dolognak, ha Macika elalszik Halász Juditra, vagy a babakocsiban, esetleg az autóban. Az viszont igazi meglepi volt, amikor úgy aludt el, hogy végig feküdt rajtam. Én énekeltem, ő pedig szépen elaludt... Mellesleg az éneklésem megnyutathatja - egyedül a környezetemben rá vagyok ilyen hatással - mert aludt már el autóban is úgy, hogy énekeltem neki.

Aztán nemrégiben az egyik délelőtt az RTL Klub műsorán szunyokált el... Csak úgy a padlószőnyegen... De volt pár este, amikor úgy aludt el, hogy mind a ketten simogattuk, ott voltunk mellette.

Ma nagy dünnyögve megebédelt. Aztán egyszercsak - még ott az ebédlőasztalnál - rám borult, és mire tisztába rakták már el is aludt... Valószínűleg a jó idő, és a sok labdázás, játszótér, babakocsizás van Zsombusra ilyen jó hatással.

Szilvásvárad - Eger

Vasárnap reggel Macika 8 óra tájban ébredt. Aminek egyrészt örültünk, mert így már nem kellett hat órakor kelnünk hétvégén is. Másrészt viszont ezzel megint áthúzta a számításainkat. Mert úgy terveztük, hogy nyolckor már indulunk, és Szilvásváradon elérjük a 10:35-ös kisvonatot. Végülis fél tíz tájban el is indultunk...

Az autópályán csak egyszer nyüglődött Zsombi. Úgy vettük észre beletörödött, hogy nem mozoghat. Mezőkövesden a táblák szerint mentem, pedig tudtam, hogy van rövidebb út is Bogács felé, de hát késő bánat, eb gondolat. Bogácson kicsit szétnéztünk az új szálláshelyek miatt. Bár Ildi a Sárga fürdőházra, és a Margarétára szavaz, megnéztük a Rajna apartmant, de nagy hatást nem tett ránk. Viszont úgy néz ki, hogy a Hatfaházat (vagy 5?) elég szépen rendbe szedik és ugye ott van a strand mellett... Na majd csak eldöntjük...

Szilvásváradon tele volt a Szalajka-völgyi parkoló, így a bejárattal szembenibe álltunk be. Végülis 600 Ft egy napra, azon a tájon baráti ár. Macikát tisztába raktuk, összepakoltunk és elindultunk sétálni. No, meg kajáldát keresni. Nem is variáltunk sokat, szinte bementünk az elsőbe. Ha jólemlékszem Vadászkürt volt a neve. Zsombusnak adtunk húsi levest, meg csirkehúst. Ildi örömmel állapította meg, hogy Macinak ízlik a grillezett hús. Míg vártunk a kajára Zsombit kivittem nézelődni, nagyon tetszett neki a csobogó kispatak. Hallgatta, nézegette és a legszívesebben bele mászott volna...

Ebéd után kisvonat híjján a Sihuhu-val mentünk fel majdnem a Fátyol vízesésig. Onnan felküzdöttem Zsombussal a babakocsit. A Fátyol vízesés tetszett Macinak. Aztán felmentünk a nagyrétre, a kisvasút végállomásához, és kb. egy órát jól elvoltunk. Én pihenkéltem, Ildi meg Zsombi sétálgatott. Láthatóan nagyon élvezte a mozgást, a szabadlevegőt, no meg az erdei környezetet, a napsütést. Minden együtt volt, hogy szép napunk legyen.

Visszafelé gyalog jöttünk le. Nem siettünk. Annál is inkább, mert Zsombi elaludt a babakocsiban. Kerülgettük a köveket, a sarat, de Macika nem ébredt fel. Szerencsére a pisztrángostól már jó volt az út lefelé. Zsombus a kisvasútállomásnál ébredt fel. Olyan másfél órát aludhatott. Aludt volna talán többet is, ha a kölkök nem sípolnak, meg üvöltöznek. Négy óra után elindultunk Egerbe. Azért találtuk ki, hogy megállunk Egerben, hogy Zsombusnak ne legyen nagyon monoton az út.

Egerben sikerült könnyen parkolót találnunk. Macika ismét ráérzett a mozgásra. Nem is foghattuk a kezét, csak úgy volt hajlandó menni. No, meg ölbe sem vehettem. A Dobó téren felfedezte a galambokat. Így elkezdte hajkurászni őket. Ismét Ildi volt az, aki próbált lépést tartani vele. Szépen bejárta az egész teret, de legalább is a kétharmadát.

A patak mellett indultunk vissza a kocsihoz. De Zsombi nem nagyon örült ennek. Ő mindenáron visszakart menni a térre, a galambokhoz. Így aztán kénytelen voltam ölbe venni és vinni egy kicsit. Majd ismét jött a saját lábán. A forgalmas várhoz vezető úton megint felkaptam, de pár lépés után Zsombi megint lekéredzkedett, és Ildivel jött a kocsiig.

