Apa, fékezz!

Az igazi gyermeknapon, május utolsó vasárnapján előbb nagymamával, nagyapával és az uncsitesókkal előbb Tokajt fedeztük fel. Sétáltunk egyet a belvárosban. Tekintettel arra, hogy borfesztivált, így igyekeztünk nézelődni egy kicsit. Nos, Maci tempójának ez nem felelt meg. Ő inkább, mint a kiscsikó futkározni szeretett volna.

Ebédnél csak csipegett, a fagyi viszont lecsúszott. A tervek szerint innen elindultunk, hogy amíg Maci elalszik, alszik egy kicsit, addig átérjünk a Sátoraljaújhelyi kalandparkba. A terv bevált, Zsombus még akkor is aludt, amikor odaértünk. Így aztán az uncsitesók és szüleik, nagymamival elmentek libegőzni: Pisti – Barbi, Zsuzsa – Flóra és Mami – Bence párosban. Időközben Maci felébredt és amikor látta nincsennek ott Barbusék elkezdett dünnyögni. Ivott egy kis teát, majd együtt vártuk, hogy visszaérkezzenek az uncsitesok.

A libegő után átballagtunk a bobpályához. Első körben Pisti Bencével, Én pedig Zsombussal ültem be a bobba. Maci minden ellenkezés nélkül tűrte, ahogy beültettem a lábam közé, majd, ahogy áthúzták rajta a biztonsági övet. Amikor mentünk felfelé pár méter után mondta: Anya, de egyébként nyugodtan ült végig. És tulajdonképpen, akkor is, amikor lefelé jöttünk, jó gyorsan. Én persze kérdeztem közben többszőr is, minden rendben Zsumbus, de mindig mondta igen. Pedig ugyancsak száguldottunk… Aztán mielőtt beértünk a célba észrevette anyucit. És ekkor így szólt: - Apa, fékezz!

Barlangvilág

Május végén sikerült két Gyereknapot tartanunk Zsombusnak. Az egyiket csak anyával és apával, a másikat pedig az uncsi tesókkal.

Egy héttel Gyereknap előtt elhatároztuk, hogy barlangtúrát rendezünk a Macinak. Összepakoltunk meleg cuccokat és kellemes tavaszi időben neki vágtunk Lillafürednek. Sajnos, az István barlang az árvíz miatt nem működött viszont az Anna barlang igen. Már az odavezető úton is jól érezte Zsombus magát, tetszett neki a vízesés is. A barlang előtt gyorsan átöltöztettük és mentünk a barlangba. A bent töltött közel félóra tetszett neki. Időnként a lehető legrosszabb időpontban a kedvenc meséjéből idézett: ,,- Ez nem vicces Koko, fejezd be!” – mondta. És volt olyan, hogy akkor, amikor az idegenvezető beszélt…

A barlang után futkározott egy kicsit, majd elvonultunk ebédelni. Zsombus nem sokat evett, aztán amíg mi ettünk ő természetesen nem bírt várni és odament a fagyishoz, mert neki fagyi… Kapott fagyit, amit színt szerint választott. Kis séta, majd Zsombi fagyit cserélt anyucival. Illetve elkérte anya fagyiját és az övét pedig bedobta a szemetesbe. Hogy ezt hol tanulta?! Aztán az árusok között visszasétáltunk a gépkocsihoz. Közben persze kisírt magának egy műanyag horgászkészletet.

Úgy gondoltuk, hogy amíg Zsombus alszik átgurulunk Aggtelekre. De ő nem akart aludni. A szép idő úgy látszik erősebb volt a gépkocsi rázkodásánál. Aggtelken aztán a parkolóban kitalálta, hogy ő nem jön barlangba. Nyilván a gyönyörű idő és a játszótérnek köszönhetően. Végül aztán amikor meglátta a barlangról készített képeket úgy döntött, hogy mégis jön… A barlang tetszett neki, de sajnos sokan kérdezték a vezetőnket, emiatt lassan haladtunk. A koncertteremben a fényjáték elbűvölte, de aztán a sok várakozás alatt nyűgös lett. A kijárat láttán nagyon megörült, és rögtön öltözni kezdett.

Miután szólt, hogy éhes gyorsan elvittük egy büféhez, ahol jelezte, hogy egy hamburgert és egy rántott sajtot kér. A vacsi után jégkrém. Jégkrémcsere anyával. Közben az ő fagyija rejtélyes körülmények között eltűnt… Valszeg az is a szemetesbe landolt, csak nem vettük észre. Ezután még hintázott, mérleghintázott egy órát. Nagyon élvezte a fajátszóteret.

Hazafelé aztán aludt egy jót. Nem sokkal Nyíregyháza előtt ébredt. A kocsiból a saját lábán jött be, majd belevetette magát az ágyba és elaludt.