2008. január 27., vasárnap

Rosszkedvű nap...

Szombaton Macika rosszul ébredt. Bár, erre egy ideig semmi jel nem mutatott. Aztán reggelizés közben elkezdett visítozni. Tisztára olyan volt, mintha a hangját próbálgatta volna. De annyiban mégis más, hogy nem mosolygott, kacagott közben... És ez így ment egész nap. Csak visítozás helyett sírdogált, nyűgösködött. Nagyon megijedtünk, hogy beteg lesz... Reménykedtünk abban, hogy nem lesz influenzás. Lefekvés előtt - biztos, ami biztos - alapon kapott szírupot.

Mára aztán helyére kerültek a dolgok. Elmúlt a rosszkedve. Délelőtt a másik szobában játszott a feleségemmel, aztán egyszer csak látom, hogy kotor hozzám át... Befészkelte magát az ölembe, én pedig elindítottam neki Halász Judit valamelyik lemezét. Talán még az első dal sem ért végére már elaludt. Nagyon meglepődtem, mert általában ez fordítva szokott lenni. Sokszor este együtt nézzük a Szezám utcát nálam, a számítógép előtt, aztán jelzi, hogy szeretne a helyére menni aludni. Mindegy... Az a lényeg, hogy másfél órát szundízott. Ebéd után körbe sétáltuk a Sóstói tavat. Pontosabban egy ideig ölbe vittem, aztán Ildi fogta a kezét és úgy mentek. Maci nagyon boldog volt. Minden lépésnél kuncogott. Egyre bátrabban lépked. Már nem esik el pár lépés után. Egész klassz a mozgáskordinációja. A tó északi részén megint vittem, majd a nyugati részen megint sétált. Természetesen ezúttal sem bírt a sétányon maradni, vonza a fa, a fű... No, meg a kutyák, madarak. Minden a kettőt rendszeresen megbámulja.

2008. január 22., kedd

Ügyintézés a négyzeten

Tegnap végre megérkezett Zsombi születési anyakönyvi kivonata. Így ma egész délelőtt ügyintéztünk. Elsőként a TAJ-kártyát intéztük el, majd a Lakcímkártyát. Ezt követően beugrottunk az OTP-be, hogy START számlát csináljunk, de mivel nem volt adószámunk így irány az APEH.

Az APEH-nál ezren voltak, így irány haza és felkaptuk Macikát és mentünk az új TAJ-kártyával az 1 éves státuszt meg csinálni. 72 cm / 9,75 kg amire emlékszem... A doktornő szerint szépen fejlődik, minden rendben van. Macika végig sírta a vizsgálatot. Nagyon nem tetszett neki. Ki tudja mi juthatott eszébe, persze az is lehet, hogy csak fáradt volt. A rendelőből haza siettünk, mert Zsombi nagyon nyűgös volt és el is aludt. Én pedig irány vissza az APEH-ba. A nyomtatványon megkaptuk az adószámot, a kártyát 2-3 hét múlva küldik ki...

Holnap a GYED intézésé lesz a feladat...

Este felhívott egy házaspár hölgytagja, együtt jártunk velük tanfolyamra. Ők egy hathónapos kislányt látogatnak. Nagyon boldogok, ,,úgy érzik ez az a kislány"... Valszeg ezen a héten elhozhatják... Fantasztikus jó hír volt ez! Nagyon szurkolunk nekik.

2008. január 20., vasárnap

Két hónap...

Macika 2 hónapja lett tagja a családunknak, ami egyszerűen hihetetlen. Annyira beilleszkedett közénk, hogy el sem hisszük, még csak ennyi idő telt el. Olyan mintha a kezdetektől velünk lenne. A nagyik kedvence, miként az egész családé is. Imádja a társaságot, imád játszani, bárkivel jól el van. Rendkivül barátságos kismackó.

Nagyon várjuk már, hogy megkapjuk az új születési anyakönyvi kivonatot, hogy ,,megkezdjük a hivatalokban az ügyintézést". Új adó- és tb-kártya, orvos, útlevél, start számla OTP, bébi-kötvény: nem fogunk unatkozni...

No, de Macika mellett amúgy sem lehet unatkozni!

2008. január 13., vasárnap

Sárospatak


Ma Sárospatakra kirándultunk. Gyakorlatilag a koreográfia ugyanaz volt mint Pálháza esetében. Bár, Maci ezúttal nem aludt el miután elindultunk. Előbb játszadozott a kedvenc játékával, de így is aludt másfél órát. Miután nem volt szívünk felébreszteni Sátoraljaújhelyen, így tovább gurultunk Pálházára. Annál is inkább mert nincs messze, másrészt a Tölgyfa vendéglő bejáratott hely...


Az étteremben és Zsombiban ezúttal sem csalódunk. Bőséges leves, amiből kismackó jól be is pakolt. Ildi szerint sós volt, de hát mi ketten elég éhesek voltunk, úgy hogy nem számított... Gondolkodtunk itt a peluscserén, de végülis visszamentünk a sátoraljaújhelyi TESCÓ-ba, ahol tudtuk, hogy van hely, meg nincs hideg, meg nem is kell szívességet kérni. Mert valljuk meg a Vendéglők nagyobb része nincs felkészülve a pelenkacserére, akkor milyen kedveBs is a személyzet. Ha már ott voltunk mentünk is egy kört, és ha már mentünk vettük is Zsombinak egy kisnadrágot nyárra - pár száz forintért. Tényleg jók ezek a leértékelések... No, meg persze egy baby túródesszert is becsúszott a kosárba. A parkolóban az egyik kocsiban volt egy kutyus. Nagyon tetszett Zsombinak. Odahajolt az üvegen át hozzá, integetett neki. Nem hiába a kutyák nagy barátja! A vaú-vaú nagyon megy neki.