Fél tájban indultunk Egerből, de Macika nem sokáig bírta az autót. Így az M3-ason az Igrice pihenőhelynél megint mozogtunk egy kicsit. Aztán bekapcsoltam neki Halász Jutkát, és akkor már nyugodtabb volt. Fél nyolc tájban értünk haza. Egy nagyon fáradt maci megfürdött apucival, majd gyorsan elaludt.... Nem volt se Szezám utca, sem pedig Thomas a gőzmozdony...

Apa első önálló peluscseréje

Csütörtökön ebéd után Zsombi elaludt. Anya pedig elment a fodrászhoz. Így kettesben maradtunk otthon Tündérmacival.

Sajnos, Maci ezúttal nem aludt 2 órát. Kb. 1,5 óra után felébredt. Szokásához híven ezúttal is lassan tért magához. Így egyideig még tévéztünk, teáztunk, ilyesmi. Miközben néztük a Minimaxot és Macika forgolódott, észre vettem, hogy bepisilt... Ami mondjuk nem ért váratlanul, meg láttam már sokszor, hogy kell pelust cserélni, hiszen jobbára olyankor én is ott segédkezem, de ez most más helyzet volt... Annál is inkább, mert lassan tudatosult bennem, hogy itt nem csak egy egyszerű peluscsere van, hanem le kell cserélni a badit, és a nadrágot is.

Kénytelen voltam tehát megkérni Zsombit, hogy segédkezzen nekem. És meg kell, hogy mondjam teljesen átérezte a dolog súlyát. Nem sírt, nem dünnyögött, amikor elkezdtem levetkőztetni. Akkor sem mászott el, amikor levettem róla a pelust, majd igyekeztem felrakni az újat. Ekkor azonban el kellett mennem badiért és nadrágért, és Zsombi megérezve a lehetőséget rögtön szökni próbált... De sikerült még idejében visszaérnem. A nadrág felvétele nem okozott gondot. A polóveré annál inkább, mert a kis ujjai beleakadtak a pulóverbe. Amikor elkészültünk láthatóan mind a ketten megkönnyebbültünk.

Nemsokára Ildi is telefonált, hogy mehetünk érte, illetve a cipőboltba. Úgy, hogy felküzdöttem rá a dzsekit, és a sapkát. A sapkát nagyon nem szereti...

PS: természetesen vettünk neki egy klassz sportcipőt. Ja, és Ildi nagyon csodálkozott, hogy nem az a ruha van a fiúnkon, amelyben otthon hagyta. Mellesleg megvolt elégedve a peluscserével, csak egy kicsit szorosabban kellett volna felraknom...

6 hónap... és kötelező oltás, no meg útlevél

Ildi azt mondta, hogy ne számoljuk mióta van nálunk Zsombi, mert nem lényeges, hiszen Ő a mi fiúnk, és nem számít az idő, hiszen mostmár örökre velünk marad, de hát az ember már csak ilyen, igyekszik mindent időben mérni. Szóval hat hónapja van nálunk Zsombi. Pontosabban hat gyönyörű hónapja...

Ma Maci hozta a szokásos formáját, azaz hat órakor ébresztőt csinált. Ilyenkor aztán persze rögtön el is kezd mozogni, járkálni és természetesen a zenés játékaival játszani. Mondhatnónk, hogy nálunk zenés ébresztő van.

Tíz óra tájban érkeztünk a doktor nénihez. Először ,,mérlegelés", amin kiderült, hogy Macika 10,82 kg. Majd megmértük a ,,hosszát" is, mondanám, hogy a magasságát, de mert fekvő volt, így ez a jó szó. Tehát Zsombus 79 cm. 15 hónaposon ez rendben is van.

A doktor néni vizsgálódását egész jól bírta, amíg nem akart a szájába is nézni. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Az injekció beadásánál eltört a mécses. Nekem is szinte fájt, ahogy megszúrták, illetve egy örökké valóságnak tűnt, amíg benne volt a tű. A lényeg, hogy mostmár védett kanyaró, mumpsz, és rózsahímlő ellen. Májusban kap 2x kullancs ellenit. Aztán majd csak ősszel...

Este volt egy kis láza, de nem volt vészes... 37,2... Kapott egy kis Panadolt, és utána, mintha jobb kedve lett volna. A doktornő azt mondta, hogy 5 nap körül szoktak lázasak lenni a gyerekek az oltástól. Mindenesetre bekapcsoltam estére az olajradiátort, mert kikapcsolták a központi fűtést, és féltem, hogy Macika megfázik.

Megjöttem az értesítő, hogy elkészült Zsombos útlevele. Aminek rendkivül örültünk. Mert nyilván szükség van rá, ha kiugrunk Szlovákiába. No, meg azért is, mert ezzel tényleg tudjuk hivatalosan igazolni, hogy Zsombi a mi fiúnk. Bárki, bárhol is kérné...