A sárospataki várnál összeraktuk a babakocsit, és eltologattuk, húzogattuk a várkertben. Nagyon szép idő volt, sétára csábított. Csak persze a hóban nem a legjobb babakocsizni. Mondhatnónk elég nehéz húzni. Ha lesz még hó az idén, akkor csak kimegyünk Kassára szánkót venni. No, meg háti hordozót. Amire már régen fáj a fogam... No, de visszatérve a várhoz... A váruvarról bementünk a belső várba. No, persze nem a kiállítás részre, csak a belső várudvarra. Maci nagyon élvezte, ahogy toltuk lépcsőn lefelé. Egyfolytában vigyorgott... Aztán nézegette a Bodrogot. No, meg a gyerekeket, ahogy hóembert építenek lent, a várfal és Bodrog közötti részen. Visszafelé a kocsihoz már nem raktuk babakocsiba. Félútig én cipeltem, aztán engedtük, hogy a hóban járjon.

Hazafelé nem számoltunk azzal, hogy Maci ezúttal nem alszik el és az Ő türelme is véges. Így aztán felmentünk még a Tokaj-hegyre, illetve a hosszabb úton jöttünk haza. A végén már nagyon nyűgös volt Maci. Semmi nem volt jó neki. Aztán itthon, amikor befordultunk az utcánkba hirtelen elaludt...

2008. január 12., szombat

Zsombi 1 éves


Ma Zsombor negyed kilenckor kelt. Már nem bírtam kivárni, hogy miért nem jelentkeznek, így bementem hozzájuk. Zsombi még dörzsölgette a szemét. Feleségem mondta, hogy nem aludt valami nyugodtan, hajnalban elég sokat fent volt. Ahogy bebújtam az ágyban kismackót odabújt hozzám, majd vissza az anyukájához. Nagyon sok szeretet, jóság van ebben a srácban!
Délben megünnepeltük Zsombi szülinapját a feleségem szüleinél. Anyósom vett tűzijátékot, a tortát mi vittük. Nagyon finom csokoládés torta volt. Kapott Zsombi teknősbékát, persze csak játékot és képességfejlesztőt, mókust, plüst, polót és még játékot, és lufit. Szóval volt mit kipakolni a kocsiba. Egyáltalán nem mellesleg Zsombi nagyon örült az új dolgoknak. No, és persze a ,,tűzijátéknak'' is. És a tortakostólót sem utasította el.
Alvás után jöttek az én édesanyám és testvéreim. Zsombi lassan lendült be, de hagyta, hogy a tesók játszanak vele. Természetesen újabb játékok, és polók... Kismacinak nagyon jó természete van, mindenkivel játszott és hagyta, hogy játszanak vele. Nagyon jólelkű, baráságos kisfickó.
Lefekvés előtt 2 rész Szezám utca. Earnie és Bert nagy kedvencei Zsombinak. Mutogat, tapsol miközben nézi, nagyon aranyos. Aztán egy kis ,,nyügi'' lefekvés előtt...

2008. január 1., kedd

Hó és madarak

Szerencsére Zsombi télélte a szilveszteri petárdázást. Nem ébredt fel, nem mocorgott többet, mint máskor. Pedig a házunk mellől közvetlenül is lőttek fel tűzijátékot. Kb. fél órán át tartott a durrogtatás. No, meg persze, ha hozzá adjuk az estit is, akkor igazán szépen átvészeltük a Szilvesztert. Máskor arra felébredt, ha hallja a farmerunk suhogását... Vagy mozgunk körülötte. Olyan, mint egy kis radar...

Fél hét tájban ébredt, anyukájával játszott, ami abszolút áthallatszott hozzám. Én nagyon fáradt voltam, mert fél négyig virrasztottam... Nyolc óránál tovább én sem maradhattam ágyban. Zsombi közepesen reggelizett, sem sokat, sem keveset nem evett. Bár, ha hozzá vesszük, hogy a kenyér nem ízlett neki, de a vajas kalácsból szépen evett.

Reggeli után jött a szokásos zenehallgatás. Ezúttal Irigy Hónaljmirigy DVD-t néztünk. Zsombi imádja, mert sokat mozognak, és pörgős a zenéjük. Miközben nézi-hallgatja sokszor jár keze lába. Nemritkán ütemre :) Aztán játék, majd újra DVD, és Zsombika elszenderült az ölemben. Két részletben több, mint egy órát aludt. Egyszer felriadt, de anyukája vissza tudta altatni.

A hó miatt korábban kimentem letisztítani a kocsit. Valaki megint kenyérmorzsát szórt ki. Máskor bosszantott volna, most nem érdekelt. Annál is inkább, mert amikor hoztam ki Zsombit előszeretettel nézegette a galambokat. Alig tudtam berakni a kocsiba, úgy hajlongott. Korábban már láttam ezt, és ezért átvittük a madáretetőt anyosómékhoz. Nos, két madár fogadott anyósoméknál bennünket, amelyeket Zsombi természetesen rögtön észre vett. Nem indul el feléjük, nem is akarja megfogni őket, de mutogat rájuk és le nem veszi róluk a szemét.



Sajnos, az ebéd utáni erdei séta nem fért be a programunkba. Átmentünk az én szüleimhez, és utána kivittük a húgomat az állomásra. A viszonylag rövid út ellenére a kocsi ezúttal is alvásra buzdította Zsombit. Ébredés után ismét játék, fulesmaci.hu.. Aztán a szokott menetrend... uzsi, játék, vacsora, játék, fürdés, Szezám utca, táp és alvás... Ez volt az év első napja.